A vadászat folytatódik.



2 hónap és 8 nap. Mit jelent ez? Ennyi ideje nem írtam. Miért is? Mert mindig akadt más szarság ami lekösse vagy az időm, vagy az agyam, de legtöbb esetben mindkettőt. Éljen a mókuskerék!

Abba viszont belegondolni is rossz, hogy mennyi film gyűlt fel a listámon ez idő alatt, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy napi egy filmet akkor is megnézek, ha csak 2-3 vagy 4 órát alszom aztán. Egyeseknek pia, másoknak vicces tabletták, vagy kaja, vagy esmeralda, vagy örökös siránkozás, vagy twilight… nekem ez. Nem nyújtom hát a szót, csak az újabb vadásszezon kezdetét akartam jelezni… 🙂

Meg egy kis zene, hogy ne unatkozz betűrakosgatás közben…

1. London Boulevard (2010) – egy ex bűnözőből lett botcsinálta testőr egyensúlyozása az alvilág, testi kísértések s a múlttól való szabadulás között. Colin Farrell s Keira Knightley, megszokott sztori, néhány jól illesztett elemmel, sablonos, de mégis hatásos csattanóval. 8

2. The Way (2010) – erről hosszabban szerettem volna írni, de nem jött össze. Egy gyönyörű film egy apáról, aki arról értesül, hogy fia az ‘El camino de Santiago‘ (aki nem tudná, Európa egyik leghíresebb zarándokútja) kezdetén életét vesztette. Az apa a fejébe veszi, hogy beteljesíti a fia sorsát, és eljuttatja az úti célba. Gyönyörű film, emberekről, emberségről, fájdalomról, megnyugvásról, választásokról, az életről. Visszatekintésekkel tarkított, színes tájakon átvezető, az emberi lélek mélyébe markoló film. Martin Sheen egyik legjobb alakítása az utóbbi időben. 10

3. The Way Back (2010) – Egy megkérdőjelezhető igaz történeten alapuló film, mely a szabadsághoz vezető hosszú utat írja le, Szibériától egészen Indiáig. Nagyszerű alakítás Jim Sturgess-től s Ed Harris-től. Viszont kötélidegek kellenek ahhoz, hogy végignézd. 8.5

4. The Eagle (A Sas -2011) – ott folytatódik, ahol a Centurion abbamaradt. Egy római katona, apja becsületének érdekében, vissza akarja szerezni a tragikus sorsú kilencedik légió aranysas szobrát, s hűséges kelta szolgájával a vad, még akkor nem skót felföld mélyébe fognak merülni. Channing Tatum, Jamie Bell. A Centurion jobb volt, de ez is nézhető. 7.5

5. The Rite (A rítus, 2011) – Ördögűézés Anthony Hopkins módra. Been There, done That. 5.5

6. The Adjustemt Bureau (Sorsügynökség, 2011) – érdekes perspektíva, nyomi szerelmi történettel ötvözve. A szerelem mindent legyőz, még akkor is, ha egy teljes titkos sorsváltoztató ügynökség van ellene. A film sorselhatárolós ötlete fenomenális, s valahol politikai kritikát is takar. A lehetőségek szerint, ezt vagy akcióval, vagy romantikával lehetett volna övezni, hogy a közönséges nézőknek emészthető legyen, ezen film esetében ez utóbbi győzött, s egyértelműen a film kommersz gyengepontja is lett. Matt Damon, Emily Blunt. 8.5

7. Unknown (Ismeretlen férfi, 2011) – felébredsz a kómából, s rájössz, hogy valaki más lépett a helyedbe, s identitásod lényegében megszűnt. Ezért pedig elindulsz, hogy az igazad bebizonyítsd… érdekesen kezdődik, de már az elejétől sejteni lehetett hogy a 007 s a Bourne filmek homogén keverékébe fog torkollani. Ettől függetlenül nagyon is nézhető. 8

8. Take me Home Tonight (Szédületes éjszaka, 2011) – eltolt okosfiú, aki inkább a kényelmes semmit választja ahelyett, hogy valamit kezdjen az életével, s egy videotékában tengeti napjait. Egy napon odavetődik a lány aki elérhetetlennek tűnt gimiben, s most is elérhetetlen, de egy ügyes hazugság s egy felvetődő partilehetőség után a kocka fordulni látszik, marad hát a hazudozás, aminek persze sok-sok necces helyzet lesz az eredménye. Sablonos film? igen, az, kétségkívül az. De mi volt megkapó benne? A feelingje. Olyan tipikus kilencvenes évek vígjátéknak volt felépítve, amiken mindannyian felnőttünk (ezt persze a 20+ korosztályra értem), s amiket olyan szívesen hordunk le, s mégis, amikor valami ilyesmivel találkozunk, valahol édes nosztalgiát kelt, még akkor is ha csak hollywoodi töltelék. BTW, Topher Grace szimpatikus volt ebben a filmben, ez is egy olyan mondat amit csak egyszer írok le ebben az életben. 8.5

9. Dylan Dog – Dead of the Night (2011) vannak a normális emberi lények, s vannak a horrorfilmbe illő alakok. Persze mindkét fél létezik. A kettő közt van Dylan, a detektív, akinek a múltja a két fél közé tehető valahova, a jelene pedig, akármennyire is ellenére van, ugyanoda vezeti vissza. Nyolcvanas évekbe illő sablonos sztori, kellemesen fekete humorral fűszerezve. Maga a film nem igazán jó, de nézhető, még akkor is ha Brandon Routh annyira fásult, mint a száz éves tölgy az erdő közepén. 7

10. Gnomeo and Juliet (Gnómeó és Júlia, 2011) – a shakespeari tragikus történet kertitörpe animációba ültetve. Első gondolatom: utálom a kertitörpéket, s a hideg futkos tőlük a hátamon. Így nehéz obektívan ítélkezni. Második gondolatom: volt benne néhány érdekes ötlet, de a fűnyíróversenyes és a rózsaszín flamingós részeken lovagolva, s sok más apróságon tovább kiakadva azt mondhatom, menekülj! 4.5

Mára Ennyi. Folyt. Köv.

Reklámok

Bunraku (2010)


Bunraku… mit is jelent ez a szó? mit is jelent ez a film?…
Hogy a film fura világa valamivel érthetőbb legyen: A bunraku egy tradicionális japán… bábszínház… színes 120 centis babákkal, színes papírdíszletekkel, színesebbnél színesebb történetekkel, pergős japán módon előadva… gyakran énekkel (kántálással) kísérve.

Sztori:
Na ezt a ‘halandzsa’ sztorit nehéz elmagyarázni… de szóval… egy világrengető háború után a fegyverek be lesznek tiltva, s az emberek újra pengével s ököllel kell megmérkőzzenek egymással… a bűn és a terror ettől még nem szűnik, a kegyetlenek hatalmasak lesznek, míg a gyengék el lesznek tiporva.

Két hős vetődik egy zsarnok uralta városba, mindkettőt más indok vezérli, de mindkettő képes az életét áldozni érte…

Vélemény:
Ez egy nagyon fura film… amolyan stílusegyveleg, nagyon le is lett szarva érte. Stílusát tekintve amolyan harcművészeti-akció film, egy nagy adag furábbnál furább stíluselemmel s történettekeréssel egybekötve. A sok stíluselem miatt a film sokaknak egy gyorsított gagyi halandzsának tűnhet, melyet könnyű megérteni, de nehéz követni.
Nekem maga a film eléggé tetszett. Tetszett a színpadias jellege, a színek, a zene, a sokat nem mondó szövegek, karakán karakterek, a jelenetek s helyek közötti kivágott papírkönyv-szerű átmenetek , összecsukló, majd újra felnyíló házak, stb. (nagyszerű, de viszonylag olcsó animáció).

Igazából élveztem a gyors tempót is, mert legalább megadta a történet menetét… kicsit keletiesen csak előre… ha lassabb lett volna, a lineáris történetfuttatás  az egyszerű, kicsit gyengus történettel nem igazán állt volna össze. A stílus maga kelet-amerikai… harcművészet fetish fegyvernélküli western fetish-el ötvözve… aminek már maga a gondolata is elég vicces.

A sztori nagyon sima és sablonos, s épp a stíluselemek teszik érdekessé. A szereplőkről épp annyit tudunk meg, amennyi a történethez elkerülhetetlen, s nem igazán bocsátkoznak filozófiai eszmefuttatásokba. A környezet kegyetlen, a karakterek erősek s kegyetlenek, minden adott az erejük összeméréséhez. A harcjelenetek nagyon jól vannak koreografálva, nincsenek össze-vissza ellassítva, kemények s dinamikusak.

A színészi játék… eh… nem rossz, igazából Woody Harrelson-t dicsérném, aki mellékszereplőként a háttérből nagyon szépen összetartotta a történetet. Lesz még egy kis elmélkedés a vadászról, a vadról, a zsarnokról, az erőről s az igazságérzetről, de mindez néhány mondatos keretek között, csak azért, hogy az elvadult akciónak legyen magyarázata. Még annyit, hogy Demi Moore-ból talán egy kicsit többet is ki lehetett volna hozni, Kevin McKidd pedig nagyszerűen adta elő a brutális szociopatát.

Szóval, ez egy olyan stílusos kis film, mely agyatlan szórakozást ígér, s egy percig sem igyekszik magát túl komolyan venni. Ha te sem teszed, talán jól elszórakozol rajta.

Nevek: Josh Hartnett, Gackt, Ron Perlman, Demi Moore, Woody Harrelson, Kevin McKidd, …
Rendezte: Guy Moshe

Egyszer igazán nézhető, még ha nem is lesz életed filmje.

8

Trailer:

Thor (2011) Mozinap3


 

Az Avengers Puzzle egyik újabb darabkája, s a darabkák sorozatát azóta a Captain America (Soon…) le is zárta. Jövőre tehát a teljes kép összeáll, csak meg ne bukjon majd. De most nem erről lesz szó…

Sztori:
Thor, Odin fia, a nagyszerű, de arrogáns harcos a Földre száműztetik, minden isteni erejétől megfosztva, egészen addig, amíg megfelelő embernek nem bizonyul az isteni erőhöz…

Kicsit kíváncsi is voltam, kicsit óckodtam is tőle, mivel tudtam, hogy Thor karaktere s annak története az egyik leggyengébb a Marvel hősöké közül. A végeredmény pedig egész szórakoztató volt…

Pozitívumok:

Kennet Branagh– neki köszönhetően, ez a film a képregényháttér minden pozitív aspektusát maximálisan kiaknázza, úgy az akciót, mint a feszültséget, animációt, a karakterek hiányosságaiból adódó humort, … végig úgy éreztem, hogy a maximumon volt a film.
Chris Hemsworth tökéletesen kiépített felső teste, mely hölgy nézőink körében plusz egy pontot ér, még akkor is ha nem ismerik be.
Vagány 3D- mely érdekes módon annyira természetesnek tűnt, hogy a végére a szemem teljesen hozzászokott
Asgard fantasztikus megvalósítása

Negatívumok:

Natalie Portman és Anthony Hopkins … nem tudom miért, mind a ketten kiaknázatlannak tűntek
Loki túlegyszerűsített karaktere (az eredeti sokkal viccesebb fiú ennél)
A történet egy-egy helyen lapos… de ez elkerülhetetlen volt.

Nevek:
Chris Hemsworth, Natalie Portman, Tom Hiddleston, Anthony Hopkins, Idris Elba, …

Érdemes megnézni, még a mozijegy árát is megéri.

Ja, s a megrögzött rajongóknak… kijött viccesmód ugyanezen évben egy rajzfilm is, mely ugyanebből a történetből indul ki Thor: Tales of Asgard a neve, check it out.

8.5

Rio (2011) Mozinap2


A Diplomamunka készítése közben az agy néha annyira lefárad, hogy sürgős kikapcsolódásra van szükség, különben az egész szerkezet leég. Így született az ötlet: menjünk nézzük meg a RIO-t. Egy olyan film, melytől 3d-s repülős effektusokon s néhány mosolyon kívül semmit nem várhatsz. S pont erre volt szükség.
Aztán persze fenn vagy egész éjszaka, hogy behozd a lemaradást, de ez már a múlt, ez már más tál tészta, romlott tészta, nem számít.

Sztori:
Blu egy ügyetlen háziasított Makaói arapapagáj, aki még anno véletlenül került gazdájához, mikor is leesett egy csempészautó hátuljáról. Azonban egy Tulio nevű brazil biológustól, Linda (a gazdi) megtudja, hogy papagája egy nagyon is veszélyeztetett faj egyik utolsó példánya, s ezért el kell vinni Brazíliába pároztatni. S persze valami malőr miatt kicsi kék hősünk élete kalandját fogja átélni, élete leendő párjával…

Vélemény:
Az Ice Age filmek rendezőjének (Carlos Saldanha) köszönhetjük, s fel is lehet ismerni a hasonló stíluselemeket: sok helyzetkomikum, olyan karakterek, melyeknek sajátos hiányosságaik vannak (Blu félelme a repuléstől), kicsit kellemetlen, de vicces segédkarakterek, stb stb. De ez nem feltétlenül rossz.
A repülős poénok kicsit hasonlítanak azokra melyeket Scrat élt át a Jégkorszak trilógia során, ettől függetlenül az új helyzetek miatt mégis poénosak lesznek, s a 3D itt csak még érdekesebbé teszi az egészet.
S amennyire nem szerettem a lajhárt a Jégkorszakban, úgy nem szerettem itt a két latino madarat (Pedro és Nico-t). S amennyire bírtam a két oposszumot, Crash-t és Eddie-t, úgy bírtam itt a nyálcsorgató Pitbull-t, Luiz-t.
De nem ez a lényeg.

Ezen a filmen nincs mit kommentálni, ha tetszik az ilyesmi, nézd meg, ha nem, nem. Nem arra való, hogy megváltoztassa a világszemléleted, hanem arra, hogy leülj másfél órára egy nyomorult nap után, s mosolyt csaljon az arcodra.

Szinkronhangok:
Jesse Eisenberg, Anne Hathaway, George Lopez, Jemaine Clement, Jamie Foxx, Will.i.am., …

Szerintem nézhető.

8.5

Filmlövészet… (Part 2)


21. Megamind (Megaagy, 2010)
A Madagaszkárok rendezőjének új alkotása, tele híres színészek hangjával (Will Ferrell, Brad Pitt, Jonah Hill). Egyike azoknak az újféle humoros hős-antihős animációknak melyek annyira divatba jöttek az elmúlt néhány évben, humorában sokban hasonlít a Despicable Me-re, mondjuk a témája más. Milyen a film? Olyan amilyennek szánták. Komolytalan, szórakoztató, egyfajta szuperhős paródia. Eszméletlen hogy ezt a nagyfejű kék űrlényt mennyire meg fogja kedvelni a néző a végére. Az egyedüli idegesítő elem a technika által létrehozott gonosz szuperhős lesz.

8.5
22. Kill the Irishman (2011)
Egy elég kegyetlen igaz történetből született film, egy Cleveland-i keményfiú felemelkedéséről s bukásáról a hetvenes évek Amerikájában. Ez egy ízig vérig hagyományos akció-krimi, teletűzdelve néhány nagyszerű alakítással, pl.  amit Ray Stevenson s Christopher Walken nyújtott.

9


23. Ironclad (2011)
A Magna Carta aláírta (1215, mely a király hatalmát hivatott korlátozni) utáni brit állapotokat mutatja be, mikor is a király bosszúból hadjáratot indít a fellázadó nemesek ellen. A film Rochester kastélyának ostromára összpontosít, mely akkoriban egy nagyon fontos taktikai pontnak számított.

Azonban, ez a film a történelem megcsúfolása. Én értem, hogy szabadosság, meg igazából a hangsúly a harcon van, de azért mégis. Az egész nagyon sablonos, nagyon lapos, hiába az olyan nevek mint Paul Giamatti (aki fantasztikusan játszik), Brian Cox, Derek Jacobi,… James Purefoy karaktere az igazi történelmi alak egy nagyon lebutított formája, s minek az a felesleges szerelmi szál, … csak úgy, hogy elteljen 10 perc szemsarkos nézésekkel.

Jaj s a legrosszabb… mióta beszélnek a dán zsoldosok magyarul???

 5.5


24. Hop (Hopp, 2011)
Azt hittem legalább poénos lesz, de nem. Csak egy dagadt személyiségzavaros csirkét láttam.

4
25. Henry’s Crime (2010)
Egy férfi, akit egy olyan bűnért ítéltek el amit nem ő követett el, elhatározza, hogy elköveti azt amiért elítélték. A film igazából a lehető legősibb recept alapján van elkészítve, s sajnos nem sok újat nyújt a nézőnek. Keanu Reeves karaktere túl fásult, Vera Farmiga rendben van, a filmet igazából James Caan alakítása miatt lesz érdemes végignézni.

7


26. Happythankyoumoreplease (2010)
Fiatal emberek felnőtté válása, illetve a szerelem és a szeretet hogyan lopja be magát életükbe napjaink New York-jában. Akik kedvelik Josh Radnor-t, azok óvakodjanak tőle. Attól, hogy száz szót egybe írunk, még nem lesz művészi valami. Attól, hogy unalmas, még mindig nem lesz művészi valami, még akkor sem ha pozitív üzenete van.

6


27. Hall Pass (Elhajlási engedély, 2011)
Poénos kezdet után sablonháború, ismét Owen Wilson módra.

6.5


28. Four Lions (2010)
Egy nagyon érces brit komédia, négy szerencsétlen terroristajelöltről, akik egy robbantást szeretnének véghezvinni, s erre ‘edzenek’. Kegyetlen kis film, de nagyon fején találja a szöget. Ajánlom mindenkinek.

9.5


29. Drive Angry 3D (Féktelen harag, 2011)
Azt hittem legalább egy agyatlan akciófilmnek elmegy majd, de sajnos nem… ez még annak is rossz. Ilyen idióta sztorit ritkán látni, le a kalappal. A baj ott kezdődik, hogy stílusos akar lenni, s ez William Fichtner miatt még egy picit sikerül is, de az agyament elemek között a sztori elvesződik. Pontosabban igazából meg sem lett írva. Az a baj, hogy ez nem egy Machete vagy egy Hobo with a Shotgun akart lenni, hanem valami vagányabb, keményebb, ami tátott szájjal hagyja a nézőt. Rossz hír: normális történet nélkül ilyet nem lehet csinálni. Ha már nekem is rossznak tűnik egy agyatlan akciófilm, akkor baj van (általában toleráns vagyok).

4.5


30. Cedar Rapids (Céges Buli, 2011)
Kollégája halála után hősünk fogja képviselni biztosító cégét az éves találkozón. De vajon mire képes azért, hogy cége ismét elnyerhesse a minden évben kiosztott nagy presztízsű díjat?

Idegesítő komédia, idegesítő karakterekkel, félig lerágott csont poénokkal.

6.5


31. Beneath Hill 60 (2010)
Egy vagány ausztrál film, mely szintén igaz történeten alapul. Egy ausztrál csapatnak az lesz a feladata az első világháború kellős közepén Belgiumban, hogy egy, a vájatokba rejtett óriásbomba segítségével semmisítsék meg a német vonalat. A film szépen van kivitelezve, simán zajlik, néhány emlékképpel megspékelve, egy klausztrofóbiás közegben. A háború feszültségének a nagyszerű bemutatása. Látni kell.

9.5


32. Beastly (A szép szörnyeteg, 2011)
Szépség és a szörnyeteg gyermekeknek akik a serdülőkor alsó határát súrolják, de azt hiszik már túl nagyok a mesékhez. Rémes. Maradjunk a Disney változatnál.

5


33. Battle: Los Angeles (A Föld Inváziója-Csata: Los Angeles, 2011)
Ilyen hosszú s idióta nevet. Szóval, jönnek az UFO-k, romba döntenek mindent, de még nem tudjáék, hogy kicsi amerikai osztagban embereikre akadtak. HAHAHA!!! Ki lehet hagyni. Egész jó grafika, nevetségesen kiegyensúlyozatlan harcjelenetekkel, s sablonosan semmilyen történettel, csak azért, hogy az amerikai nézőnek a pici egója még nagyobbra duzzadjon.

6


34. Arthur (Arthur, a legjobb parti, 2011)
Hmmm. Arthur egy elkényeztetett gazdag semmirekellő, akit választás elé állítanak. Vagy megházasodik, s 1 milliárd dollárja lesz, vagy a szabadságot választja, s nem lesz semmije.

Russell Brand itt egész nézhető volt. Ez a pojáca szerep pont illett hozzá. A filmnek kb. az a hibája, hogy sokan akarva-akaratlanul még össze tudják hasonlítani az ezelőtt 30 évvel készült, Dudley Moore-féle Arthurral. S mindenki tudja: Dudley Moore > Russell Brand. Szóval, ha rajongtál az eredetiért, akkor kihagyhatod, amúgy meg egyszer elmegy. Ja, s Helen Mirren csodás volt.

7.5


35. Animal Kingdom (2010)
Egy nagyon kemény ausztrál film, egy 17 éves fiúval a főszerepben, akinek választania kell a bűnöző család- családi kötelék s a rendőrség-becsület között. Nehéz végignézni, de ha az első félórát kibírod, végül megéri.

8.5


36. Age of Heroes (2011)
Ian Flemming. A James Bond könyvek atyja. A második világháborúban pedig különleges osztagok koordinálója. Egy ilyen osztag kicsit fikciós történetével ismerkedünk meg. Tele nagy angol nevekkel: Sean Bean, Danny Dyer, James D’arcy, … nem tökéletes, de másfél órát elütni jó.

7


37. The Kid (2010)
Egy elég megrázó film, Kevin Lewis (bestseller szerző) hányatott fiatal éveiről. Nehéz végig kihúzni.

7.5


38. Provinces of Night (Bloodworth, Az éjszaka országai, 2010)
40 év után az elveszett apa hazatér, s az amúgy sem idilli hátrahagyott családban óriási port kavar. Egyszerű közeg, egyszerű emberekkel, sima forgatókönyv, erős közepes színészi játékkal. Egyszer megéri megnézni, már csak Kris Kristofferson, Val Kilmer, Barry Corbin, vagy Hilary Duff miatt is.

7.5


39. 5 Days of War (2011)
a 2008-as Grúz-orosz konfliktusról. Ízléstelen egy amerikai propagandafilm, természetesen egy riporter szemszögéből. Nyugodtan ki lehet hagyni.

4


40. Morning Glory (Ébredj Velünk, 2010)
 Ahelyett, hogy inkább előléptetnék, a fiatal TV- producernőt inkább leléptetik. Következő állása sem lesz mesés: egy haldokló reggeli műsorból kell sikeres show-t varázsolnia. Nagyon kellemes egy film, ez legfőképp a Rachel McAdams jelenéségnek tudható be. Harrison Ford-nak pedig ez volt az egyik legpoénosabb szerepe az elmúlt jónéhány év folyamán.

9

 

Na ennyi mára. Bezárt Sanci mesetára. 🙂

Bis Bald.

Filmlövészet… (Part 1)



Az utóbbi bő egy hónapban vagy a technika vagy teendőim (magyarán megmondva) basztak ki velem, hol felváltva, hol egyszerre. Ennek mi az eredménye? Filmlövészet. Tudjátok, mint a kacsaszezon…

Nézzük a zsákmányt:


1. Young Bruce Lee (2010)

Bruce Lee fiatalságának hiteles krónikájaként indul, végül pedig egy sima akciófilm sül ki belőle.

7

2. Wir Sind die Nacht (2010)

3+1 gazdag vámpír nő német módra. Mi mást is kellene még mondjak. Néha ötletes, néha sablonos, néha unalmas. Dennis Gansel-től inkább a Die Welle-t (2008) nézzétek.

7

3. Diary of a Wimpy Kid- Rodrick Rules (Egy ropi naplója: Testvérháború, 2011)

Ezt a filmet mérhetetlenül leírták a könyvmolyok… pedig így kívülállóként teljesen szórakoztató volt, legalábbis az elsővel abszolút egy szintet ütött.

7.5


4. Tron: Legacy (Tron: Örökség , 2010)

 A híres kultuszfilm folytatása, majdnem 30 év távlatában. Ha az ötletességet nézzük, csak az elsőt vitték tovább on the top grafikával. A digitális Jeff Bridges-t és a film végét nem szerettük, a többi nagyon is rendben volt.

8

5. The Tempest (2010)
 Shakespeare gagyi módra… de olyannyira, hogy azon még Hellen Mirren, Djimon Hounsou, Alfred Molina és David Strathairn sem segíthet. Russell Brand pedig felfoghatná már, hogy neki inkább a stand-up világában a helye. Csak még jobban nyomorba tiporta az amúgy is szörnyen inkoherens filmet.

5

6. The Mechanic (A Mestergyilkos, 2011)
Jason Statham, Ben Foster… és még egy agyatlan bérgyilkosos akciófilm… amolyan örömóda a foteles adrenalinvadászoknak.

7.5


7. The Infidel (2010)
Egy nagyon ötletes brit komédia, egy önképzavaros muszlimról, aki véletlenül megtudja, hogy ő igazából zsidó, ugyanis a szülei örökbe fogadták.

8.5


8. The Company Men (2010)
Erre a filmre nagyon kíváncsi voltam, már csak a nagy nevek miatt is (Ben Affleck, Tommy Lee Jones, …). Aztán csak egy gazdasági válságos izé volt… egy kegyetlen céggel, egyoldalú, felszínes szemlélettel, s egy olyan hőssel, aki 10 perc alatt megoldhatta volna az egész filmet, ha eladja azt a nyavalyás Porsche-t s egy kisebb házba költözik amíg még megteheti.

7


9. That’s What i Am (2011)
Egy kellemes délutáni film… emberi értékekről… barátságról, elfogadásról, toleranciáról, büszkeségről… amolyan visszaemlékező narráció formájában. Ed Harris nagyon szépet alakít, még ha csak mellékszerepben is.

9


10. The Taqwacores (2010)
 Állítólag egy igaz történet által ihletett film, mely a buffalo-i muszlim punk (ez nem vicc!!!) közösséget hivatott bemutatni. Igazából az egész elég kusza, felszínes és mintha sehova sem tartana.

6.5

11. Super (2010)

Még egy mindennapi szuperhős koppintás. Ráadásul, ami a Defendor-t például olyan nagyszerűvé tette… az ezt az egész mindenséget nyomorba dönti. A szövegek rosszak, a karakterek túl esetlenek, túl sokat hallucinálnak, s mégis túl epeszűek ahhoz, hogy ez az egész hihető legyen… Emellett, a filmvégi mészárlás abszolút nem megy az elejével s a Rainn Wilson-ra szabott karakterrel. Nem tudom Ellen Page, Kevin Bacon s Liv Tyler hogyan került ebbe a filmbe, szerintem utólag biztos bánják.

6

12. Shadows and Lies (2010)
A szörnyű Rating ellenére kíváncsi voltam rá, mert egyesek nagyon is művészinek nevezték, dicsérték a képvilágát, ráadásul James Franco is játszott benne. Aztán… igazából elaludtam rajta, nem tudom mi a vége, de nem is érdekel.

3

13. Seconds Apart (2011)
Ikrek telepatikus erőkkel… s eltolt személyiséggel. Nem éreznek semmit, ezért az érzést keresve sorra fogják mészárolni a körülöttük lévőket. Egy kis EMO, egy kis telepátia, meg sablon, s kész is az egész. Stílust próbáltak vinni bele, de nem jött össze.

5


14. The Trip (2010)
A sorozat után itt a film is. Steve Coogan-t a The Observer felkérte, hogy járja be az ország legjobb vendéglőit. Barátnője távolléte miatt Rob Brydon-t kéri fel társnak erre a kalandos kulináris körútra. A film felemás: a 40-es éveikben járó, s már korántsem annyira sikeres színészek fájdalmas érzései nagyon megkapóak, de a sztori semmis, a róluk alkotott kép inkább negatív, s Brydon hangutánzatai egy idő után már az elviselhetetlent súrolják.

7.5


15. Red, White and Blue (2010)
Egy lányról, aki valami ok miatt minden egyes férfival lefekszik aki az útjába kerül. Titka pedig halála okozója lesz. Az elején szex, a közepén dráma és gyilkosság, a végén mészárlás. Igazából csak Noah Taylor (hint: a szakállas) alakítása miatt érdemes megnézni.

6.5


16. Red Riding Hood ( A Lány és a Farkas, 2011)
Piroska Twilight módra. De nézzük a jobbik oldalát. A farkasembernek legalább itt van inge s még hordani is meri. Szép színek, nagyon gyenge film, közepes alakítások, nagyon is jó zene, ami sajnos nem passzol az egésszel. Kihagyható.

5


17. The Perfect Host (2010)
Egy poénosan kegyetlen kis film egy szökésben lévő férfiről, aki egy másik egyedülálló férfi lakásába furakodik be, s ‘vendéglátóját’ megpróbálja fogva tartani, miután kiderül a turpisság (ezt mintha nagyanyám mondta volna, de na, ez a sztori…).  A farkasból azonban néha bárány lesz, főleg amikor kiderül, hogy a ház tulaja kicsit (nagyon) dilis.

8.5


18. Peep World (2010)
A gazdag apa 70-ik szülinapján összegyűl a korántsem meghitt s idilli család. A gondok gyökerének a legkisebb fiú bestsellere tekinthető, amely csúnyán kiteregeti a családi szennyest. Tipikus vitás film, viszonylag nagy nevekkel (Michael C. Hall,…)egyszer nézhető.

 7


19. The Posession of Emma Evans (2010)
Ilyet már láttunk. Nem is egyet.

5.5


20. Never Let Me Go (Ne engedj el, 2010)
A film alaptörténete kicsit elszállt, de nagyon is elgondolkodtató: olyan gyermekekről van szó, akiket donornak nevelnek (tenyésztenek), s ezért el vannak zárva a külvilágtól. Ahogy cseperednek, szembekerülnek az óriási dilemmával… az élet utáni vágy, s az érzések… a halál szelével szemben, mely egyfolytában a nyakuk felett lóg, s mely elől nincs menekvés.

Maga a film egy érdekes kezdet után, egy kicsit elmebeteg drámába torkollott, s kb. ott is maradt, a nagyszerű színészi játékok ellenére (Keira Knightley, Carey Mulligan s Andrew Garfield részéről).

 8

Folyt.köv.

L’illusionniste (Az illuzionista, 2010)



Jacques Tati  (1907-1982) francia filmrendező által írott, kiadatlan forgatókönyv alapján született animációs film. Ahogy utólag utána olvastam, úgy tűnik, hogy a közvéleményt eléggé megosztotta ez a mű egyszerűsége és szótlansága miatt. Igazából nem vagyok annyira otthon monsieur Tati művészetében, tehát egyszerű tudatlanként fogom elbírálni ezt a filmet.

Sztori:
Egy illuzionistáról szól, aki fellépési lehetőségek után kutatva Skóciába kerül, ahol mellészegődik egy fiatal lány is. Életüket együtt fogják tengetni ezután, városról-városra, színpadról-színpadra, szállóról-szállóra…

A vélemény pedig összességében pozitív. Nézzünk az egésznek a mélyére valahogy.
Ha egy mondatban össze kellene foglaljam talán ezt kellene mondjam: Egy kor alkonya egy másik hajnala.
Az egész film hangulata keserédes.
Van egy öregedő illuzionista (az 50-es években), aki már nem igazán találja helyét a modern mozis és RocknRoll-tól átitatott világban, hogy megélhetését biztosíthassa, el kell hagynia hazáját egy idegen ország poros csehóiért. Itt szegődik mellé egy fiatal lány, akinek szintén nemigen van helye a maga világában. Napjaikat együtt tengetik, amolyan apa-lánya harmóniában… s míg az idős úr lassan kinő a világból, addig a fiatal lány épphogy belenő abba…
A régies animáció képvilága fergeteges, ezeket a képeket semmi tartalom nélkül el tudtam volna bámulni másfél órát, a zene úgyszint nagyon szép… szöveg nincs benne, ezért a gesztikulációt figyelve az animációra még nagyobb hangsúly jut. Viszonylag kevés szereplővel találkozunk, s a szöveg hiányában egy-két karakterisztikus jellegzetességen kívül nemigen ismerkedünk meg velük. Az egész filmet egyfajta helyzetkomikum hatja át az elejétől a végéig. Ez az elején feldob, a végén viszont csak még keserűbbé tesz mindent.
Ami nem igazán jön át jól, az-az idő múlása. Ezt csak a lány növekvése, s ízlésének változása jelzi… de amúgy az egész nagyon konstans volt ebben a ‘felvonásban’ is… itt megérte volna radikálisabban változtatni.
Egyszerre leszel elbűvölve, s elszomorítva… ja, s a nyulat imádtam 😀

Hangok:
Jean-Claude Donda, Eilidh Rankin,…
Rendezte:
Sylvain Chomet (érdemes még megnézni tőle a Les triplettes de Belleville-t)

9

Ha egy másik véleményt is szeretnél átbújni: KLIKK IDE

Visszatérve a fergeteges animációhoz… klikk ide le még néhány képért 🙂

Még Képek