Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides (A Karib-tenger Kalózai: Ismeretlen vizeken, 2011) Mozinap4


Ezen hosszú cím után, nemes egyszerűséggel, csak POTC4-ként fogunk hivatkozni rá, gondolom értitek miért.
A lélegzetelállító 3D-dologról pedig lesz még egy-két szavam.

DE előbb a sztori:
Jack Sparrow a “törvény” egyik és másik oldala között “egyensúlyozva” azon veszi észre magát, hogy ígyis-úgyis fel kell kutassa a Fiatalság Forrását (vagy a királyt vagy Fekete Szakállt szolgálva). Régi “kedvese” s a Fekete Gyöngy után epekedve pedig új kaland elébe néz…

Ennek a filmnek a lényegét az előző három nélkül elég nehéz megfogalmazni, mert rengeteg benne a kavarás… szóval legyen elég nektek ennyi egyenlőre… jöjjön a véleményezés ideje…

Egy POTC film nyújtotta élménynek az egyik alapja az élénk színvilág s a csodálatos helyek. Az élénk színvilágot pedig a lélegzetelállító 3d teljesen elrontotta, mivel ezek az újfajta nyavalyás szemüvegek kímélik az ember szemét s szűrik a fényt. A többi filmnél ez nem annyira feltűnő, de itt ahol úgy éreztem, hogy nincs effektus egyszerűen levettem a szemüveget, mert a szín hiányzott. Ha 3D-ben akarok filmet nézni, kikérem magamnak, hogy arra a másfél órára (ez esetben kettő), nyugodtan ronthassák a szemem! De ez a mozi, és nem a film hibája, lépjünk tovább. Az effektusok amúgy okésak voltak…
Rob Marshall ahhoz képest, hogy általában milyen színpadias filmeket csinál, itt féken tartotta magát, s nem változtatott sokat a film ízén, talán Penelopé Cruz emlékeztetett a rendező többi filmjében előforduló csábítókra, de miután Orlando Bloom-ot s Keira Knightley-t kiírták, kellett egy ilyen szereplő is, akit nagyon jó nézni, még akkor is ha hallgatni már nem annyira.
Térjünk vissza Orlando-ra s Keira-ra. Hála az égnek végre megszabadultak tőlük. Az előző trilógia legszárazabb karakterpárosát szolgáltatták, s egy-két érces nézésen s dacos megnyilvánuláson kívül semmire sem voltak jók. Jött helyettük Penelope, aki egy kis sunyiságot és szappanoperaszerű ármányt lop a filmbe, s Ian McShane, aki Fekete Szakállon keresztül úgy veszedelmes mint vicces pillanatokban részesíti a nézőt… amolyan tipizált karakterjátékkal. Hogy ezzel jobb lett-e mint azelőtt? Nem feltétlenül. Ízlések és pofonok… szerintem ez a csapat jobban összejátszott.
Ami viszont nem tetszett… a kis hableányok… amiket mintha egy harmadosztályú vámpírfilmből szedtek volna elő… s Cpt. Barbossa csúnyán lebutított s legyengített karaktere… csak gondolj arra vissza ki is volt Barbossa még az első részben!
Ami jó volt még, hogy ez a rész nem volt annyira élvezhetetlenül elnyújtva, mint a harmadik, amolyan korrekt kétórás mozi volt, csak annyi amennyi kell címszó alatt.
S végül de nem utolsó sorban… Johnny Depp, aki nélkül a POTC nem is POTC, s az egész film alatt az ő sziporkáit fogod csodálni.

Sok a duma, jöjjenek a nevek:
Johnny Depp, Geoffrey Rush, Ian McShane, Penelopé Cruz, Kevin McNally, Stephen Graham, Astrid Bergés-Frisbey, Sam Claflin, …

Ja, s honnan jöhet Johnny Depp játéka?… ajánlok egy 1993-as, Tombstone nevű filmet. Hint: koncentrálj Val Kilmer-re! Itt egy klipp!

Visszatérve a POTC-ra… Orlando s Keira fanok kihagyhatják. Amúgy meg: talán nem olyan jó mint az első, talán nem kellett volna a 3D, talán, talán… még mindig van annyira jó, hogy kikapcsoljon két órára, s érdemes legyen végignézd, szóval hajrá!

8.5

Rango (2011)



Bár nem az első 2011-es film melyet láttam, gondoltam jobbal nem is indíthatnék,  mert ezt legalább a moziban néztem, és ugyebár moziban szebb a világ…

Gore Verbinski (ex- punk rock gitáros :p, az első három Pirates of The Caribbean (2003,2006,2007) film, a The Weather Man (2005), a The Ring (2002), a The Mexican (2001) és a Mousehunt (1997) rendezője) ismét kiélhette nagyon is elszállt kreativitását, s nem kevesebb mint 135 millio Dollár állt ehhez a rendelkezésére! Az eredmény? Lássuk csak…

Sztori:
Rango egy átlagos háziállatka (egy kaméleon), aki egy akváriumban tengeti napjait, világmegváltó hősnek képzelve magát, amolyan színházosdit játszva. Gazdái épp a Mojave sivatagon utaznak keresztül, mikor is egy elütött tatunak köszönhetően Rango akváriuma elszabadul… s hősünk a sivatagban találja magát… a képzeletvilág pedig úgy tűnik lassan valóra válik…

Milyen is volt?
Eszméletlenül látványos. Az animáció olyan valósághű, olyan apró részletekre figyeltek, olyan gyönyörű, hogy szinte megszólal, még akkor is ha a karakterek kinézetét kicsit sem nevezhetjük esztétikusnak (de annál szimpatikusabbak…). A sztori amolyan sima western történet, melybe egy oda nem illő hőst kerítettek.  A vad világ s az elkényeztetett városi kaméleon közti különbség fantasztikus helyzet s karakterkomikumnak lesz a forrása. Elég nagy bátorság kellett ahhoz, hogy ilyen sivatagi állatkákkal játszadozva építsék fel a világot, könnyen balul is sülhetett volna el… igen sokan irtóznak tőlük, mondjuk a külső s karakter közötti ellentétet olyan jól használták ki, hogy ennek a miniatűr western django-nak a láttán az undor meg sem fog fordulni a néző fejében. Az előbb említetteket megspékelték még egy csomó jó dumával, kis látomásossággal, egy gonosz teknőssel, víz utáni kutatással és harccal (kis morális jelleggel talán). A film cselekménye nagyon is dinamikus, valami mindig ott tartja a tekinteted a vásznon. Rango viselkedése s modora kicsit Jack Sparrow-ra emlékeztet… de gibírc alakja miatt mégis másként hat. A zenélő baglyok (eszméletlen, hogy mennyi ízt adtak az egésznek azzal a néhány jelenettel amikor a baglyok is megjelennek) hősünk halálára utaló szarkasztikus utalásai pedig mindent csak még nevetségesebbé tesznek, s ugyanakkor csak spékelik a néző figyelmét. Jaj, s Clint Eastwood… többet nem is mondok inkább a sztoriról. Látni kell…

Hangok: sok-sok ismert hang, mondjuk itt a karaktereket s a mozgást is valamennyire utánuk mintázták… a színészek is színházosdit játszottak, s végül az egész világot ezek után a minimalisztikus hang s képfelvételek után igazították. (magyarul, még a tiszta animációnál is durvább melóról van szó).
De kik is szólalnak meg:
Johnny Depp, Isla Fisher, Abigail Breslin, Ned Beatty, Alfred Molina, Bill Nighy, Timothy Olyphant, Ray Winstone,

Duma befejezve. Irány a Mozi!

9/10


Azért még dobok ide néhány képet, csak úgy ízelítőnek:)


– But, The Lizard? He’s Gonna Die!

-But When is He Gonna Die?
-Soon, Compadre…

The Tourist(2010)



Jérome Salle 2005-ös Anthony Zimmer (Yvan Attal, Sophie Marceau) című közepesen sikeres filmjének közepesen sikeres amerikai verziója, mert ugyebár a francia dolgokat nem szeretjük.

Alaphelyzet:

Frank Tupelo Velencébe tartva egy kémregényt olvas a vonaton, amikor odaül hozzá a szépséges, de annál veszélyesebbnek tűnő Elise. A férfi belekeveredik a nő hálójába, aki szerelme utasításaira bábként fogja használni bűnözők s brit ügynökök ellen…

Vélemény:

Mit is mondhatnék. Egy ezerszer eljátszott sztori, klisé klisé hátán stílusban. Amolyan két tűz között dolog, arcműtétekkel, lehetetlen összegek ellopásával, brit ügynökökkel, az egész sztorit a hátára akarjuk fordítani stílusú végkimenetellel, mely sajnos már a film közepétől érezhető volt, így nem igazán hat. Talán néhány apró momentum, vicces és esetlen helyzet feledtetheti veled a klisémasszát, meg talán Velence szépséges városa, mellyel csak annyi a baj, hogy nyáron büdös. Hiába a sok nagy név, nem tudnak segíteni az esetlen történeten.

A sok nagy név:
Johnny Depp (miatta nézhető a film), Angelina Jolie (mint egy porcelánbaba), Paul Bettany, Timothy Dalton, Steven Berkoff, Rufus Sewell,…

Igazából ez a film nem érdemel sok szót, ha a lehetetlen kavarós bűnözősdi szerepjátszósdi híve vagy, akkor talán tetszeni fog, amúgy meg egyszer talán meg lehet nézni…

6

Alice In Wonderland


alice in


Ismét moziélmény. Azt kell mondjam, hogy ennek a filmnek elég nagy szerencséje volt a 3D-vel, mert bizony a sztori… hát… olyan jó közepes. S valahogy hiányzott belőle az a Burton-szerű átható furcsaság… az animáció furcsává tette a külalakot, de a karakterek a Mad Hatter-en és a Red Queen-en kívül nem voltak elég… Burton-osak. Talán még a Cheshire Cat … meg a dobálós nyúl… de itt kb tényleg annyi. Az animáció s a táj hangulata előtt viszont le a kalappal. Annyira vagány volt, hogy teljesen elvonja a figyelmed a sztoriról… s odafigyelsz minden egyes apróságra, tulajdonképpen ez adja meg az egész film hangulatát.

A sztori: Alice 19 éves. S épp most próbálják rávenni egy házasságra valami gazdag, de visszataszító lordocskával. Egyszer csak mintha egy öltönyös nyúl bujkálna a bokrok között… Alice gyermekkori ‘álmai’ mintha visszatérnének… s végül a házasság elől Csodaországba ‘menekül’… mármint nem önszántából, csak odakeveredik…

Furcsa, hogy a cselekmény alapja Alice második kalandozása, s a Jabberwocky megölése, viszont az első könyvből (mindkettőt Lewis Carroll írta) is használtak fel elemeket… ami még nagyon tetszetős, az a Jabberwocky hasonlósága azokhoz a rajzokhoz melyet még ezelőtt kb 100 évvel álmodtak meg a művészlelkek. A film komikumát a legtöbbször apróságok, s viselkedési furaságok, ötletes kis mondatok adták meg, mint például a Red Queen ‘vágják le a fejét!’ ismétlődő mondata, vagy amikor Hatter becsmérelve isteníti Red Queen parádésan nagy fejét… …

Ami nem tetszett viszont, az a film eposzi vége volt… a seregszámlálástól kezdve a heppi endig. Egyszerűen túl gyors volt, lopott a film hangulatából, összecsapott, s hatástalan. Örültem legalább hogy a Jabberwocky vagány volt. Viszont a gyerekek kedvence, s be kell valljam, az enyém is, a csíkos mosolygós macska lesz… bele egy jó adag stílust öntöttek, s jól megragadták, mit lehet kihozni a karakterből…

Akkor még ezt azt a színészekről:
Mia Wasikowska- nem volt rossz mint Alice, külsőre odaillett, viszont az alakítása itt-ott nem elég meggyőző… mintha egy kis valami hiányzott volna belőle, s nem tudom megmondani mi
Johnny Depp- hát ő tényleg elég Mad volt, a karakter szkizo furcsasága, hűsége, eszementsége, daca érdekes hatást kelt… egyértelműen sokat dob a hangulaton (teaparti, például)
Helena Bonham Carter- Szerintem ő vitte a prímet ebben a filmben… A red Queen… igazi Red Queen lett… komplikált, kegyetlen, beteges, szadista, hataloméhes, komplexusos… egyszóval… érdekes.
Anne Hathaway- hát a White Queen elég kifejletlen karakter volt, kevés hangsúllyal, de azért jutott neki egy-két érdekes jelenet
Aztán ott vannak még: Matt Lucas(tweedledum-Tweedledee), Crispin Glover (Stayne), Marton Csokas (Charles, aki új-zélandi, s az apja magyar).
Akik a hangjukat adták: Stephen Fry (Cheshire Cat), Michael Sheen (White Rabbit), Alan Rickman (Blue Caterpillar), Timothy Spall (Bayard).

Összegezve: megéri megnézni, ha nem is a cselekmény, de az animáció miatt. Ha nem moziban nézed, lehet nem fog vagánynak tűnni egyáltalán…

8/9

chesire

Public Enemies


publicenemy
Hát igen, akinek Johnny Depp az egyik kedvenc színésze, az nem hagyhatta ki ezt a filmet.
Depp jó volt benne, s John Dillinger személyében egy kis újdonságot kaphattunk tőle, a karakter nem volt sem
esetlen, sem komolytalan, sem vérszomjas (Sweeney Todd-ot szeretjük). Ahogy játszott az passzolt Dillinger valódi karakteréhez.
Christian Bale sem volt rossz mint Melvin Purvis.

Akinek nagyon tetszett az alakítása az Stephen Graham volt. Lehet sokaknak nem mond túl sokat a neve, hadd’ említsek meg néhány filmet amiben játszott: This is England (Mindenkinek nagyon ajánlom aki szereti és megérti a Midland English dialektust), Gangs of New York, Snatch,…
Baby Face Nelson beteg volt, brutális és kicsit eltúlzott, de egyértelműen merem állítani, színesebbé tette a filmet.
Graham előtt pedig le a kalappal az alakításért.

Aki a nevek alapján nem ismerné a történetet úgy nagyjából, azoknak annyit így töményen, hogy a ’20-30-as évek A.E.Á-nak leghírhedtebb gengsztereinek utolsó hónapjairól van szó, és az F.B.I. első nagyobb akcióiról.

A történelmet megváltoztatták itt-ott (inkább ott), de ez kell egy filmhez, ki volt jelentve, hogy nem biopic lesz, úgyhogy helye volt a szabadosságnak.

Összegezve, nagyon is jó volt, nem kérném vissza a mozijegy árát ,p

10