Bunraku (2010)


Bunraku… mit is jelent ez a szó? mit is jelent ez a film?…
Hogy a film fura világa valamivel érthetőbb legyen: A bunraku egy tradicionális japán… bábszínház… színes 120 centis babákkal, színes papírdíszletekkel, színesebbnél színesebb történetekkel, pergős japán módon előadva… gyakran énekkel (kántálással) kísérve.

Sztori:
Na ezt a ‘halandzsa’ sztorit nehéz elmagyarázni… de szóval… egy világrengető háború után a fegyverek be lesznek tiltva, s az emberek újra pengével s ököllel kell megmérkőzzenek egymással… a bűn és a terror ettől még nem szűnik, a kegyetlenek hatalmasak lesznek, míg a gyengék el lesznek tiporva.

Két hős vetődik egy zsarnok uralta városba, mindkettőt más indok vezérli, de mindkettő képes az életét áldozni érte…

Vélemény:
Ez egy nagyon fura film… amolyan stílusegyveleg, nagyon le is lett szarva érte. Stílusát tekintve amolyan harcművészeti-akció film, egy nagy adag furábbnál furább stíluselemmel s történettekeréssel egybekötve. A sok stíluselem miatt a film sokaknak egy gyorsított gagyi halandzsának tűnhet, melyet könnyű megérteni, de nehéz követni.
Nekem maga a film eléggé tetszett. Tetszett a színpadias jellege, a színek, a zene, a sokat nem mondó szövegek, karakán karakterek, a jelenetek s helyek közötti kivágott papírkönyv-szerű átmenetek , összecsukló, majd újra felnyíló házak, stb. (nagyszerű, de viszonylag olcsó animáció).

Igazából élveztem a gyors tempót is, mert legalább megadta a történet menetét… kicsit keletiesen csak előre… ha lassabb lett volna, a lineáris történetfuttatás  az egyszerű, kicsit gyengus történettel nem igazán állt volna össze. A stílus maga kelet-amerikai… harcművészet fetish fegyvernélküli western fetish-el ötvözve… aminek már maga a gondolata is elég vicces.

A sztori nagyon sima és sablonos, s épp a stíluselemek teszik érdekessé. A szereplőkről épp annyit tudunk meg, amennyi a történethez elkerülhetetlen, s nem igazán bocsátkoznak filozófiai eszmefuttatásokba. A környezet kegyetlen, a karakterek erősek s kegyetlenek, minden adott az erejük összeméréséhez. A harcjelenetek nagyon jól vannak koreografálva, nincsenek össze-vissza ellassítva, kemények s dinamikusak.

A színészi játék… eh… nem rossz, igazából Woody Harrelson-t dicsérném, aki mellékszereplőként a háttérből nagyon szépen összetartotta a történetet. Lesz még egy kis elmélkedés a vadászról, a vadról, a zsarnokról, az erőről s az igazságérzetről, de mindez néhány mondatos keretek között, csak azért, hogy az elvadult akciónak legyen magyarázata. Még annyit, hogy Demi Moore-ból talán egy kicsit többet is ki lehetett volna hozni, Kevin McKidd pedig nagyszerűen adta elő a brutális szociopatát.

Szóval, ez egy olyan stílusos kis film, mely agyatlan szórakozást ígér, s egy percig sem igyekszik magát túl komolyan venni. Ha te sem teszed, talán jól elszórakozol rajta.

Nevek: Josh Hartnett, Gackt, Ron Perlman, Demi Moore, Woody Harrelson, Kevin McKidd, …
Rendezte: Guy Moshe

Egyszer igazán nézhető, még ha nem is lesz életed filmje.

8

Trailer:

The Expendables


exp

Fantasztikus mi tud születni Sly Stallone fegyverropogásos agyából. Szedjünk össze annyit a hollywoodi izomkötegből amennyit csak lehet, s kell nekünk vér, csonttörések hangja, jó tánckoreográfia, egy viszonylag semmilyen sztori, néhány ironikus mondat. Eszméletlen bodycount. Kész a nyár egyik legsikeresebb akciófilmje.

Stallone eredetileg az igazi hardcore arcokra gondolt, mint Steven Seagal és J.C.V.D., de ők az istennek sem akartak kötélnek állni. A szovjet isten, Dolph Lundgren örömmel elfogadta a felkérést, csak úgy mint Schwarzi, aki politikai tevékenysége miatt azonban nem tudta művérbe mártani kezeit, s ezért csak egy ks cameot vállalt, csak úgy mint Bruce Willis, aki bár másfele volt elkötelezve (RED), de egy pár perces cameot bevállalt. Stallone Chuck Norrisra nem is gondolt, mert tudva tudott tény, hogy mr. Norrisnak két ráncfelvarrás között semmire sincs ideje.

A mag azért összeállt. Jason Staham, Jet Li, Eric Roberts, Mckey Rourke, Dolph Lundgren. A többi szerepet pedig megtöltötte nehézfiúkkal: Steve Austin, Randy Couture, Terry Crews, Gary Daniels.

A sztori? Hát a sztori nem lényeges. Egy zsoldoscsapat feladatot kap a titokzatos Mr. Church-től, hogy eliminálják egy eldugott Dél-amerikai sziget hataloméhes s végtelenségig gonosz diktátorát. Lesz egy széplány segítőjük, akit nem lehet otthagyni, aztán meg Crash, bumm, bang, bammm, tatatatatata, pow!!!!

Az akció kegyetlen jól volt koreografálva, ezt meg kell hagyni. A szereposztás a viszonylag sztereotipikus karakterekre nagyon jó volt. A filmet már csak Mickey Rourke filozofikus eszmefuttatásáért is érdemes megnézni. Nekem a legjobban az irónia tetszett ebben a filmben, meg Eric Roberts sablonos gonoszsága, mely azokra a filmekre emlékeztetett melyeket még anno ’90 keresztapám kölcsönzött TK-ból, s kápráztatott el vele unalmas családi összejöveteleken (keresztapám egy nagy gyermek, még most is).

Igazából ezt nincs mit elemezzem többet, másfél órára kikapcsol, s nagyon is szórakoztató, bár néhány pontban talán már túl s lőnek a célon, s a vége mintha kicsit fejezzük már be módra össze lett volna csapva. Összességében azonban pozitív. 🙂

Nevek: bár már nagyjából felsoroltam, jöjjenek még egyszer… lejjebb mellékeltem a bodycountot is előző filmjeikből, a statisztika szerelmesei számára. Nagyon tanulságos. Szóval:
Sylvester Stallone, Jason Statham (egyértelműen ő vitte a filmet), Jet Li, Dolph Lundgren(rá kicsit többet bíztam volna), Eric Roberts, Mickey Rourke, Randy Couture, Steve Austin, Terry Crews, Gary Daniels, David Zayas, Bruce Willis, Arnold Schwarzenegger… s a kemény férfiak után jöjjenek a nők, akik nem is tudom miért, de háttérbe szorulnak: Giselle Itié, Charisma Carpenter.

Kíváncsian várjuk Mr. Stallone mivel rukkol elő következő ráncfelvarrása után, két szteroid injekció között.

Jegy: 8/9

S íme a bodycount ,p :

bodycount