Don’t be Afraid of The Dark (2011)


Hasznos tanács azoknak akik háromszor körbefordulnak a sötét szobában mielőtt lehunynák szemeik, de még aztán is mintha hűvös leheletet éreznének átsuhanni vállaikon.

Sztori:

Egy gazdag festő kegyetlenül megöli a házvezetőnőjét a fogaiéért, hátha akkor a kicsi lények, akik a hamu gödrön keresztül járnak fel, lenyugszanak, s visszaadják a gyermekét. Azonban a festőnek is nyoma vész… napjainkban a restaurátor apa, a barátnője s a lánya fog beköltözni a lakásba, hogy rendbe tegyék azt. S a lények megneszelik ottlétük…

Vélemény:

Kicsit felemás, de inkább pozitív, mint negatív. Először is, beszélünk egy kicsit a film hátteréről. A film egy 1973-as TV film remake-je, elődje amolyan klasszikusnak számít, ha jól tudom. Ezenkívül, a filmet távolról HP Lovecraft The Rats in the Walls című írása ihlette.
De térjünk vissza a filmre. A film hangulata sejtelmes, kicsit hátborzongató, itt-ott félelmetes, kísérteties, titokzatos, undorító, magyarán, elég hangulatos. A hangulatot maga a ház is segíti, de igazán a Guillermo Del Toro-féle sejtelem, settenkedés, hanghatások, lények, melyekről az elején igazán nem lehet eldönteni, hogy angyali eredetűek, vagy ördögiek, de régóta megbújnak az emberek világával párhuzamosan… itt amolyan fogtündérekről lesz szó, de biztos vagyok benne, hogy csukott szájjal fogsz ezek után elaludni ha a fogtündér az eszedbe jut.
Mi volt rossz benne? a forgatókönyv egy-egy helyen elég trappista (hiányos), néhány helyen pedig sejtelmességből banalitásba torkollik.
A végkimenetel valahol nem meglepő, s várható, de passzol a film egészéhez. Annyi biztos, ha Guillermo Del Toro a rendezői szerepet is vállalta volna, akkor sokkal jobb lehetett volna.

Nevek:
A színészi alakítások elég acélosak, főleg Bailee Madison (a kislány)részéről, aki még Guy Pearce-t s Katie Holmes-t is simán lemosta a vászonról.

Egyszer mindenképp meg lehet nézni. Nem tökéletes, de hangulatos.

8

Trailer:


Midnight in Paris (Éjfélkor Párizsban, 2011)


Éjfél… Párizs… a történelem és a csepegős francia romantika egyé válik… s meglátjuk mi kerekedik ki belőle… Woody Allen szemszögéből…

Sztori:

Egy amerikai ‘család’ Párizsba utazik üzleti ügyekben, s ugyanakkor kikapcsolódásképp. Forgatókönyvírónk s menyasszonya is a csapat része, de az utazás mindenkinek mást jelent… míg a menyasszony a csillogástól s a pszeudó-intellektuális villogástól lesz elkápráztatva, addig hősünk a város gazdag (máig élő) múltjának jelenéseibe temetkezik…

Vélemény:
A film kezdete nagyon semmisnek tűnik. Előkerül a Párizs téma, s egy leendő házaspár akik nem illenek össze. Wow. A varázs azonban éjszaka kezdődik, mikor hősünk egyedül botorkál a kietlen párizsi éjszakában, s egy régi autó áll meg előtte. Az éjszakázók pedig felveszik, s kezdetét veszi kalandja a múltba…

Érezted már valaha úgy, hogy nem igazán passzolsz abba a korba amelyben élünk? Úgy, mintha minden teljesen hidegen hagyna, s amikor mások (rég elhunyt emberek) képeit nézed, azon gondolkodsz, vajon milyen lehetett az életük? Milyen lehetett akkor? Milyen lehetett egy olyan korszakban élni, melynek meg voltak a maga mérgei, de nem volt annyira tartósítva mint ezek a fiktív pénztől, technikától s hataloméhségtől s érdektelenségtől vezérelt napok, melyeken úgy botorkálunk keresztül, hogy megfojtva érezzük magunkat legalább egyszer, legalább minden nap. Milyen lehetett egy olyan korban élni, amikor az értelemnek s a tartásnak még értelme is volt, s meg lehetett élni belőle? Milyen lehetett egy olyan korban élni, amikor még olyan ötletekkel is naggyá válhattál, amelyek nem mások nyomorúságát zsebelik be?
Sokszor amikor könyveket olvastam, megpróbáltam magam az író korába, helyébe, életébe vagy legalább közösségébe képzelni… s amikor hősünket az autó felvette, majd megláttam Ernest Hemingway-t, úgy éreztem otthon vagyok… Woody Allen képzeletében.

Térjünk vissza a valósághoz, mert elkalandoztam. A film a reális s a szürreális keveréke lesz, s épp azt az égető 80 100 150 éves szakadékot szándékszik bemutatni, átélni s magyarázni, melyet feljebb említettem a magam szerencsétlen módján. Hősünk megismerkedik az ‘elveszett generációval‘… (Hemingway, Scott és Zelda Fitzgerald, Gertrud Stein, T.S. Eliot, stb.) s valamennyire a múlt rabja lesz, főleg azután miután plátói szerelem szövődik közötte s a város múltjának egyik alakja között. Ezután eszmél rá, mennyire is félresiklott jelenlegi élete s kapcsolatai, s azt szeretné, bárcsak a múltban élhetne. Arra azonban nem gondol, hogy a múltban, mások is azzal a gondolattal játszottak, bárcsak a múltban élhetnének… a generációs elégedetlenség mindig adott volt ….
Nem akarok többet mondani, mert már így is többet mondtam a kelleténél. Ezt a filmet látni kell. S a jelenkori töltelék történettől pedig el kell tekinteni.

Nevek: Owen Wilson, Rachel McAdams, Marion Cotillard, Adrien Brody, Michael Sheen, …

Az egyik legjobb mellyel mostanában találkozni volt szerencsém…

10

Trailer: