Midnight in Paris (Éjfélkor Párizsban, 2011)


Éjfél… Párizs… a történelem és a csepegős francia romantika egyé válik… s meglátjuk mi kerekedik ki belőle… Woody Allen szemszögéből…

Sztori:

Egy amerikai ‘család’ Párizsba utazik üzleti ügyekben, s ugyanakkor kikapcsolódásképp. Forgatókönyvírónk s menyasszonya is a csapat része, de az utazás mindenkinek mást jelent… míg a menyasszony a csillogástól s a pszeudó-intellektuális villogástól lesz elkápráztatva, addig hősünk a város gazdag (máig élő) múltjának jelenéseibe temetkezik…

Vélemény:
A film kezdete nagyon semmisnek tűnik. Előkerül a Párizs téma, s egy leendő házaspár akik nem illenek össze. Wow. A varázs azonban éjszaka kezdődik, mikor hősünk egyedül botorkál a kietlen párizsi éjszakában, s egy régi autó áll meg előtte. Az éjszakázók pedig felveszik, s kezdetét veszi kalandja a múltba…

Érezted már valaha úgy, hogy nem igazán passzolsz abba a korba amelyben élünk? Úgy, mintha minden teljesen hidegen hagyna, s amikor mások (rég elhunyt emberek) képeit nézed, azon gondolkodsz, vajon milyen lehetett az életük? Milyen lehetett akkor? Milyen lehetett egy olyan korszakban élni, melynek meg voltak a maga mérgei, de nem volt annyira tartósítva mint ezek a fiktív pénztől, technikától s hataloméhségtől s érdektelenségtől vezérelt napok, melyeken úgy botorkálunk keresztül, hogy megfojtva érezzük magunkat legalább egyszer, legalább minden nap. Milyen lehetett egy olyan korban élni, amikor az értelemnek s a tartásnak még értelme is volt, s meg lehetett élni belőle? Milyen lehetett egy olyan korban élni, amikor még olyan ötletekkel is naggyá válhattál, amelyek nem mások nyomorúságát zsebelik be?
Sokszor amikor könyveket olvastam, megpróbáltam magam az író korába, helyébe, életébe vagy legalább közösségébe képzelni… s amikor hősünket az autó felvette, majd megláttam Ernest Hemingway-t, úgy éreztem otthon vagyok… Woody Allen képzeletében.

Térjünk vissza a valósághoz, mert elkalandoztam. A film a reális s a szürreális keveréke lesz, s épp azt az égető 80 100 150 éves szakadékot szándékszik bemutatni, átélni s magyarázni, melyet feljebb említettem a magam szerencsétlen módján. Hősünk megismerkedik az ‘elveszett generációval‘… (Hemingway, Scott és Zelda Fitzgerald, Gertrud Stein, T.S. Eliot, stb.) s valamennyire a múlt rabja lesz, főleg azután miután plátói szerelem szövődik közötte s a város múltjának egyik alakja között. Ezután eszmél rá, mennyire is félresiklott jelenlegi élete s kapcsolatai, s azt szeretné, bárcsak a múltban élhetne. Arra azonban nem gondol, hogy a múltban, mások is azzal a gondolattal játszottak, bárcsak a múltban élhetnének… a generációs elégedetlenség mindig adott volt ….
Nem akarok többet mondani, mert már így is többet mondtam a kelleténél. Ezt a filmet látni kell. S a jelenkori töltelék történettől pedig el kell tekinteni.

Nevek: Owen Wilson, Rachel McAdams, Marion Cotillard, Adrien Brody, Michael Sheen, …

Az egyik legjobb mellyel mostanában találkozni volt szerencsém…

10

Trailer:

Reklámok

Intézzük el 2010-et egyszer s mindenkorra. pt.1.


Sajnálom, hogy nem jelentkezek. Sajnálom, hogy nincs időm semmire, sajnálom, hogy nincs kedvem semmihez. De ez van. Közbejött ez az életnek nevezett szerencsétlenkedés, s két mély medence közt kell egyensúlyozzak. De most ne várjátok, hogy órányi önsajnálatot olvassatok, mert még ahhoz sincs kedvem, ezért nagyon röviden s szárazon el fogok intézni néhány tavalyi filmet, s aztán megint el fogok tűnni, mint giliszta salátátok alsó levelében.

Az híres nemes lista:

1. Üvegtigris 3 – Az elsőnél rosszabb, a másodiknál sokkal jobb, amolyan kellemes kikapcsolódás film azzal a csapat idiótával. 9

2. Winter’s Bone – kicsit sajnálom, hogy nem sikerült hosszabban írjak róla. Nagyon vontatott film volt, különös kegyetlenséggel, s nagyszerű színészi játékokkal övezve. Figyelem: nem könnyű falat. 10

3. The Next Three Days – nagyon jól indul, s istencsapásos amerikai módon fejeződik be. Russel Crowe szépet alakít. 8

4. The Kids are All Right – egy leszbikus pár gyermekei meg szeretnének ismerkedni spermadonor apukájukkal. Valahogy engem ez az egész családi összevisszaság nem hatott meg. 7.5

5. The Chronicles of Narnia: The Voyage of the Dawn Treader – esés, harcias, gyerekes is valahol, nézhető. Ok. 8.5

6. Conviction – Egy sajnálatos igaz történeten alapuló film, Hilary Swank-kel s Sam Rockwell-el a főszerepben. Elég nehezen nézhető, de végül megéri a fáradalmat. 8.5

7. Wasted on the Young – modern gazdag gyerek agyturkászás ausztrál módra. Elég sablonra fújt fekete festék íze van. 6.5

8. Heartbreaker (L’arnacoeur)Romain Duris (a Gadjo Dilo óta nem láttam), s Vanessa Paradis-al a főszerepben. Egy nyálasan szórakoztató romantikus vígjáték, igazi francia módra, sok-sok hazugsággal megfűszerezve. 8

9. Pelican Blood – na gondolom erről sem hallott senki. Egy elég érdekes pszichológiai dráma, két ingatag madárkedvelő fiatal tragikus szerelmével a középpontban. Klasszikusan szép színvilág, sivár, kicsit sablonos, de fordulatokban elég gazdag történettel. Meglepetésemre a vártnál sokkal jobb volt. 8.5

10. Barney’s Version – na végre én is megtudtam mit jelent a pikareszk (amolyan szabad lélek regény :p). Ez a film az 🙂 Tessék megnézni. Paul Giamatti a köbön. 9

11. SubmarineRichard Ayoade (tessék a nevet megjegyezni) egy nagyszerű filmmel állt elő, mely által szatirikus betekintést nyerünk a nyolcvanas évek brit tinédzserének szürke családi s érzelmi drámájába. Nagyszerű! 10

12. Lebanon, Pa. – csak azért, hogy legyen igazi sablonháború is a listán. 4

13. Haevnen (In a Better World) – még egy példa arra, miért is imádom az Észak-európai filmeket. Jellemrajz a köbön! 10

14. Wrecked – egy autóbaleset után Adrien Brody másfél órát szerencsétlenkedik egy autóroncsban, majd egy erdőben. Amnézia, meg Benji. Ezt a filmet 20 perc alatt el lehetett t volna intézni. 6

15. I Want to be a Soldier – egy 8 éves gyermekről, akit a láthatatlan barátai először az űrhajós majd a katonai pálya felé ösztökélnek. Az egész jól induló kis pszichés játékból végül sablonos tragédia lesz. 2 igazi szülői pofon, s meg lett volna oldva a hiszti. 5.5

Kb. Ennyi mára. Bezárt Sanci mesetára.

Bis Bald!

Predators


predators

Ha már az előbb megemlítettem Antal Nimród nevét, akkor essen néhány szó az ő idei filmjéről, a Predators-ról is.

A film az eredeti még Schwarzenegger poweres film ‘újraforgatása’ (talán az újraforgatás szó kicsit erős, egyezzünk meg annyiban, hogy azon alapszik). A sztori ezért szintén nagyon hasonló lesz. Egy csapat ember egy ismeretlen helyen találja magát, ahol földönkívüli lények kezdik levadászni őket. Mint később kiderül, ők képviselik a földi elitet, ert a legjobbak abban amit művelnek (jakuza, sorozatgyilkos, zsoldos, …).

S akkor következzen a nagy Hát…. sajnos ebbe a filmbe is bele van vésve a Hollywood szó. A film maga olyan felemás… néhány rész kifejezetten vagány (pl. a jakuza élet-halál harca a predatorral), néhány rész csak úgy elmegy, egyik-másik pedig abszolút felesleges s idegesítő (a film vége, Laurence Fishburne része).

Kicsit fura volt Adrien Brody-t látni hideg zsoldosként, egyből arra gondoltam, hogy az ő nevével minden eladható, mert mindenkinek beugrik a The Pianist (lásd Splice ), ettől függetlenül keményen rágyúrt a szerepre s hiteles volt, de azért az én megérzésem sem volt teljesen valótlan. Ami teljesen felesleges s hiteltelen volt, az a gyilkosunk része (Walton Goggins), ő kb. annyira volt hiteles, mintha Paris Hilton játszaná a következő Rambo-t. Egy duma arról, hogy erőszakolna meg valami nőket… s ettől el kellett volna dobjuk az agyunkat… a karakter amúgy maga egy olyan féreg típusú ember volt… abszolút hiányzott belőle egy igazi hús-vér gyilkos nézése, viselkedése…ha valaki a wikipédián dokumentálódik a képekből akkor is jobbat alakít. A másik gyenge rész Morpheushoz kapcsolódik, már távolról ordította a sablont… s az is lett. A harmadik pedig a film túlkavarós vége lett, amely végül beletorkollott a nagy semmibe. Hiányzott még az a jelenet, mely a trailer-ben kapott helyet, mikor Brody-n megjelenik egy csomó célkereszt, bár ez lehet csak abban a vágásban nem kapott helyet melyet én láttam, mindenestre kíváncsi lettem volna annak a helyzetnek a megoldására. Itt kezd az ember ásítani. De, hogy valami jót is említsek, jók voltak a ‘Predator-kutyák’, néhány harcjelenet jelenet nagyon el lett találva, s érdekes volt még a predatorok közötti kis belső feszültség is.

Na, elég a kritizálásból, jöjjenek a nevek:
Adrien Brody, Topher Grace (a felesleges komplikáció alakja), Alice Braga (hogy meglegyen a szikra is), Walton Goggins (őt kiírtam volna a filmből), Oleg Taktarov, Laurence Fishburne (egy kis elmebeteg mátrixot bele), Danny Trejo (azt hittem neki nagyobb szerepe lesz a filmben o_O, ettől függetlenül ütős volt a része), Louis Ozawa Changchien (éljenek a jakuzák), Mahershalalhashbaz Ali.

Ne húzzam tovább a szót… elmegy egyszer, de a GET TO THE CHOPPA! feeling hiányzott, apró csalódás.

6/7

The vs. Das Experiment (2001/2010)


thedas

Még egy példa az amerikai remakelésre,  ugyebár Hollywoodnak az európai filmgyártás nem jó. Az eredmény? hmmm…
Szóval, fogjuk az európai filmünket (ami érdekes módon egy 1971-es Stanford kísérleten alapszik) s szerezzünk bele néhány neves színészt, aztán adjuk el újra. Számoljuk bele azt, hogy a nép nagyrésze nem látta az eredetit, mert ki a franc szereti azokat a fránya feliratokat olvasni, ha nem muszáj, de lényeg a lényeg, a pénzünket szépen megforgattuk, s akár még profitot is termelünk.

Sajnos itt is tisztén erről van szó. A Sztori lényegében ugyanaz, minimális amerikaias változtatásokkal.
Egy kísérleti laborban egy börtönt állítanak fel, s szép összeggel kísérleti patkányokat toboroznak. A jelentkezőket aztán kettéosztják, egy részük börtönőr lesz, többségük elítélt. Aztán pedig csendben figyelik, mi lesz az eredmény… a bezártság hatására az emberi elme pedig fantasztikus dolgokra képes… (jó vagy rossz értelemben, helyzettől függ).

Az eredeti filmet nagyon szerettem. Egy olyan film volt, mely bár nagyon brutális, abszolút lebilincsel az elejétől a végéig, elgondolkodtat, tanulsága van, s olyan élményt nyújt melyet igazából sohasem fogsz elfelejteni. Das Experiment? Igen, emlékszem rá. Amerikai társáról mi a véleményem? Alig kötött le másfél órára, tudtam mi fog következni, s ezt még a neves bagázs sem tudta elfeledtetni velem. Ha nem láttam volna az eredetit, azt mondtam volna, hogy bár kicsit amerikaias, de egész jó film volt, viszont az a plusz, melyet DAS-szal kezdődő társa adott, az ebben sehol sem volt benne.

Főbb motívumok? Most kezdjem? Néhány szóban: erő, alárendeltség, kiszolgáltatottság, emberség, hatalom, bezártság… amolyan pszichológiai játékról van szó, mely véres valóságba torkollik.

Nézzük a színészek harcát. Európai viszonylatban neves társasággal találkozik a néző a 2001-es filmben, például:
Moritz Bleibtreu, Christian Berkel, Danny Richter, Justus von Dohnanyi , … aki valamennyire néz német filmeket, az találkozik ezekkel a nevekkel (főleg Bleibtreu nevével, aki egy tucat neves német filmben játszott, kezdve a Lola Rennt-el), s talán egy-kettő még ismerősnek is csenghet. Itt kezdődik az amerikai Tour de Force…: Adrien Brody (jó alakítás, de volt már jobb is… mostanában a filmek minősége, melyekben szerepet vállal mintha egyre esne), Forest Whitaker(belőle teljesen elegem lett), Cam Gigandet( a klisé megtestesítője a filmben), Clifton Collins Jr.(mexploitation), Fisher Stevens, Ethan Cohn, Maggie Grace,

Tanulság: ha igazi élményt akarsz, mint az esetek 80 százalékában, nézd az eredetit. Ha nem láttad az eredetit, s nem is igazán van kedved agyalni egy kicsit, akkor nyugodtan nézd az amerikai verziót, mert nézhető, a hardcore Brody orr rajongók szeretni fogják.

Jegy:                DAS 10                                                     THE 7

Splice (2009/2010)


splice

Mennyit vártam ezt a filmet. Te jó ég. Még akkor bukkantam rá amikor nagyon szűk berkekben jelent meg, s szinte egy évbe telt amíg meg sikerült nézzem (Romániában csak aug. 20án jelent meg a mozikban, de szerencsére laptopon néztem meg). Ekkora csalódást… te jó ég. Hiú ábrándok a még nem látott horrorról.

Miről is van szó: egy fiatal tudóspár szabályokat áthágva emberi DNS-t kever állatival. Így születik meg Dren … az ő csodás fejlődésének lesztek szemtanúi ,p.

Igen, néhány helyen hátborzongató, sok helyen beteges, az abszolút etikátlannak minősített klónozásos blabla számára állít fel elrettentő példát. A sztori ettől függetlenül lapos s kiszámítható, sok helyen nagyon buta. Nagyon nagy örömmel fogadtam amikor a film a szexualitással kezdett el kavarogni, de ezt a végén brutális butaságba vitték. Csak néztem, hogy Mi a … o_O. De nem mondom el, egy nagyon buta befejezésről van szó, egy hirtelen csapással ér véget.

Itt a recept: szedjük össze a sztorit… klónozásafféle fejlődő mutánsfiatal biológusokáthágott szabályok. + Adrien Brody (plusz egy jegy IMDB-n) + szex = korszakalkotó horror. És sokan ezt be is vették.

A cselekmény sok helyen unalmas volt, s ezt néhány intenzív s kegyetlen perccel próbálja meg semmissé tenni, felemás sikerrel.

A színészekről: – az alakítások jók voltak úgy általában.
Adrien Brody– Clive Nicoli – excentrikus karakteréhez nagyon közel állt ez a szerep
Sarah Polley – Elsa Kast- az anyaszimbólum
Delphine Chanéac – Dren- azt hiszem az övé a legnagyobb piros pont a filmben.

Meg lehet nézni, de ha azt fogod nekem beadni, hogy ez a kedvenc filmed, akkor küldök majd inkább néhány címet. :p

6