Goodbye 2010


Most, hogy ismét elővettem azt a bizonyos filmes listát, melynek a végéhez mindig az új címeket hozzácsapom, akarva-akaratlanul azt vettem észre, hogy néhány cím még 2010-ből való. Először csak simán ki akartam törölni őket, de mi a fene, ejthetek róluk néhány szót…

Egy kis zene, hogy ne unatkozzatok:

Jöjjenek a címek:

 

Amiket érdemes látni: 

1. Biutiful: Egy film egy emberről, akinek szánalmas élete vége felé a halál a vállára telepedett.  Kemény, tragikus, kicsit sorsirónia. Két órán keresztül veri a fejedbe az emberi kicsinyesség, kilátástalanság, értelmetlenség, érzéstelenség, a belenyugvás, s az érdektelenség érzését. Mit ér az emberi élet? Mit ér akkor ha nem nyújthatod azt szeretteidnek amire talán képes lettél volna? Mit vagy képes lenyelni s megtenni csak azért, hogy esetlen valami maradjon utánad? Szerintem nagyszerű film. 10

2. The Man From Nowhere (Ajeossi, Bácsi) – egy töröttnek tűnő emberrel a középpontban, aki mintha valami sötét múlt elől bujkálna.  Hősünk összebarátkozik egy kotnyeles kislánnyal, akit azonban elrabolnak miután anyja drogügyletekbe keveredik. Mire lesz képes csendes hősünk, hogy megmentse egyetlen barátját? Nagyszerű film, attól függetlenül, hogy a sztori egyszerű, sima, kicsit sablonos. Ami jó, az mind stíluselemekben jön: különös kegyetlenség, karakterisztikus mozdulatok és mondatok, nagyszerű harcjelenetek és koreográfiák, s bár a film kicsit lassan indul, miután felpörög, olyan simán visz végig a hátán, hogy alig várod majd mi történik a következő pillanatban. 10-es keleti módra. 

3. Montevideo, Bog te Video – egy kellemes hangulatú komédia a szerb foci első aranykoráról, s a válogatott rögös, de annál érdekesebb útjáról az 1930-as (első) világbajnokságra. Meglepően kellemes hangulatú, s élvezhető film volt. 9.5

4. Stake Land – egy viszonylag no-name, de annál érdekesebb film. Egy fiatal fiúról szól, aki hirtelen egy vámpír-apokalipszis közepében találja magát, s egy Mister-nek nevezett vámpírvadászhoz csapódva utazik majd az új-Éden felé. Mi volt érdekes ebben a filmben? Kicsit roadmovie-feeling, ami azonos mennyiségben keverte a kegyetlenséget a kilátástalansággal, a durvasággal, s valahol mégis maradt benne egy kis emberi érzés. Tudom, hogy ilyet meg ehhez hasonlót már egy csomót láttatok, de szerintem ez valamennyinél jobb volt. 9.5

5. The Ward – John Carpenter nevét gondolom nem sokan kell magyarázni, ha mégis akkor annyit róla dióhéjban, hogy a modern filmes horror egyik atyja. Ettől függetlenül, Mr. Carpenter az utóbbi 15 évben nem sok sikeres húzással dicsekedhet, s valahol ez a film is felemás élmény. A sztori egy fiatal nő körül forog, aki diliházba kerül, miután porig éget egy házat. Az elmegyógyintézetben pedig lenyugvás helyett szellemekre akad…  A film első része nagyszerű, a mára már klasszikussá vált horror filmek rengeteg eleme fellelhető benne, egész hatásos újraillesztésben. A film vége azonban túlcsavart s kaotikus, egy kis forgatókönyvírói ötlettelenséget sugároz.7.5

6. Trust – David Schwimmer legújabb rendezői dobása, egy furcsa családi dráma, a középpontban egy tinilánnyal, aki egy internetes “pedofil” csapdájába esik. A film első fele érdekes, a második fele zavaros s nyavalygós.  7.5

7. Hesher – Az angyalaink néha furcsamód találnak ránk. A film egy fiatal fiúról szól, aki anyja halála után egy széteső családi fészekben tengeti napjait, egy csendes kisvárosban. Itt akad össze Hesher-el, a tomboló rocker-el, aki valahogy attól függetlenül, hogy látszólag haragban van az egész világgal, valahogy mindig a közelében ragad. Fura film, vontatott, excentrikus, abszolút nem mindenkinek való, ugyankkor valahol kellemes s emberi is. Nehezen tudtam eldönteni hova is tegyem. 8

8. Everything Must Go – hősünk lábadozó alkoholista, aki épp most szabadult meg munkahelyétől s feleségétől is. Újrakezdésképp az a fantasztikus ötlete támad, hogy minden felesleges vackát háza elé hordja, s odatelepszik mellé, amíg el nem adja. Újrakezdés ez, vagy segélykiáltás? Mindenesetre hősünk kicsi magánakciója által új embereket vonz maga köré…    Kicsit kellemes, kicsit unalmas, néha vicces, néha vacak.  De érdemes belenézni… 7.5

9. Tropa De Elite 2 – A nagyszerű brazil film folytatása. A feszültség marad, de átalakul. A durvaság változatlan, csak más szemszögből van megközelítve. Kevesebb akció, több korrupció, több politika jellemzi, de ettől függetlenül nagyon érdekes.  9

10. The Conspirator (A cinkos) – Az Abraham Lincoln halálát követő nyomozásról, a tettesek kézre kerítéséről, a bűnbakok meghurcolásáról. Egy elég érdekes hangvételű film, mely valamelyest az érem két oldalát ábrázolja az igazság hajszolásában. Mindenképp érdemes megnézni. Rendezte: Robert Redford, fészerepben: James McAvoy, Robin Wright, Tom Wilkinson, … 9

11. Repeaters – egy darab Kanada. Olyan sci-fi-thriller-féle valami, három klinikán javulgató junkie-ról, akik egy fura elektromos sokk után újra és újra és újra fogják élni ugyanazt azt eltolt napot, s persze egy idő után játszadozni kezdenek a lehetőségekkel. Nem megy túl mélyen a dolgok pszichológiai s filozófiai részébe, annál inkább akció s hatalomvágy orientált. Abszolút nem tökéletes film, de az árához képest jó.  7

 

(Mára ennyi, a bejegyzés holnap bővülni fog. 🙂 )

Reklámok

The Book of Eli


eli


Na, ennek is eljutottam a végére. Miután a The Road-ról sok jót hallottam, s hamar rá is kattantam, a The Book of Eli felé irányuló figyelmem teljesen lelankadt, sőt be is vallom, kicsit irtóztam tőle. Persze meg volt az okom rá: poszt apokaliptikus film, Denzel Washingtonnal. Ez a két dolog elég volt nekem az irtózathoz.

Be kell valljam, tévedtem ezzel a filmmel kapcsolatban,bár nem teljesen, hanem csak úgy félig meddig.

A történet 30 évvel egy, a világunkat teljesen tönkretevő háború után játszódik, ahol hősünk, Eli magányosan vándorul Nyugat felé, harcol a túlélésért, s védi ritka könyvét, melyből mára már csak az az egy maradt…

A film címének első hallatán egy másféle, amolyan ereklyeszerű könyv jut eszünkbe, s amikor kiderül az igazság, melyik könyvről van szó, a néző ahelyett, hogy csalódna, csak még jobban érdekeltté válik.
Ez a film nem olyan, mint a The Road. Először is az apokalipszis kiváltó okai különböznek, ott az emberi tevékenységek okozta természeti tragédia volt, míg ebben az esetben egy háború. Ezért is vallom, hogy nem volt jó ilyen közel kihozni ezt a két filmet, mert az egyik szerint tragédia, a másik szerint háború, s aki mindkettőt látta, az utóbbit fogja kétkedve nézni, mivel az első már beleette magát emlékezetébe.

A film hangulata és színvilága bámulatos. Kopár, kietlen és szürke. Kicsit talán Mad Max-es, de ez nem rossz dolog. A cselekmény elég vontatottan alakul, de nem annyira vontatott, hogy elveszítsd az érdeklődésed. Ez talán a nem túl sok, de a filmbe igazán a kellő pillanatokban beillesztett akciójeleneteknek is köszönhető, melyek igazán fenomenálisak. Itt le a kalappal. Nem töltenek túl gyilkolászással, de azért van elég belőle.

Van azonban néhány őrületesen nagy baki is, amit nem tudom, hogy az Életbe tudtak úgy hagyni. Most én vagyok túl kritikus, vagy ezek másoknak is szemet szúrtak? Itt olvashatjátok őket. Nem akartam őket szimplán leírni, mivel ez már így spoileres, s akit nem érdekelnek, annak nem akarom elrontani a film élményét. Ezek a bakik nekem azért rontották valamennyit a hihetőséget.

Még gyorsan a színészekről: Eli nem volt egy túl komplikált karakter, az akarat, hit és elhivatottság mintaképe, Washington pedig hihető, jó alakítást nyújt.
Gary Oldman lesz az álmodozó hataloméhes rossz fiú, számomra ő vitte a filmben a prímet, már csak a jó kis ironikus gonosz dumák miatt is (imádom őket). Mila Kunis (Solara) alakítása mintha egy kicsit sántított volna, de ne bántsuk ezért… Jennifer Beals-nek pedig érdekes karaktere volt (Claudia), akire jutahott volna kicsit több hangsúly a filmben…

Felemás élmények, hangulatos, érdekes film, de nem lesz a kedvenced.

7/8

The Road


road

A poszt-apokaliptikus történetekből Bizony sokat kaptunk már, de érdekes-mód mindig lehet bele valami olyan csavart vinni, amitől az nagyszerű lesz. Ez a film a tökéletes példa rá.

A történet egy apáról szól, aki fiával a Keleti part felé haladva küzd a túlélésért egy rettenetesen durva világban, melyből minden kihalt… úgy az erdők, állatok, emberek, mint az emberség fogalma. A kannibalizmus maradt a túlélés szinte egyetlen formája, megbízni pedig senkiben nem lehet.

A történet szívszorító, ugyanakkor szívmelengető. Ami pedig a hatást csak fokozza, az a Flashback eljárás, mely nincs épp fele-fele arányban jelen a filmben (s ez így is van jól), viszont óriásit dob a hangulatvilágán, s az érzésvilág kialakításában (múlt-jelen összefüggések). A családi kötelék kézzel fogható, a szenvedés, harc, kínlódás, elhagyatottság és a ragaszkodás pedig erősen hat a nézőre.

A színészekről: Viggo Mortensen ismét bizonyítja, hogy a legjobbak között kell emlegetnünk. Egy volt a karakterrel, s nem óckodott egy kis mocsoktól és önsanyargatástól sem a film érdekében. Charlize Theron mellékszerepe igencsak megható volt. A fiút alakító Kodi Smit-McPhee is nagyszerű volt, ráadásul arcra kísértetiesen hasonlít Charlize Theronra, de nem vagyok annak a híve, hogy egy gyereket megsanyargassanak egy film érdekében (láthatóan lefogyott a szerep kedvéért). A mellékszereplők között találkozunk még Guy Pearce-el és Robert Duvall-al is, mindkettőjüknek kisebb de annál fontosabb szerep jutott a film menetében.
A rendező a viszonylag ismeretlen ausztrál John Hillcoat (Ha csak nem láttátok a The proposition-t, mely nagyszerű film amúgy, vagy Nick Cave egy-két klippjét), de amennyire ismeretlen számunkra, annál dicséretesebb elismerés lesz ez a film számára.

Ha már a hangsúly Ennyire a durvaságon (pontosabban a szélsőségességen) volt, szót kell ejtsek egy-két hiányosságról is. Néhány helyen lehetett volna még erősebb hangsúly a testi kínlódáson is, a rendező inkább ez éhező és lelki oldalát ragadta meg… akkor talán még hatásosabb lett volna… s néhány helyen a sztori mintha sántított volna, de ezt megfelelően ellensúlyozták más elemekkel.

Összegezve…
Nagyon is jó, látni kell
10

Knowing


know
Most hogy is kezdjem. Nicholas Cage utolsó jó filmje a Lord of war volt, még 2005-ben.
Erről ő max. annyiban tehet, hogy nagyon rosszul válogat (Ghost Rider, Bangkok Dangerous …).

Ebben a filmben akkora potenciál volt, s az elején úgy is nézett ki, igen, ez ott lesz. Aztán pedig jött a vége.
Néhány film egyszerűen jobb lenne ha a vége előtt 20 perccel abbamaradna…

1959-ben egy időkapszulát akarnak elásni, amit majd 50 évvel később a boldog jövőben kinyitnak. Azonban a kapszulába bekerül valami, egy papír tele számokkal,
amit egy furcsa kislány írt le. De mit jelentenek a számok?

Ezt próbálja meg kideríteni annak a kis srácnak az asztrofizikus apukája (Nicholas Cage), akihez 50 évvel később a lap kerül. S itt szabadul el a misztikum és a katasztrófa.

Ez a film olyan de olyan jó lett volna ha a végéből kihagyják az űrlényeket… de ez csak az én véleményem,
lehet másnak így tetszett jobban, a rendezőnek biztos.

na de erről ennyit.

7 per 10