Eljött a szeptember… állítólag sokat fog esni az eső, ez pedig azt jelenti, hogy sandorkavargat is újra cyberéletre kel. Ez már csak azért is fontos lenne, mert lassan egy éves lesz a blog, s illene sok-sok újdonsággal frissíteni.
Kezdjem Greenberg-gel, mert erről a filmről már réges rég írni akartam. Igazából egy csalódás volt sajnos. Mikor megtaláltam az IMDB-n akkor még nagyon nagy jegye volt (ami azóta jócskán esett), s valami nagyon edgy dolgot vártam (éles humoros pillanatokat, fűszerezve egy kis drámával s agybetegséggel). Aztán kaptam valami közepeset. Se nem jót, se nem rosszat, olyan semmilyet, ugyanilyen filmet az én szürke kis életemből is lehetne csinálni.
Miről is van szó… Greenberg amolyan instabil egyén, aki már a diliházat is megjárta. Egy ideig a testvére házában tanyázik le, mikor azok elutaznak otthonról, s összegabalyodik a családi ‘asszisztenssel’… meg a depressziós kutyával.
Aztán valahogy eltelik az a másfél óra egy kis szeretlek nem szeretlekkel, nyomi szex poénnal, meg ezzel azzal, hogy ne lőjem le a filmet. Igazából nem is tudom mit írjak róla. Lapos volt, nem volt elég karakteres, íves. A főhős kb. annyira volt érdekes mint én amikor bal lábbal kelek fel.
Hogy összefoglaljam: ez a film olyan volt, mint Noah Baumbach (a rendező) arckifejezése.
A színészekről:
Ben Stiller– nem játszott rosszul, nem őrajta múlott a karakter bukása.
Rhys Ifans– talán ő volt a legjobb az egész filmben (a szomorú kutyát leszámítva).
Greta Gerwig– ő olyan aranyos volt, de mintha nem lett volna elég meggyőző néhány helyen.
Na mindegy. Ez nekem nem jött annyira be, lehet, hogy neked be fog, s akkor töröld ki az agyacskádból amit itt olvastál. Nem fogom azt mondani, hogy nézd meg, de azt sem, hogy semmi esetre se nézz bele, egy szó mint száz… ahogy tetszik.
Sandorkavargat's Blog 