Insidious(2010)


 

James Wan. Ismerős? Nem?
Na nézzük ki is ő…

Mr. Wan egyike a SAW (Fűrész 1., 2004) kiötlőinek, úgy a 2003-as rövidfilm, mint a 2004-es első rész rendezője. A fűrészes pénzhajhászásból aztán nem vette ki túlságosan a részét, egyedül a harmadik részhez szolgáltatott sztorit, aztán töretlenül folytatta munkásságát Horror és Thriller műfajokban, olyan filmeket összehozva, mint: a Dead Silence(2007), Dead Sentence (2007), s végül, de nem utolsó sorban, az Insidious… érthetik hát a kíváncsiságot, mellyel én, a “filmbuzi” ezen filmet fogadtam… de ne szaladjunk előre.

Sztori:

Egy több gyermekes család új házba költözik, ahol azonban a legnagyobb gyermek furcsa dolgokat vél felfedezni. Szülei ügyet sem vetnek rá, egészen addig, amíg egy reggelre a gyermek kómába nem esik, s a ház körüli furcsaságok nem kezdenek sokszorozódni…

Vélemény:

A film szépen kezdődik, egy sokat sejtető első jelenettel, melyet azonban egy ideig még nem fogod tudni elhelyezni magában a cselekményben, csak ott fog botorkálni az elmédben. Az ezt követő 20 perc nagyon csendes, mégis érzed, hogy valami baljós van a levegőben. Innen a dolgok klasszikus horror módjára fognak fokozódni, néhány nem túl durva, de annál hatásosabb rövid jelenés formájában, melyek hatását a nagyszerű hang effektusok csak tovább fokozzák.
Nem tudom azonban, hogy velem van-e a baj, vagy mindenki mással, de ennek a filmnek is a közepén kicsit túlérve, mintha az egészet a feje tetejére állították volna, s az egész átcsap egy asztrálsíkos balfaszkodásba, apa-fia Y kromoszómával összekapcsolva. Mintha felfogadtak volna egy másodosztályú írót, aki az eddigi mesteri felépítést sikeresen néződaráló, simán képhatásos zavargássá degradálja… egészen a film végéig, egy szerencsétlen szellemirtó csapattal megfűszerezve. Az utolsó karakán jelenet még tesz valamit a film értékéhez, de már kevés ahhoz, hogy az előző elfuserált fél órát ellensúlyozhassa.
Igyekeztem gondolataim úgy megfogalmazni, hogy ne lőjek le túl sokat, hátha nektek más véleményetek van, s ez esetben, ha úgy tetszik, megoszthassátok velem is, amin átsiklott a figyelmem.

Nevek:
Patrick Wilson (néhol csúnyán alulteljesített), Rose Byrne (a film neki köszönheti az ízét), Ty Simpkins (a gyermekbáb, akit kicsit jobban is implikálhattak volna a cselekménybe), …

Kíváncsi vagyok, mikor látok már egy olyan horrorfilmet, amit nem komplikálnak túl huszonegyedik századi módra… ez lehetett volna valami nagyszerű, de így csak erős közepes…

7.5

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s