Ink


ink


Nem is tudom, én akadtam-e erre a filmre, vagy ez a film akadt rám. Elég kicsi volt a valószínűsége. Találtam egy kis linket, rákerestem az IMDB-n, s azt mondtam hmmm… érdekesnek hangzik. Hát, nem csalódtam.

Ez egy tökéletes példája az indie filmgyártásnak, az olyan ötleteknek, melyet egy nagy stúdió sem képes felkarolni, pedig hát, mit is mondjak, néhány millió plusz a költségvetésbe, s igencsak ott találtuk volna a TOP 250 környékén. De a nagy stúdiók néha olyanok mint a fejetlen tyúkok, (ezt a későbbiekben egy-két példám még bizonyítani fogja, vagy ha visszalapoztok találtok még példát rá), s egyszerűen maguk alá tojnak néhány ötlettől. Pénz beszél, kutya ugat, a földműves pedig kapál. Jamin Winans verekedte ki magának ezt a filmet, ő írta a forgatókönyvet, ő rendezte, szerezte a zenéjét, s az ő független filmgyártó cégén keresztül szedte össze a pénzt is hozzá (250 000 Dollárt… aki kicsit utánanéz dolgoknak a filmek hátterében, az tudja, hogy ez kb. egy huszada annak amit Paris Hilton egy-egy filmes álmocskájára pazarolnak el). A film pedig, hát mit is mondjak, hányatott sorsához képest igencsak irtó jó lett (hogy ne írjak csúnyákat).
Jamin és Kiowa Winans állítólag ‘karjai közé ölelné’ most az internetes kalózokat, hiszen filmjük a Torrent oldalaknak köszönheti viszonylagos ismertségét s sikerét.

Akkor a sztori:

Mikor leszáll az est, két világ keveredik össze. A semmiből előbukkannak a jó álmot hozó mesemondók, s a rossz álmokat hozó Incubus-ok. Aztán előkerül egy fura, fekete csuklyás nagy orrú lény, aki a mesemondók minden erőfeszítése ellenére elrabol egy kislányt. De vajon miért teszi? s ki is ő? Ő INK…

Basszus, így nem igazán hangzatos… látni kell.
Nagyon de nagyon vagány volt, ahogy a mesemondók előpattannak a semmiből, fura hangot hallatva, majd bemásznak a házakba, az incubus-ok horrorisztikus ‘képernyője’… kb. abból esett le, hogy igencsak kevés a költségvetés, hogy a mesemondók teljesen emberien voltak öltözve, a fura világok közti átmenetek tiszta fénydeformációval voltak megoldva, stb stb. De ettől függetlenül az egész dicséretesen hatásos. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen ‘álmos’ témájú filmbe a harcjelenetek ilyen jól beleillenek. S ráadásul még nagyon is jól voltak megoldva.

A sztori nem könnyű, sokáig kétségek közt tart, nehéz követni, s csak a végén kapsz válaszokat. Az az igazság, hogy viszonylag szépen kerekedik, de van néhány gyenge pontja: az egyik az a rész, mely a kislány apjával, pontosabban karrierjének felívelésével foglalkozik. Nagyzoló, eltúlzott, gyors s kellemetlen. Nem illik a film menetébe. Aztán ott vannak a karakter teljesen eltúlzott dühkitörései… Algocalmin-t a fájós fogra.
Viszont az rész mely Ink-kel foglalkozik, a világok között ugrálva… egyenesen bámulatos. Ink egy fájdalmas antihős lesz. De erről nem írhatok többet, így is kezdek egyre többet elárulni. Érdekesek még a karakterek, akikkel útjuk során találkoznak, a két világ között ragadt beteges, anyagias, hiányos megrögzöttek…

A film másik gyengéi, sajnos, a színészek lesznek. Egyszerűen vagy túl van játszva néhány helyen, vagy az istennek sem hagyja úgy el a mondat a szájukat ahogy kellene. Szerencsére az isteni forgatókönyv s a film hangulata, varázsa, ellensúlyozza az ő bakizásukat…

Elhúztam a dumát… annyit akarok mondani, hogy: mindenképp érdemes megnézni, már csak a nagyon jó történetért is… próbáljátok meg a pozitívumokat látni, s átélni a történet varázsát

9

Reklámok

One thought on “Ink

  1. Visszajelzés: Defendor « Sandorkavargat's Blog

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s