A vadászat folytatódik.



2 hónap és 8 nap. Mit jelent ez? Ennyi ideje nem írtam. Miért is? Mert mindig akadt más szarság ami lekösse vagy az időm, vagy az agyam, de legtöbb esetben mindkettőt. Éljen a mókuskerék!

Abba viszont belegondolni is rossz, hogy mennyi film gyűlt fel a listámon ez idő alatt, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy napi egy filmet akkor is megnézek, ha csak 2-3 vagy 4 órát alszom aztán. Egyeseknek pia, másoknak vicces tabletták, vagy kaja, vagy esmeralda, vagy örökös siránkozás, vagy twilight… nekem ez. Nem nyújtom hát a szót, csak az újabb vadásszezon kezdetét akartam jelezni… 🙂

Meg egy kis zene, hogy ne unatkozz betűrakosgatás közben…

1. London Boulevard (2010) – egy ex bűnözőből lett botcsinálta testőr egyensúlyozása az alvilág, testi kísértések s a múlttól való szabadulás között. Colin Farrell s Keira Knightley, megszokott sztori, néhány jól illesztett elemmel, sablonos, de mégis hatásos csattanóval. 8

2. The Way (2010) – erről hosszabban szerettem volna írni, de nem jött össze. Egy gyönyörű film egy apáról, aki arról értesül, hogy fia az ‘El camino de Santiago‘ (aki nem tudná, Európa egyik leghíresebb zarándokútja) kezdetén életét vesztette. Az apa a fejébe veszi, hogy beteljesíti a fia sorsát, és eljuttatja az úti célba. Gyönyörű film, emberekről, emberségről, fájdalomról, megnyugvásról, választásokról, az életről. Visszatekintésekkel tarkított, színes tájakon átvezető, az emberi lélek mélyébe markoló film. Martin Sheen egyik legjobb alakítása az utóbbi időben. 10

3. The Way Back (2010) – Egy megkérdőjelezhető igaz történeten alapuló film, mely a szabadsághoz vezető hosszú utat írja le, Szibériától egészen Indiáig. Nagyszerű alakítás Jim Sturgess-től s Ed Harris-től. Viszont kötélidegek kellenek ahhoz, hogy végignézd. 8.5

4. The Eagle (A Sas -2011) – ott folytatódik, ahol a Centurion abbamaradt. Egy római katona, apja becsületének érdekében, vissza akarja szerezni a tragikus sorsú kilencedik légió aranysas szobrát, s hűséges kelta szolgájával a vad, még akkor nem skót felföld mélyébe fognak merülni. Channing Tatum, Jamie Bell. A Centurion jobb volt, de ez is nézhető. 7.5

5. The Rite (A rítus, 2011) – Ördögűézés Anthony Hopkins módra. Been There, done That. 5.5

6. The Adjustemt Bureau (Sorsügynökség, 2011) – érdekes perspektíva, nyomi szerelmi történettel ötvözve. A szerelem mindent legyőz, még akkor is, ha egy teljes titkos sorsváltoztató ügynökség van ellene. A film sorselhatárolós ötlete fenomenális, s valahol politikai kritikát is takar. A lehetőségek szerint, ezt vagy akcióval, vagy romantikával lehetett volna övezni, hogy a közönséges nézőknek emészthető legyen, ezen film esetében ez utóbbi győzött, s egyértelműen a film kommersz gyengepontja is lett. Matt Damon, Emily Blunt. 8.5

7. Unknown (Ismeretlen férfi, 2011) – felébredsz a kómából, s rájössz, hogy valaki más lépett a helyedbe, s identitásod lényegében megszűnt. Ezért pedig elindulsz, hogy az igazad bebizonyítsd… érdekesen kezdődik, de már az elejétől sejteni lehetett hogy a 007 s a Bourne filmek homogén keverékébe fog torkollani. Ettől függetlenül nagyon is nézhető. 8

8. Take me Home Tonight (Szédületes éjszaka, 2011) – eltolt okosfiú, aki inkább a kényelmes semmit választja ahelyett, hogy valamit kezdjen az életével, s egy videotékában tengeti napjait. Egy napon odavetődik a lány aki elérhetetlennek tűnt gimiben, s most is elérhetetlen, de egy ügyes hazugság s egy felvetődő partilehetőség után a kocka fordulni látszik, marad hát a hazudozás, aminek persze sok-sok necces helyzet lesz az eredménye. Sablonos film? igen, az, kétségkívül az. De mi volt megkapó benne? A feelingje. Olyan tipikus kilencvenes évek vígjátéknak volt felépítve, amiken mindannyian felnőttünk (ezt persze a 20+ korosztályra értem), s amiket olyan szívesen hordunk le, s mégis, amikor valami ilyesmivel találkozunk, valahol édes nosztalgiát kelt, még akkor is ha csak hollywoodi töltelék. BTW, Topher Grace szimpatikus volt ebben a filmben, ez is egy olyan mondat amit csak egyszer írok le ebben az életben. 8.5

9. Dylan Dog – Dead of the Night (2011) vannak a normális emberi lények, s vannak a horrorfilmbe illő alakok. Persze mindkét fél létezik. A kettő közt van Dylan, a detektív, akinek a múltja a két fél közé tehető valahova, a jelene pedig, akármennyire is ellenére van, ugyanoda vezeti vissza. Nyolcvanas évekbe illő sablonos sztori, kellemesen fekete humorral fűszerezve. Maga a film nem igazán jó, de nézhető, még akkor is ha Brandon Routh annyira fásult, mint a száz éves tölgy az erdő közepén. 7

10. Gnomeo and Juliet (Gnómeó és Júlia, 2011) – a shakespeari tragikus történet kertitörpe animációba ültetve. Első gondolatom: utálom a kertitörpéket, s a hideg futkos tőlük a hátamon. Így nehéz obektívan ítélkezni. Második gondolatom: volt benne néhány érdekes ötlet, de a fűnyíróversenyes és a rózsaszín flamingós részeken lovagolva, s sok más apróságon tovább kiakadva azt mondhatom, menekülj! 4.5

Mára Ennyi. Folyt. Köv.

Reklámok

The Wolfman


wolf


Sajnos nem jutottam el a moziba amikor vetítették, emiatt elég sokat kellett várnom mire sikerült megnézzem. S mit is mondjak: tetszett, csalódtam… igazából úgy egyik sem. Egy egész jó remake (az 1941-es kultuszfilm mai verziója), azonban sok helyen nem ér fel trailerek s a sikeres marketing keltette elvárásokhoz.

Lawrence Talbot (Benicio Del Toro) testvére halála után visszatér szülőföldjére, a szülői kastélyba. Miután elkezd kutakodni testvére irtózatos halála körül, mikor a vándor cigányok (akik véletlenül románul beszélnek o_O, dikk moré) javasasszonyát faggatja, a táborra egy fenevad támad, mely végül megharapja… s az átok még csak most kezd beteljesülni…

A film hangulata fantasztikus. az a sötét, szürke színtelen táj, a nyers emberek, azt kell mondjam, hogy a farkasember igenis Angliába való. Az animáció szép, mást nem lehet mondani rá, mostanában az már ciki lenne, ha egy nagy költségvetésű filmben rossz lenne az animáció. A cselekmény egész jó, azonban a párbeszédek rosszak, ráadásul elég kevés van belőlük, s a karakterek közötti viszonyok nem alakulnak ki megfelelő mértékben. Darabolós jelenetek vannak bőven, amolyan tipikus csapkodós horror stílusban. Ez nagyon passzol a régebbi horror filmek hangulatához, még egy pozitívum.

A színészek:
Benicio Del Toro, egész jó, de nem elég jó ahhoz, hogy felülmúlja a film bakimutatóját. A karakter nagyon száraz, s bár múltja kísérti, s még szerelembe esik, a kusza forgatókönyv nem engedi, hogy igazán kibontakozhasson.
Anthony Hopkins- azaz Sir John Talbot, hát tőle többet vártam. Ez a karakter annyira átlagos volt, hogy az már néhány helyt fájt. De legalább annyi, hogy egy igazi angol színész testesítette meg legalább a maradi angol mogorva földesurat
Emily Blunt- ő lesz farkasemberünk szerelme… a szerelmi szál megint csak kusza volt, így Blunt alakítása sem bontakozott ki igazán.
Hugo Weaving- Abberline, a Scotland Yard felügyelője. Az ő karaktere amolyan igazi fásult angol élmény lehetett volna, ha kicsit nagyobb hangsúlyt kap, s nem csak az üldözés főeleme lesz. Weaving nagyon passzolt ebbe a szerepbe.

Az az igazság, hogy ha ez a film még fél órával meg lett volna toldva, akkor talán sokkal jobb lett volna. Így egy hangulatos, jól kivitelezett, de cselekmény szempontjából viszonylag átlagos horror volt. Ettől függetlenül élvezhető, s érdemes megnézni.

7/8

Twilight: New Moon


new moon


Erről nem akartam írni, sőt, jobbat mondok, meg sem akartam nézni. Azonban volt egy olyan unalmas estém, hogy nem tudtam mit kezdjek magammal, s elém akadt. Addig ott elvolt magának, várta a megfelelő pillanatot, hogy lesújtson. Az első rész egész tűrhető volt, s bár erről csak rosszat hallottam addig, a kíváncsiság belefúrt oldalamba, s bár éreztem, nem lesz jó vége, mégis az Mplayer felé kezdtem el húzni, aztán beleejtettem… bár ne tettem volna…

Ez a film a szörnyűség földi megtestesítője volt számomra: fogd az Izaurát, aztán tegyél bele egy szürke várost, vérfarkast, meg csillogó vámpírt, és tessék, ez lesz belőle, egy vámpíros szürke szerencsétlen ponyvaregény.

Egyszerűen semmi sem volt hatásos benne, egy érzelem sem, az elhagyott lány fájdalma sem, akárhányszor is forgatták körbe körülötte a kamerát, a farkasfiú szerelmi fájdalma sem, akármennyire is vicsorgott. Pattison-t nem tudom miért kellett félmeztelenre vetkőztetni, úgy nézett ki mint Kurt Cobain halála előtt 2 nappal, Lautner-t megint nem tudom miért kellett egyfolytában félmeztelenül mutogatni, biztos azért, hogy 17 évesen agyonszteroidozott felső teste kisebbségi komplexust keltsen az ilyen nyeszlett egyetemistákban, mint amilyen én is vagyok, de ez nem jött össze ,p.

Az egyetlen jó dolog az egész filmben a nagy szőrös csúnya farkasok voltak… amúgy semmi.
Stewart… gyenge volt… Pattison… gyenge volt…. Lautner… gyenge volt.

Alig várom a folytatást

3/4