Bunraku (2010)


Bunraku… mit is jelent ez a szó? mit is jelent ez a film?…
Hogy a film fura világa valamivel érthetőbb legyen: A bunraku egy tradicionális japán… bábszínház… színes 120 centis babákkal, színes papírdíszletekkel, színesebbnél színesebb történetekkel, pergős japán módon előadva… gyakran énekkel (kántálással) kísérve.

Sztori:
Na ezt a ‘halandzsa’ sztorit nehéz elmagyarázni… de szóval… egy világrengető háború után a fegyverek be lesznek tiltva, s az emberek újra pengével s ököllel kell megmérkőzzenek egymással… a bűn és a terror ettől még nem szűnik, a kegyetlenek hatalmasak lesznek, míg a gyengék el lesznek tiporva.

Két hős vetődik egy zsarnok uralta városba, mindkettőt más indok vezérli, de mindkettő képes az életét áldozni érte…

Vélemény:
Ez egy nagyon fura film… amolyan stílusegyveleg, nagyon le is lett szarva érte. Stílusát tekintve amolyan harcművészeti-akció film, egy nagy adag furábbnál furább stíluselemmel s történettekeréssel egybekötve. A sok stíluselem miatt a film sokaknak egy gyorsított gagyi halandzsának tűnhet, melyet könnyű megérteni, de nehéz követni.
Nekem maga a film eléggé tetszett. Tetszett a színpadias jellege, a színek, a zene, a sokat nem mondó szövegek, karakán karakterek, a jelenetek s helyek közötti kivágott papírkönyv-szerű átmenetek , összecsukló, majd újra felnyíló házak, stb. (nagyszerű, de viszonylag olcsó animáció).

Igazából élveztem a gyors tempót is, mert legalább megadta a történet menetét… kicsit keletiesen csak előre… ha lassabb lett volna, a lineáris történetfuttatás  az egyszerű, kicsit gyengus történettel nem igazán állt volna össze. A stílus maga kelet-amerikai… harcművészet fetish fegyvernélküli western fetish-el ötvözve… aminek már maga a gondolata is elég vicces.

A sztori nagyon sima és sablonos, s épp a stíluselemek teszik érdekessé. A szereplőkről épp annyit tudunk meg, amennyi a történethez elkerülhetetlen, s nem igazán bocsátkoznak filozófiai eszmefuttatásokba. A környezet kegyetlen, a karakterek erősek s kegyetlenek, minden adott az erejük összeméréséhez. A harcjelenetek nagyon jól vannak koreografálva, nincsenek össze-vissza ellassítva, kemények s dinamikusak.

A színészi játék… eh… nem rossz, igazából Woody Harrelson-t dicsérném, aki mellékszereplőként a háttérből nagyon szépen összetartotta a történetet. Lesz még egy kis elmélkedés a vadászról, a vadról, a zsarnokról, az erőről s az igazságérzetről, de mindez néhány mondatos keretek között, csak azért, hogy az elvadult akciónak legyen magyarázata. Még annyit, hogy Demi Moore-ból talán egy kicsit többet is ki lehetett volna hozni, Kevin McKidd pedig nagyszerűen adta elő a brutális szociopatát.

Szóval, ez egy olyan stílusos kis film, mely agyatlan szórakozást ígér, s egy percig sem igyekszik magát túl komolyan venni. Ha te sem teszed, talán jól elszórakozol rajta.

Nevek: Josh Hartnett, Gackt, Ron Perlman, Demi Moore, Woody Harrelson, Kevin McKidd, …
Rendezte: Guy Moshe

Egyszer igazán nézhető, még ha nem is lesz életed filmje.

8

Trailer:

Reklámok

The Joneses (2009)


jonesy

Íme még egy film, mely megjelenése után kapott hideget is meleget is, aztán mégiscsak kiderül a végére, hogy igencsak kellemesre tudja fordítani az estéjét azon boldogtalan földi halandónak aki szán másfél órát rá.

Én ezen boldogtalan (hazudok) földi halandók közé tartozom, s persze ismét felemásra sikeredett mondatok közepette próbálom fülecskéitekbe súgni mit is vettem észre.

Story?
Ez a film kb. úgy működik mint egy blog. Én ajánlok neked egy filmet, ilyen-olyan jó, rossz, véres, romantikus, amit akarsz… ha elég insziztens vagyok, te meg fogod nézni. Kb. erről szól egy film is. Adott egy álcsalád, akiknél minden tökéletes. Szép ház, márkás cuccok, the american dream, etc. Nekik azonban csak egy dolguk van: profi eladócsapatként javítani napról-napra a mutatókat… a tökéletes életük egy nagy reklám.

A film kellemes volt… elég eredeti, van benne biznisz duma, fedett szerelmi szál(ak), s egy izgalmas kezdet, humoros folytatás után pedig átmegy egyfajta nem a végtelenségig erőltetett drámába, a sztori már az elején tudatja, hogy ilyesmi kisülhet belőle. Más nem igen akad amit stilisztikailag elmondhatnék róla… olyan mint a TV shop, csak sokkal nézhetőbb.

A sztárvilág:
David Duchovny – exMulderünk igencsak szépet alakít ebben a filmben… azon kevés filmek egyike melyben bírtam( a másik a Things We Lost in the Fire-2007 ).
Demi Moore- nagyon jó oda-vissza párost alkotott Duchovny-val. És még a karrierista nő példájává is válik, de ez szerintem nem esett nehezére.
Amber Heard, Ben Hollingsworth – a bajos ‘gyerekek’
Gary Cole, Glenne Headly – a legnagyobb palimadarak.

Szerintem szánj neki egy estét, magadban, vagy társasággal, nem fogod megbánni. 🙂

8/9

Egy kérdés… csak őszintén…