Trolljegeren (The Troll Hunter, 2010)


Ahhoz, hogy ezt a filmet igazán értékelni tudjuk, félre kell tegyük Harry Potter-t, a Gyűrűk urát, bár Tolkien nagy troll tisztelő hírében állt, s a Warcraft-ot. S induljunk ki mondjuk a P. C. Asbjørnsen és J. E. Moe által összegyűjtött norvég folklór történetekből. A csúf, büdös, sokméretű, változatos, kegyetlen, viszonylag intelligens vagy állatszerű lényekből, akik szerették a hídra kötözött kecskét, s kővé váltak a napfényben.

Sztori:

Egy amatőr egyetemista dokumentumfilm csapat orvvadászok után nyomoznak, akik állítólag illegálisan ejtenek áldozatul állatokat szerte az országban. Egy fura vadászra bukkannak, Hans-ra, akit megrögzötten követni kezdenek, s bár a vadász megpróbálja visszatartani őket, végül a szenzáció éhes egyetemisták az elkóborolt trollok kegyetlen világába csöppennek…

Vélemény:

A film stílusa elég amerikai… amolyan tipikus found footage Mockumentary-style. Ez azért,hogy valamennyire eladható legyen s érdekesebbnek tűnjön. Ami valamennyire egyedivé teszi, az a tipikus norvég stílus, feszült jelenetek keverve egy kis beteges északi humorral, néhány elmés beszólással, undorító jelenettel.
A trollok ábrázolása nagyban hasonlít a norvég mitológiában körvonalazódott fura lényekhez, bár én úgy emlékeztem, hogy a mitológiai lények kicsit intelligensebbek voltak. Többféle trollal ismerkedünk meg a film során… ha jobban belegondolok, szinte végig vitt a troll fajtákon, a barlangitól az óriásig. Ami nagyszerű volt, hogy sok viszonylag lapos keresgélős jelenet, s rezgős kameraállások után egyszerűen robban a feszültség. Akárcsak hőseink állsz és nézel, s attól függetlenül, hogy az egész elég statikus, érzed, rohanni kellene.

Ahhoz képest, hogy a film elég olcsó, az animáció meglepően jó. Talán azért is, mert vállkamerán keresztül látott éjszakai, illetve ködös fényviszonyok mellett könnyebb élethű animációt teremteni, az emberi szem elégtelenségei miatt, de ez ígyse-úgyse vesz el semmit a film érdemeiből. A másik jó dolog, hogy az animáció nem volt túlhasználva. Annyi volt amennyi kellett, amikor kellett. A nézőre gyakorolt hatás szempontjából a film az elejétől a végéig topon volt, s ami nagyon jó volt, hogy akkor sem feledkeztek el a történet alakításáról miután nagyban belecsöppentünk a trollok vad világába.

Most spoilerezek egy kicsit… szóval aki nem szeretné olvasni, az hagyja figyelmen kívül ezt a paragrafust.
Az egyetlen picit rossz dolog talán az volt, hogy miután az első kamerás oly csúfosan a kárhozatba vész, se perc alatt pótolják egy másikkal. Csak úgy. Ez a rész kicsit érzéketlenül hatott. De ez tényleg csak apróság.

Nevek: Nem sok, de nagyon jól tették a dolgukat.
A prímet Otto Jespersen viszi, a trollvadászunk, aki egymagában megadta a film ízét komikus komolysággal. Csak később értesültem az ő norvég politikai komikus státuszáról, annyit róla, hogy a valóságban is épp olyan vagány figura mint a filmben… csak talán kicsit modernebb módon.
a Többiek: Glenn Erland Tosterud, Johanna Mørck, Tomas Alf Larsen, Urmila Berg-Domaas, …
Rendezte: André Øvredal, akinek ez a második nagyfilmje, de az első igazán ismertté vált húzása.

Szerintem ezt látni kell!

10

Reklámok

Intézzük el 2010-et egyszer s mindenkorra. pt.1.


Sajnálom, hogy nem jelentkezek. Sajnálom, hogy nincs időm semmire, sajnálom, hogy nincs kedvem semmihez. De ez van. Közbejött ez az életnek nevezett szerencsétlenkedés, s két mély medence közt kell egyensúlyozzak. De most ne várjátok, hogy órányi önsajnálatot olvassatok, mert még ahhoz sincs kedvem, ezért nagyon röviden s szárazon el fogok intézni néhány tavalyi filmet, s aztán megint el fogok tűnni, mint giliszta salátátok alsó levelében.

Az híres nemes lista:

1. Üvegtigris 3 – Az elsőnél rosszabb, a másodiknál sokkal jobb, amolyan kellemes kikapcsolódás film azzal a csapat idiótával. 9

2. Winter’s Bone – kicsit sajnálom, hogy nem sikerült hosszabban írjak róla. Nagyon vontatott film volt, különös kegyetlenséggel, s nagyszerű színészi játékokkal övezve. Figyelem: nem könnyű falat. 10

3. The Next Three Days – nagyon jól indul, s istencsapásos amerikai módon fejeződik be. Russel Crowe szépet alakít. 8

4. The Kids are All Right – egy leszbikus pár gyermekei meg szeretnének ismerkedni spermadonor apukájukkal. Valahogy engem ez az egész családi összevisszaság nem hatott meg. 7.5

5. The Chronicles of Narnia: The Voyage of the Dawn Treader – esés, harcias, gyerekes is valahol, nézhető. Ok. 8.5

6. Conviction – Egy sajnálatos igaz történeten alapuló film, Hilary Swank-kel s Sam Rockwell-el a főszerepben. Elég nehezen nézhető, de végül megéri a fáradalmat. 8.5

7. Wasted on the Young – modern gazdag gyerek agyturkászás ausztrál módra. Elég sablonra fújt fekete festék íze van. 6.5

8. Heartbreaker (L’arnacoeur)Romain Duris (a Gadjo Dilo óta nem láttam), s Vanessa Paradis-al a főszerepben. Egy nyálasan szórakoztató romantikus vígjáték, igazi francia módra, sok-sok hazugsággal megfűszerezve. 8

9. Pelican Blood – na gondolom erről sem hallott senki. Egy elég érdekes pszichológiai dráma, két ingatag madárkedvelő fiatal tragikus szerelmével a középpontban. Klasszikusan szép színvilág, sivár, kicsit sablonos, de fordulatokban elég gazdag történettel. Meglepetésemre a vártnál sokkal jobb volt. 8.5

10. Barney’s Version – na végre én is megtudtam mit jelent a pikareszk (amolyan szabad lélek regény :p). Ez a film az 🙂 Tessék megnézni. Paul Giamatti a köbön. 9

11. SubmarineRichard Ayoade (tessék a nevet megjegyezni) egy nagyszerű filmmel állt elő, mely által szatirikus betekintést nyerünk a nyolcvanas évek brit tinédzserének szürke családi s érzelmi drámájába. Nagyszerű! 10

12. Lebanon, Pa. – csak azért, hogy legyen igazi sablonháború is a listán. 4

13. Haevnen (In a Better World) – még egy példa arra, miért is imádom az Észak-európai filmeket. Jellemrajz a köbön! 10

14. Wrecked – egy autóbaleset után Adrien Brody másfél órát szerencsétlenkedik egy autóroncsban, majd egy erdőben. Amnézia, meg Benji. Ezt a filmet 20 perc alatt el lehetett t volna intézni. 6

15. I Want to be a Soldier – egy 8 éves gyermekről, akit a láthatatlan barátai először az űrhajós majd a katonai pálya felé ösztökélnek. Az egész jól induló kis pszichés játékból végül sablonos tragédia lesz. 2 igazi szülői pofon, s meg lett volna oldva a hiszti. 5.5

Kb. Ennyi mára. Bezárt Sanci mesetára.

Bis Bald!

Tucker and Dale vs Evil (2010)



Mert túl sok komolyság ártalmas az egészségre… jöjjön valami komolytalanabb.

Mielőtt azonban a sztorit megismertetném veletek, be kell szúrjak egy új szót a szótáratokba: Hillbilly. Hillbilly-nek nevezik Ámerikában általában azokat a hegyek között kis közösségben élő néha inbread embereket, akik a horrorfilmek tanúbizonyságai szerint előszeretettel ölik meg az arra tévedő védtelen tini turistákat,vagy isszák a vérüket, vagy megerőszakolják őket, vagy csonkítják, vagy üldözik, vagy vadásszák, vagy eszik a húsukat, meg ilyenek… mert ugyebár ők elmebeteg állatok.

Sztori:
Tucker és Dale két ártatlan West Virginia-i hillbilly, akik épp most vettek maguknak egy lerobbant nyaraló házat a helyek között, s oda vonulnak vissza kipofozni a vityillót, pihenni, halászgatni. Egy csapat egyetemista is ott vert tábort az erdőben, s egy 20 évvel azelőtti rémtörténetet elevenítenek fel a tábortűz mellett. Mikor fürdőzés közben a szépséges Allison majdnem a vízbe fullad, Tucker és Dale kimentik, s a nyaralóba viszik, s ápolják míg jobban nem lesz. A lány barátai azonban a szörnyűségestől rettegve indulnak el levadászni a két vadállatot, s persze ügyetlenségük folytán viccesnél viccesebb módon fognak meghalni….

Ez a film valami beteg volt… az a humor amivel a horrorfilmek sztereotípiáit sorra kiaknázták, s maguk ellen fordították, a poénos szövegek, ügyetlen karakterek, a sorozatos kimagyarázhatatlan félreértések, a rengeteg vér, azaz a tiszta fekete humor szerintem kultuszfilmmé fogja tenni az elkövetkező egy-két évben (tényleg…. csodálom, hogy felénk ilyen keveset lehetett hallani róla, őn is csak véletlenül bukkantam rá). Itt minden percben történik valami agyament, beteg, vagy brutális, néha a fejedet fogod, néha a hasadat, néha pedig a szádat, nehogy a vacsorád viszontlásd. Művészi értéket ne keress benne… mert nem azért lett csinálva… a színészi alakítások jók, csak annyira sablonosak amennyire a forgatókönyvíró s a rendező annak szánta őket. Eli Craig rendezőnek ez volt az első másfél órása, de amilyen karakán kis filmet kerekített ide, s amennyire annak híre ment a tengeren túlon, szerintemaz elkövetkezendő néhány esztendőben igen sokat fogunk hallani róla.

Nevek:
Tyler Labine (amennyire pocakos annyira ártatlan), Alan Tudyk, Katrina Bowden, Jesse Moss, …

Halál az egyetemistákra! (ezt úgy mondtam, mintha én nem pont az lennék.) Ha nem írtózol a belekkel kevert komédiáktól, akkor ne hagyd ki!

9

Monsters


monster

Két negatív bejegyzés után jöjjön egy pozitív :P. Amikor először hallottam a Monsters-ról azt hittem, hogy megint valami elmegy UFO film lesz, amolyan közepes dolog egy makarónis estére. S ha épp azt nem is mondhatom, hogy a WOW filmek közé tartozna, nagyon kellemes kis meglepetéssel szolgált.

Cselekmény:
6 éve a NASA rájött, hogy lehet még élet a Naprendszeren belül. Kutatást indítottak, egy szondát, ami mintákat gyűjtött, azonban mikor visszaérkezett a Földre, lezuhant Közép-Amerika felett. Nemsokkal ezután, egy idegen életforma kezdte terrorizálni az emberiséget, s létrejött az úgynevezett fertőzött zóna. Ilyen körülmények között kell visszakalauzolnia egy fotóriporternek főnöke lányát a zónából az A.E.Á. biztonságába, azonban az utolsó borsos árú hajót lekésik, s a Lényektől veszélyeztetett mexikói ‘dzsungelen’ kell keresztülvágniuk…

Ez a film egész jó volt. Bár hasonlót már láttunk sokat, mégis valami újjal tudott szolgálni. A büdzsé nevetségesen kicsi volt (800K… amiből valamennyit vissza is térítettek, igen, ez halandó embernek óriási summa, viszont a filmiparban zsebpiszoknak számít), de ez nem ment a minőség rovására. A sztori burkoltan volt kivitelezve, tele volt feszültséggel, s azon néhány helyen ahol animációt használtak, egész jól megoldották, a szürkület s az esti felvételek miatt nem tűnt rossz minőségűnek, sem ócskának. A színészi alakítások jók voltak, pedig a két főszereplőn kívül csak statisztákat láthattunk. A felvételeket helyben készítették, a táj gyönyörű és autentikus. Vagány volt még, hogy minden mondatnak súlya van, meg volt az adott helye egy jól kialakított összképben (itt például a halott gyerek fotójára gondolok). Ez ritkaságszámba megy napjainkban. A végkimenetel valahol tragikus, ugyanakkor elgondolkodtató (az ember porszem jellege, öntörvényűsége, értetlensége,…), bár talán nem teljesen kielégítő … gyengeség a végkimenetelen kívül talán még néhány pont a filmben, ahol minden túl nyugodt s laza ahhoz képest, hogy őket eltiporják a Lények, s az életükért küzdenek, meg talán egy-két apróbb baki amit a sasszemek felfedezhetnek…

Gareth Edwards-nak ez az első nagyszabású filmje, s a nehézségek ellenére fantasztikus eredményt produkált.

Nevek:
mint mondtam, két említhető név… Scoot McNairy, és Whitney Able (eddig mindkettőjükkel inkább csak gyengébb filmekben, vagy mellékszereplőként találkozhattunk).

Szerintem senki sem bánja meg… vetni kell rá egy pillantást.

8/9

Predators


predators

Ha már az előbb megemlítettem Antal Nimród nevét, akkor essen néhány szó az ő idei filmjéről, a Predators-ról is.

A film az eredeti még Schwarzenegger poweres film ‘újraforgatása’ (talán az újraforgatás szó kicsit erős, egyezzünk meg annyiban, hogy azon alapszik). A sztori ezért szintén nagyon hasonló lesz. Egy csapat ember egy ismeretlen helyen találja magát, ahol földönkívüli lények kezdik levadászni őket. Mint később kiderül, ők képviselik a földi elitet, ert a legjobbak abban amit művelnek (jakuza, sorozatgyilkos, zsoldos, …).

S akkor következzen a nagy Hát…. sajnos ebbe a filmbe is bele van vésve a Hollywood szó. A film maga olyan felemás… néhány rész kifejezetten vagány (pl. a jakuza élet-halál harca a predatorral), néhány rész csak úgy elmegy, egyik-másik pedig abszolút felesleges s idegesítő (a film vége, Laurence Fishburne része).

Kicsit fura volt Adrien Brody-t látni hideg zsoldosként, egyből arra gondoltam, hogy az ő nevével minden eladható, mert mindenkinek beugrik a The Pianist (lásd Splice ), ettől függetlenül keményen rágyúrt a szerepre s hiteles volt, de azért az én megérzésem sem volt teljesen valótlan. Ami teljesen felesleges s hiteltelen volt, az a gyilkosunk része (Walton Goggins), ő kb. annyira volt hiteles, mintha Paris Hilton játszaná a következő Rambo-t. Egy duma arról, hogy erőszakolna meg valami nőket… s ettől el kellett volna dobjuk az agyunkat… a karakter amúgy maga egy olyan féreg típusú ember volt… abszolút hiányzott belőle egy igazi hús-vér gyilkos nézése, viselkedése…ha valaki a wikipédián dokumentálódik a képekből akkor is jobbat alakít. A másik gyenge rész Morpheushoz kapcsolódik, már távolról ordította a sablont… s az is lett. A harmadik pedig a film túlkavarós vége lett, amely végül beletorkollott a nagy semmibe. Hiányzott még az a jelenet, mely a trailer-ben kapott helyet, mikor Brody-n megjelenik egy csomó célkereszt, bár ez lehet csak abban a vágásban nem kapott helyet melyet én láttam, mindenestre kíváncsi lettem volna annak a helyzetnek a megoldására. Itt kezd az ember ásítani. De, hogy valami jót is említsek, jók voltak a ‘Predator-kutyák’, néhány harcjelenet jelenet nagyon el lett találva, s érdekes volt még a predatorok közötti kis belső feszültség is.

Na, elég a kritizálásból, jöjjenek a nevek:
Adrien Brody, Topher Grace (a felesleges komplikáció alakja), Alice Braga (hogy meglegyen a szikra is), Walton Goggins (őt kiírtam volna a filmből), Oleg Taktarov, Laurence Fishburne (egy kis elmebeteg mátrixot bele), Danny Trejo (azt hittem neki nagyobb szerepe lesz a filmben o_O, ettől függetlenül ütős volt a része), Louis Ozawa Changchien (éljenek a jakuzák), Mahershalalhashbaz Ali.

Ne húzzam tovább a szót… elmegy egyszer, de a GET TO THE CHOPPA! feeling hiányzott, apró csalódás.

6/7

Szereted a fájdalmat? :)) (Furry Vengeance Vs Marmaduke)


furrym 

Jöjjön nektek az igazán jóból. Szeretjük az animációt nem? Belül gyerekek vagyunk még, nemde?

Tény, hogy ezek a filmek kb. a hatéveseknek lettek kitalálva. Ha agyilag tudsz néha hatéves lenni (nekem könnyen megy), akkor nyugodtan megnézheted őket. Mindkettőt megnéztem egyetlen eszeveszett este alatt, az IQ szintem csökkent is kb. 3 pontot. Jöjjön egy kis összehasonlítás:

A Furry Vengeance egy kegyetlen rakás “”””((+ volt. Ráadásul Brendan Fraser fájdalmas képe annyira rémisztő, hogy a 3 éves Józsika könnyen álmodhat vele egy hétig. Ne is beszéljünk akkor a szociopata mosómedve diktátorról, meg az undorító kínai üzletemberről. Rémes volt, s teljesen megérdemli azt a rossz minősítést melyet mindenfele kapott, még akkor is, ha az animációba tényleg egy csomó munkát fektettek. Jaj, elfelejtettem a sztorit, az erdői lakói bosszút állnak a gonosz emberen aki fel akarja dúlni otthonukat, hogy egy lakónegyed vagy mi a nyavalya épülhessen. Volt a 90-es évek elején egy ausztrál rajzfilm ami ennek az alapja, csak annyi a különbség a kettő között, hogy az a régi rajzfilm vagy tízszer nézhetőbb s fele ennyire sem undorító.

Térjünk át a Marmaduke-ra. Sok emberke kiakadt attól, amennyire élethűen szólaltak meg a kutyák, s milyen jó volt a mimikájuk. Senki sem látta a Cats and Dogs első részét? Jó, ez a film sem sokkal jobb mint a másik, de ez legalább nézhető, s néhány helyen még meg is mosolyogtat. Az az igazság, hogy szerintem hatéves öcsikém igenis szeretni fogja ezt a filmet ha majd megmutatom neki. Fele annyira sem undorító mint a Furry Vengeance, sokkal jópofább, bár a sztori itt is rémesen sablonos, s láttuk már jó 50szer. Jaj, a sztori: Marmaduke Kalifornába kerül a családdal, mikor gazdája új állást kap, s a West Coast-i puccos falkába próbálja meg beverekedni magát. A mexikói bevándorló macskát pedig imádtam. :))

A színészeket nem fogom emlegetni, mert gondolom legszívesebben mindannyian elfelejtenék, hogy rlszt vettek ebben a mészárlásban… upsz, bocs Brendan Fraser.

Nem pocsékolom tovább drága időtöket, a jegyek mondját meg amit ki akarok hangsúlyozni. (ha netalán nekiálltok gyermekkel filmet nézni, esetleg melyiket válasszátok).

Furry Vengeance: 2                                                                       Marmaduke: 5