Rubber (2010)



‘This movie is a homage to ‘no reason‘, that most powerful element of style…’
És ezzel kb. le is tudhattam volna a filmet. De nem, nem ússza meg ennyivel…

Sztori:
Robert-ról, az elhagyatott sivatagi kocsigumiról szól, aki rájön, hogy romboló telepatikus erővel rendelkezik… nemsoká pedig egy sivatagi kisvárost fog rettegésben tartani…

Vélemény:
Első ránézésre azt mondaná a tudatlan, hogy ez csakis valami amerikai independens csoda lehet… s majdnem igaza is van tudatlanunknak… ugyanis ez egy francia independens csoda, óriási amerikai beütéssel. Quentin Dupieux írta, rendezte, s mr. Oizo néven még a filmzene legyártásában is közreműködött. Állítólag először az egészet csak egy kísérletnek szánta… a stíluselemek nézőre gyakorolt hatását kívánta analizálni… végül azonban az egész annyira összeállt, hogy egy teljes film lett belőle. A szett nagyon amerikainak néz ki… pedig Franciaországban s Angolában történt a forgatás.

A stíluselemekről… Az egész film egy felvágós prológussal kezdődik… a ‘semmi értelme’ koncept filmes értékéről… a felhozott filmekkel történő alátámasztás kicsit erőltetett (nekem az volt…) de egy egész érdekes hangulatot teremt… mert tudni fogod, hogy semmi koherenset nem várhatsz… ezért nem fogsz csalódni.
Ezután megismerkedünk a másik fontos elemmel… a nézőkkel. Akik kinn a sivatagban követik a gumiabroncsot, látcsövekkel. A nézőket éheztetik… szomjaztatják… meg akarják mérgezni… érzitek a lényeget?
Na, emellett bontakozik ki az igazi sztori… ami egy nagyon agyament horror-komédia… a gumiabroncsról… aki felrobbant mindent ami az útjába áll, felfedezőkedvét semmi nem szegi, sem nyuszi, sem holló… sem ember.
A színek élénkek, amolyan hetvenes évek technicolor-ját idézik, a táj hangulata fenomenális… a színészi alakítások a helyükön vannak, a szöveg viszonylag kevés, de annál agyafúrtabb… a központi szál a történetben elég gyengus, de ezt a hiányt fantasztikus rendezői stíluselemek, ötletes kameraállások, s érces humorral kárpótolják. A zene eszméletlen hatásos.
Ami érdekes volt, s mégis elvett a film értékéből… az a rész amikor a színészek unják már az egészet s haza akarnak menni… itt már túl sok volt a ‘no reason’ elemből.

Nevek:
Stephen Spinella, Wings Hauser, Roxane Mesquida, Jack Plotnick, …

Ez az egész egy mocskos nagy kavarodás volt… de egy nagyon szórakoztató mocskos kavarodás… “fairy tale for the sick and twisted”. Szerintem néhány éven belül a kultuszfilmek közé fogják sorolni, mér akkor is, ha a nézők fele óriási örömmel utálja. Mr. Dupieux teljesítménye előtt le a kalappal…

8.5

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s