A vadászat folytatódik.



2 hónap és 8 nap. Mit jelent ez? Ennyi ideje nem írtam. Miért is? Mert mindig akadt más szarság ami lekösse vagy az időm, vagy az agyam, de legtöbb esetben mindkettőt. Éljen a mókuskerék!

Abba viszont belegondolni is rossz, hogy mennyi film gyűlt fel a listámon ez idő alatt, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy napi egy filmet akkor is megnézek, ha csak 2-3 vagy 4 órát alszom aztán. Egyeseknek pia, másoknak vicces tabletták, vagy kaja, vagy esmeralda, vagy örökös siránkozás, vagy twilight… nekem ez. Nem nyújtom hát a szót, csak az újabb vadásszezon kezdetét akartam jelezni… 🙂

Meg egy kis zene, hogy ne unatkozz betűrakosgatás közben…

1. London Boulevard (2010) – egy ex bűnözőből lett botcsinálta testőr egyensúlyozása az alvilág, testi kísértések s a múlttól való szabadulás között. Colin Farrell s Keira Knightley, megszokott sztori, néhány jól illesztett elemmel, sablonos, de mégis hatásos csattanóval. 8

2. The Way (2010) – erről hosszabban szerettem volna írni, de nem jött össze. Egy gyönyörű film egy apáról, aki arról értesül, hogy fia az ‘El camino de Santiago‘ (aki nem tudná, Európa egyik leghíresebb zarándokútja) kezdetén életét vesztette. Az apa a fejébe veszi, hogy beteljesíti a fia sorsát, és eljuttatja az úti célba. Gyönyörű film, emberekről, emberségről, fájdalomról, megnyugvásról, választásokról, az életről. Visszatekintésekkel tarkított, színes tájakon átvezető, az emberi lélek mélyébe markoló film. Martin Sheen egyik legjobb alakítása az utóbbi időben. 10

3. The Way Back (2010) – Egy megkérdőjelezhető igaz történeten alapuló film, mely a szabadsághoz vezető hosszú utat írja le, Szibériától egészen Indiáig. Nagyszerű alakítás Jim Sturgess-től s Ed Harris-től. Viszont kötélidegek kellenek ahhoz, hogy végignézd. 8.5

4. The Eagle (A Sas -2011) – ott folytatódik, ahol a Centurion abbamaradt. Egy római katona, apja becsületének érdekében, vissza akarja szerezni a tragikus sorsú kilencedik légió aranysas szobrát, s hűséges kelta szolgájával a vad, még akkor nem skót felföld mélyébe fognak merülni. Channing Tatum, Jamie Bell. A Centurion jobb volt, de ez is nézhető. 7.5

5. The Rite (A rítus, 2011) – Ördögűézés Anthony Hopkins módra. Been There, done That. 5.5

6. The Adjustemt Bureau (Sorsügynökség, 2011) – érdekes perspektíva, nyomi szerelmi történettel ötvözve. A szerelem mindent legyőz, még akkor is, ha egy teljes titkos sorsváltoztató ügynökség van ellene. A film sorselhatárolós ötlete fenomenális, s valahol politikai kritikát is takar. A lehetőségek szerint, ezt vagy akcióval, vagy romantikával lehetett volna övezni, hogy a közönséges nézőknek emészthető legyen, ezen film esetében ez utóbbi győzött, s egyértelműen a film kommersz gyengepontja is lett. Matt Damon, Emily Blunt. 8.5

7. Unknown (Ismeretlen férfi, 2011) – felébredsz a kómából, s rájössz, hogy valaki más lépett a helyedbe, s identitásod lényegében megszűnt. Ezért pedig elindulsz, hogy az igazad bebizonyítsd… érdekesen kezdődik, de már az elejétől sejteni lehetett hogy a 007 s a Bourne filmek homogén keverékébe fog torkollani. Ettől függetlenül nagyon is nézhető. 8

8. Take me Home Tonight (Szédületes éjszaka, 2011) – eltolt okosfiú, aki inkább a kényelmes semmit választja ahelyett, hogy valamit kezdjen az életével, s egy videotékában tengeti napjait. Egy napon odavetődik a lány aki elérhetetlennek tűnt gimiben, s most is elérhetetlen, de egy ügyes hazugság s egy felvetődő partilehetőség után a kocka fordulni látszik, marad hát a hazudozás, aminek persze sok-sok necces helyzet lesz az eredménye. Sablonos film? igen, az, kétségkívül az. De mi volt megkapó benne? A feelingje. Olyan tipikus kilencvenes évek vígjátéknak volt felépítve, amiken mindannyian felnőttünk (ezt persze a 20+ korosztályra értem), s amiket olyan szívesen hordunk le, s mégis, amikor valami ilyesmivel találkozunk, valahol édes nosztalgiát kelt, még akkor is ha csak hollywoodi töltelék. BTW, Topher Grace szimpatikus volt ebben a filmben, ez is egy olyan mondat amit csak egyszer írok le ebben az életben. 8.5

9. Dylan Dog – Dead of the Night (2011) vannak a normális emberi lények, s vannak a horrorfilmbe illő alakok. Persze mindkét fél létezik. A kettő közt van Dylan, a detektív, akinek a múltja a két fél közé tehető valahova, a jelene pedig, akármennyire is ellenére van, ugyanoda vezeti vissza. Nyolcvanas évekbe illő sablonos sztori, kellemesen fekete humorral fűszerezve. Maga a film nem igazán jó, de nézhető, még akkor is ha Brandon Routh annyira fásult, mint a száz éves tölgy az erdő közepén. 7

10. Gnomeo and Juliet (Gnómeó és Júlia, 2011) – a shakespeari tragikus történet kertitörpe animációba ültetve. Első gondolatom: utálom a kertitörpéket, s a hideg futkos tőlük a hátamon. Így nehéz obektívan ítélkezni. Második gondolatom: volt benne néhány érdekes ötlet, de a fűnyíróversenyes és a rózsaszín flamingós részeken lovagolva, s sok más apróságon tovább kiakadva azt mondhatom, menekülj! 4.5

Mára Ennyi. Folyt. Köv.

Reklámok

Fright Night 3D(Frászkarika, 2011) Mozinap6


3Ds vámpírfilm, mert a vámpírok annyira divatban vannak. 🙂

Sztori: Egy tinédzser azt feltételezi, hogy új szomszédjuk egy vámpír… s igaza is lesz.

Vélemény:

Az 1985-ös, ugyanazon a címen futott klasszikus 3D-vel és Colin Farrell-el megspékelt átdolgozása.
A film maga elég felemás élmény volt még moziban is. Először is… a film első fele teljes sablonháború… néha már azt hittem, ezt végig sem bírom majd nézni…
A film második felében aztán beütött az abszurd fekete komédia faktor, a robbanásos dolgok, ütközések, gázolások, deformációk, sziporkázó egymondatosok, … az egész a feje tetejére állt, s eszméletlen jót szórakoztunk rajta (én is, barátnőm is, ami jót jelent, mert 90 fokban eltérőízlésünk van).
Kapunk egy elég szerencsétlen, de annál komikusabb sarlatán vámpírvadászt Peter Vincent (David Tennant) személyében, aki ennek a résznek a sója lesz. Ami még fergetegesen undorító, beteges és poénos, az Christopher Mintz-Plasse újjászületett része lesz, de erről nem árulok el többet, ezt látni kell.
Annyi biztos, hogy Colin Farrell kicsit alul volt használva, Anton Yelchin pedig nem igazán vezérszerep-figura, de nem végezte rosszul a dolgát. Imogen Poots-al meg Toni Collette-el pedig ki lehetett pipálni a rémülős szőkék alcímet is.
A 3D nem tudom minek kellett. A jelenetek többsége éjszaka játszódik, s az effektusok s az élek egyszerűen elvesznek. Egyedül néhány parázsjelenet s undorító vámpírarc lesz hatásos, erre pedig felesleges volt költeni.
Igazából ez egy no-brainer, s nem maradt mit írjak róla. Jöjjenek a nevek:

Anton Yelchin, Colin Farrell, David Tennant (neki külön kis csillag), Christopher Mintz-Plasse, Imogen Poots, Toni Collette.
Rendezte: Craig Gillespie (Lars and the Real Girl)

Tedd félre az agyad, éld túl a film elei sablonháborút s végül azt fogod mondani, talán megérte.

7.5

Trailer:

Tucker and Dale vs Evil (2010)



Mert túl sok komolyság ártalmas az egészségre… jöjjön valami komolytalanabb.

Mielőtt azonban a sztorit megismertetném veletek, be kell szúrjak egy új szót a szótáratokba: Hillbilly. Hillbilly-nek nevezik Ámerikában általában azokat a hegyek között kis közösségben élő néha inbread embereket, akik a horrorfilmek tanúbizonyságai szerint előszeretettel ölik meg az arra tévedő védtelen tini turistákat,vagy isszák a vérüket, vagy megerőszakolják őket, vagy csonkítják, vagy üldözik, vagy vadásszák, vagy eszik a húsukat, meg ilyenek… mert ugyebár ők elmebeteg állatok.

Sztori:
Tucker és Dale két ártatlan West Virginia-i hillbilly, akik épp most vettek maguknak egy lerobbant nyaraló házat a helyek között, s oda vonulnak vissza kipofozni a vityillót, pihenni, halászgatni. Egy csapat egyetemista is ott vert tábort az erdőben, s egy 20 évvel azelőtti rémtörténetet elevenítenek fel a tábortűz mellett. Mikor fürdőzés közben a szépséges Allison majdnem a vízbe fullad, Tucker és Dale kimentik, s a nyaralóba viszik, s ápolják míg jobban nem lesz. A lány barátai azonban a szörnyűségestől rettegve indulnak el levadászni a két vadállatot, s persze ügyetlenségük folytán viccesnél viccesebb módon fognak meghalni….

Ez a film valami beteg volt… az a humor amivel a horrorfilmek sztereotípiáit sorra kiaknázták, s maguk ellen fordították, a poénos szövegek, ügyetlen karakterek, a sorozatos kimagyarázhatatlan félreértések, a rengeteg vér, azaz a tiszta fekete humor szerintem kultuszfilmmé fogja tenni az elkövetkező egy-két évben (tényleg…. csodálom, hogy felénk ilyen keveset lehetett hallani róla, őn is csak véletlenül bukkantam rá). Itt minden percben történik valami agyament, beteg, vagy brutális, néha a fejedet fogod, néha a hasadat, néha pedig a szádat, nehogy a vacsorád viszontlásd. Művészi értéket ne keress benne… mert nem azért lett csinálva… a színészi alakítások jók, csak annyira sablonosak amennyire a forgatókönyvíró s a rendező annak szánta őket. Eli Craig rendezőnek ez volt az első másfél órása, de amilyen karakán kis filmet kerekített ide, s amennyire annak híre ment a tengeren túlon, szerintemaz elkövetkezendő néhány esztendőben igen sokat fogunk hallani róla.

Nevek:
Tyler Labine (amennyire pocakos annyira ártatlan), Alan Tudyk, Katrina Bowden, Jesse Moss, …

Halál az egyetemistákra! (ezt úgy mondtam, mintha én nem pont az lennék.) Ha nem írtózol a belekkel kevert komédiáktól, akkor ne hagyd ki!

9