The Limits of Control


controll

Jim Jarmush első filmje a 2005-ös Broken Flowers óta, s mit is mondjak… Mást irányt vesz, más stílust kap, s csúnyán le lett szólva. Olyan csúnyán amit igazán nem érdemelt meg ez a film. Személyes kedvencem tőle a Dead Man (1995), de ezt a filmjét is tátott szájjal néztem, az elejétől a végéig. Olyan, mint a fiatal rendezők kis kézikönyve, Hogyan keltsünk hatást címmel.

Ez egy nagyon gazdag film, ha cselekményben nem is (azért van elég cselekmény), de színekben, karakterekben, világnézetben s motívumokban, más alkotásokra hivatkozásban.

Akkor kezdjem el kibontakoztatni egy kicsit amit itt nagyjából felvezettem:

Cselekmény: Spanyolországban játszódik, egy nagyon pontos magányos ember egyik helyről a másikra vándorol, instrukciókat s gyufásdobozokat cserélve idegenekkel… egy bűntény gyanúját kezdi kelteni bennünk…

Ahogy azokkal a fura művészlelkekkel beszélget miközben az instrukcióit kapja, az egész egy bohém fellengzős hangulatot kap, mintha nem is lenne komoly. Aztán pedig: komolyabb mint gondolnánk. A hangsúly? A világ csalóka, s nem minden az, aminek látszik, a dolgok mögött pedig keresni kell a rejtett összefüggéseket, megfigyelve minden apróságot. Egyfajta összeesküvés elmélet, mely nem a szokásos módon van kibontakoztatva. Főszereplőnk konok hallgatása is ezt tükrözi.

A színekkel a film színvilágára gondoltam. Az egész bár látszik, hogy napjainkban játszódik, a színezés mintha a 70-es évekből származna, a cselekmény eleganciája pedig a 40-es évek végéről.

Világnézet s motívumok:
Kapunk itt mindent: minden egyes ember egyben egy-egy kulturális referencia lesz, mintha a művészetek egy-egy ágát képviselték. Aztán ott lesz még a kísértőnk is (aki megnézi tudja kiről beszélek ,p), aki mintha az ördög maga lenne, angyali formában, többször is kísértésbe akarja ejteni felbérelt bűnözőnket. Ezeken kívül, hmmm, mit is akartam… á, igen, ott vannak még a különböző szállóigék is, melyek megadják a film játékosságát, de ugyanakkor a film témájára vezetnek.

Hivatkozások más alkotásokra: különböző referenciák Hitchcock és Welles filmekre az egyik beszélgetésben, aztán az a bizonyos, ön szerint szép fenekem van? mondat, mely egy Godard filmből származik (s Paz de la Huerta Brigitte Bardot pozícióját veszi fel az ágyon, meztelenül) …

Még gyorsan valamit a színészekről, mert már én is meguntam volna magamat olvasni a helyetekben:
A főszerepet egy bizonyos Isaach De Bankolé játssza, szerintem nem került túl nagy erőfeszítésébe ez a viszonylag egyszerű, komor, egyszerre szimpatikus és taszító karakter megformálása.
Aztán ott vannak a mellékszerepekben szereplők, akik tulajdonképpen a film egész hangulatáért felelősek:
Luis Tosar, Paz de la Huerta, Tilda Swinton, John Hurt, Gael Garcia Bernal, Bill Murray …

Elég a dumából,
Minden filmszeretőnek látnia kell, a rossz nézői kritika ellenére…

No limits No control
10

Advertisements

2 thoughts on “The Limits of Control

  1. Visszajelzés: The American « Sandorkavargat's Blog

  2. Visszajelzés: Lista a 200 kedvenccel… | Sandorkavargat's Blog

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s