A Teaser feszültségén felindulva, erre a filmre muszáj volt elmenni moziba… főleg, hogy utána is olvastam, s mindenki csak az egekbe tudta emelni … mi lett a vége?

Sztori:

Egy fiatal autós kaszkadőrről, aki mellékállásban bűnözőket fuvarozik, 5 perces határidőn belül. Annak leszünk tanúi, miként süllyed egyre lejjebb egy plátói szerelem, s az alvilág karmai között…

Vélemény:
Ez egy nagyon fura film. Rendkívül feszült, s nyugtalan, s eszméletlenül lassan indul be, csak azért, hogy aztán a képedbe robbanjon.
A film elejével nagyon nem voltam megelégedve. Adott volt Ryan Gosling, meg a feszült pillanat amit már a teaser-ben is bemutattak, amiből megtudtuk, hogy is dolgozik ő. Ott volt még Carey Mulligan, aki egyedül volt egy gyermekkel, mert a férje dutyiban van. Ok. Véletlenül épp szomszédok, de nem igazán beszélnek egymással, mert hősünk nem a szavak embere, inkább csak hosszan néz a semmibe. Szép nézések, sokatmondó tekintetek, jó színészi játék…. de veszettül hiányoztak a mondatok… így nem lehet plátói szerelmet mesterkélni két ember közé… mert egyszerűen puszta nézéssel nem lehet továbblépni egy bizalmatlansági fázison… de tegyük ezt félre… vegyétek úgy, hogy csak én kötekszek… s gondoljátok azt, hogy hősünk annyira körültekintő, hogy inkább nem szól egy szót sem (ami igaz egyébként).
Térjünk át a film kegyetlen felére… A viszonylag lassú felvezetés után a film nagyon felgyorsul, s sokat mutatóan kegyetlen lesz. A szerkezet beindul, s a felek egymás torkának esnek. Kelepce, bosszú, megtorlás a köbön. Többet nem mondok róla, ezt látni kell, csak azért, hogy a ti gyomrotok is felfordulhasson, s a ti hátatokon is fusson végig a lúdbőr. Jaj, csak annyit még, a zeneválasztás eszméletlen
A moziból abszolút a második félidő hatása alatt jöttem ki… s csak az járt a fejemben… ez de kegyetlen volt.

Nevek: Ryan Gosling (mint mindig, nagyon jó), Carey Mulligan, Bryan Cranston, Christina Hendricks, Ron Perlman, …
Rendezte: Nicolas Winding Refn (Pusher, Bronson, Valhalla Rising)

Mindenképp érdemes megnézni, csak az első felét túl kell tudni élni.

9.5

Trailer:

Bunraku… mit is jelent ez a szó? mit is jelent ez a film?…
Hogy a film fura világa valamivel érthetőbb legyen: A bunraku egy tradicionális japán… bábszínház… színes 120 centis babákkal, színes papírdíszletekkel, színesebbnél színesebb történetekkel, pergős japán módon előadva… gyakran énekkel (kántálással) kísérve.

Sztori:
Na ezt a ‘halandzsa’ sztorit nehéz elmagyarázni… de szóval… egy világrengető háború után a fegyverek be lesznek tiltva, s az emberek újra pengével s ököllel kell megmérkőzzenek egymással… a bűn és a terror ettől még nem szűnik, a kegyetlenek hatalmasak lesznek, míg a gyengék el lesznek tiporva.

Két hős vetődik egy zsarnok uralta városba, mindkettőt más indok vezérli, de mindkettő képes az életét áldozni érte…

Vélemény:
Ez egy nagyon fura film… amolyan stílusegyveleg, nagyon le is lett szarva érte. Stílusát tekintve amolyan harcművészeti-akció film, egy nagy adag furábbnál furább stíluselemmel s történettekeréssel egybekötve. A sok stíluselem miatt a film sokaknak egy gyorsított gagyi halandzsának tűnhet, melyet könnyű megérteni, de nehéz követni.
Nekem maga a film eléggé tetszett. Tetszett a színpadias jellege, a színek, a zene, a sokat nem mondó szövegek, karakán karakterek, a jelenetek s helyek közötti kivágott papírkönyv-szerű átmenetek , összecsukló, majd újra felnyíló házak, stb. (nagyszerű, de viszonylag olcsó animáció).

Igazából élveztem a gyors tempót is, mert legalább megadta a történet menetét… kicsit keletiesen csak előre… ha lassabb lett volna, a lineáris történetfuttatás  az egyszerű, kicsit gyengus történettel nem igazán állt volna össze. A stílus maga kelet-amerikai… harcművészet fetish fegyvernélküli western fetish-el ötvözve… aminek már maga a gondolata is elég vicces.

A sztori nagyon sima és sablonos, s épp a stíluselemek teszik érdekessé. A szereplőkről épp annyit tudunk meg, amennyi a történethez elkerülhetetlen, s nem igazán bocsátkoznak filozófiai eszmefuttatásokba. A környezet kegyetlen, a karakterek erősek s kegyetlenek, minden adott az erejük összeméréséhez. A harcjelenetek nagyon jól vannak koreografálva, nincsenek össze-vissza ellassítva, kemények s dinamikusak.

A színészi játék… eh… nem rossz, igazából Woody Harrelson-t dicsérném, aki mellékszereplőként a háttérből nagyon szépen összetartotta a történetet. Lesz még egy kis elmélkedés a vadászról, a vadról, a zsarnokról, az erőről s az igazságérzetről, de mindez néhány mondatos keretek között, csak azért, hogy az elvadult akciónak legyen magyarázata. Még annyit, hogy Demi Moore-ból talán egy kicsit többet is ki lehetett volna hozni, Kevin McKidd pedig nagyszerűen adta elő a brutális szociopatát.

Szóval, ez egy olyan stílusos kis film, mely agyatlan szórakozást ígér, s egy percig sem igyekszik magát túl komolyan venni. Ha te sem teszed, talán jól elszórakozol rajta.

Nevek: Josh Hartnett, Gackt, Ron Perlman, Demi Moore, Woody Harrelson, Kevin McKidd, …
Rendezte: Guy Moshe

Egyszer igazán nézhető, még ha nem is lesz életed filmje.

8

Trailer:

Éjfél… Párizs… a történelem és a csepegős francia romantika egyé válik… s meglátjuk mi kerekedik ki belőle… Woody Allen szemszögéből…

Sztori:

Egy amerikai ‘család’ Párizsba utazik üzleti ügyekben, s ugyanakkor kikapcsolódásképp. Forgatókönyvírónk s menyasszonya is a csapat része, de az utazás mindenkinek mást jelent… míg a menyasszony a csillogástól s a pszeudó-intellektuális villogástól lesz elkápráztatva, addig hősünk a város gazdag (máig élő) múltjának jelenéseibe temetkezik…

Vélemény:
A film kezdete nagyon semmisnek tűnik. Előkerül a Párizs téma, s egy leendő házaspár akik nem illenek össze. Wow. A varázs azonban éjszaka kezdődik, mikor hősünk egyedül botorkál a kietlen párizsi éjszakában, s egy régi autó áll meg előtte. Az éjszakázók pedig felveszik, s kezdetét veszi kalandja a múltba…

Érezted már valaha úgy, hogy nem igazán passzolsz abba a korba amelyben élünk? Úgy, mintha minden teljesen hidegen hagyna, s amikor mások (rég elhunyt emberek) képeit nézed, azon gondolkodsz, vajon milyen lehetett az életük? Milyen lehetett akkor? Milyen lehetett egy olyan korszakban élni, melynek meg voltak a maga mérgei, de nem volt annyira tartósítva mint ezek a fiktív pénztől, technikától s hataloméhségtől s érdektelenségtől vezérelt napok, melyeken úgy botorkálunk keresztül, hogy megfojtva érezzük magunkat legalább egyszer, legalább minden nap. Milyen lehetett egy olyan korban élni, amikor az értelemnek s a tartásnak még értelme is volt, s meg lehetett élni belőle? Milyen lehetett egy olyan korban élni, amikor még olyan ötletekkel is naggyá válhattál, amelyek nem mások nyomorúságát zsebelik be?
Sokszor amikor könyveket olvastam, megpróbáltam magam az író korába, helyébe, életébe vagy legalább közösségébe képzelni… s amikor hősünket az autó felvette, majd megláttam Ernest Hemingway-t, úgy éreztem otthon vagyok… Woody Allen képzeletében.

Térjünk vissza a valósághoz, mert elkalandoztam. A film a reális s a szürreális keveréke lesz, s épp azt az égető 80 100 150 éves szakadékot szándékszik bemutatni, átélni s magyarázni, melyet feljebb említettem a magam szerencsétlen módján. Hősünk megismerkedik az ‘elveszett generációval‘… (Hemingway, Scott és Zelda Fitzgerald, Gertrud Stein, T.S. Eliot, stb.) s valamennyire a múlt rabja lesz, főleg azután miután plátói szerelem szövődik közötte s a város múltjának egyik alakja között. Ezután eszmél rá, mennyire is félresiklott jelenlegi élete s kapcsolatai, s azt szeretné, bárcsak a múltban élhetne. Arra azonban nem gondol, hogy a múltban, mások is azzal a gondolattal játszottak, bárcsak a múltban élhetnének… a generációs elégedetlenség mindig adott volt ….
Nem akarok többet mondani, mert már így is többet mondtam a kelleténél. Ezt a filmet látni kell. S a jelenkori töltelék történettől pedig el kell tekinteni.

Nevek: Owen Wilson, Rachel McAdams, Marion Cotillard, Adrien Brody, Michael Sheen, …

Az egyik legjobb mellyel mostanában találkozni volt szerencsém…

10

Trailer:

3Ds vámpírfilm, mert a vámpírok annyira divatban vannak.

Sztori: Egy tinédzser azt feltételezi, hogy új szomszédjuk egy vámpír… s igaza is lesz.

Vélemény:

Az 1985-ös, ugyanazon a címen futott klasszikus 3D-vel és Colin Farrell-el megspékelt átdolgozása.
A film maga elég felemás élmény volt még moziban is. Először is… a film első fele teljes sablonháború… néha már azt hittem, ezt végig sem bírom majd nézni…
A film második felében aztán beütött az abszurd fekete komédia faktor, a robbanásos dolgok, ütközések, gázolások, deformációk, sziporkázó egymondatosok, … az egész a feje tetejére állt, s eszméletlen jót szórakoztunk rajta (én is, barátnőm is, ami jót jelent, mert 90 fokban eltérőízlésünk van).
Kapunk egy elég szerencsétlen, de annál komikusabb sarlatán vámpírvadászt Peter Vincent (David Tennant) személyében, aki ennek a résznek a sója lesz. Ami még fergetegesen undorító, beteges és poénos, az Christopher Mintz-Plasse újjászületett része lesz, de erről nem árulok el többet, ezt látni kell.
Annyi biztos, hogy Colin Farrell kicsit alul volt használva, Anton Yelchin pedig nem igazán vezérszerep-figura, de nem végezte rosszul a dolgát. Imogen Poots-al meg Toni Collette-el pedig ki lehetett pipálni a rémülős szőkék alcímet is.
A 3D nem tudom minek kellett. A jelenetek többsége éjszaka játszódik, s az effektusok s az élek egyszerűen elvesznek. Egyedül néhány parázsjelenet s undorító vámpírarc lesz hatásos, erre pedig felesleges volt költeni.
Igazából ez egy no-brainer, s nem maradt mit írjak róla. Jöjjenek a nevek:

Anton Yelchin, Colin Farrell, David Tennant (neki külön kis csillag), Christopher Mintz-Plasse, Imogen Poots, Toni Collette.
Rendezte: Craig Gillespie (Lars and the Real Girl)

Tedd félre az agyad, éld túl a film elei sablonháborút s végül azt fogod mondani, talán megérte.

7.5

Trailer:

Azt kell mondjam, hogy ez a film sajnos igaz történeten alapszik. Sajnos, mert a négy fotós közül, akikre a kilencvenes évek elején ezt a fura jelzőt ragasztották, kettő halott (Kevin Carter, Ken Oosterbroek), egyiküknek pedig mindkét lába hiányzik (de még ez sem akadályozza meg abban, hogy ismét fotózzon, ő Joao Silva). Ez a négy fotós a Dél-afrikai apartheid viszontagságai, s az általános afrikai terror és káosz által vált ismertté, nevükhöz több Pulitzer díjas fotó is kapcsolódik. Ez a négy fotós újraírta a ‘háborús fotósok’ fogalmat azzal a merészséggel, amellyel az éles harci színtér közepébe mert merészkedni.

Sztori:
A film 1990-1994 periódust fogja közre a négy fotós életéből, útjukat a borzalomtól a Pulitzer-ig és vissza.

Vélemény:
Ez a film már rég be volt harangozva, de valahogy eddig (lassan két évig) a süllyesztőben maradt, s csak filmfesztiválokon vetítették. A vélemények eredetileg elég felemásak voltak, legtöbben leginkább azt a merevséget kérdőjelezték meg, mellyel a fotósok el tudtak szakadni a valóság borzalmaitól, s puszta megfigyelőként lefotózni amit látnak, anélkül, hogy beavatkoznának. Az igazság az, hogy ezt próbálták tenni, de amit lát, az embert élete végéig kísérteni fogja, főleg ha még a bűntudata sincs helyén (ez lett Kevin Carter veszte, aki öngyilkosságot követett el, nem sokkal azután, hogy megkapta a Pulitzer-t).
Maga a film lineáris felépítésű, ami nem csoda, hiszen a fotósok elbeszélései illetve az általuk íródott könyv alapján készült.

A harci jelenetek intenzívek s kegyetlenek, a töltelék jelenetek viszont, melyek a szereplők közötti kapcsolatokat igyekeznének kiépíteni, kicsit mesterkéltek, szárazak, s mintha csak húznák a filmet, hogy tovább tartson, mintha csak az elbeszélések közötti űrt igyekeznének valami írói s rendezői töltelékkel kiegyensúlyozni, s ez sajnos eléggé érzékelhető lesz. Ami még nem volt annyira jó, hogy a fotósok jellemrajza nem alakul eléggé ki. A hangsúly Greg Marinovich-on van, akiről elég jó képet kapunk, Kevin Carter tragédiája még át van adva úgy ahogy, de Ken Oosterbroek és Joao Silva elég hangsúlytalan a filmben.
Összegezve: a filmelég jó, de lehetett volna egy kicsit jobb is talán.

Nevek: Ryan Philippe, Taylor Kitsch, Neels Van Jaarsveld, Frank Rautenbach,…
Rendezte: Steven Silver

Trailer:

Greg Marinovich Pulitzer-díjas fotója (1991):

Kevin Carter Pulitzer-díjas fotója (1994):

A filmet szerintem mindenképp érdemes megnézni, de még jobb ha utána esetleg utána is jérsz kicsit, mit is takart a The Bang Bang Club.

8

Egy újabb nagyszerű keleti film!

Sztori: Egy fiatal nő autója lerobban az úton, s egy sorozatgyilkos prédájává válik. Arról azonban a gyilkosnak fogalma sem volt, hogy a nő férje titkos ügynök, s a nyomába fog eredni…

Vélemény:
Keletiesen lendületes, keletiesen beteges, keletiesen játékos, keletiesen fordulatos, keletiesen kegyetlen. Kb. így lehet leírni ezt a filmet. Hősünk a gyilkos után ered, de nem elég annyi neki, hogy gyorsan végezzen vele… nem, kegyetlen játékba kezdenek, s mert a gyilkos is rendkívül rafinált, egyszer egyikük, egyszer pedig másikuk javára billen a mérleg. Így a film teljesen kiszámíthatatlan lesz, csak azért fogod érezni kinek kellene győznie, mert általában a jó győzedelmeskedik… de itt azonban a jó ugyanolyan gyilkos mint a rossz, szóval a dolog relatív. Hogy még érdekesebb legyen, útközben meg lesz  spékelve a film ezzel azzal, de erről inkább nem beszélek, legyen meglepi.
Ha irtózol a titkos ügynökös dologtól, ne tedd. Ez nem olyan amerikai titkosügynökösdi. Inkább olyan MI5-szerű dolog, melynek elég nagy ‘hagyománya van Dél-Koreában’ az északi szomszéddal folytatott huzavona miatt. De itt a titkos ügynökség csak egy meló lesz, mely magyarázza, miért is lehet hősünk ennyire állat. Szóval nyugi.

Nevek: Byung-hun Lee, Min-sik Choi
Rendezte: Jee-woon Kim

Egy Trailer:

Ezt a filmet nem véleményezni hanem látni kell.

Upsz… Azt hiszem elfelejtettem mondani, gyenge gyomrúaknak nem ajánlott.

10

Grindhouse fake trailer… amikor ezt hallottam, elgondolkodtam. Én nem láttam semmi ilyet benne… ott volt a Werewolf women of The SS, Machete, Thanksgiving, és a Don’t… egy Hobo with a Shotgun nevű valamire biztos felfigyeltem volna. Végül azonban kiderült, hogy is vág ez ide. Kanada! Egy fiatal kanadai rendező küldött be egy fake trailer-t a Robert Rodriguez által kiírt versenyre, s az alkotóknak annyira bejött az ötlet, hogy a kanadai kiadásba bele is került, sőt, még film is lett belőle… a Machete után ez a második megfilmesített fake trailer.

Sztori:
Egy hajléktalan utazót új város felé irányít sorsa. Haar rájön azonban, hogy a város romlott, s bűnözők karmai között van. Mit csinál hát? Fog egy shotgunt…

Vélemény:

Abszurdum! Mit gondolhatott Rutger Hauer amikor elvállalta ezt a szerepet: Hobo with a shotgun… olcsó film, nem nagy erőfeszítés, elvállalom! De melléfogott. Rutger színészi karrierje utolsó 5-6 évének legjobb filmjében játszott.
Ez a film egy vicc. S bolond az aki komolyan veszi. Megint a nyolcvanas évek tipikus videó kazetta idiótaságaiból kell elindulni, s megspékelni még több vérrel, és vérrel, lejárt mondatokkal, gyenge történettel, igazi igénytelen eltolt narancssárgás színezéssel… egy ismert színészi névvel, akit azonban már senki sem vesz komolyan… s egy fegyverrel, mert az vagány. S ez lesz belőle. A vicc az benne, hogy ezt a kegyetlenül, akarattal, rosszá csinált filmet annyira ügyesen tette rosszá fiatal rendezője, hogy Robert Rodriguez(Spy Kids 4D… most komolyan?) is megirigyelhetné.
Rutger Hauer nagyon jó választás volt. Erőteljes egyén, beteg arca van, s rendezői berkekben rossz a híre. Ráadásul szerintem kívülről tudta a nyolcvanas évek összes lejárt akciómondatát.

Nevek: Rutger Hauer, Molly Dunsworth, …
Rendezte: Jason Eisener

Itt egy trailer… csak hogy érzékeljétek a helyzet súlyát.

Ha a Grindhouse-t meg a Machete-t szeretted, ezt imádni fogod!

9

Ismét egy sziporkázó magyar cím.

Sztori:
Walter úgy érzi, hogy élete kicsúszott kezei közül. Vállalkozása a csőd felé halad, a családi élet örömei nem hozzák lázba, biztos úton halad a teljes depresszió felé. Ekkor azonban egy hódra talál, aki ezentúl őt fogja képviselni…

Vélemény:
A marketing fogások kicsit ebben az esetben is félrevezetőek voltak. A bajos egyén kitűnt a trailer-ekből, de azok inkább egy aranyos félig meddig komolytalan valaminek próbálták meg eladni, pedig a film minden csak nem aranyos. Inkább olyan, mint egy segélykiáltás. Van egy középkorú férfi, aki elveszettnek érzi magát a mindennapi élet monoton megpróbáltatásai között, de senki sem érti meg igazán. Itt jön a képbe a hód. A hód az önvédelem egy formájává válik, s eleinte, attól függetlenül, hogy mindenki csak még hülyébbnek nézi, a hód pozitív hatása kézzelfogható lesz. Csak az a baj, hogy az embernek azon oldala, mely sikeressé teszi, hajlamos néha átvenni a hatalmat…

Ez egy amolyan igazi családi dráma, az apa tragikus történetével előtérben. Mellette megismerkedünk a feleség, s a nagyobbik gyermek apróbb drámájával is, de azok inkább csak kikerekítik, általánosabbá teszik a történetet, elveszik de ugyanakkor alá is támasztják a bolond forrongását. Tipikusan amerikai? Eléggé. De nem a fojtó módon. A karakterek, bár kicsit sablonosak, elég összetettek, s érzéssel vannak felépítve. Ez leginkább Jodie Foster-nek köszönhető, aki nagyszerű rendezői munkát vitt véghez.
Maga a cselekmény lineáris, nem ágazik szerteszét, s eléggé Mel Gibson tour de force-ba torkollik, ami csak azoknak rossz dolog akik nem tudnak elszakadni a színész valóságban problémás életétől és nézeteitől s egyfolytában azon kell lovagolniuk.
A film csúnyán alulteljesített a mozikban, ez részben a rossz marketing, részben Mel Gibson,s részben az eszméletlenül furcsa hód eredménye. Ettől függetlenül el kell ismerni, hogy a hódnak elég jó akcentusa és dumái voltak, egész addig, amíg át nem ment egy miniHitlerbe.

Nevek: Mel Gibszon, Jodie Foster, Anton Yelchin…

Összegezve… ha a viszonylag aranyos trailer láttán gyermekkel szeretnéd megnézni… ne tedd, mert ez a pszichológiai játék még téged is próbára fog tenni, s azon veszed majd észre magad, hogy a saját életed hiábavalóságán gondolkodsz. Amúgy meg, nagyon is ajánlott! Jó film, érdekes történet, nagyszerű alakítások.

9

Ahhoz, hogy ezt a filmet igazán értékelni tudjuk, félre kell tegyük Harry Potter-t, a Gyűrűk urát, bár Tolkien nagy troll tisztelő hírében állt, s a Warcraft-ot. S induljunk ki mondjuk a P. C. Asbjørnsen és J. E. Moe által összegyűjtött norvég folklór történetekből. A csúf, büdös, sokméretű, változatos, kegyetlen, viszonylag intelligens vagy állatszerű lényekből, akik szerették a hídra kötözött kecskét, s kővé váltak a napfényben.

Sztori:

Egy amatőr egyetemista dokumentumfilm csapat orvvadászok után nyomoznak, akik állítólag illegálisan ejtenek áldozatul állatokat szerte az országban. Egy fura vadászra bukkannak, Hans-ra, akit megrögzötten követni kezdenek, s bár a vadász megpróbálja visszatartani őket, végül a szenzáció éhes egyetemisták az elkóborolt trollok kegyetlen világába csöppennek…

Vélemény:

A film stílusa elég amerikai… amolyan tipikus found footage Mockumentary-style. Ez azért,hogy valamennyire eladható legyen s érdekesebbnek tűnjön. Ami valamennyire egyedivé teszi, az a tipikus norvég stílus, feszült jelenetek keverve egy kis beteges északi humorral, néhány elmés beszólással, undorító jelenettel.
A trollok ábrázolása nagyban hasonlít a norvég mitológiában körvonalazódott fura lényekhez, bár én úgy emlékeztem, hogy a mitológiai lények kicsit intelligensebbek voltak. Többféle trollal ismerkedünk meg a film során… ha jobban belegondolok, szinte végig vitt a troll fajtákon, a barlangitól az óriásig. Ami nagyszerű volt, hogy sok viszonylag lapos keresgélős jelenet, s rezgős kameraállások után egyszerűen robban a feszültség. Akárcsak hőseink állsz és nézel, s attól függetlenül, hogy az egész elég statikus, érzed, rohanni kellene.

Ahhoz képest, hogy a film elég olcsó, az animáció meglepően jó. Talán azért is, mert vállkamerán keresztül látott éjszakai, illetve ködös fényviszonyok mellett könnyebb élethű animációt teremteni, az emberi szem elégtelenségei miatt, de ez ígyse-úgyse vesz el semmit a film érdemeiből. A másik jó dolog, hogy az animáció nem volt túlhasználva. Annyi volt amennyi kellett, amikor kellett. A nézőre gyakorolt hatás szempontjából a film az elejétől a végéig topon volt, s ami nagyon jó volt, hogy akkor sem feledkeztek el a történet alakításáról miután nagyban belecsöppentünk a trollok vad világába.

Most spoilerezek egy kicsit… szóval aki nem szeretné olvasni, az hagyja figyelmen kívül ezt a paragrafust.
Az egyetlen picit rossz dolog talán az volt, hogy miután az első kamerás oly csúfosan a kárhozatba vész, se perc alatt pótolják egy másikkal. Csak úgy. Ez a rész kicsit érzéketlenül hatott. De ez tényleg csak apróság.

Nevek: Nem sok, de nagyon jól tették a dolgukat.
A prímet Otto Jespersen viszi, a trollvadászunk, aki egymagában megadta a film ízét komikus komolysággal. Csak később értesültem az ő norvég politikai komikus státuszáról, annyit róla, hogy a valóságban is épp olyan vagány figura mint a filmben… csak talán kicsit modernebb módon.
a Többiek: Glenn Erland Tosterud, Johanna Mørck, Tomas Alf Larsen, Urmila Berg-Domaas, …
Rendezte: André Øvredal, akinek ez a második nagyfilmje, de az első igazán ismertté vált húzása.

Szerintem ezt látni kell!

10

Sztori:

Justin Timberlake New York-ba költözik melóügyben s összetalálkozik Mila Kunis-sal. Mindketten nagyon hamar rájönnek, hogy vonzza őket a másik szőrtelen felső s alsó teste, ezért félórákon keresztül szeretkezni fognak a filmvásznon, tiszta baráti alapon, csak azért hogy aztán hisztizhessenek, s ne legyenek egyáltalán viccesek.

Most már van indokotok, miért is ne nézzétek meg ezt a filmet. Elég ügyesen kezdődik, van egy-két jó jelenet az elején, de miután elérünk a benefits-es részhez, azon vesszük észre magunkat, hogy benne vagyunk valami olyasminek a közepében, ami sem egy nyolcvanas évekbeli erotikus B-movie-hoz, sem egy korunkbeli vígjátékhoz, sem egy drámához nem hasonlít. Egyedi! NOT! Igazából nem lehet eldönteni mi ez, semmi, mint az élet általában. Minek kellettek a Timberlake-es Alzheimeres apukasajnáltató jelenetek, azonkívül, hogy Mila Kunis indokkal visszautazhasson a felhőkarcolók közé, amikor meghallotta, hogy ők csak barátok, miután egy órán keresztül ezt hallgattuk tőle… ja, s egy homokos Woody Harrelson? pfff… mert egy homokos jól mutat minden filmben, s be lehet két homofób poént szúrni. Well Done!

S ha ezután félórás, Justin Tiberlake-Mila Kunis szexet akarok látni, inkább az internetet választom, ott legalább nincs ennyi unalmas körítés :p

Nevek: Justin Timberlake, Mila Kunis, Richard Jenkins, …

Csak akkor merj nyugodt szívvel hozzáfogni, ha biztos vagy benne, hogy nem vagy még 16 éves.

5.5

Ez a film annyi pozitív kritikát kapott az előző még siralmasabb részek után… hogy kíváncsi lettem s megnéztem.

Sztori:

‘Hőseink’ miután el kell meneküljenek Amerikából, s Brazíliában látnak majd hozzá egy jó kis autótolvaj melóhoz. Persze miután minden balul sül el,  kiderül, hogy az egyik tulajdonukban maradt autóban van valami, ami nagyon kedves a legnagyobb brazil drogbárónak. És még ráadásul egy kőkemény ügynök is a nyomukban lesz…

Vélemény:
Kavarjuk meg még egyszer a semmit, tegyük mozgalmasabbá, látványosabbá, explozívabbá, mérjünk ki mindent az utolsó másodpercig, s az utolsó másodpercben mindig minden jöjjön össze. Szerezzünk szájhősöket, akik a nagy szájuk mellett ráadásul mindig mindenhez értenek. Ha nem megy valami? Versenyzünk. Amúgy meg: extra drága cuccokat szerzünk, nagyon gyorsan, nemtom honnan, mert nekünk mindenhol vannak kapcsolataink. Brazília legnagyobb drogbáróját… simán lenyomjuk mert mi keményebbek vagyunk a favelák indiánjainál…

Szembekerült Vin Diesel The Rock-al s szépen elvoltak egymással, mint két szerelmes egy párizsi hotelben.

Nem fogom tovább fokozni… Az effektek vagányak, a sztori rémesen szegényes, de ellensúlyozva van lóerővel, ököllel, s robbanásokkal. A színészi játék szintén szegényes, de annyi az előnye, hogy összeszedték a megszokott arcokat, plusz még megtoldották őket néhány karakánul üres karakterrel.

Ha csak akció kell, ámulni fogsz. Én őszintén szólva nagyon untam az első fél óra után…

Nevek: Vin Diesel, Paul Walker,Dwayne THE ROCK Johnson, Jordana Brewster, Ludacris, …

Talán elmegy egyszer…

7

Tudom, hihetetlennek tűnik, de ezért a filmért én elmentem a moziba. A vicces az egészben az, hogy tudtam, hogy ugyanaz a káosz és ugyanazok a poénok lesznek benne, mint az elsőben voltak.

S nem kellett csalódnom benne…

Sztori:

“Hőseink” most épp STU házasságára készülnek Tájföldön, azonban az ártatlannak induló legénybúcsú ismét káoszba torkollik…

Vélemény:

Nem tudom, hogy lehet egy filmet még egyszer újracsinálni úgy, hogy ugyanaz a forgatókönyv s poénszerkezet, s csak a város rajza változik. Ugye az első részben kipécézték a világ egyik pöcegödrét, Las Vegas-t, most pedig a világ másik végén a másik pöcegödröt, Bangkok-ot, mely híres a drog s emberkereskedelemről. A filmet, melyet életetek egy bizonyos pontjáén átéltek majd, talán különbözteti meg az első résztől, hogy a poénok, ha lehet ilyet mondani, még kegyetlenebbek.

Bradley Cooper a hátán hordozza a társaságot, Zack Galifianakis idegesítő mint mindig, de mesteri módon, Ed Helms pedig, ebben a részben is rajta csattan szinte minden poén :p

A neveket is leírtam nagyjából… más elemeznivaló nem is maradt. Meg lehet nézni ha szereted az ilyesmit, s ha már nagyjából elfelejtetted miről is szólt az első rész.

Én kimondottan élveztem, de hát azt tudjuk, hogy az én agyi szintem néha egyenlő egy 10 évesével ha idiótaságokról van szó.

Szóval először a osztályozzuk a filmet, aztán pedig a véleményetekre leszek kíváncsi…

Jegy:

8

Szóval, sokan az első rész koppintásának nevezték ezt a részt, nekem is úgy tűnt valamennyire, de ettől függetlenül próbáltam értékelni a filmet, s kikapcsolni agyam.

Koppintás vagy sem? Ezt főleg azért kérdem, mert most ráadásul még valami forgatókönyvíró is beperelte őket, mert állítólag az ő bangkoki élményei ihlették a filmet… asszem’ ez már a harmadik per, mely a filmet érinti… NICE!

Amúgy az író helyében ilyesmivel nem dicsekednék….

Az híres nemes lista:

1. Üvegtigris 3 – Az elsőnél rosszabb, a másodiknál sokkal jobb, amolyan kellemes kikapcsolódás film azzal a csapat idiótával. 9

2. Winter’s Bone – kicsit sajnálom, hogy nem sikerült hosszabban írjak róla. Nagyon vontatott film volt, különös kegyetlenséggel, s nagyszerű színészi játékokkal övezve. Figyelem: nem könnyű falat. 10

3. The Next Three Days – nagyon jól indul, s istencsapásos amerikai módon fejeződik be. Russel Crowe szépet alakít. 8

4. The Kids are All Right – egy leszbikus pár gyermekei meg szeretnének ismerkedni spermadonor apukájukkal. Valahogy engem ez az egész családi összevisszaság nem hatott meg. 7.5

5. The Chronicles of Narnia: The Voyage of the Dawn Treader – esés, harcias, gyerekes is valahol, nézhető. Ok. 8.5

6. Conviction – Egy sajnálatos igaz történeten alapuló film, Hilary Swank-kel s Sam Rockwell-el a főszerepben. Elég nehezen nézhető, de végül megéri a fáradalmat. 8.5

7. Wasted on the Young – modern gazdag gyerek agyturkászás ausztrál módra. Elég sablonra fújt fekete festék íze van. 6.5

8. Heartbreaker (L’arnacoeur) – Romain Duris (a Gadjo Dilo óta nem láttam), s Vanessa Paradis-al a főszerepben. Egy nyálasan szórakoztató romantikus vígjáték, igazi francia módra, sok-sok hazugsággal megfűszerezve. 8

9. Pelican Blood – na gondolom erről sem hallott senki. Egy elég érdekes pszichológiai dráma, két ingatag madárkedvelő fiatal tragikus szerelmével a középpontban. Klasszikusan szép színvilág, sivár, kicsit sablonos, de fordulatokban elég gazdag történettel. Meglepetésemre a vártnál sokkal jobb volt. 8.5

10. Barney’s Version – na végre én is megtudtam mit jelent a pikareszk (amolyan szabad lélek regény :p). Ez a film az Tessék megnézni. Paul Giamatti a köbön. 9

11. Submarine – Richard Ayoade (tessék a nevet megjegyezni) egy nagyszerű filmmel állt elő, mely által szatirikus betekintést nyerünk a nyolcvanas évek brit tinédzserének szürke családi s érzelmi drámájába. Nagyszerű! 10

12. Lebanon, Pa. – csak azért, hogy legyen igazi sablonháború is a listán. 4

13. Haevnen (In a Better World) – még egy példa arra, miért is imádom az Észak-európai filmeket. Jellemrajz a köbön! 10

14. Wrecked – egy autóbaleset után Adrien Brody másfél órát szerencsétlenkedik egy autóroncsban, majd egy erdőben. Amnézia, meg Benji. Ezt a filmet 20 perc alatt el lehetett t volna intézni. 6

15. I Want to be a Soldier – egy 8 éves gyermekről, akit a láthatatlan barátai először az űrhajós majd a katonai pálya felé ösztökélnek. Az egész jól induló kis pszichés játékból végül sablonos tragédia lesz. 2 igazi szülői pofon, s meg lett volna oldva a hiszti. 5.5

Kb. Ennyi mára. Bezárt Sanci mesetára.

Bis Bald!

Paul. Csak Paul. Egyszerűen, simán, lazán. Nem Paul, kicsi zöld idegen, nem Paul, intergalaktikus szökevény, s nem Paul: kicsi zöld, intergalaktikus káromkodó fingógép. Csak Paul, Gott sei dank’.

Sztori:
Két brit képregény őrült a Comic Con felé hajt lerobbant furgonjában. Azt hiszik életük kalandja felé hajtanak, pedig életük kalandja az 51-es zóna környékén fog szó szerint beléjük ütközni…

Szóval… 2 brit képregény őrült, az 51-es zóna, ami Amerika egyik legnagyobb igaz vagy nemigaz őrülete, s egy igazi űrlény, amely a földön eltöltött néhány évtized alatt kicsit elkanászosodott. Mi kell még egy jó vígjátékhoz? Annyi féle komikum van benne, amit már felsorolva is valami földönkívülinek tűnnék.
Amúgy a cselekmény egész pergős, s az elejétől a végéig le fog kötni. A vége pedig ET hazatér szerű, de mit is várhatsz egy ilyen filmtől? Azért is mertem ide leírni, mert úgyis tudod, mielőtt belekezdenél. Ami nagyon vagány az, ahogy Sigourney Weaver South Park-keltette negatív hírnevét is sikerül igazi brit módra kihasználni, csak azért, hogy a film majd Amerikában is sikeresebb legyen. A földönkívüli pedig amilyen dörzsölt egy malac, annyira a néző szívéhez fog nőni… na jó, vagy nem. De akkor is poénos.

Nevek:
Simon Pegg (isteni), Nick Frost, Seth Rogen (mint Paul hangja), Jason Bateman, Sigourney Weaver, …

Azt hiszem ez év egyik legjobb vígjátéka volt. Ajánlom mindenkinek.

9

Ma bizony azt hiszem töltelékfilmekről fogok írni, amíg meg nem unom, csak azért, hogy depis hangulatom egy kis egészséges szarkazmussal állapota egy lehetséges magasabb fokára emelhessem.

Kezdeném azzal, hogy ezen esetben is a film magyar címe szerencsétlen, és még ráadásul félrevezető is… mert ez minden volt csak király! nem. De erről később…

Sztori:

Megismerkedünk Thadeous herceggel, a király kisebbik fiával, aki egy felelőtlen, ügyetlen, élősködő, tökéletlen kényenc. Bátyja Fabious épp az ellentéte, egy igazi férfi, olyan amilyen egy igazi trónörökösnek lennie kell, s ezzel Thadeous idegeire megy. Azonban amikor Fabious menyasszonyát a gonosz Leezar elrabolja, hogy szűztelenítve a világra szabadíthassa a gonoszt, akkor Thadeous ultimátum elé lesz állítva… vagy testvérével tart, s bebizonyítja milyen fából is faragták, vagy száműzetés vár rá…

Vélemény:
Ha 12 év alatti gyerekkel akartad megnézni ezt a tökéletlen filmet, akkor tegyél le róla, mert szerencsétlen gyermek igen meg fog lepődni egy-két dolgon. A film humora ugyanis nagyon is kegyetlen, s egyben szórakoztató fiatalabb agyatlan felnőttek, vagy tinik számára. Azon felül senkinek sem ajánlanám igazán. Azonféle humorról van szó ahol mindenféle deviáns dolog előkerül csak azért, hogy a nép hahotázzon.
Ezzel a humoros részét lezárnám. Térjünk át a szereplőkre… igazából nem voltam a választásokkal megelégedve… Kezdjük ott, hogy James Franco, annyira túljátszotta ezt a naiv de nagyszerű mr. tökéletes iq 0 lovag szerepet, hogy már rossz volt néha nézni az idétlen mosolyt az arcán… Natalie Portman… egyszerűen nem áll jól neki az ilyesmi… Danny McBride… mint főszereplő… aki életében nézhető alakítást csak a Foot Fist Way-ben mutatott, s bár nagyon is passzolt neki a szerep, Franco-val egy olyan fura, össze nem illő párost alkottak, hogy azt rossz nézni néha. A film legjobb alakítását asszem’ Justin Theroux nyújtotta, aki betegesen jó volt gonosz varázslónak.
A neveket is nagyjából elintézem….

Végszóként akkor annyit, hogy nézd meg, ha elmúltál 14 éves, s bírod az eszetlen idiótaságokat… a humor jó, a többi nem annyira…

6.5