A vadászat folytatódik.



2 hónap és 8 nap. Mit jelent ez? Ennyi ideje nem írtam. Miért is? Mert mindig akadt más szarság ami lekösse vagy az időm, vagy az agyam, de legtöbb esetben mindkettőt. Éljen a mókuskerék!

Abba viszont belegondolni is rossz, hogy mennyi film gyűlt fel a listámon ez idő alatt, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy napi egy filmet akkor is megnézek, ha csak 2-3 vagy 4 órát alszom aztán. Egyeseknek pia, másoknak vicces tabletták, vagy kaja, vagy esmeralda, vagy örökös siránkozás, vagy twilight… nekem ez. Nem nyújtom hát a szót, csak az újabb vadásszezon kezdetét akartam jelezni… 🙂

Meg egy kis zene, hogy ne unatkozz betűrakosgatás közben…

1. London Boulevard (2010) – egy ex bűnözőből lett botcsinálta testőr egyensúlyozása az alvilág, testi kísértések s a múlttól való szabadulás között. Colin Farrell s Keira Knightley, megszokott sztori, néhány jól illesztett elemmel, sablonos, de mégis hatásos csattanóval. 8

2. The Way (2010) – erről hosszabban szerettem volna írni, de nem jött össze. Egy gyönyörű film egy apáról, aki arról értesül, hogy fia az ‘El camino de Santiago‘ (aki nem tudná, Európa egyik leghíresebb zarándokútja) kezdetén életét vesztette. Az apa a fejébe veszi, hogy beteljesíti a fia sorsát, és eljuttatja az úti célba. Gyönyörű film, emberekről, emberségről, fájdalomról, megnyugvásról, választásokról, az életről. Visszatekintésekkel tarkított, színes tájakon átvezető, az emberi lélek mélyébe markoló film. Martin Sheen egyik legjobb alakítása az utóbbi időben. 10

3. The Way Back (2010) – Egy megkérdőjelezhető igaz történeten alapuló film, mely a szabadsághoz vezető hosszú utat írja le, Szibériától egészen Indiáig. Nagyszerű alakítás Jim Sturgess-től s Ed Harris-től. Viszont kötélidegek kellenek ahhoz, hogy végignézd. 8.5

4. The Eagle (A Sas -2011) – ott folytatódik, ahol a Centurion abbamaradt. Egy római katona, apja becsületének érdekében, vissza akarja szerezni a tragikus sorsú kilencedik légió aranysas szobrát, s hűséges kelta szolgájával a vad, még akkor nem skót felföld mélyébe fognak merülni. Channing Tatum, Jamie Bell. A Centurion jobb volt, de ez is nézhető. 7.5

5. The Rite (A rítus, 2011) – Ördögűézés Anthony Hopkins módra. Been There, done That. 5.5

6. The Adjustemt Bureau (Sorsügynökség, 2011) – érdekes perspektíva, nyomi szerelmi történettel ötvözve. A szerelem mindent legyőz, még akkor is, ha egy teljes titkos sorsváltoztató ügynökség van ellene. A film sorselhatárolós ötlete fenomenális, s valahol politikai kritikát is takar. A lehetőségek szerint, ezt vagy akcióval, vagy romantikával lehetett volna övezni, hogy a közönséges nézőknek emészthető legyen, ezen film esetében ez utóbbi győzött, s egyértelműen a film kommersz gyengepontja is lett. Matt Damon, Emily Blunt. 8.5

7. Unknown (Ismeretlen férfi, 2011) – felébredsz a kómából, s rájössz, hogy valaki más lépett a helyedbe, s identitásod lényegében megszűnt. Ezért pedig elindulsz, hogy az igazad bebizonyítsd… érdekesen kezdődik, de már az elejétől sejteni lehetett hogy a 007 s a Bourne filmek homogén keverékébe fog torkollani. Ettől függetlenül nagyon is nézhető. 8

8. Take me Home Tonight (Szédületes éjszaka, 2011) – eltolt okosfiú, aki inkább a kényelmes semmit választja ahelyett, hogy valamit kezdjen az életével, s egy videotékában tengeti napjait. Egy napon odavetődik a lány aki elérhetetlennek tűnt gimiben, s most is elérhetetlen, de egy ügyes hazugság s egy felvetődő partilehetőség után a kocka fordulni látszik, marad hát a hazudozás, aminek persze sok-sok necces helyzet lesz az eredménye. Sablonos film? igen, az, kétségkívül az. De mi volt megkapó benne? A feelingje. Olyan tipikus kilencvenes évek vígjátéknak volt felépítve, amiken mindannyian felnőttünk (ezt persze a 20+ korosztályra értem), s amiket olyan szívesen hordunk le, s mégis, amikor valami ilyesmivel találkozunk, valahol édes nosztalgiát kelt, még akkor is ha csak hollywoodi töltelék. BTW, Topher Grace szimpatikus volt ebben a filmben, ez is egy olyan mondat amit csak egyszer írok le ebben az életben. 8.5

9. Dylan Dog – Dead of the Night (2011) vannak a normális emberi lények, s vannak a horrorfilmbe illő alakok. Persze mindkét fél létezik. A kettő közt van Dylan, a detektív, akinek a múltja a két fél közé tehető valahova, a jelene pedig, akármennyire is ellenére van, ugyanoda vezeti vissza. Nyolcvanas évekbe illő sablonos sztori, kellemesen fekete humorral fűszerezve. Maga a film nem igazán jó, de nézhető, még akkor is ha Brandon Routh annyira fásult, mint a száz éves tölgy az erdő közepén. 7

10. Gnomeo and Juliet (Gnómeó és Júlia, 2011) – a shakespeari tragikus történet kertitörpe animációba ültetve. Első gondolatom: utálom a kertitörpéket, s a hideg futkos tőlük a hátamon. Így nehéz obektívan ítélkezni. Második gondolatom: volt benne néhány érdekes ötlet, de a fűnyíróversenyes és a rózsaszín flamingós részeken lovagolva, s sok más apróságon tovább kiakadva azt mondhatom, menekülj! 4.5

Mára Ennyi. Folyt. Köv.

Fright Night 3D(Frászkarika, 2011) Mozinap6


3Ds vámpírfilm, mert a vámpírok annyira divatban vannak. 🙂

Sztori: Egy tinédzser azt feltételezi, hogy új szomszédjuk egy vámpír… s igaza is lesz.

Vélemény:

Az 1985-ös, ugyanazon a címen futott klasszikus 3D-vel és Colin Farrell-el megspékelt átdolgozása.
A film maga elég felemás élmény volt még moziban is. Először is… a film első fele teljes sablonháború… néha már azt hittem, ezt végig sem bírom majd nézni…
A film második felében aztán beütött az abszurd fekete komédia faktor, a robbanásos dolgok, ütközések, gázolások, deformációk, sziporkázó egymondatosok, … az egész a feje tetejére állt, s eszméletlen jót szórakoztunk rajta (én is, barátnőm is, ami jót jelent, mert 90 fokban eltérőízlésünk van).
Kapunk egy elég szerencsétlen, de annál komikusabb sarlatán vámpírvadászt Peter Vincent (David Tennant) személyében, aki ennek a résznek a sója lesz. Ami még fergetegesen undorító, beteges és poénos, az Christopher Mintz-Plasse újjászületett része lesz, de erről nem árulok el többet, ezt látni kell.
Annyi biztos, hogy Colin Farrell kicsit alul volt használva, Anton Yelchin pedig nem igazán vezérszerep-figura, de nem végezte rosszul a dolgát. Imogen Poots-al meg Toni Collette-el pedig ki lehetett pipálni a rémülős szőkék alcímet is.
A 3D nem tudom minek kellett. A jelenetek többsége éjszaka játszódik, s az effektusok s az élek egyszerűen elvesznek. Egyedül néhány parázsjelenet s undorító vámpírarc lesz hatásos, erre pedig felesleges volt költeni.
Igazából ez egy no-brainer, s nem maradt mit írjak róla. Jöjjenek a nevek:

Anton Yelchin, Colin Farrell, David Tennant (neki külön kis csillag), Christopher Mintz-Plasse, Imogen Poots, Toni Collette.
Rendezte: Craig Gillespie (Lars and the Real Girl)

Tedd félre az agyad, éld túl a film elei sablonháborút s végül azt fogod mondani, talán megérte.

7.5

Trailer:

Rendezzük el 2009et… egyszer s mindenkorra :D



A cím mindent elmond :p

1. Politist, adjectiv – sokan utálják ezt a filmet, nem tudom miért. Szerintem nagyon is élethű volt, s hangulatos, ráadásul kemény morális kérdéseket vetett fel. Welcome to Romania! 10
2. Ondine – kicsit sajnálom, hogy elmaradtam, s nem fejtem ki bővebben, Colin Farrell ismét mesteri volt… szép film. 9
3. The Hole – egy hangulatos játékos horror, korántsem tökéletes, de legalább poénos. 7
4. The Winning Season – nem teljesen tipikus amerikai sport film, egy alkoholista edzővel… Sam Rockwell Tour de Force 8.5
5. When You’re Strange – Egy fantasztikus dokumentumfilm a The Doors-ról. ALAP! 10
6. My Son, My Son, What Have Ye DoneWerner Herzog és az őrület, kicsit nehéz megemészteni, de érdemes megnézni 8.5
7. Middle Men – az internetes pornó úttörőiről Luke Wilson-nal. 7.5
8. Like Dandelion Dust – egy érdekes családi dráma erős morális kérdéssel, orokbefogadósdi, és nagyszerű színészi alakítások 9
9. Love Hurts – egy fura vígjáték a válás okozta fájdalommal s ürességgel a középpontban 7
10. Mr. Nobody – a világ legöregebb emberének inkoherens visszaemlékezése saját életeire. Jared Leto Tour de Force. 9

Kicsit sajnálom, hogy így rendezem le őket, mert szinte mindegyik megérdemelt volna egy külön bejegyzést… de tovább kell lépni. Még sok a friss anyag! 😀

Bis Bald!

Triage (2009)


farell


Semmi sem jobb a reggeli bejegyzés szagánál ,p .
Most gyorsan mondtam valami hülyeséget, mivel a film, melyről ez a bejegyzés szól nagyon is komoly, s nem lesz alkalmam viccelődni vele.

Scott Anderson fotós könyvéből készült, amolyan amerikai-európai koprodukció, Danis Tankovic (bosnyák rendező,a No Man’s Land (2001, muszáj látni) alkotója) keze alatt.

Ez a film bizony nagyon sok kritikát kapott háborúellenes üzenete miatt, sokan egyenesen propagandafilmnek kiáltották ki. Tény, hogy azért voltak neves színészek benne, hogy Amerikában is marketingelhető legyen, és igen, az üzenete igenis háborúellenes, de miért kell propagandafilmnek kikiáltani? Szerintem minden hasonló hangvitelű dráma ilyen üzenetet továbbít, nem tudom miért mutogattak pont erre a filmre újjal.

Miről is szól? 2 háborús fotós Kurdisztán iraki részére utazik, hogy fotókat készítsen a felkelésről. Itt brutális dolgoknak lesznek tanúi, s végül csak egyikük tér vissza. De mi lett a másikkal?

Először is, mit jelent a film címe? A triage szó azt a háborús orvosi eljárást jelenti, mikor is sérüléseik súlyossága szerint részesítik ellátásban a beteget, mikor nincs lehetőség mindenkit ellátni. Így a betegek bizonyos része amolyan áldozattá válik. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a súlyosan sérülteket gyógyszer hiányában hagyják meghalni. Aki megnézi a filmet az megérti, hogyan is kapcsolódik ez ide.

Egy másik érdekes dolog a pszichológiai oldal volt, a poszttraumatikus stressz szindróma elég szemléletes bemutatása.

Még egy-két szót a színészekről:
Colin Farrell (Mark Walsh): nem a kedvenc színészem, de el kell ismerjem, mesteri alakítást nyújt, a mindenben két kanál fotóstól a megtört emberig… le a kalappal
Jamie Sives (David, Walsh társa s legjobb barátja), Branko Djuric (Dr.Talzani) lesznek a háborús rész központi karakterei a film tulajdonképpen nekik köszönheti meghökkentő durva drámaiságát.
Paz Vega (Elena)- ő csak amolyan mellékkarakter volt, a szerető szép okos, spanyol akcentusú feleség, a megoldás kulcsa
Christopher Lee (Morales)- Elena nagyapja, akivel unokája eddig nem tartotta a kapcsolatot. A Franco diktatúra fasiszta vezetőinek pszichológusa, akit emiatt sokan elítélnek. Szerintem a film legvagányabb karaktere volt, Lee pedig nagyon szépen játszotta
Kelly Reilly- David felesége… Ő a pszichológiai rész kialakításában az egyik fő karakter (bűntudat).
Azt kell mondjam a szereplők képe nagyon szép ebben a filmben. Egy kerek egészt alkot, minden karakter emberi és hihető. Ez a cselekménnyel együtt óriási hatást gyakorol a nézőre.

Nem húzom tovább a szót, tessék megnézni.

10

Crazy Heart


crazy


Azt hiszem, a The Big Lebowski óta ez volt Jeff Bridges legnagyobb alakítása. Ezt a karaktert mintha neki teremtették volna, s nem is szégyellte megformálni az biztos. S ugyebár meg is hozta az Oscar-t neki, amin nem is csodálkozom sokat.

A történet során Bad Blake-el ismerkedünk meg, egy kiégett öreg alkoholista Country énekessel, akire első ránézésre már csak a halál vár, előbb-utóbb, azonban történik valami… egy riporternő jön hozzá interjúra, de végül véletlenül új szint visz az életébe.

Ez csak az eleje persze, nehogy azt higgye valaki hogy leírtam az egész filmet. Mert akkor azt lehetne gondolni, valaki feltörte a jelszavamat.

De, a hülyeséget félretéve, Bridges tényleg óriásit alakít, ráadásul még az éneklést is bevállalta, nem is rosszul (csak úgy mint Colin Farrell). Maggie Gyllenhaal és Farrell pedig kiszinezik a filmet, egyiküket Bad a végtelenségig akarja, a másik pedig mindazt testesíti meg aki ő volt valamikor, s ezért még akkor sem bírja elviselni, mikor olyan ajánlatot kap, mely megváltoztatná egész életét.
A szálak tulajdonképpen nem igazán komplexek, de annál is intenzívebbek, ez a karakter bohém valójából s gyerekességéből ered.

Egyedül azt sajnálom, hogy Gyllenhaal nem kapta meg az Oscarját, mert óriásit alakít…

Nem cséplem tovább a szót, meg kell nézni…
10