A vadászat folytatódik.



2 hónap és 8 nap. Mit jelent ez? Ennyi ideje nem írtam. Miért is? Mert mindig akadt más szarság ami lekösse vagy az időm, vagy az agyam, de legtöbb esetben mindkettőt. Éljen a mókuskerék!

Abba viszont belegondolni is rossz, hogy mennyi film gyűlt fel a listámon ez idő alatt, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy napi egy filmet akkor is megnézek, ha csak 2-3 vagy 4 órát alszom aztán. Egyeseknek pia, másoknak vicces tabletták, vagy kaja, vagy esmeralda, vagy örökös siránkozás, vagy twilight… nekem ez. Nem nyújtom hát a szót, csak az újabb vadásszezon kezdetét akartam jelezni… 🙂

Meg egy kis zene, hogy ne unatkozz betűrakosgatás közben…

1. London Boulevard (2010) – egy ex bűnözőből lett botcsinálta testőr egyensúlyozása az alvilág, testi kísértések s a múlttól való szabadulás között. Colin Farrell s Keira Knightley, megszokott sztori, néhány jól illesztett elemmel, sablonos, de mégis hatásos csattanóval. 8

2. The Way (2010) – erről hosszabban szerettem volna írni, de nem jött össze. Egy gyönyörű film egy apáról, aki arról értesül, hogy fia az ‘El camino de Santiago‘ (aki nem tudná, Európa egyik leghíresebb zarándokútja) kezdetén életét vesztette. Az apa a fejébe veszi, hogy beteljesíti a fia sorsát, és eljuttatja az úti célba. Gyönyörű film, emberekről, emberségről, fájdalomról, megnyugvásról, választásokról, az életről. Visszatekintésekkel tarkított, színes tájakon átvezető, az emberi lélek mélyébe markoló film. Martin Sheen egyik legjobb alakítása az utóbbi időben. 10

3. The Way Back (2010) – Egy megkérdőjelezhető igaz történeten alapuló film, mely a szabadsághoz vezető hosszú utat írja le, Szibériától egészen Indiáig. Nagyszerű alakítás Jim Sturgess-től s Ed Harris-től. Viszont kötélidegek kellenek ahhoz, hogy végignézd. 8.5

4. The Eagle (A Sas -2011) – ott folytatódik, ahol a Centurion abbamaradt. Egy római katona, apja becsületének érdekében, vissza akarja szerezni a tragikus sorsú kilencedik légió aranysas szobrát, s hűséges kelta szolgájával a vad, még akkor nem skót felföld mélyébe fognak merülni. Channing Tatum, Jamie Bell. A Centurion jobb volt, de ez is nézhető. 7.5

5. The Rite (A rítus, 2011) – Ördögűézés Anthony Hopkins módra. Been There, done That. 5.5

6. The Adjustemt Bureau (Sorsügynökség, 2011) – érdekes perspektíva, nyomi szerelmi történettel ötvözve. A szerelem mindent legyőz, még akkor is, ha egy teljes titkos sorsváltoztató ügynökség van ellene. A film sorselhatárolós ötlete fenomenális, s valahol politikai kritikát is takar. A lehetőségek szerint, ezt vagy akcióval, vagy romantikával lehetett volna övezni, hogy a közönséges nézőknek emészthető legyen, ezen film esetében ez utóbbi győzött, s egyértelműen a film kommersz gyengepontja is lett. Matt Damon, Emily Blunt. 8.5

7. Unknown (Ismeretlen férfi, 2011) – felébredsz a kómából, s rájössz, hogy valaki más lépett a helyedbe, s identitásod lényegében megszűnt. Ezért pedig elindulsz, hogy az igazad bebizonyítsd… érdekesen kezdődik, de már az elejétől sejteni lehetett hogy a 007 s a Bourne filmek homogén keverékébe fog torkollani. Ettől függetlenül nagyon is nézhető. 8

8. Take me Home Tonight (Szédületes éjszaka, 2011) – eltolt okosfiú, aki inkább a kényelmes semmit választja ahelyett, hogy valamit kezdjen az életével, s egy videotékában tengeti napjait. Egy napon odavetődik a lány aki elérhetetlennek tűnt gimiben, s most is elérhetetlen, de egy ügyes hazugság s egy felvetődő partilehetőség után a kocka fordulni látszik, marad hát a hazudozás, aminek persze sok-sok necces helyzet lesz az eredménye. Sablonos film? igen, az, kétségkívül az. De mi volt megkapó benne? A feelingje. Olyan tipikus kilencvenes évek vígjátéknak volt felépítve, amiken mindannyian felnőttünk (ezt persze a 20+ korosztályra értem), s amiket olyan szívesen hordunk le, s mégis, amikor valami ilyesmivel találkozunk, valahol édes nosztalgiát kelt, még akkor is ha csak hollywoodi töltelék. BTW, Topher Grace szimpatikus volt ebben a filmben, ez is egy olyan mondat amit csak egyszer írok le ebben az életben. 8.5

9. Dylan Dog – Dead of the Night (2011) vannak a normális emberi lények, s vannak a horrorfilmbe illő alakok. Persze mindkét fél létezik. A kettő közt van Dylan, a detektív, akinek a múltja a két fél közé tehető valahova, a jelene pedig, akármennyire is ellenére van, ugyanoda vezeti vissza. Nyolcvanas évekbe illő sablonos sztori, kellemesen fekete humorral fűszerezve. Maga a film nem igazán jó, de nézhető, még akkor is ha Brandon Routh annyira fásult, mint a száz éves tölgy az erdő közepén. 7

10. Gnomeo and Juliet (Gnómeó és Júlia, 2011) – a shakespeari tragikus történet kertitörpe animációba ültetve. Első gondolatom: utálom a kertitörpéket, s a hideg futkos tőlük a hátamon. Így nehéz obektívan ítélkezni. Második gondolatom: volt benne néhány érdekes ötlet, de a fűnyíróversenyes és a rózsaszín flamingós részeken lovagolva, s sok más apróságon tovább kiakadva azt mondhatom, menekülj! 4.5

Mára Ennyi. Folyt. Köv.

Reklámok

The Fighter (A Harcos -2010)


Úgy látszik a boksztörténetek sohasem mennek ki a divatból. Hát ha ilyen szinten vannak előadva már hogy is mennének? Főleg ha a történet amin a film alapszik még igaz is…

Steve O. Russell az I Heart Huckabees (2004) után eléggé eltűnt a porondról. Eltelt hat év… és egy óriási első menetes KO-val tért vissza!!!

Sztori:

Mint már mondottam, a film igaz történeten alapszik, a ‘Irish’ Micky Ward útját mutatja be a törött kéztől a váltósúlyú világbajnoki címig.

Még egy filmélmény amit nehéz szavakba önteni. Először is, azt az érzést keltette bennem, hogy igen, ez a kilencvenes években volt. A színek, a helyek, a hatások, a karakterek… egyszerűen összeállt egy kép amit szépen végig is vittek. Aztán, ott volt a forgatókönyv, ami nagyon jó volt.  Sohasem hagyta, hogy a néző érdeklődése lankadjon, változatos volt, valamilyen feszültség mindig akadt benne. A bokszmeccsek sorrendjén kívül ráadásul még az események valós folyamát is meglepően jól követték. A párbeszédek hatásosak olt, se nem túl sok, se nem túl kevés, Dicky Eklund (Bale) pedig keserédes humorral fűszerezte meg az egészet. Sok karakterrel találkozunk a film folyamán, akiket többnyire igaz alakok ihlettek, a legerősebb konfliktust pedig az ír berkekben mindennél fontosabb család fogalma fogja szolgáltatni. A fantasztikus színészi játékoknak, s erős jeleneteknek köszönhetően pedig egyértelműen érezni lehet azt, hogy harcosunk igencsak lentről jön, álmai pedig a csillagos égbe vezetnek, s az a csökönyösség amivel ragaszkodik az álmaihoz, még akkor is, ha sokszor meginog alatta a talaj, nagyon közel hozza majd a néző szívéhez. A másik dolog Christian Bale eszméletlen átalakulása… végre ismét láthattuk játszani az elmúlt két-három év dörmögős szerepei után… meghökkentően tökéletes volt… szinte betegesnek mondanám, s a hatások amiket keltett a filmben ezzel a jól erőltetett drogfüggővel, azt merném mondani, hogy a film sója volt. Abszolút megérdemelt Oscar. Kiemelném még azt, hogy Melissa Leo (Frozen River, 21 Grams) díja is mennyire megérdemelt… még egy gyönyörű alakítás,  akkor is ha Bale radikális átalakulása beárnyékolta az övét.

Nevek:

Mark Wahlberg, Christian Bale, Amy Adams, Melissa Leo, …

Ha még nem láttad, akkor mire vársz?

nagy 10