I Melt With You (2011)


 

Kezdjük az élet tragikus részével, s haladjunk majd szépen, naponta a napsütés s a rózsaszín mókusok felé…

Vannak olyan napok, amikor egyszerűen nincs kedved felkelni. Úgy érzed nem történhet semmi jó, nem vár semmi aznap amiért érdemes lenne felkelni. Van, hogy csak nézed a falat, s nem tudsz semmit sem kezdeni magaddal. Van, hogy a félelem bénít le, vagy van olyan is, hogy olyan boldog lehetsz az egyik pillanatban, hogy a másik, kicsit  csendesebb pillanat rettenetesen rosszul esik. Van amikor úgy érzed, hogy teljesen párhuzamos vagy a világgal, mintha nem is lennél része annak, mintha senkit sem érdekelne mi van veled. Van olyan is, amikor számodra fontos emberek tűnnek el az életedből, mennydörgősen, vagy csendben. Van, hogy egyszerűen csak elveszted a fonalat. Van, hogy csak unalom ül ki szemedbe, van, hogy csak kétségbeesés, van, hogy elégedetlenség, van olyan amikor semmisség, de a mosoly nagyon ritka már…

Ez a film négy barátról fog szólni, akik össze-összeruccannak néha, egy balhés hétre, a régi szép idők emlékére. Távol a mindennapoktól, a barátság s nosztalgia fényében. Ez az év azonban más lesz…

A film pörgősen indul,  mint minden, amit nagyon vársz már. Úgy tűnhet, hogy hőseink tele vannak élettel… pedig a pörgésnek két változata van… van az egészséges… amikor tényleg topon vagy… s van a másik fajtája, amikor esetleg úgy tűnik, hogy topon vagy, de igazából csak lassan pusztítod magad. Ez a film ez utóbbit példázza.  Már az első pillanattól fogva érezhető az árnyék a négy barát fölött, s ahogy telnek a napok, fogy a pia, s lassan beléjük lát a néző… a végeredmény ijesztő lesz. Út az ember pszichéjének s kétségbeesésének, indoktalan indulatosságának a közepébe.

S mindezt nagyon stílusosan. A színészi játékok meglepően jók. A forgatókönyv nagyon jó a film közepe feléig. Az elején érezhető az út az erőltetett pörgésből a semmibe, viszont a végére sajnos nagyon kifogyott belőle az ötlet. A film színvilága bámulatos, s szerintem a monkey-cam dolgok tökéletesen illettek bele. A zene is nagyon passzol, bár itt-ott kicsit kaotikusan, fület verően durván van illesztve.

Néhányan egyszerűen kapuzárási pániknak írták le ezt a filmet. Szerintem kicsit több volt benne, bár egy kis finomítással akár sokkal jobb is lehetett volna.

Sok a duma, jöjjenek a nevek:

Thomas Jane – WOW. Rob Lowe – WOW2.

Jeremy Piven, Christian McKay, Carla Gugino.

Rendezte: Mark Pellington (Henry Poole is Here, The Mothman Prophecies, Arlington Road)

Szóval, nem tökéletes film, egy 8, 8.5 -öt érne, de tízest fogok rá adni, mert kifejezetten meghatott azon az eltolt estén, amikor láttam, s azért is mert átlagban csúnyán le lett szavazva. A két Trailer itt lesz lejjebb. Ha szeretitek az ízlés s ízléstelen határát súroló pszichés, de mégsem túl durva filmeket, akkor ezt látni kell.

10

 

Trailer 1: (Official)

Trailer2 : (Theatrical- ez vagányabb)

Reklámok

Little Fockers (2010)




Egyesek szeretik, de annál többen utálják. Sajnos én is ez utóbbiak közé tartozom. Az első részt imádtam, a második nézhető volt, ez pedig…

Na de pár sorral lejjebb erről. Kezdjük a sztorival:
Jack Byrnes cseppet sem kedvelt vejéből igazi GodFocker-t akar faragni, s ebből persze ismét bonyodalmak fognak születni…

Igen… a sztori igencsak semmis. Folytatódik a kavargás, bekerül a képbe a szépséges Jessica Alba, egy fantasztikus ajánlattal. Robert De Niro pedig az Everybody’s Fine s a Machete után ismét sikerült alulmúlja önmagát (és még a Stone-ról nem is írtam … uhhh), csak úgy mint Ben Stiller, és Owen Wilson (és még a How Do You Know-ról nem is írtam… uhhh), akinek a karaktere szörnyen irritáló lesz. Igazából úgy tűnik, hogy megpróbálták viccesre faragni az elég szegényes alapötletet, s ismét csak egy túlterhelt és túlkavart tipikus amerikai vígjáték született belőle, mi pedig nem szeretjük, ha Robert De Niro s Ben Stiller percekig verik egymást… egész az infarktusig, mert azt unjuk.

Ennyit erről… nem mondom, volt néhány sikeres poén, de ritka, s legfőképp az is a gyerekeknek köszönhető.

Nevek:
Ben Stiller (rossz), Robert De Niro (rossz), Owen Wilson (rossz ), Teri Polo, Jessica Alba (szép, de rossz), Dustin Hoffman (nem tudom, hogy vették rá), Barbra Streisand (uuuuuuhhhhhhhhhhuhhhhhhuhuhuhuh), Daisy Tahan, Colin Baiocchi, …

Elég ennyi a jóból.

5.5

Malice in Wonderland


malice


A múltkorában töltögettem ezt-azt, akkor akadtam bele ebbe az elég érdekes egyenesen dvd-n megjelent kis brit filmbe.

Olcsó film? eléggé. A világ legjobb filmje? Nem. Ötletes? De még mennyire.

Az Aliz Csodaországban Brit Underground megformálásáról van itt szó. Az egész úgy át lett rendezve, hogy szinte semmi sem olyan mint az eredetiben, azonban ha az alapokra koncentrálunk, mégis fellelhető benne. A karakterek legalább annyira eszementek, mint az eredeti történetben, ha nem eszementebbek… így jobban belegondolva egyértelműen azok.

Alice épp 2 fekete öltönyös ember elől menekül, mikor egy aluljáróban belebotlik egy hajléktalan nőbe, aki az időről mesél valami furát, aminek első hallomásra semmi értelme. Mikor kikeveredik az aluljáróból, elüti véletlenül egy taxis, aki épp a legnagyobb alvilági személyiség születésnapjára keres sürgősen valami ajándékot… s idő szűkében van. Ezért hát betuszkolja a kocsijába, s innen kezdődik kettejük kalandja… a lány pedig semmire sem emlékszik…

Mondtam, hogy nem sokban kapcsolódik az eredetihez ,p. De nagyon is vagány. Bár az elején az egész egy se füle se farka fejetlenségnek fog tűnni, a végére minden szépen kikerekedik. Ennek a kegyetlen, rothadt világnak a megformálása, tele olyan fura emberkékkel, akik szabályokat nem ismernek, s csak a saját érdekeiket nézik, a motívumok sokasága s színessége, komolytalansága, hangulata, színei, az eredeti angol szleng, felpörgetettsége egyszerűen bámulatos. Miután sikerülj belemélyedj, nem menekülsz. Fogsz itt mindent kapni, gazdagtól szegényen, törpén, kamion sofőrtől, prostituálttól, kukkoló arisztokratán és gyilkoson keresztül, csak bírd ki.

A színészekről: Maggie Grace alakítja Alice-t, őt leginkább a Lost imádók ismerhetik (Shannon). Nem igazán jó színésznő, de szép, s az amnéziás Alice-el egész jól megbirkózott. Danny Dyer-t külön dicséret illeti, mint Whitey, a taxisofőr, aki alvilági babérokra tör, fenomenálisat alakít, aztán az ismerős nevek között ott van még Matt King (Gonzo), és Nathaniel Parker (Harry Hunt).

Persze hibák is vannak. Leginkább kontinuitási apróságok, kicsit gyengébb pillanatok, egy kis eltúlzottság, de összességében a vízió egy magas fokát fogja nyújtani.

Sajnálatos, hogy ezt a filmet csak igen kevesen fogják ismerni, hogy nem kapott egy normális költségvetést és hogy nem jelenhetett meg a mozikban,

8/9