Priest (A pap- Háború a vámpírok ellen, 2011)



Sztori:

Egy alternatív világban a vámpírok s az emberek évszázadok óta háborúztak egymással, egészen addig, míg az emberek az egyház vezetésével, s a Papoknak nevezett különleges harcos rend segítségével győzedelmeskednek. Ezután a megmaradt vámpírok rezervátumokba kerültek, a papok pedig teljesen feleslegessé válva, egyszerű szürkeségben tengetik napjaikat az egyház oltalmában. Egészen addig, amíg az egyik pap telepes testvérének a családjára vámpírok nem támadnak…

Vélemény:

Ez is egy képregény adaptáció, s bár nem igazán érdekelnek a képregények, ennek is egy picit utána nyomozva úgy tűnt, hogy a film egész hűen átadja a képregény által felvázolt világot.
Ha magát a filmet nézzük, egy pörgős akciófilmet kap a néző, ha nem is olyan eredeti (a sivatag kicsit Mad Max-szerű, a város pedig olyan általános sci-fi város), de annál jobban kivitelezett helyszínekkel, a jövő a jelen s a múlt darabkáinak apokaliptikus illeszkedésével. Az animáció nagyon vagány, mondjuk magukkal a vámpírokkal néhol nem voltam megelégedve, a harcjelenetek jól voltak koreografálva, a színészi játék (mínusz Cam Gigandet, akinek a dacoláson kívül más dolga sincs) pedig szépen illeszkedik az egész világ vad visszafogottságával.
A cselekmény maga nagyon egyszerű, egy szálon fut előre, s ahhoz a szálhoz kézzel-körömmel ragaszkodik, s ez alapjában véve nem egy rossz dolog. A film talán egy picit rövid, ez megint a képregény történet hibájának tudható be, amiből általában hiányoznak a hathatós visszapillantások, töltelék képek. Igazából elnéztem volna még egy félórát ebből a filmből, úgy háttérsztori mint sima akció formájában.

A film átlagban rossz kritikát kapott, Bettany-ra hivatkozva sokak a félresikerült Legion-el hozzák összefüggésbe, de ez senkit se tévesszen meg, a két filmet nem lehet egy lapon említeni.

Nevek:
Paul Bettany, Karl Urban, Cam Gigandet, Maggie Q, Brad Dourif, Lily Collins, Christopher Plummer

Összegezve: kicsit sima, kicsit kusza, de a látványos sci-fi akciófilmek szerelmeseinek mindenképp érdemes megnézni.

Ha egy másik véleményt akarsz a filmről: KLIKK IDE.

8

The Tree of Life (Az élet fája, 2011)





Nagyszerű poszterek felemás filmmel párosítva.

Mr. Malick The Thin Red Line-ja (1998) a kedvenceim kozé tartozik, ezért nagyon is kíváncsi voltam ezen új alkotására. Végeredmény?
Bő 2 óra szenvedés. Megérte? Nem.
De nézzük miért is…

Sztori:
Hát a sztori egyszerű, mégis nagyon komplex… valahogy úgy írhatom le, mint egy valamennyire megtört építész visszaemlékezése gyermekkorára, amolyan fájdalmas létmerengés, mely az ember helyét keresi a világban, felveti az otthon által belénkvert értékeket, szeretetet, lojalitást, toleranciát, vagy épp azok hiányát… s mindezt amolyan látomásos kép és hanghatással átitatva, s összehasonlítva a világmindenség örökkévaló kavargásával…

Véleményem ott kezdeném, hogy ez a film sokat akart, rengeteg munkát, stílust, gondolatot, érzést és filozófiát vittek bele… de sajnos annyira elszállt, néhány helyen annyira kitérő, inkoherens és szaggatott volt, hogy azt dolog volt elviselni.

A képvilág nagyon szép, a konkrét történetet bemutató kameraállások eleinte fenomenálisnak tűntek, egy idő után viszont annyira túl voltak használva, hogy erős mesterkéltség érzését keltették. A színek nagyon az érzések segítségére válnak.

Mi volt akkor a fő gond?
A hang. Túl öreges volt, de még nem is ez a baj, semmi bajom a komolyzenével… hanem inkább az akarattal  belevitt alapzaj, mely az ember agyába hatolt, s néha már a gondolatról is elvonta a figyelmed. Emellett… az a rengeteg elsuttogott gondolat. Az ember amikor mereng, töpreng, nosztalgiázik, vagy egyszerűen beszél a saját fejével, nem suttogásnak hangja a szavakat. Igen rejtélyesebb lett tőle a hangulat, de az egész egy halálos ágy érzését keltette, mely az alapmorajlással együtt kegyetlenül próbára tette a türelmem. (s itt egyes szám első személyben beszélek, mert ez úgy látom csak az én problémám.) A másik baj, a zene néha passzolt, sokszor azonban a kép egyszerű szépségét tette tönkre.
De zárjuk le ezzel a hangot.


A szép Képvilág koherenciája…
Miután két alapvetően haszontalan képsor után (melyeken keresztül a gyász s a múlhatatlanul elmébe vésődött emlékek fogalmával, na meg a szereplőkkel ismerkedik meg a néző) a normális történetbe is belevetődhetne a néző, hamarosan egy hatalmas teremtéselméletet kap az Univerzum térhódításától kezdve napjainkig… igen az ember elmélkedik a létről… de ha dokumentumfilmet akarok nézni, bekapcsolom a National Geographic-ot… félre ne értsen senki… a képek s a megvalósítás fenomenális… csak nem illik sehová… tulajdonképpen szinte az emberi türelemmel játszik…

Miután ez a rész eltelik azonban… a varázs is a múlté lesz… s megismerkedünk az egyszerű történettel… ami korrekt, de a túlstilizált bemutatás miatt egyáltalán nem fog természetesnek tűnni.
S a film legnagyobb baja pedig az, hogy miután bemutat egy darabot a múltból, nem ér el addig a pontig amit meghirdet az elején! Ezt nem részletezem hosszabban, a lényeg az, hogy megint Sean Penn-el találkozunk, aki még mindig depressziós s egyedül van a világban…

Nem tudtam tökéletesen megfogalmazni mi volt a bajom vele, egy olyan általános rosszérzésem volt filmnézés közben, s most próbáltam visszagondolni arra, mi irritált. Be kell ismerjem, nagyon negatív voltam, ezért elismétlen még egyszer a pozitívumokat, hátha ez segít: fantasztikus kép és színvilág, szép alakítás Brad Pitt-től.

Nevek:
Brad Pitt (nem dicsérjük többet), Sean Penn (abszolút feleslegbe), s Jessica Chastain (aki érdekes varázst visz egyes jelenetekbe)

Elnyúlt a bejegyzés… Nézzétek meg, lehet megrengeti a világotokat, én sajnos nagyot csalódtam benne.

6.5

Repo Men


repo


Na, ez az utolsó mára, aztán nem tudom pontosan behatárolni mikor is jelentkezek. Lehet egy nap, lehet egy hét, lehet soha (azért ennyire ne legyünk drasztikusak).

Egy-két estével ezelőtt akadtam rá a Repo Men-re böngészés közben, nálunk tudtommal még be sem mutatták, s a rettenetesen negatív kritika ellenére is megnéztem, már csak Jude Law iránti szimpátiám miatt is. Azon tűnődtem utána, hogy vajon ugyanazt a filmet láttam-e mint azok az emberkék, akik annyit fikázták… Ne is mondjam, hogy a film persze a mozikban is nagyon rosszul teljesített, eddig a forgatási költségeknek csak az egy harmadát hozta vissza, ez talán a limitált premier eredménye is, bár ebben nem vagyok annyira biztos.

A sztori: a közeljövőben játszódik, ahol szárnyaló kapitalizmusunk fejlődésének egy új fokára hágott. Ha ne tudod törleszteni házad részleteit, a bank elveszi. Ha nem tudod törleszteni az autód, a bank elveszi. Ha belsőségeid nem tudod törleszteni, Repo Men-ek et küldenek utánad s halálra vagy ítélve…

Miguel Sapochnik-nak ez volt a bemutatkozó filmje, mint rendező, s egyáltalán nem sikerült rosszul. Nem mondanám, hogy tökéletes, vannak lyukak a sztoriban, kisebb nagyobb bakik, eltúlzott részek, kicsit itt-ott kiszámítható, de összességében nagyon is pozitív. Az akció jelenetek vagányak voltak, a cselekmény felpörgetett, nyugtalan, a párbeszédek ötletesek, a színészek nagyon jól játszottak, a hatáskeltés magas fokú (egy-két jelenet földbe tiporja a nézőt), s még üzenete is volt. Ami talán zavaró lehet, az a sok véres jelenet, s nyílt műtétes, darabolós dolgok.

De akkor honnan származott a negatív kritika?
Alapjában véve onnan, hogy anno dni 2008-ban megjelent egy nagyon is hasonló témájú film (musical), a Repo! The Genetic Opera. Az alapötlet szinte ugyanaz, s ezért teljesen felfordult minden, s szinte még per is lett belőle. Én nem értem, hogy is lehet a két filmet összehasonlítani, stilisztikailag két teljesen más alfajba sorolható egyed, még ha talán ugyanabba a családba is tartoznak (haha biológus duma… tudom, tudom, nem vicces). A Repo! egy felszínes, eszementül túldurvított, felforgatott, kaotikus, excentrikus massza volt, szörnyű párbeszéddel és dalokkal. A Repo Men egy sokkal egyszerűbb, kifinomultabb s élvezhetőbb adaptáció volt, s ha a két film közül az egyiket ki kellene emelni, én a Repo Men-re szavaznék, mert a Repo! egyszerűen túl sokat akart, s élvezhetetlen lett.

A rendező ebben az esetben nagyszerűen használta ki a helyzeteket, a jelenetek hatásfokát, s a zenét is. Életemben nem könnyeztem még meg akciójelenetet, s itt az egyik pillanatban azon vettem észre magam, hogy Jude Law darabolása közben könnycsepp formálódik a szememben. Ez pedig a zene és a jelenet mesteri összhang-ellentéte miatt volt. Ezt a számot azóta is egy csomószor meghallgattam, ha akarjátok, s nem gondoljátok úgy, hogy rontja majd a filmélményt, hallgassátok meg ti is.

Nevek: Jude Law (óriásit alakít), Forest Whitaker, Alice Braga, Liev Schreiber (szintén nagyon jó alakítás), Carice van Houten.

Elhúztam a szót, szerintem nagyon is érdemes megnézni.

9

Astro Boy


astro


Hmmm… ez szintén elég felemás élmény volt. Gondolom mindenki tudja, hogy a Japán manga filmesített változatáról van szó. Astro Boy: a tervezők először egy kicsit idősebbnek akarták csinálni, nem gyereknek, míg a képregényesek ragaszkodtak a gyerekhez, végül kiegyeztek a kettő között, lett belőle Level 5… az az olyan 11-12 éves.

A történet a jövőben játszódik, Metro City-ben mely csak annyi kapcsolatban van a földdel, hogy odaszórja szemetét. Az emberek helyett már minden piszkos munkát robotok végeznek. Toby a robotok atyjának gyermeke, zseni akárcsak apja, de minden lében két kanál is. Egy a polgármester miatt balul elsült kísérlet után (vörös, kék gömb,…) Toby meghal. Apja nem tudja elfogadni a halálát, így születik meg Astro Boy…

Igen, gyerekeknek való. Ráadásul ami nem tetszett, hogy a földi résznél igencsak sok elem a Robots(2005)-ra emlékeztetett. Amúgy elég kalandos, néhol vicces, néhol drámai, persze happy end, mint az ilyen filmek általában. Volt még benne egy kis Godzilla is… aki jobban odafigyel a fő harcra, majd észreveszi. Az animáció egész vagány, bár hol nem az mostanában.

Ismét neves színészek kölcsönzik hangjuk a karaktereknek, pl: Nicolas cage, Bill Nighy, Donald Sutherland, Freddie Highmore, Samuel L. Jackson, Eugene Levy, Nathan Lane, …

Nem maradt túl sok írni való, öcsikéink szeretni fogják.
7/8

Surrogates


surro


Íme még egy elő példa arra, hogyan kell egy jó ötletből közepesen rossz filmet csinálni.
A képregény adaptációkból egyre többet kapunk, felemás sikerrel. A Surrogates egy nagyszerű képregény, sötét sajátos hangulattal s rajzvilággal, s ennek minden varázsát sikerült elveszítenie a mozivásznon, íme egy-két borító:

surro1surro2

Mit is mondjak a filmről: az emberek a tökéletességre hajtottak, s ennek bizonyos formáját a surrogatekkel érték el: a látszat tökéletes, s ezt otthonról irányítod. Persze tiltakozók is vannak, a világ ettől személytelen lesz. Aztán valaki gyilkolni kezd. S nem csak a robot hal meg, hanem a gazdája is… itt jön a képbe Bruce Willis röhejes parókájú robotja, meg maga a mester…

Igen, a krimi része egész tűrhető, a sci-fi része egész tűrhető de nem újdonság, a történet kimenetele azonban szinte röhejesen egyszerű s érezhető lesz, ráadásul hiányzik még az a lekötő lüktető szál is… s mit is mondjunk … az egész így nem sokat ér.

Egyébként Bruce Willis , Radha Mitchell, Ving Rhames s James Cromwell is jó alakítást nyújt, de hát a sztori kevés egy jó filmhez.

Ha egy kicsit többet megőriztek volna a képregény hangulatvilágából, ez sokkal jobb lehetett volna …

6

Gamer


gamer

Hmmm… most erre mit is mondjak.

Az alapsztori igazán jó volt. Képzeljük el a közeljövőt, ahol 2 új játékot találtak ki nekünk. A Society-t ahol mindent megtehetsz amit csak akarsz, s a Slayers-t ahol csak túl kell éld a mészárlást. De képzeld el azt, hogy mind a kettőben élő embereket irányítsz, akik bármit meg kell tegyenek amit akarsz, pedig tudatuknál vannak.

A film a közepéig nagyon jól ki volt alakítva, látványos volt, hatásos, de aztán nagyon elsablonosodott s átment cliché-be. Ludacris internetes vitézkedése meg a táncikáló agymosottak Michael C. Hall mellett tényleg nem tudom mire voltak jók. A tetőpontról ne is beszéljünk.

A Cast nem is volt rossz. Szerintem a rossz forgatókönyvből kihozták amit csak lehetett.
Gerard Butler meggyőző volt mint a szenvedő elítélt (Kable), ugyanakkor sugárzott belőle a brutalitás néhány jelenetben. Michael C. Hall, hát Frank Castle elfuserált karakteréből mindent kihozott amit lehetett, annyi biztos, hogy a Dexter-ben nehezebb dolga volt.
Még Logan Lerman-t említeném meg, egy olyan fiatal színész, akire tényleg érdemes odafigyelni, több jó filmben kapott már szerepet.

Itt is levonhatom a következtetést, néhány film jobb a vége nélkül, ha ebbe belealszol, akkor csak nyertél.

6/7

Terminator Salvation


salva
Egyvalamit nem tudok felfogni. Miért kell mindenkinek bántania és fikáznia ezt a filmet?
Mert nem ment vissza a nagy Schwarzenegger robot az időben? Vagy tényleg, mi vele a baj?
Vagy milyen elvárásokkal rendelkeztek azok a személyek akik ekkorát tudtak csalódni?

Szerintem a Judgement Day után ez volt a második legjobb Terminator film.
Bale jó volt Connornak, bár a Batman arcát kezdhetné már hanyagolni egy kicsit.
Az effektek nagyon szépen ki voltak dolgozva, a sztori lineárisan futott, végig a jövőben játszódik, s jó volt. A vége pedig hősiesre sikerült, egy halom pörgős akciójelenet után. Mi kell még egy akciófilmtől???

A nagy, Machine Gun-nal lövöldöző rozsdás hangú Schwarzi robotokat pedig csak élvezni lehet.

10 per 10