Ez, s az elkövetkezendő 3 bejegyzés olyan filmekről íródik, melyeket a moziban tekintettem(ünk) meg. Ha esetleg egy kicsit elfogult leszek, akkor elnézést kérek. 🙂
Na akkor jöjjön a szöveg:
Vártam ezt a filmet, talán azért is, mert a trailer-t látva nagyon megtetszett az alapötlet, s mindaz amit egy ilyen ötletből ki lehet hozni, s emellett kíváncsiságom csak táplálta az a tény, hogy David Bowie ‘kicsi’ fia, Duncan Jones rendezte, akinek a bemutatkozófilmje, a 2009-es Moon nekem annyira bejött.
Gyorsan megmutattam barátnőmnek is a trailer-t, s mivel az ötlet meg Jake Gyllenhaal neki is bejöttek, el is indultunk Forráskódot kompilálni ,p (na jó, tudom, ez a poén nem jött be… :)).
Mint általában, kezdjük a sztorival:
Egy katonával ismerkedünk meg, aki egy ismeretlen helyen van, egy furcsa misszión. Egy halott ember emlékeibe helyezve kell bombarobbantó után kutatnia egy már amúgy is felrobbantott vonaton…
Vélemény:
Az első felét imádtam, a vége felé pedig valahogy, legalábbis számomra, az egész elvesződött. Például barátnőmnek tetszett, s le is lettem szólva, hogy ennyit rágódom az ilyen apróságokon, de nekem néhány dolog egyszerűen nem fért a fejembe…..!!!!
Kicsit bővebben:
Az egész film nagyon szépen épül fel, hősünknek nem sikerül megakadályozni a robbantásokat, ezért egy csomószor visszahelyezik ugyanannak az utasnak ugyanazon emlékfoszlányába, s az egész megspékelődik egy kis romantikával, mikor is nagyon megtetszik neki a már halott szembeülő nő. Na de nem ez a lényeg.
Most fogja be a fülét mindenki aki nem akarja hallani 🙂
Az egésznek számomra ott lett vége amikor kimentek a vonatból… emlékfoszlány!!! Tegyük fel a vonaton belül volt hogy ismerni a terepet, mert az agy sokkal többet megfigyel annál, mint amit mi hiszünk, ok, de a vonaton kívüli világ részletessége túl sok volt… főleg azzal a furgonnal. Innen már érződött, hogy időutazást akarnak kerekíteni belőle, amit meg is csináltak, s ami nekem már egyáltalán nem tetszett, mert kontrasztba volt a film elejével. Aztán még jöttek az olyan dolgok, hogy üzenetet küld az ügynöknőnek… honnan? hogy? a neten nem írják a Contact List-be a Secret Military Organization címszó alatt
S végül a keserédes heppi end … ahh.
Na kiszedheted a füldugód.
Szóval, foglaljam össze azoknak akik nem olvasták az előző néhány sort.
OK film, jó kezdettel, s ha a második felében lévő írói s valamennyire rendezői vagy vágási(mert az eredeti verzió lehet sokkal többet mondott) hibáktól el tudsz tekinteni, akkor kellemes másfél órád lesz. Ha nem, akkor úgy jársz mint én.
Jaj, s még valami. Nem tudom láttáok-e a Quantum Leap nevű sorozatot. Ha nem, keressetek utána, Scott Bakula hátszott benne, jó kis sorozat ,a nyolcvanas évek végéből. De nem a lényeg, hanem hogy amikor megpillantja a másik arcot, s csodálkozik, akkor pont ez a sorozat jutott eszembe, ahol minden részben ez volt.
Nevek:
– a színészi alakításokra abszolút nem lehet panasz.
Jake Gyllenhall, Michelle Monaghan, Vera Farmiga (s érdekes, hogy Gyllenhall milyen harmonikus párost alkotott mindkét oldalról mindkét színésznővel, ez nagyszerű volt).
Nem tökéletes, de egyszer érdemes megnézni.Ha az eredeti ötletnél maradtak volna, akkor egy sokkal szárazabb, sokkal keményebb, és sokkal nagyszerűbb filmet kaphattunk volna. Ha valakit érdekel, írjon, s esetleg elmondom mire gondoltam, már hosszú a bejegyzés s nincs kedvem ide írni 🙂
Ja, s a film legnagyobb poénját még így sem lőttem le, s nyugodtan lesz min csodálkozni, ha esetleg ezt végigolvastátok is :p
Sandorkavargat's Blog 
Remelem Java Buildert hasznaltak a kompilalashoz!
Udv,
Nagy Z.
U.I.: Egy filmkritikusnak nem megengedett az elfogultsag 😀
:))
memories…
Lehet, hogy túl fáradt volta, de már eleve azt nem értettem én sem, hogy Gyllenhaal hogy “tevékenykedhet” más emlékében, hovatovább hogy “tehet hozzá plusz történéseket”, pl. ideges mobilnélküli pasas követése állomáson + furgon = magyarán, hogy leszálltak, de eleve a vonaton belül is.
Az üzenetküldésre meg pusztán azt a választ adtam magamnak, hogy alternatív valóság/dimenzió. Az emlék maga is egy valóság és abban a valóságban küldte Goodwinnak az üzit, gy abban meg is kapta. Én ennyivel elintéztem, meg egy gyenge 3,-val 🙂 Egyszer jó volt, egyszer elég volt. 🙂
A furgonos résznél nekem is elszakadt a már addig folyamatosan feszített fonál. Mert számos helyzet akadt, amelyekbe nyilvánvaló módon az eredeti leforgásban a tanár nem lépett, léphetett bele. Például ilyen volt a bomba megtalálása, és ez még a vonaton belül is zajlott. Talán a titokzatos kollektív tudattalanra támaszkodtak, utaltak volna :-P? Számomra csakis így értelmezhető.
Egy ember emlékében nincs kollektív tudattalan. A kollektív tudattalan csak egy megnyilvánulása az ösztönnek amúgy is.
Fogjuk rá, hogy ez egy nagyon figyelmes emberke volt, akinek minden részlet az agyában volt… a furgont akkor sem volt honnan tudnia 🙂