I Melt With You (2011)


 

Kezdjük az élet tragikus részével, s haladjunk majd szépen, naponta a napsütés s a rózsaszín mókusok felé…

Vannak olyan napok, amikor egyszerűen nincs kedved felkelni. Úgy érzed nem történhet semmi jó, nem vár semmi aznap amiért érdemes lenne felkelni. Van, hogy csak nézed a falat, s nem tudsz semmit sem kezdeni magaddal. Van, hogy a félelem bénít le, vagy van olyan is, hogy olyan boldog lehetsz az egyik pillanatban, hogy a másik, kicsit  csendesebb pillanat rettenetesen rosszul esik. Van amikor úgy érzed, hogy teljesen párhuzamos vagy a világgal, mintha nem is lennél része annak, mintha senkit sem érdekelne mi van veled. Van olyan is, amikor számodra fontos emberek tűnnek el az életedből, mennydörgősen, vagy csendben. Van, hogy egyszerűen csak elveszted a fonalat. Van, hogy csak unalom ül ki szemedbe, van, hogy csak kétségbeesés, van, hogy elégedetlenség, van olyan amikor semmisség, de a mosoly nagyon ritka már…

Ez a film négy barátról fog szólni, akik össze-összeruccannak néha, egy balhés hétre, a régi szép idők emlékére. Távol a mindennapoktól, a barátság s nosztalgia fényében. Ez az év azonban más lesz…

A film pörgősen indul,  mint minden, amit nagyon vársz már. Úgy tűnhet, hogy hőseink tele vannak élettel… pedig a pörgésnek két változata van… van az egészséges… amikor tényleg topon vagy… s van a másik fajtája, amikor esetleg úgy tűnik, hogy topon vagy, de igazából csak lassan pusztítod magad. Ez a film ez utóbbit példázza.  Már az első pillanattól fogva érezhető az árnyék a négy barát fölött, s ahogy telnek a napok, fogy a pia, s lassan beléjük lát a néző… a végeredmény ijesztő lesz. Út az ember pszichéjének s kétségbeesésének, indoktalan indulatosságának a közepébe.

S mindezt nagyon stílusosan. A színészi játékok meglepően jók. A forgatókönyv nagyon jó a film közepe feléig. Az elején érezhető az út az erőltetett pörgésből a semmibe, viszont a végére sajnos nagyon kifogyott belőle az ötlet. A film színvilága bámulatos, s szerintem a monkey-cam dolgok tökéletesen illettek bele. A zene is nagyon passzol, bár itt-ott kicsit kaotikusan, fület verően durván van illesztve.

Néhányan egyszerűen kapuzárási pániknak írták le ezt a filmet. Szerintem kicsit több volt benne, bár egy kis finomítással akár sokkal jobb is lehetett volna.

Sok a duma, jöjjenek a nevek:

Thomas Jane – WOW. Rob Lowe – WOW2.

Jeremy Piven, Christian McKay, Carla Gugino.

Rendezte: Mark Pellington (Henry Poole is Here, The Mothman Prophecies, Arlington Road)

Szóval, nem tökéletes film, egy 8, 8.5 -öt érne, de tízest fogok rá adni, mert kifejezetten meghatott azon az eltolt estén, amikor láttam, s azért is mert átlagban csúnyán le lett szavazva. A két Trailer itt lesz lejjebb. Ha szeretitek az ízlés s ízléstelen határát súroló pszichés, de mégsem túl durva filmeket, akkor ezt látni kell.

10

 

Trailer 1: (Official)

Trailer2 : (Theatrical- ez vagányabb)

Piranha 3d


piranha

Ezt a filmet kivételesen nem moziban láttam, hanem otthon egy adag szalmakrumpli mellett. A szalmakrumpli pedig lassan megkeveredett a banálisan agyatlan cselekményszállal, a mészárlással, az ordibálással, a vérrel meg a belekkel. 😀 Yammi.

A cselekmény? Kifejezetten vicces. Egy földrengés után a kisváros melletti tóba szabadul a föld alól a sok ma kihaltnak hitt pleisztocén-korabeli piranha, akik a kannibalizmusnak köszönhetően valahogy életben maradtak via underground, s a piranha evolúció csúcsára jutottak. A cselekmény két szálon fut majd, az egyik a parti buli-kajapartit mutatja be művészi módon, míg a másik egy szabadvizi pornós forgatás mélyen megható tragikus történetét. :p

Ez a film…. egy szó van rá. Banálisan beteg. Hupsz, ez kettő volt, na mindegy. Sokan ebben élik ki beteges kreativitásukat, s eltolt tinédzseréveiket… hogy van néhány gazdag bulizó fiatal, ebben az esetben egy csomó, akiket majd szépen lemészárolunk… hehehe. A Piranha amúgy eléggé Richard Dreyfuss nevével volt fémjelezve, (spoiler) nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megszabadulnak tőle. Ami annyira nem volt tetszetős nekem, az Ving Rhames afroamerikai keménykedése, meg Jerry O’Connell leharapott erekciója, bár mondjuk ez 3d-ben előtérbe helyezve valami mesés lehetett. 🙂

Nevek… bár már megint megemlítettem a nagyját, na de még egyszer:
Steven R. McQueen (a híres Steve McQueen színészi babérokra törő unokája), Jessica Szohr, Jerry O’Connell, Elisabeth Shue, Ving Rhames, Adam Scott, Christopher Lloyd, Eli Roth, Richard Dreyfuss, Kelly Brook, Riley Steele (becsületes állását nevéből kitalálhatjátok), …

Agyatlan mészárlásból tízes, amúgy

7/8 ( vártnál jobb volt)


Egy kis kérdés, mert már rég nem volt,p