Íme még egy film melytől abszolút nem vártam sokat, s kellemes meglepetésként ért egy unalmas estén.
Alaphelyzet:
Arról, miként alakul ki egy mentor-tanonc-szerű baráti kapcsolat egy idősebb bukott színdarabíró s egy fiatal hovatartozási gondokkal küszködő író között, mikor ez utóbbi a színdarabíró lakásában bérel szobát…
Ezt a filmet igazából nem a cselekménye teszi naggyá, bár sok kellemes de annál furább pillanattal ajándékoz meg, a hangsúly itt a karaktereken, s a film során a közöttük kialakuló természetes bohém harmónia körül van. A modoros, kellemes kiszámíthatatlanság már-már felvillanyoz, s alig várod mit hozhat, milyen újabb agyafúrtan fura, lehetetlen, de mégis hihető helyzettel dob meg a következő perc. A párbeszéd s a színészi alakítások fantasztikusak. Felmerül még közben egy-két létkérdés, morális apróságok, a cselekmény menete azonban, hála az égnek, sehol sem akad le igazán, ezek csak amolyan apró fűszerek lesznek, melyek segítik a párbeszédet, a konfliktusokat, s a harmónia kialakítását.
Jaj… ne is mondjam… az IMDB-n kicsit alul van osztályozva, azt ne vegyétek alapul.
Nevek:
Kevin Kline (eszméletlen), Paul Dano (a The Good Heart mellett ez a másik új film mely még szimpatikusabbá teszi) , Katie Holmes (a modern nő megtestesítője), John C. Reilly (a film legviccesebb alakja),…
Nincs sok mit mondani… ez a film olyan mint egy adag friss levegő… szerintem látni kell.
Sandorkavargat's Blog 