Don’t be Afraid of The Dark (2011)


Hasznos tanács azoknak akik háromszor körbefordulnak a sötét szobában mielőtt lehunynák szemeik, de még aztán is mintha hűvös leheletet éreznének átsuhanni vállaikon.

Sztori:

Egy gazdag festő kegyetlenül megöli a házvezetőnőjét a fogaiéért, hátha akkor a kicsi lények, akik a hamu gödrön keresztül járnak fel, lenyugszanak, s visszaadják a gyermekét. Azonban a festőnek is nyoma vész… napjainkban a restaurátor apa, a barátnője s a lánya fog beköltözni a lakásba, hogy rendbe tegyék azt. S a lények megneszelik ottlétük…

Vélemény:

Kicsit felemás, de inkább pozitív, mint negatív. Először is, beszélünk egy kicsit a film hátteréről. A film egy 1973-as TV film remake-je, elődje amolyan klasszikusnak számít, ha jól tudom. Ezenkívül, a filmet távolról HP Lovecraft The Rats in the Walls című írása ihlette.
De térjünk vissza a filmre. A film hangulata sejtelmes, kicsit hátborzongató, itt-ott félelmetes, kísérteties, titokzatos, undorító, magyarán, elég hangulatos. A hangulatot maga a ház is segíti, de igazán a Guillermo Del Toro-féle sejtelem, settenkedés, hanghatások, lények, melyekről az elején igazán nem lehet eldönteni, hogy angyali eredetűek, vagy ördögiek, de régóta megbújnak az emberek világával párhuzamosan… itt amolyan fogtündérekről lesz szó, de biztos vagyok benne, hogy csukott szájjal fogsz ezek után elaludni ha a fogtündér az eszedbe jut.
Mi volt rossz benne? a forgatókönyv egy-egy helyen elég trappista (hiányos), néhány helyen pedig sejtelmességből banalitásba torkollik.
A végkimenetel valahol nem meglepő, s várható, de passzol a film egészéhez. Annyi biztos, ha Guillermo Del Toro a rendezői szerepet is vállalta volna, akkor sokkal jobb lehetett volna.

Nevek:
A színészi alakítások elég acélosak, főleg Bailee Madison (a kislány)részéről, aki még Guy Pearce-t s Katie Holmes-t is simán lemosta a vászonról.

Egyszer mindenképp meg lehet nézni. Nem tökéletes, de hangulatos.

8

Trailer:


Reklámok

Bunraku (2010)


Bunraku… mit is jelent ez a szó? mit is jelent ez a film?…
Hogy a film fura világa valamivel érthetőbb legyen: A bunraku egy tradicionális japán… bábszínház… színes 120 centis babákkal, színes papírdíszletekkel, színesebbnél színesebb történetekkel, pergős japán módon előadva… gyakran énekkel (kántálással) kísérve.

Sztori:
Na ezt a ‘halandzsa’ sztorit nehéz elmagyarázni… de szóval… egy világrengető háború után a fegyverek be lesznek tiltva, s az emberek újra pengével s ököllel kell megmérkőzzenek egymással… a bűn és a terror ettől még nem szűnik, a kegyetlenek hatalmasak lesznek, míg a gyengék el lesznek tiporva.

Két hős vetődik egy zsarnok uralta városba, mindkettőt más indok vezérli, de mindkettő képes az életét áldozni érte…

Vélemény:
Ez egy nagyon fura film… amolyan stílusegyveleg, nagyon le is lett szarva érte. Stílusát tekintve amolyan harcművészeti-akció film, egy nagy adag furábbnál furább stíluselemmel s történettekeréssel egybekötve. A sok stíluselem miatt a film sokaknak egy gyorsított gagyi halandzsának tűnhet, melyet könnyű megérteni, de nehéz követni.
Nekem maga a film eléggé tetszett. Tetszett a színpadias jellege, a színek, a zene, a sokat nem mondó szövegek, karakán karakterek, a jelenetek s helyek közötti kivágott papírkönyv-szerű átmenetek , összecsukló, majd újra felnyíló házak, stb. (nagyszerű, de viszonylag olcsó animáció).

Igazából élveztem a gyors tempót is, mert legalább megadta a történet menetét… kicsit keletiesen csak előre… ha lassabb lett volna, a lineáris történetfuttatás  az egyszerű, kicsit gyengus történettel nem igazán állt volna össze. A stílus maga kelet-amerikai… harcművészet fetish fegyvernélküli western fetish-el ötvözve… aminek már maga a gondolata is elég vicces.

A sztori nagyon sima és sablonos, s épp a stíluselemek teszik érdekessé. A szereplőkről épp annyit tudunk meg, amennyi a történethez elkerülhetetlen, s nem igazán bocsátkoznak filozófiai eszmefuttatásokba. A környezet kegyetlen, a karakterek erősek s kegyetlenek, minden adott az erejük összeméréséhez. A harcjelenetek nagyon jól vannak koreografálva, nincsenek össze-vissza ellassítva, kemények s dinamikusak.

A színészi játék… eh… nem rossz, igazából Woody Harrelson-t dicsérném, aki mellékszereplőként a háttérből nagyon szépen összetartotta a történetet. Lesz még egy kis elmélkedés a vadászról, a vadról, a zsarnokról, az erőről s az igazságérzetről, de mindez néhány mondatos keretek között, csak azért, hogy az elvadult akciónak legyen magyarázata. Még annyit, hogy Demi Moore-ból talán egy kicsit többet is ki lehetett volna hozni, Kevin McKidd pedig nagyszerűen adta elő a brutális szociopatát.

Szóval, ez egy olyan stílusos kis film, mely agyatlan szórakozást ígér, s egy percig sem igyekszik magát túl komolyan venni. Ha te sem teszed, talán jól elszórakozol rajta.

Nevek: Josh Hartnett, Gackt, Ron Perlman, Demi Moore, Woody Harrelson, Kevin McKidd, …
Rendezte: Guy Moshe

Egyszer igazán nézhető, még ha nem is lesz életed filmje.

8

Trailer:

Insidious(2010)


 

James Wan. Ismerős? Nem?
Na nézzük ki is ő…

Mr. Wan egyike a SAW (Fűrész 1., 2004) kiötlőinek, úgy a 2003-as rövidfilm, mint a 2004-es első rész rendezője. A fűrészes pénzhajhászásból aztán nem vette ki túlságosan a részét, egyedül a harmadik részhez szolgáltatott sztorit, aztán töretlenül folytatta munkásságát Horror és Thriller műfajokban, olyan filmeket összehozva, mint: a Dead Silence(2007), Dead Sentence (2007), s végül, de nem utolsó sorban, az Insidious… érthetik hát a kíváncsiságot, mellyel én, a “filmbuzi” ezen filmet fogadtam… de ne szaladjunk előre.

Sztori:

Egy több gyermekes család új házba költözik, ahol azonban a legnagyobb gyermek furcsa dolgokat vél felfedezni. Szülei ügyet sem vetnek rá, egészen addig, amíg egy reggelre a gyermek kómába nem esik, s a ház körüli furcsaságok nem kezdenek sokszorozódni…

Vélemény:

A film szépen kezdődik, egy sokat sejtető első jelenettel, melyet azonban egy ideig még nem fogod tudni elhelyezni magában a cselekményben, csak ott fog botorkálni az elmédben. Az ezt követő 20 perc nagyon csendes, mégis érzed, hogy valami baljós van a levegőben. Innen a dolgok klasszikus horror módjára fognak fokozódni, néhány nem túl durva, de annál hatásosabb rövid jelenés formájában, melyek hatását a nagyszerű hang effektusok csak tovább fokozzák.
Nem tudom azonban, hogy velem van-e a baj, vagy mindenki mással, de ennek a filmnek is a közepén kicsit túlérve, mintha az egészet a feje tetejére állították volna, s az egész átcsap egy asztrálsíkos balfaszkodásba, apa-fia Y kromoszómával összekapcsolva. Mintha felfogadtak volna egy másodosztályú írót, aki az eddigi mesteri felépítést sikeresen néződaráló, simán képhatásos zavargássá degradálja… egészen a film végéig, egy szerencsétlen szellemirtó csapattal megfűszerezve. Az utolsó karakán jelenet még tesz valamit a film értékéhez, de már kevés ahhoz, hogy az előző elfuserált fél órát ellensúlyozhassa.
Igyekeztem gondolataim úgy megfogalmazni, hogy ne lőjek le túl sokat, hátha nektek más véleményetek van, s ez esetben, ha úgy tetszik, megoszthassátok velem is, amin átsiklott a figyelmem.

Nevek:
Patrick Wilson (néhol csúnyán alulteljesített), Rose Byrne (a film neki köszönheti az ízét), Ty Simpkins (a gyermekbáb, akit kicsit jobban is implikálhattak volna a cselekménybe), …

Kíváncsi vagyok, mikor látok már egy olyan horrorfilmet, amit nem komplikálnak túl huszonegyedik századi módra… ez lehetett volna valami nagyszerű, de így csak erős közepes…

7.5

Confessions (Kokuhaku, 2010)


Na térjünk át komolyabb dolgokra…

Sztori:
Egy gyászoló tanárnő a napi tej megivása s egy kis moralizálás után megrázó hírt jelent be diákjainak… a lánya haláláért felelős két diák tejébe néhai férje HIV-el fertőzött vérét fecskendezte bosszúból… de itt még koránt sincs vége a történetnek…

Vélemény:

Ez egy kegyetlen, de annál érdekesebb film volt, tipikus kis japán túlzással és titkolózással kivitelezve. A teljes történettel több részletet végigjárva ismerkedünk meg… s elég érdekes dolgokkal találkozunk majd… kezdve a gyásszal, s folytatva azzal, mire lesz képes a gyermeki elme, hogy ha el van hanyagolva, s fel akarja magára kelteni egy bizonyos személy, vagy épp a körülötte lévők figyelmét. Stílusos bemutatás lesz, melyet néhol egyszerű, néhol pedig nagyszerű színészi játék kísér, a gyász után a gyermeki elme és rögeszme legsötétebb berkeibe kalauzolva a nézőt. S bár néhol kicsit vontatott és mesterkélt, a film kb. 60 százaléka nagyon is a markában fogja tartani a nézőt. A végkimenetel kicsit amerikaias, de sikerült olyan stílusosan hozzáállni, hogy ne hasson elfuseráltnak.

Nevek:
Takako Matsu, Yoshino Kimura, …

Mindenképp ajánlott, s nem csak ez a film, hanem igencsak oda kell figyelni 2010 távol-keleti filmtermésére, mert nagyszerű dolgok láttak napvilágot… melyekből néhány még később következik :p

9

Despicable Me (Gru -2010)


Emlékszem erre el akartam menni moziba, végül nem jött össze, jóval később láttam, akartam írni róla, de nem jött össze, most akarok írni róla… s igyekszem itt összeszedni a gondolataim… de már nem jön össze.

Mire emlékszem a sztoriból?
Gru egy igazi gonosz zseni. Élete legnagyobb terve? Ellopni a Holdat! Van azonban Gru-nak egy elég nerd kinézetű, de annál ‘félelmetesebb ellensége’: Vector (:)))). Miközben Gru azon töri az agyát, hogy miként bánjon el vele, észreveszi, hogy három árva kislány gond nélkül jut be Vector bázisára, hogy sütiket adjon el neki. Ezen felbuzdulva Gru elhatározza, hogy mocskos céljai elérésének érdekében örökbe fogadja a három árvát…

Mire emlékszem a véleményemből?

Kb. Annyira, hogy a kicsi sárga emberkék az agyamra mentek.

Na jó, épp ennyire szenilis még csak nem vagyok. Ez a film is egyike azoknak az újfajta animáció-komédiáknak. Igen, azoknak melyek a kiforgatós humoron alapszanak, s amolyan kétarcú hős-antihőseik vannak (lásd Megamind, ha minden jól megy oda is hamarosan eljutok). Szóval, a hősünk amolyan esetlen, de annál jobban felfegyverzett antihősnek indul, kétes családi háttérrel, 0 érzéssel. A viselkedése nagyon szépen ki van alakítva, s már akkor is szórakoztató lenne, ha végig így maradna, s az egész film csak az ő felsüléseiről szólna. De nem, meg lett dobva egy álnok ellenséggel, ugyebár mindenkinek kell legyen egy Nemesis-e. S az egész csak még érdekesebb lesz akkor, amikor a három lány is hozzá kerül, s felforgatják az életét… s ugyanakkor rá kell ébredjen, igenis, neki van szíve. Bizony-bizony…. a filmnem egy picit rejtett de annál erősebb Pro adoptáció üzenete van… először én is röhögtem amikor megláttam ezt a mondatot valahol a net hálójában… de rá kell jöjjek, hogy bizony igaz.

Az apró gonoszságok ebben a filmben nagyon szórakoztatóak, a szereplők aranyosak, a sztori egész nézhető, az animáció pedig vagány. Egy-két duma nagyon jól sül el… például az amikor Gru megnyeri a plüss unikornist Agnes-nek s az elordítja magát, hogy ‘It’s so fluffy!!!!‘, az feledhetetlen. S néha még a kicsi sárga emberek is viccesek lesznek… amikor épp nem idegesítőek.

Készítettek még egy csomó animációs rövidfilmet a kis sárga emberkékkel a középpontban, azok, akiket nem idegesítenek halálra megnézhetik őket youtube-on (pl. http://www.youtube.com/watch?v=BYBw_o_2nG0 ), vagy letölthetik őket, ha rákeresnek a 2010 best short movies-ra kb. akármelyik torrent oldalon.

Hangok:

Steve Carell (Gru),  Jason Segel (Vector), Russell Brand, Julie Andrews, Miranda Cosgrove, Dana Gaier, Elsie Fisher (a lányok),…

Sok a duma. Summa: kellemes… tessék megnézni.


8/9

Legend Of The Guardians-The Owls of Ga’Hoole (Az őrzők legendája-2010)


Mert a baglyokat szeretjük.

Eleinte kicsit óckodtam ettől a filmtől, mert a története túl simának tűnt. Megvannak az aranyos pici hőseink (ebben az esetben baglyok), akik ráadásul testvérek. Most ők a gonosz bagolyhadsereg karmai közé kerülnek. Az egyik testvért elvakítják szép ígéretekkel, míg a másik ‘szolgasorba’ keveredik (és itt a szolgasor elég undorító dolog lesz). Na mindegy. Valahogy megszökik egy segítőnek köszönhetően, s néhány, az úton hozzászegődött, baráttal a bagolymesebeli Őrzők keresésébe fog, hogy megmentsék a világot a gonosz baglyoktól, akiknek mellesleg bagolytömeg pusztító fegyvereik vannak

Hát igggennn… give me an f-in break gondoltam, s valahol igazam is volt. S érdekes módon valahol mégsem. Mert az egészet mégis oly mesterien megrágják s megetetik veled, hogy azt el sem tudod képzelni. Hogyan is… Gyönyörű animáció (bár ezt talán megszokhattuk). Irtó aranyos baglyok. (sohasem gondoltam, hogy egy bagolyra ilyet fogok mondani, de ez van) Kellemes, és hatásos párbeszéd. A karakterek közötti kapcsolatok. A kis mítosszal, ami Ezylryb-et övezi körül. Animált repülő és harcjelenetek (How to Train Your Dragon módra, bár a vízcseppes repülésből már elegem lett a végére),néhány jól időzített vicc. Azzal, hogy úgy tűnik, gyerekeknek való, közben mégsem.

Összevonva: egy szép világot hoznak össze neked, s attól függetlenül, hogy nagyjából tisztában leszel vele, a sztori merre is tart, mégis tetszeni fog, mert kellemes, kikapcsol, elbűvölő, s van kinek szurkolni.

A hangok: Jim Sturgess, Geoffrey Rush, Emily Barclay, Anthony LaPaglia, …

Kb. ennyiről lenne szó. Abszolút nézhető, gyerekeknek főleg, felnőtteknek… a megfelelő hangulatban, s az animáció szerelmeseinek pedig nagyon is ajánlott.

8.5

 


The Sorcerer’s Apprentice


balthazar

Most jót írjak, vagy rosszat? Igazából mindkettőt le kellene, vagy egyiket sem, ha azt vesszük, hogy semlegesítik egymást… akkor nem is írok inkább semmit. Sziasztok.

… na jó, csak poénkodom. Tudom, tudom, nem vicces.
Balthazar Blake Már ezer éve keresi Merlin erejének örökösét, aki meg tudja szabadítani a világot ősi ellenségétől, akit eddig szerencsésen elzárva tudott tartani, saját szerelme feláldozásával. Az örököst meg is találja egy ügyefogyott manhattani gyerekben…

ahhh Disney Pictures… megajándékoznak bennünket a Jonas Brotherssel, Miley Cyrus-al, Hannah Montana-val… ha ezeket veszem, akkor a The Sorcerer’s Apprentice nagyon is jó. Na de mi volt jó, s mi nem volt jó?
Sokáig gondolkodtam azon, hogy moziban kellene megnézni, az egész látványos előzetes miatt… végül azonban a lustaság nyert, s főleg mert viszonylag hamar megjelent torrent oldalakon, úgy döntöttem, hogy valami érdekesebbre költöm majd inkább a pénzem, s az őszintét megvallva, egyáltalán nem bánom, hogy így döntöttem. Mert: A narráció az elején idegesítő és inkoherens volt, a történet egy keszekusza kitalált mitologizált izé, melyet egy 14 éves 3 óra alatt össze tudna hozni, sok helyen a hatáskeltés s az effektusok helye nagyzolásba torkollik, s az amúgy is kevés történet rovására megy, unalmasan csak jó s csak rossz karakterek vannak, abszolút sztereotípikusak, egy fiatal egyetemista nem csinál egyedül Tesla labort, Jay Baruchel-nek mintha valami baja lenne az arcával… valami idegrángásnak tűnt néhány jelenetben. Hú, ez elég sok nem jó, s ha még gondolkoznék, akkor eszembe jutna még egy-kettő, most így este 11kor nem ugrik be. Mi volt a jó: néhány effektus, a varázslatok többsége, kellőképp vicces volt, Nicolas Cage elég sokat lendített a filmen.

Nevek:
Jay Baruchel, Nicolas Cage, Alfred Molina, Teresa Palmer, Monica Bellucci, Alice Krige,

Egyszer talán meg lehet nézni, de ez sem lesz nagy kedvenc.


6/7