Fright Night 3D(Frászkarika, 2011) Mozinap6


3Ds vámpírfilm, mert a vámpírok annyira divatban vannak. 🙂

Sztori: Egy tinédzser azt feltételezi, hogy új szomszédjuk egy vámpír… s igaza is lesz.

Vélemény:

Az 1985-ös, ugyanazon a címen futott klasszikus 3D-vel és Colin Farrell-el megspékelt átdolgozása.
A film maga elég felemás élmény volt még moziban is. Először is… a film első fele teljes sablonháború… néha már azt hittem, ezt végig sem bírom majd nézni…
A film második felében aztán beütött az abszurd fekete komédia faktor, a robbanásos dolgok, ütközések, gázolások, deformációk, sziporkázó egymondatosok, … az egész a feje tetejére állt, s eszméletlen jót szórakoztunk rajta (én is, barátnőm is, ami jót jelent, mert 90 fokban eltérőízlésünk van).
Kapunk egy elég szerencsétlen, de annál komikusabb sarlatán vámpírvadászt Peter Vincent (David Tennant) személyében, aki ennek a résznek a sója lesz. Ami még fergetegesen undorító, beteges és poénos, az Christopher Mintz-Plasse újjászületett része lesz, de erről nem árulok el többet, ezt látni kell.
Annyi biztos, hogy Colin Farrell kicsit alul volt használva, Anton Yelchin pedig nem igazán vezérszerep-figura, de nem végezte rosszul a dolgát. Imogen Poots-al meg Toni Collette-el pedig ki lehetett pipálni a rémülős szőkék alcímet is.
A 3D nem tudom minek kellett. A jelenetek többsége éjszaka játszódik, s az effektusok s az élek egyszerűen elvesznek. Egyedül néhány parázsjelenet s undorító vámpírarc lesz hatásos, erre pedig felesleges volt költeni.
Igazából ez egy no-brainer, s nem maradt mit írjak róla. Jöjjenek a nevek:

Anton Yelchin, Colin Farrell, David Tennant (neki külön kis csillag), Christopher Mintz-Plasse, Imogen Poots, Toni Collette.
Rendezte: Craig Gillespie (Lars and the Real Girl)

Tedd félre az agyad, éld túl a film elei sablonháborút s végül azt fogod mondani, talán megérte.

7.5

Trailer:

Reklámok

Rubber (2010)



‘This movie is a homage to ‘no reason‘, that most powerful element of style…’
És ezzel kb. le is tudhattam volna a filmet. De nem, nem ússza meg ennyivel…

Sztori:
Robert-ról, az elhagyatott sivatagi kocsigumiról szól, aki rájön, hogy romboló telepatikus erővel rendelkezik… nemsoká pedig egy sivatagi kisvárost fog rettegésben tartani…

Vélemény:
Első ránézésre azt mondaná a tudatlan, hogy ez csakis valami amerikai independens csoda lehet… s majdnem igaza is van tudatlanunknak… ugyanis ez egy francia independens csoda, óriási amerikai beütéssel. Quentin Dupieux írta, rendezte, s mr. Oizo néven még a filmzene legyártásában is közreműködött. Állítólag először az egészet csak egy kísérletnek szánta… a stíluselemek nézőre gyakorolt hatását kívánta analizálni… végül azonban az egész annyira összeállt, hogy egy teljes film lett belőle. A szett nagyon amerikainak néz ki… pedig Franciaországban s Angolában történt a forgatás.

A stíluselemekről… Az egész film egy felvágós prológussal kezdődik… a ‘semmi értelme’ koncept filmes értékéről… a felhozott filmekkel történő alátámasztás kicsit erőltetett (nekem az volt…) de egy egész érdekes hangulatot teremt… mert tudni fogod, hogy semmi koherenset nem várhatsz… ezért nem fogsz csalódni.
Ezután megismerkedünk a másik fontos elemmel… a nézőkkel. Akik kinn a sivatagban követik a gumiabroncsot, látcsövekkel. A nézőket éheztetik… szomjaztatják… meg akarják mérgezni… érzitek a lényeget?
Na, emellett bontakozik ki az igazi sztori… ami egy nagyon agyament horror-komédia… a gumiabroncsról… aki felrobbant mindent ami az útjába áll, felfedezőkedvét semmi nem szegi, sem nyuszi, sem holló… sem ember.
A színek élénkek, amolyan hetvenes évek technicolor-ját idézik, a táj hangulata fenomenális… a színészi alakítások a helyükön vannak, a szöveg viszonylag kevés, de annál agyafúrtabb… a központi szál a történetben elég gyengus, de ezt a hiányt fantasztikus rendezői stíluselemek, ötletes kameraállások, s érces humorral kárpótolják. A zene eszméletlen hatásos.
Ami érdekes volt, s mégis elvett a film értékéből… az a rész amikor a színészek unják már az egészet s haza akarnak menni… itt már túl sok volt a ‘no reason’ elemből.

Nevek:
Stephen Spinella, Wings Hauser, Roxane Mesquida, Jack Plotnick, …

Ez az egész egy mocskos nagy kavarodás volt… de egy nagyon szórakoztató mocskos kavarodás… “fairy tale for the sick and twisted”. Szerintem néhány éven belül a kultuszfilmek közé fogják sorolni, mér akkor is, ha a nézők fele óriási örömmel utálja. Mr. Dupieux teljesítménye előtt le a kalappal…

8.5

11… az ismeretlen fajtából…



1. Every Day (2010)- egy New York-i házaspár problémáiról. Főszerepben Liev Schreiber és Helen Hunt. Egyszer nézhető. 6.5
2. The Wildest Dream (2010) – egy érdekes dokumentumfilm George Mallory hegymászó életéről s 1924-ben, a Mount Everest meghódítása közben bekövetkezett haláláról, illetve holttestének 75 évvel későbbi felfedezéséről. 8.5
3. The Best and the Brightest (2010) – egy család New York-i iskoláztatási hercehurcájáról. Egy elég félre sikeredett vígjáték, rossz alakításokkal. Főszerepben: Neil Patrick Harris és Bonnie Somerville. 5
4. Firebreather (TV 2010) – Cartoon Network által szponzorált animáció, viszonylag ismeretlen képregény alapján. Elég olcsó, néhány helyen amatőr, a háttérsztori unalmas, ettől függetlenül akad egy-két érdekes pillanata, s a gyerekek talán élvezni fogják. 7
5. Meskada (2010)- kisvárosi gyerekgyilkosságos detektívtörténet régi recept alapján. Kicsit nyomott, kicsit klisés, egy unalmas estén egyszer nézhető. Főszerepben: Nick Stahl. 6
6. Eric and Ernie (TV 2011) – egy dráma-vígjáték a híres brit komédiás-duóról. Egész jó. 8
7. Imax Hubble (2010)- Egy dokumentumfilm a Hubble űrteleszkóp történetéről, javításáról. Gyönyörű képek, eszméletlen lehetett volna 3D-ben. Narrátor: Leonardo DiCaprio. A szöveg kicsit sablonos amerikai űrduma, ettől függetlenül érdemes vetni rá egy pillantást. 8.5
8. Blooded (2011)- egy brit film, rekonstruált jelenetes dokumentumfilm stílusban egy vadászcsapatról, akikből az állatvédő aktivisták vadat csinálnak. Elég gyengus. 4.5
9. The Roommate (2011) – egy egyetemista lányról, akibe hibbant szobatársnője teljesen belehabarodik, s elszabadul a zakkant kliséháború. 4
10. Somebody’s Hero (2011)- egy kellemes kis film egy könyvelőről, akit meghat az, ahogy gazdag özvegy ügyfelének a fia a halott édesapját egy szuperhőssel igyekszik kipótolni. Miközben a jelmezt próbálgatja, valaki ki akarja rabolni a boltot, ő pedig szuperhős csizmában találja magát. Kicsit családi Kick-Ass koppintás, de egész nézhető. Főszerepben: Christopher Gorham (Jake 2.0). 8
11. Waiting for Forever (2010)- egy hányatott sorsú bohém fiúról, aki élete szerelmét követi láthatatlanul mindenhová, s miután erőt vesz magán, megpróbál a kegyeibe férkőzni. Kicsit esetlen, van benne néhány szappanbuborékos szöveg, ugyanakkor kellemes is. Egyszer meg lehet nézni. Főszerepben: Tom Sturridge, Rachel Bilson. 7.5

Rango (2011)



Bár nem az első 2011-es film melyet láttam, gondoltam jobbal nem is indíthatnék,  mert ezt legalább a moziban néztem, és ugyebár moziban szebb a világ…

Gore Verbinski (ex- punk rock gitáros :p, az első három Pirates of The Caribbean (2003,2006,2007) film, a The Weather Man (2005), a The Ring (2002), a The Mexican (2001) és a Mousehunt (1997) rendezője) ismét kiélhette nagyon is elszállt kreativitását, s nem kevesebb mint 135 millio Dollár állt ehhez a rendelkezésére! Az eredmény? Lássuk csak…

Sztori:
Rango egy átlagos háziállatka (egy kaméleon), aki egy akváriumban tengeti napjait, világmegváltó hősnek képzelve magát, amolyan színházosdit játszva. Gazdái épp a Mojave sivatagon utaznak keresztül, mikor is egy elütött tatunak köszönhetően Rango akváriuma elszabadul… s hősünk a sivatagban találja magát… a képzeletvilág pedig úgy tűnik lassan valóra válik…

Milyen is volt?
Eszméletlenül látványos. Az animáció olyan valósághű, olyan apró részletekre figyeltek, olyan gyönyörű, hogy szinte megszólal, még akkor is ha a karakterek kinézetét kicsit sem nevezhetjük esztétikusnak (de annál szimpatikusabbak…). A sztori amolyan sima western történet, melybe egy oda nem illő hőst kerítettek.  A vad világ s az elkényeztetett városi kaméleon közti különbség fantasztikus helyzet s karakterkomikumnak lesz a forrása. Elég nagy bátorság kellett ahhoz, hogy ilyen sivatagi állatkákkal játszadozva építsék fel a világot, könnyen balul is sülhetett volna el… igen sokan irtóznak tőlük, mondjuk a külső s karakter közötti ellentétet olyan jól használták ki, hogy ennek a miniatűr western django-nak a láttán az undor meg sem fog fordulni a néző fejében. Az előbb említetteket megspékelték még egy csomó jó dumával, kis látomásossággal, egy gonosz teknőssel, víz utáni kutatással és harccal (kis morális jelleggel talán). A film cselekménye nagyon is dinamikus, valami mindig ott tartja a tekinteted a vásznon. Rango viselkedése s modora kicsit Jack Sparrow-ra emlékeztet… de gibírc alakja miatt mégis másként hat. A zenélő baglyok (eszméletlen, hogy mennyi ízt adtak az egésznek azzal a néhány jelenettel amikor a baglyok is megjelennek) hősünk halálára utaló szarkasztikus utalásai pedig mindent csak még nevetségesebbé tesznek, s ugyanakkor csak spékelik a néző figyelmét. Jaj, s Clint Eastwood… többet nem is mondok inkább a sztoriról. Látni kell…

Hangok: sok-sok ismert hang, mondjuk itt a karaktereket s a mozgást is valamennyire utánuk mintázták… a színészek is színházosdit játszottak, s végül az egész világot ezek után a minimalisztikus hang s képfelvételek után igazították. (magyarul, még a tiszta animációnál is durvább melóról van szó).
De kik is szólalnak meg:
Johnny Depp, Isla Fisher, Abigail Breslin, Ned Beatty, Alfred Molina, Bill Nighy, Timothy Olyphant, Ray Winstone,

Duma befejezve. Irány a Mozi!

9/10


Azért még dobok ide néhány képet, csak úgy ízelítőnek:)


– But, The Lizard? He’s Gonna Die!

-But When is He Gonna Die?
-Soon, Compadre…

The American


american

Miután Svédországban az életére törnek, Jack Olaszországba utazik, s rövid bújkálás után elvállal egy állítólagos utolsó megbízatást. Miközben a merényletre készülődve követi a neki hagyott utasításokat, összebarátkozik egy öreg pappal, s szerelmes lesz egy szépséges luxusprostiba is… a megbízatással pedig mintha valami nem lenne rendben…

Vártam is ezt a filmet… meg nem is. Nem tudtam mire számítsak. Ez nem az a tipikus bérgyilkos film, ahol autók tetején ugrálva követik egymást, majd ezer méterről tökéletes headshottal terítik le a gonosz ex-kgb ügynököt. Itt mindennek meg van a helye, az ideje, mindent egyeztetni kell, ki kell várni, egyetlen apró félresikerült mozdulat az ember életébe kerülhet, a szálakat el kell simítani, minél feltűnésmentesebben likvidálni, majd a semmibe veszni. Nagyon tetszett a táj a filmben, a fojtott erő, az unott függetlenség, magányosság, a kiszámíthatatlan, bár kicsit sablonos karakterek (ezek a sablonos karakterek kicsit a hatvanas-hetvenes évekre emlékeztettek, egy olyan Roger Moore-os James Bondra), a fordulatos cselekmény, hogy nem a tettek, hanem a jelek beszélnek, a kemény, kegyetlen szenvedélyesség, a paranoia, ilyennek képzeltem mindig is el egy igazi bérgyilkost, s ezért erről a filmről semmi rosszat nem tudok igazából mondani. Talán annyit, hogy az adrenalinbombázóknak unalmas lesz, s a vége talán kicsit kiszámítható, de ez legyen a legkisebb baja.

Nevek:
Rendezte: Anton Corbijn (Control – talán ez magyarázza az egyedi hangulatot)
George Clooney, Violante Placido, Thekla Reuten, Paolo Bonacelli, Irina Björklund, Johan Leysen .

Szerintem érdemes megnézni, valahol a The Limits of Control (2009)-al vetekszik, még ha a szimbólumok mennyiségében s eredetiségben nem is ér fel hozzá. Kellemes meglepetés volt.


9/10

The Eclipse (2009)


eclipse

Még mielőtt bárki is rosszra gondolna, nem a Twilight-ról fogok megint írni, mert minek is csinálnék ilyet? Nem szeretem kínozni sem magamat, sem benneteket, ezért hát valami végtelenszer jobbat mutatok nektek.

A The Eclipse egy ír horrordráma (bár talán a horror kicsit erős kifejezés rá, én inkább misztikus drámának nevezném). Múltkorában netes böngészés közben akadtam rá, aztán pedig mérlegeltem egy jó percig, hogy szedjem le, ne szedjem le, az erősen félrevezető IMDB-s alulértékelés miatt (akkor alig ütötte meg a 6-ot, most nőtt egy picit, de nem jelentőset a pontszáma). Végül azonban a sztori annyira érdekesnek tűnt, hogy leszedtem, s még aznap éjszaka megnéztem (olyan jó éjfél után, ahogy azt illik). Filmtől még így nem borsódzott a hátam soha. Ledepresszáltam, s szaladgáltak a libák a hátamon még egy olyan jó 10 perccel a vége után is.

Gondolom egy ilyen bevezető után érdekel a sztori
Egy ír kisvárosban egy özvegyen maradt férfi(Michael) él családjával. Felesége szomorú halála miatt a múlt nem hagyja nyugodni. A városba egy irodalmi összejövetelt rendeznek, Michael kell hordozza az egyik neves írónőt (aki horrortörténeteket ír egyébként). Miközben ők egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Michael életét furcsa hallucinációk forgatják fel…

Mit nem szerethetett a nép ezen a filmen? … nagyon vontatott, s az első tíz percen kifejezetten nehéz keresztüljutni. Azonban, ha ezen a tíz percen túl vagy, a többi egy lassú lavinaként fog eltakarni. A történet szép és kerek, abszolút valóságszerű, ugyanilyen lassan bontakozik ki. Kevés a horrorisztikus jelenet, viszont azok olyan jól vannak elhelyezve a filmben, hogy mindig abszolút váratlanul fognak érni, s ha esetleg a drámai szál alatt elkalandozott volna a figyelmet, biztos lehetsz benne, hogy ismét a képernyőre fogsz meredni. Igazából kevés olyan filmet láttam, mely ilyen vontatott lett volna, a misztikum ilyen jól kapcsolódjon a drámával, s a vontatottság ahelyett, hogy elvenne a varázsból, még inkább meg is kétszerezi. Érdekes itt is a halálmotívum, ugyanis a kísértet még nem halott. Vannak olyan hiedelmek, melyek szerint, mikor egy ember közel van a halálhoz, lelke néha elkalandozik a testéből… de erről nem beszélek többet, nézzétek meg inkább…

Nevek: Európai viszonylatban ismét ismert nevekkel találkozunk… Ciarán Hinds (Münich, Hallam Foe, There Will be Blood, stb.stb.), Iben Hjejle (High Fidelity, Defiance, …), Aidan Quinn (Benny and Joon, Frankenstein, Legend of the Fall, vagy pl. a Jonah Hex, hogy valami újabbat is mondjak), hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Még valami… a filmet Conor McPherson brit viszonylatban híres ír színdarabíró írta s rendezte… meg kell jegyezni a nevet, szerintem még várhatunk tőle érdekes alkotásokat.

Hosszúra nyúlt a szó, ez a film egy élmény volt… tiszta szívvel ajánlom mindenkinek.

NAGY 10

Cemetery Junction


cemetery


Ricky Gervais legújabb filmje (Stephen Merchant hatalmas közreműködésével). Mit is gondoltam először? Azt, hogy ez megint valami Gervais-féle eszetlen, kuszán megkavart, bár valahol mégis elgondolkodtató komédia lesz, mint mondjuk a The Invention of Lying, de őszintén meg kell valljam… csalódnom kellett, ez a film több volt annál.

Mi is tette különlegessé?
A sztorit ismerjük már… három lassan felcseperedő fiatal kalandjai a fagyott angol kisvárosban, melyet lassan kezdenek kinőni…
Ami különlegessé tette, az egy isteni feeling volt, amit az elejétől egészen a végéig sugárzott a néző irányába, hogy a film végére csak egy apró radioaktív csillogással az arcotokon nézzetek a semmibe, s csak annyira gondoljatok: ezt mégiscsak megérte megnézni. 🙂 Miről is beszélek? (Mert tényleg csak oda nem jutottam még el) Fiatalos lendületről, non-konformizmusról, kalandvágyról, arról az ‘ennél talán több van bennem ‘ érzésről, mely mindannyiunkban ott van valahol, s szüntelen újabb kihívások felé hajt bennünket, mindez megkeverve egy kis komédiával, szerelemmel, családi balhéval, ezzel-azzal…

A színészekről:
A három főszereplőnk három viszonylag új arc az angol filmporondon, bár nevük az utóbbi időben egyre ismertebbé válik:
Christian Cooke, Tom Hughes (az ő nevét nemsoká még egy film kapcsán is meg kell majd említsem), Jack Doolan
Mellékszerepekben találkozunk inkább nagyobb nevekkel, ez elég meglepő, de annál is vagányabb dolog: Felicity Jones, Ricky Gervais, Julia Davis, Ralph Fiennes, Emily Watson, Matthew Goode, …
Arról, hogy ki játszott jól, s ki játszott rosszul, nem igazán érdemes szót ejtsek. Az egész egy szép egységet alkotott… nekem ennyi elég volt.

Mindenképp érdemes rá vetni egy pillantást… egy kellemes esti film, valahol mégis elgondolkodtató, ha van kedved gondolkodni. Ha nincs, akkor is élvezni fogod, s aztán mehetsz tovább dolgodra… ,p

9/10