I Melt With You (2011)


 

Kezdjük az élet tragikus részével, s haladjunk majd szépen, naponta a napsütés s a rózsaszín mókusok felé…

Vannak olyan napok, amikor egyszerűen nincs kedved felkelni. Úgy érzed nem történhet semmi jó, nem vár semmi aznap amiért érdemes lenne felkelni. Van, hogy csak nézed a falat, s nem tudsz semmit sem kezdeni magaddal. Van, hogy a félelem bénít le, vagy van olyan is, hogy olyan boldog lehetsz az egyik pillanatban, hogy a másik, kicsit  csendesebb pillanat rettenetesen rosszul esik. Van amikor úgy érzed, hogy teljesen párhuzamos vagy a világgal, mintha nem is lennél része annak, mintha senkit sem érdekelne mi van veled. Van olyan is, amikor számodra fontos emberek tűnnek el az életedből, mennydörgősen, vagy csendben. Van, hogy egyszerűen csak elveszted a fonalat. Van, hogy csak unalom ül ki szemedbe, van, hogy csak kétségbeesés, van, hogy elégedetlenség, van olyan amikor semmisség, de a mosoly nagyon ritka már…

Ez a film négy barátról fog szólni, akik össze-összeruccannak néha, egy balhés hétre, a régi szép idők emlékére. Távol a mindennapoktól, a barátság s nosztalgia fényében. Ez az év azonban más lesz…

A film pörgősen indul,  mint minden, amit nagyon vársz már. Úgy tűnhet, hogy hőseink tele vannak élettel… pedig a pörgésnek két változata van… van az egészséges… amikor tényleg topon vagy… s van a másik fajtája, amikor esetleg úgy tűnik, hogy topon vagy, de igazából csak lassan pusztítod magad. Ez a film ez utóbbit példázza.  Már az első pillanattól fogva érezhető az árnyék a négy barát fölött, s ahogy telnek a napok, fogy a pia, s lassan beléjük lát a néző… a végeredmény ijesztő lesz. Út az ember pszichéjének s kétségbeesésének, indoktalan indulatosságának a közepébe.

S mindezt nagyon stílusosan. A színészi játékok meglepően jók. A forgatókönyv nagyon jó a film közepe feléig. Az elején érezhető az út az erőltetett pörgésből a semmibe, viszont a végére sajnos nagyon kifogyott belőle az ötlet. A film színvilága bámulatos, s szerintem a monkey-cam dolgok tökéletesen illettek bele. A zene is nagyon passzol, bár itt-ott kicsit kaotikusan, fület verően durván van illesztve.

Néhányan egyszerűen kapuzárási pániknak írták le ezt a filmet. Szerintem kicsit több volt benne, bár egy kis finomítással akár sokkal jobb is lehetett volna.

Sok a duma, jöjjenek a nevek:

Thomas Jane – WOW. Rob Lowe – WOW2.

Jeremy Piven, Christian McKay, Carla Gugino.

Rendezte: Mark Pellington (Henry Poole is Here, The Mothman Prophecies, Arlington Road)

Szóval, nem tökéletes film, egy 8, 8.5 -öt érne, de tízest fogok rá adni, mert kifejezetten meghatott azon az eltolt estén, amikor láttam, s azért is mert átlagban csúnyán le lett szavazva. A két Trailer itt lesz lejjebb. Ha szeretitek az ízlés s ízléstelen határát súroló pszichés, de mégsem túl durva filmeket, akkor ezt látni kell.

10

 

Trailer 1: (Official)

Trailer2 : (Theatrical- ez vagányabb)

Reklámok

Get Him to the Greek


greek

A Forgetting Sarah Marshall (2008) után viszonylag hamar bejelentették, hgy készítenek egy komédiát Aldous Snow-val, az excentrikus rocksztárral a középpontban, s ez a film egy-kettő össze is jött. A Sarah Marshall egész jó volt, ezért nagyon is vártam ezt a ‘folytatást’… az eredmény: litle letdown… mint már megannyiszor.

Sztori:
Miután új száma rettenetes kritikákat kap, s még felesége is elhagyja, Aldous Snow visszavonultan piába s drogokba temetkezik. Eközben Aaron, egy lemezcég fiatal dolgozója élete feladatát kapja meg főnökétől: 3 nap alatt Angliából Los Angelesbe kell eljuttatnia Snow-t, egy nagy visszatérő koncertre, a Greek Theater-be. Kérdés azonban, a puhány fiatalember hogy tudja majd kezelni a minden szabályt felrúgó rocksztárt?

A film egész jól indul, az első része kifejezetten érdekes, s poénos, azonban a közepétől van egy törés, s az egész valahogy unalmassá, kaotikussá, lapossá válik. Ebben a káoszban a poénok is valahogy undorítóan hatnak, s azon vettem észre magam, hogy alig vártam, hogy vége legyen. A végével meg nem voltam megelégedve, mert az meg túl tökéletes s amerikaias volt (nem is tudom mire számítottam). Snow excentrikus karaktere amúgy nagyon érdekes, ő amolyan keverék mindabból ami sablonos s rossz a rockszakmában, ezért is olyan ez a film egy kicsit, mint egy pofon a mindennapi zeneiparnak (nem mintha valaki magára is venné ezeket a pofonokat).

Nevek:
Russel Brand (hozzá eszméletlenül passzol Aldous, szerintem más nem is játszhathá hitelesen), Jonah Hill (tőle a megszokottat kaptuk… lassan kezd egy kicsit unalmas lenni), Elizabeth Moss, Rose Byrne, Sean ‘Diddy’ Combs (meglepően jó volt), Colm Meaney, …
Sok híres személyiség jelent meg saját bőrében a film folyamán, ezzel is közelebb hozva azt a valósághoz. Csak néhány példa: Christina Aguilera, Pink, Mario Lopez, Lars Ulrich, Zoe Salmon, …

Egyszer nézhető…


6

The Losers


losers


Mint már mondottam vala, az utóbbi néhány évben egyre több képregényhez készítenek kisebb-nagyobb sikerű filmes adaptációkat. Íme a következő példa: The Losers. A DC Comics képregényeiből ihletődött, melyek 2003 – 2006 között látták meg a napvilágot. Ezek szerint a film nem is váratott sokat magára…

Ez a film sem hozta meg a várt sikert, pedig nagyon sok energiát fektettek bele. Eddig még a forgatás költségeit is alig hozta vissza. Azt kell mondjam, ez nem is csoda. Hiába az erős színészgárda, s az akció Tour de Force, ha már a képregény sem volt már nem is tudom mekkora átütő siker, s filmet is láttunk már hasonlót, legalább százat.

Miről is szól: Miután Bolíviában egy amerikai különleges osztaggal titkos megbízójuk igencsak csúnyán kibabrál (el akarják őket tenni láb alól), a csapat kis Bolíviai alkoholizálás után halált megvető bátorsággal tér vissza, hogy megállítsa Max-et (a titkos megbízót), aki mint később kiderül, a világot csatafölddé alakítva akar hatalomhoz jutni…

Gondolatok: Igen, ebből is látszik, a cselekmény viszonylag hihetetlen, amolyan B-moviehoz való. Ami vagány viszont, az a film komikuma, a fura elit osztag, a jó dumák, kegyetlen akció, vagány megvalósítás, persze abszolút hihetetlen jelenetekkel, de hé,, egy akciófilmtől semmi mást nem is lehet elvárni. Akkor jöjjön a feketeleves: erős kezdés után a film a közepe felé igencsak kiszámíthatóvá s unalmassá válik… előre tudni fogod a végkimenetelt, amolyan sablonszerű lesz. Elunalmasodik, s ezt a látványos jelenetek sem tudják megmenteni.

A színészek: mint már említettem, igencsak neves kis gárda…
Jeffrey Dean Morgan (Clay- a bandavezér), Chris Evans (Jensen- a kommunikációs szaki), Idris Elba (Roque – second in command), Columbus Short (Pooch- aki bármit elvezet), Oscar Jaenada (Cougar- a sniperes). Igen, igen, amolyan Szupercsapat, kicsit kibővítve, gyengébb jellemmel, s jobb dumákkal.
Akkor ott van még: Zoe Saldana (aki szintén Max fejét akarja, azt nem mondom meg miért ,p), s Jason Patric (maga MAX).
Ami nem tetszett annyira, az Zoe Saldana s Idris Elba viszonylag fásult játéka, a többi úgy rendben van.

Akkor már csak az összegzés maradt hátra: az első része vagány (9), a vége nem (5), a dumák jók (8). Hé, de ez csak az én véleményem, úgyhogy ez egyikőtöknek se legyen kizáró ok. Érdemes rá vetni azért egy pillantást, mert mindenki mást keres abba a szabad másfél órába.

Végső osztályzat: 7. ,p

S a nagyvilágot megváltó nagy kérdés, mely ide kapcsolódik: