Drive (Gázt!, 2011) Mozinap7


A Teaser feszültségén felindulva, erre a filmre muszáj volt elmenni moziba… főleg, hogy utána is olvastam, s mindenki csak az egekbe tudta emelni … mi lett a vége?

Sztori:

Egy fiatal autós kaszkadőrről, aki mellékállásban bűnözőket fuvarozik, 5 perces határidőn belül. Annak leszünk tanúi, miként süllyed egyre lejjebb egy plátói szerelem, s az alvilág karmai között…

Vélemény:
Ez egy nagyon fura film. Rendkívül feszült, s nyugtalan, s eszméletlenül lassan indul be, csak azért, hogy aztán a képedbe robbanjon.
A film elejével nagyon nem voltam megelégedve. Adott volt Ryan Gosling, meg a feszült pillanat amit már a teaser-ben is bemutattak, amiből megtudtuk, hogy is dolgozik ő. Ott volt még Carey Mulligan, aki egyedül volt egy gyermekkel, mert a férje dutyiban van. Ok. Véletlenül épp szomszédok, de nem igazán beszélnek egymással, mert hősünk nem a szavak embere, inkább csak hosszan néz a semmibe. Szép nézések, sokatmondó tekintetek, jó színészi játék…. de veszettül hiányoztak a mondatok… így nem lehet plátói szerelmet mesterkélni két ember közé… mert egyszerűen puszta nézéssel nem lehet továbblépni egy bizalmatlansági fázison… de tegyük ezt félre… vegyétek úgy, hogy csak én kötekszek… s gondoljátok azt, hogy hősünk annyira körültekintő, hogy inkább nem szól egy szót sem (ami igaz egyébként).
Térjünk át a film kegyetlen felére… A viszonylag lassú felvezetés után a film nagyon felgyorsul, s sokat mutatóan kegyetlen lesz. A szerkezet beindul, s a felek egymás torkának esnek. Kelepce, bosszú, megtorlás a köbön. Többet nem mondok róla, ezt látni kell, csak azért, hogy a ti gyomrotok is felfordulhasson, s a ti hátatokon is fusson végig a lúdbőr. Jaj, csak annyit még, a zeneválasztás eszméletlen 🙂
A moziból abszolút a második félidő hatása alatt jöttem ki… s csak az járt a fejemben… ez de kegyetlen volt.

Nevek: Ryan Gosling (mint mindig, nagyon jó), Carey Mulligan, Bryan Cranston, Christina Hendricks, Ron Perlman, …
Rendezte: Nicolas Winding Refn (Pusher, Bronson, Valhalla Rising)

Mindenképp érdemes megnézni, csak az első felét túl kell tudni élni.

9.5

Trailer:

Reklámok

Filmlövészet… (Part 1)



Az utóbbi bő egy hónapban vagy a technika vagy teendőim (magyarán megmondva) basztak ki velem, hol felváltva, hol egyszerre. Ennek mi az eredménye? Filmlövészet. Tudjátok, mint a kacsaszezon…

Nézzük a zsákmányt:


1. Young Bruce Lee (2010)

Bruce Lee fiatalságának hiteles krónikájaként indul, végül pedig egy sima akciófilm sül ki belőle.

7

2. Wir Sind die Nacht (2010)

3+1 gazdag vámpír nő német módra. Mi mást is kellene még mondjak. Néha ötletes, néha sablonos, néha unalmas. Dennis Gansel-től inkább a Die Welle-t (2008) nézzétek.

7

3. Diary of a Wimpy Kid- Rodrick Rules (Egy ropi naplója: Testvérháború, 2011)

Ezt a filmet mérhetetlenül leírták a könyvmolyok… pedig így kívülállóként teljesen szórakoztató volt, legalábbis az elsővel abszolút egy szintet ütött.

7.5


4. Tron: Legacy (Tron: Örökség , 2010)

 A híres kultuszfilm folytatása, majdnem 30 év távlatában. Ha az ötletességet nézzük, csak az elsőt vitték tovább on the top grafikával. A digitális Jeff Bridges-t és a film végét nem szerettük, a többi nagyon is rendben volt.

8

5. The Tempest (2010)
 Shakespeare gagyi módra… de olyannyira, hogy azon még Hellen Mirren, Djimon Hounsou, Alfred Molina és David Strathairn sem segíthet. Russell Brand pedig felfoghatná már, hogy neki inkább a stand-up világában a helye. Csak még jobban nyomorba tiporta az amúgy is szörnyen inkoherens filmet.

5

6. The Mechanic (A Mestergyilkos, 2011)
Jason Statham, Ben Foster… és még egy agyatlan bérgyilkosos akciófilm… amolyan örömóda a foteles adrenalinvadászoknak.

7.5


7. The Infidel (2010)
Egy nagyon ötletes brit komédia, egy önképzavaros muszlimról, aki véletlenül megtudja, hogy ő igazából zsidó, ugyanis a szülei örökbe fogadták.

8.5


8. The Company Men (2010)
Erre a filmre nagyon kíváncsi voltam, már csak a nagy nevek miatt is (Ben Affleck, Tommy Lee Jones, …). Aztán csak egy gazdasági válságos izé volt… egy kegyetlen céggel, egyoldalú, felszínes szemlélettel, s egy olyan hőssel, aki 10 perc alatt megoldhatta volna az egész filmet, ha eladja azt a nyavalyás Porsche-t s egy kisebb házba költözik amíg még megteheti.

7


9. That’s What i Am (2011)
Egy kellemes délutáni film… emberi értékekről… barátságról, elfogadásról, toleranciáról, büszkeségről… amolyan visszaemlékező narráció formájában. Ed Harris nagyon szépet alakít, még ha csak mellékszerepben is.

9


10. The Taqwacores (2010)
 Állítólag egy igaz történet által ihletett film, mely a buffalo-i muszlim punk (ez nem vicc!!!) közösséget hivatott bemutatni. Igazából az egész elég kusza, felszínes és mintha sehova sem tartana.

6.5

11. Super (2010)

Még egy mindennapi szuperhős koppintás. Ráadásul, ami a Defendor-t például olyan nagyszerűvé tette… az ezt az egész mindenséget nyomorba dönti. A szövegek rosszak, a karakterek túl esetlenek, túl sokat hallucinálnak, s mégis túl epeszűek ahhoz, hogy ez az egész hihető legyen… Emellett, a filmvégi mészárlás abszolút nem megy az elejével s a Rainn Wilson-ra szabott karakterrel. Nem tudom Ellen Page, Kevin Bacon s Liv Tyler hogyan került ebbe a filmbe, szerintem utólag biztos bánják.

6

12. Shadows and Lies (2010)
A szörnyű Rating ellenére kíváncsi voltam rá, mert egyesek nagyon is művészinek nevezték, dicsérték a képvilágát, ráadásul James Franco is játszott benne. Aztán… igazából elaludtam rajta, nem tudom mi a vége, de nem is érdekel.

3

13. Seconds Apart (2011)
Ikrek telepatikus erőkkel… s eltolt személyiséggel. Nem éreznek semmit, ezért az érzést keresve sorra fogják mészárolni a körülöttük lévőket. Egy kis EMO, egy kis telepátia, meg sablon, s kész is az egész. Stílust próbáltak vinni bele, de nem jött össze.

5


14. The Trip (2010)
A sorozat után itt a film is. Steve Coogan-t a The Observer felkérte, hogy járja be az ország legjobb vendéglőit. Barátnője távolléte miatt Rob Brydon-t kéri fel társnak erre a kalandos kulináris körútra. A film felemás: a 40-es éveikben járó, s már korántsem annyira sikeres színészek fájdalmas érzései nagyon megkapóak, de a sztori semmis, a róluk alkotott kép inkább negatív, s Brydon hangutánzatai egy idő után már az elviselhetetlent súrolják.

7.5


15. Red, White and Blue (2010)
Egy lányról, aki valami ok miatt minden egyes férfival lefekszik aki az útjába kerül. Titka pedig halála okozója lesz. Az elején szex, a közepén dráma és gyilkosság, a végén mészárlás. Igazából csak Noah Taylor (hint: a szakállas) alakítása miatt érdemes megnézni.

6.5


16. Red Riding Hood ( A Lány és a Farkas, 2011)
Piroska Twilight módra. De nézzük a jobbik oldalát. A farkasembernek legalább itt van inge s még hordani is meri. Szép színek, nagyon gyenge film, közepes alakítások, nagyon is jó zene, ami sajnos nem passzol az egésszel. Kihagyható.

5


17. The Perfect Host (2010)
Egy poénosan kegyetlen kis film egy szökésben lévő férfiről, aki egy másik egyedülálló férfi lakásába furakodik be, s ‘vendéglátóját’ megpróbálja fogva tartani, miután kiderül a turpisság (ezt mintha nagyanyám mondta volna, de na, ez a sztori…).  A farkasból azonban néha bárány lesz, főleg amikor kiderül, hogy a ház tulaja kicsit (nagyon) dilis.

8.5


18. Peep World (2010)
A gazdag apa 70-ik szülinapján összegyűl a korántsem meghitt s idilli család. A gondok gyökerének a legkisebb fiú bestsellere tekinthető, amely csúnyán kiteregeti a családi szennyest. Tipikus vitás film, viszonylag nagy nevekkel (Michael C. Hall,…)egyszer nézhető.

 7


19. The Posession of Emma Evans (2010)
Ilyet már láttunk. Nem is egyet.

5.5


20. Never Let Me Go (Ne engedj el, 2010)
A film alaptörténete kicsit elszállt, de nagyon is elgondolkodtató: olyan gyermekekről van szó, akiket donornak nevelnek (tenyésztenek), s ezért el vannak zárva a külvilágtól. Ahogy cseperednek, szembekerülnek az óriási dilemmával… az élet utáni vágy, s az érzések… a halál szelével szemben, mely egyfolytában a nyakuk felett lóg, s mely elől nincs menekvés.

Maga a film egy érdekes kezdet után, egy kicsit elmebeteg drámába torkollott, s kb. ott is maradt, a nagyszerű színészi játékok ellenére (Keira Knightley, Carey Mulligan s Andrew Garfield részéről).

 8

Folyt.köv.

Wall Street: Money Never Sleeps


wall

Az eredeti Wall Street valahogy sohasem kötötte le a figyelmem, egészen addig, amíg meg nem jelentek a folytatásról szóló hírek. Azért is lettem figyelmes rá, mert ez az első film, melyhez Oliver Stone folytatást volt hajlandó összehozni. Ezután egyszerre szedtem le az elsőt a másodikkal, s egy-két nap alatt le is tudtam mind a kettőt.

Nem lehet úgy írni róla, hogy ne hasonlítsam valahol össze a két filmet…pedig igazából két dolog köti csak össze őket: Gordon Gekko és a pénz, meg talán Charlie Sheen (Bud) cameoja. Amúgy két teljesen különböző film volt. Az első igazi nyolcvanas évekbeli hangulattal volt átitatva, amolyan igazi cápa szájízzel: gyors volt, nem magyarázott semmit (pedig az üzleti dumájukat néhány helyen elég nehéz volt követni), kegyetlen, fordulatos, embertelen. A Money Never Sleeps… egyszerűbb volt, puhább, lassabb, amolyan igazi 21 századi, családi szállal, sok érzelgősséggel, pozitív üzenettel… számomra kis csalódással, Bár talán mondhatjuk azt, hogy a két film hangvétele közti különbség az eltelt 25 év változásaira lehet utalás… bár nem tudom ezt mennyire helytálló kijelenteni.

Egy-két szót a sztoriról:
2008-ban találjuk magunkat, a gazdasági összeomlás szélén. Jake Moore fiatal bankár, mellesleg Gekko elhidegült lányának a párja. Miután Jake főnökét kisemmizik, az idős ember öngyilkos lesz, Jake pedig nem tudja szó nélkül hagyni, hogy kisemmizői (Bretton James) boldogan éljék életüket. Így kerül majd összeköttetésbe Gordon Gekko-val, aki látszólag kiszállt az üzleti életből, s csak lánya életébe szeretné visszaverekedni magát, a vér azonban nem válik vízzé, s ők ketten hamarosan egy csónakban fognak evezni…

Mire jöttem rá ebből a filmből?
Hát, talán arra, hogy ne bízz meg senkiben, főleg üzletemberekben nem, meg talán arra, hogy Charlie Sheen sokkal jobb mint Shia LaBoeuf. Amúgy egy ok film volt, mely lehetett volna sokkal erőteljesebb is. Elég eladhatóvá egyszerűsítették. Gordon Gekko karaktere amúgy fantasztikus, úgy az első mint a második filmben (még akkor is, ha érzelgős apát sikerült csináljanak a végére belőle). Le a kalappal Michael Douglas előtt.

Nevek:
Rengeteg ismert név… Michael Douglas, Shia LaBeouf, Josh Brolin, Carey Mulligan, Eli Wallach, Frank Langella, Susan Sarandon, Charlie Sheen (úgy egy percre), …

Nem húzom a szót…

Ha az első 9/10, akkor ez 7/8.

An Education


education


Ennek a filmnek a sztorija ha nem is volt világrengető élmény, volt egy-két óriási pozitívuma: a hiteles alakítások, s a film hangulata. Egyszerűen belerepít minket a 60-as évek angol fásultságába, egy lány életébe, aki unalmasan tengeti napjait, készül, hogy felvegyék Oxford-ra, azonban egyszer csak jön a herceg… lila sportkocsiban…

Egy nem új, viszont egész jó s egész változatos történetet kapunk, tele érzelmekkel, álmokkal. Két világ fog összefutni: az iskolás Jenny, s a nagyvilági életet élő David világa, a tanulságot pedig majd mind a szereplők, mind a nézők le fogják vonni. Lesz itt minden, szerelem, románc, fájdalom, csalódás, lopás, hazugság, tanulság, de csakis polgári keretek között.

Carey Mulligan nagyon jól alakítja a határozatlan naiv Jenny-t, egy teljes világot tár elénk, egy perspektívát. A másik oldalon Peter Sarsgaard teljesítménye is dicséretes, a bohém, kétszínű karakter teljesen hitelesen fog hatni. A mellékszereplők között ott vannak még: Rosamund Pike, Dominic Cooper, Alfred Molina, Emma Thompson,…

A film egyetlen nagy hibája talán csak az, hogy egy adott pont után elkezd egy kicsit laposodni a szál, s kiszámíthatóvá válni. A végét szerintem bárki meg tudja mondani.

Összesítve: érdemes megnézni, már csak az Oscar jelölések miatt is, kellemes esti film, de nem eget rengető.

8