Goodbye 2010


Most, hogy ismét elővettem azt a bizonyos filmes listát, melynek a végéhez mindig az új címeket hozzácsapom, akarva-akaratlanul azt vettem észre, hogy néhány cím még 2010-ből való. Először csak simán ki akartam törölni őket, de mi a fene, ejthetek róluk néhány szót…

Egy kis zene, hogy ne unatkozzatok:

Jöjjenek a címek:

 

Amiket érdemes látni: 

1. Biutiful: Egy film egy emberről, akinek szánalmas élete vége felé a halál a vállára telepedett.  Kemény, tragikus, kicsit sorsirónia. Két órán keresztül veri a fejedbe az emberi kicsinyesség, kilátástalanság, értelmetlenség, érzéstelenség, a belenyugvás, s az érdektelenség érzését. Mit ér az emberi élet? Mit ér akkor ha nem nyújthatod azt szeretteidnek amire talán képes lettél volna? Mit vagy képes lenyelni s megtenni csak azért, hogy esetlen valami maradjon utánad? Szerintem nagyszerű film. 10

2. The Man From Nowhere (Ajeossi, Bácsi) – egy töröttnek tűnő emberrel a középpontban, aki mintha valami sötét múlt elől bujkálna.  Hősünk összebarátkozik egy kotnyeles kislánnyal, akit azonban elrabolnak miután anyja drogügyletekbe keveredik. Mire lesz képes csendes hősünk, hogy megmentse egyetlen barátját? Nagyszerű film, attól függetlenül, hogy a sztori egyszerű, sima, kicsit sablonos. Ami jó, az mind stíluselemekben jön: különös kegyetlenség, karakterisztikus mozdulatok és mondatok, nagyszerű harcjelenetek és koreográfiák, s bár a film kicsit lassan indul, miután felpörög, olyan simán visz végig a hátán, hogy alig várod majd mi történik a következő pillanatban. 10-es keleti módra. 

3. Montevideo, Bog te Video – egy kellemes hangulatú komédia a szerb foci első aranykoráról, s a válogatott rögös, de annál érdekesebb útjáról az 1930-as (első) világbajnokságra. Meglepően kellemes hangulatú, s élvezhető film volt. 9.5

4. Stake Land – egy viszonylag no-name, de annál érdekesebb film. Egy fiatal fiúról szól, aki hirtelen egy vámpír-apokalipszis közepében találja magát, s egy Mister-nek nevezett vámpírvadászhoz csapódva utazik majd az új-Éden felé. Mi volt érdekes ebben a filmben? Kicsit roadmovie-feeling, ami azonos mennyiségben keverte a kegyetlenséget a kilátástalansággal, a durvasággal, s valahol mégis maradt benne egy kis emberi érzés. Tudom, hogy ilyet meg ehhez hasonlót már egy csomót láttatok, de szerintem ez valamennyinél jobb volt. 9.5

5. The Ward – John Carpenter nevét gondolom nem sokan kell magyarázni, ha mégis akkor annyit róla dióhéjban, hogy a modern filmes horror egyik atyja. Ettől függetlenül, Mr. Carpenter az utóbbi 15 évben nem sok sikeres húzással dicsekedhet, s valahol ez a film is felemás élmény. A sztori egy fiatal nő körül forog, aki diliházba kerül, miután porig éget egy házat. Az elmegyógyintézetben pedig lenyugvás helyett szellemekre akad…  A film első része nagyszerű, a mára már klasszikussá vált horror filmek rengeteg eleme fellelhető benne, egész hatásos újraillesztésben. A film vége azonban túlcsavart s kaotikus, egy kis forgatókönyvírói ötlettelenséget sugároz.7.5

6. Trust – David Schwimmer legújabb rendezői dobása, egy furcsa családi dráma, a középpontban egy tinilánnyal, aki egy internetes “pedofil” csapdájába esik. A film első fele érdekes, a második fele zavaros s nyavalygós.  7.5

7. Hesher – Az angyalaink néha furcsamód találnak ránk. A film egy fiatal fiúról szól, aki anyja halála után egy széteső családi fészekben tengeti napjait, egy csendes kisvárosban. Itt akad össze Hesher-el, a tomboló rocker-el, aki valahogy attól függetlenül, hogy látszólag haragban van az egész világgal, valahogy mindig a közelében ragad. Fura film, vontatott, excentrikus, abszolút nem mindenkinek való, ugyankkor valahol kellemes s emberi is. Nehezen tudtam eldönteni hova is tegyem. 8

8. Everything Must Go – hősünk lábadozó alkoholista, aki épp most szabadult meg munkahelyétől s feleségétől is. Újrakezdésképp az a fantasztikus ötlete támad, hogy minden felesleges vackát háza elé hordja, s odatelepszik mellé, amíg el nem adja. Újrakezdés ez, vagy segélykiáltás? Mindenesetre hősünk kicsi magánakciója által új embereket vonz maga köré…    Kicsit kellemes, kicsit unalmas, néha vicces, néha vacak.  De érdemes belenézni… 7.5

9. Tropa De Elite 2 – A nagyszerű brazil film folytatása. A feszültség marad, de átalakul. A durvaság változatlan, csak más szemszögből van megközelítve. Kevesebb akció, több korrupció, több politika jellemzi, de ettől függetlenül nagyon érdekes.  9

10. The Conspirator (A cinkos) – Az Abraham Lincoln halálát követő nyomozásról, a tettesek kézre kerítéséről, a bűnbakok meghurcolásáról. Egy elég érdekes hangvételű film, mely valamelyest az érem két oldalát ábrázolja az igazság hajszolásában. Mindenképp érdemes megnézni. Rendezte: Robert Redford, fészerepben: James McAvoy, Robin Wright, Tom Wilkinson, … 9

11. Repeaters – egy darab Kanada. Olyan sci-fi-thriller-féle valami, három klinikán javulgató junkie-ról, akik egy fura elektromos sokk után újra és újra és újra fogják élni ugyanazt azt eltolt napot, s persze egy idő után játszadozni kezdenek a lehetőségekkel. Nem megy túl mélyen a dolgok pszichológiai s filozófiai részébe, annál inkább akció s hatalomvágy orientált. Abszolút nem tökéletes film, de az árához képest jó.  7

 

(Mára ennyi, a bejegyzés holnap bővülni fog. 🙂 )

Limitless (Csúcshatás, 2011)




Képzeld el, mi lenne ha agyacskád 100 százalékát használhatnád? Mi lenne akkor? Megváltanád a világot?!!!
Igazából nem. Okkal nem használjuk. Nem jó nekünk.

 

De visszatérve a sztorihoz:
Eddie egy semmi kecsegtető kilátással sem rendelkező író, aki egykori sógora révén (pontosabban annak elhalálozásakor) egy zacskó NZT-nek nevezett kísérleti csodadroghoz jut. Ennek a segítségével hősünk teljes agykapacitását kihasználva amolyan szuperember státuszra tesz szert, s milliárdosok figyelmét kelti fel. De vajon meg tud birkózni a mellékhatásokkal?…

Vélemény:
Egy viszonylag egyszerű film, egy nagyon érdekes alapgondolattal. Már a szuperokos sci-fi dolgok megjelenése óta az emberkéket (tudósokat s tudatlanokat egyaránt) foglalkoztat az-az ötlet, hogy vajon mire lennénk képesek ha… ha … ha… Épp emiatt az első húsz percben – fél órában nyakig merülsz a film világába, nagyon érdekes lesz. Ráadásul Bradley Cooper a vártnál sokkal jobban játszik. Itt jön az én véleményem (kis spoiler, skip): a film tetőpontját a közepe felé éri el, mikor is jelentkeznek az elvonási tünetek, vagy épp a túlzott használat során az agy túlpörög (az a rész eszméletlen :D). Ez a rész tövább feszíti az első rész által megpengetett húrokat, s megfelelően előkészíti a befejezést is. Innentől viszont az egész egy szabadesésbe kezd… s a megoldás az egyszerű, várható, jól kiszámított, amolyan semmi különös megoldás lesz, melyet már több drogos filmben is láthattunk, néhány frappánsnak szánt befejező mondattal, melyek azonban felsülnek amikor elsülnek… itt Robert De Niro kárára, akit mellesleg nem használtak ki eléggé ebben a filmben.

Nevek:
Bradley Cooper (ő nem igazán egy főszereplő típus, de a vártnál jobban helyt állt), Robert De Niro (túl semmilyen volt a szerepe), Abbie Cornish, Andrew Howard, Tomas Arana, Anna Friel, …

Összesítve… nagyon is nézhető… a végétől nem voltam elragadtatva, de ez csak az én véleményem.

8

Casino Jack (2010)


Egy film Jack Abramoff-ról, az amerikai lobbistáról, aki 2010 decemberében szabadult 4 éves börtönbüntetésének a letöltése után. Gondolom egy ilyen felvezető után Mr. Obvious leszek azzal, ha azt mondom, hogy az ő hatalomvágyáról, a cél szentesíti az eszközt felfogásáról, mocskos kis dolgairól, s bukásáról lesz szó, kicsit feljavított, filmes verzióban.

Még egy film melyre hatalmas vérpiros betűkkel rá lehet festeni, hogy Amerika. Ráadásul pont arról szól, amit én annyira utálok. Kétszínűségről, kijátszásról, mások földbetiprásáról. Mindent a pénzért és a hatalomért stílusban. A hősök alapból antihősök lesznek, ráadásul a rosszabbik fajtából, a film pedig amolyan antifilm, mert az antihőseinket egyáltalán nem is próbálja meg pozitív fényben fitogtatni, bár mondjuk az elején nem is indul az egész annyira negatívan. Aztán találkozol itt még egy adag gyávasággal, s köpönyegforgatással is, s korlátozzuk magunkat csak a lényegre… a végére igencsak megunod majd, a kemény gonosz egyirányú forgatókönyvet még a jó párbeszédek s a még annál is jobb színészi alakítások, és a rossz megkapja méltó büntetését című végkimenetel sem teszi majd kellőképpen megnyugtatóvá számodra. Mint film rendben volt, de a világ amelyet bemutat (számomra legalább is) megölte az egészet. Túl negatívan volt erkölcsösen korrekt. Annyi szent, hogy a lobbisták világába bevezetett belőle, az pedig még szentebb lesz, hogy köszönjük szépen, de nem kérünk belőle.

Nevek: Kevin Spacey (szép alakítás), Kelly Preston, Barry Pepper, John Lovitz, Rachelle Lefevre, …

Egyszer talán nézhető, de ha azt tudod mondani, hogy élvezted, a kalapom megemeltem előtted.

7

The vs. Das Experiment (2001/2010)


thedas

Még egy példa az amerikai remakelésre,  ugyebár Hollywoodnak az európai filmgyártás nem jó. Az eredmény? hmmm…
Szóval, fogjuk az európai filmünket (ami érdekes módon egy 1971-es Stanford kísérleten alapszik) s szerezzünk bele néhány neves színészt, aztán adjuk el újra. Számoljuk bele azt, hogy a nép nagyrésze nem látta az eredetit, mert ki a franc szereti azokat a fránya feliratokat olvasni, ha nem muszáj, de lényeg a lényeg, a pénzünket szépen megforgattuk, s akár még profitot is termelünk.

Sajnos itt is tisztén erről van szó. A Sztori lényegében ugyanaz, minimális amerikaias változtatásokkal.
Egy kísérleti laborban egy börtönt állítanak fel, s szép összeggel kísérleti patkányokat toboroznak. A jelentkezőket aztán kettéosztják, egy részük börtönőr lesz, többségük elítélt. Aztán pedig csendben figyelik, mi lesz az eredmény… a bezártság hatására az emberi elme pedig fantasztikus dolgokra képes… (jó vagy rossz értelemben, helyzettől függ).

Az eredeti filmet nagyon szerettem. Egy olyan film volt, mely bár nagyon brutális, abszolút lebilincsel az elejétől a végéig, elgondolkodtat, tanulsága van, s olyan élményt nyújt melyet igazából sohasem fogsz elfelejteni. Das Experiment? Igen, emlékszem rá. Amerikai társáról mi a véleményem? Alig kötött le másfél órára, tudtam mi fog következni, s ezt még a neves bagázs sem tudta elfeledtetni velem. Ha nem láttam volna az eredetit, azt mondtam volna, hogy bár kicsit amerikaias, de egész jó film volt, viszont az a plusz, melyet DAS-szal kezdődő társa adott, az ebben sehol sem volt benne.

Főbb motívumok? Most kezdjem? Néhány szóban: erő, alárendeltség, kiszolgáltatottság, emberség, hatalom, bezártság… amolyan pszichológiai játékról van szó, mely véres valóságba torkollik.

Nézzük a színészek harcát. Európai viszonylatban neves társasággal találkozik a néző a 2001-es filmben, például:
Moritz Bleibtreu, Christian Berkel, Danny Richter, Justus von Dohnanyi , … aki valamennyire néz német filmeket, az találkozik ezekkel a nevekkel (főleg Bleibtreu nevével, aki egy tucat neves német filmben játszott, kezdve a Lola Rennt-el), s talán egy-kettő még ismerősnek is csenghet. Itt kezdődik az amerikai Tour de Force…: Adrien Brody (jó alakítás, de volt már jobb is… mostanában a filmek minősége, melyekben szerepet vállal mintha egyre esne), Forest Whitaker(belőle teljesen elegem lett), Cam Gigandet( a klisé megtestesítője a filmben), Clifton Collins Jr.(mexploitation), Fisher Stevens, Ethan Cohn, Maggie Grace,

Tanulság: ha igazi élményt akarsz, mint az esetek 80 százalékában, nézd az eredetit. Ha nem láttad az eredetit, s nem is igazán van kedved agyalni egy kicsit, akkor nyugodtan nézd az amerikai verziót, mert nézhető, a hardcore Brody orr rajongók szeretni fogják.

Jegy:                DAS 10                                                     THE 7