Priest (A pap- Háború a vámpírok ellen, 2011)



Sztori:

Egy alternatív világban a vámpírok s az emberek évszázadok óta háborúztak egymással, egészen addig, míg az emberek az egyház vezetésével, s a Papoknak nevezett különleges harcos rend segítségével győzedelmeskednek. Ezután a megmaradt vámpírok rezervátumokba kerültek, a papok pedig teljesen feleslegessé válva, egyszerű szürkeségben tengetik napjaikat az egyház oltalmában. Egészen addig, amíg az egyik pap telepes testvérének a családjára vámpírok nem támadnak…

Vélemény:

Ez is egy képregény adaptáció, s bár nem igazán érdekelnek a képregények, ennek is egy picit utána nyomozva úgy tűnt, hogy a film egész hűen átadja a képregény által felvázolt világot.
Ha magát a filmet nézzük, egy pörgős akciófilmet kap a néző, ha nem is olyan eredeti (a sivatag kicsit Mad Max-szerű, a város pedig olyan általános sci-fi város), de annál jobban kivitelezett helyszínekkel, a jövő a jelen s a múlt darabkáinak apokaliptikus illeszkedésével. Az animáció nagyon vagány, mondjuk magukkal a vámpírokkal néhol nem voltam megelégedve, a harcjelenetek jól voltak koreografálva, a színészi játék (mínusz Cam Gigandet, akinek a dacoláson kívül más dolga sincs) pedig szépen illeszkedik az egész világ vad visszafogottságával.
A cselekmény maga nagyon egyszerű, egy szálon fut előre, s ahhoz a szálhoz kézzel-körömmel ragaszkodik, s ez alapjában véve nem egy rossz dolog. A film talán egy picit rövid, ez megint a képregény történet hibájának tudható be, amiből általában hiányoznak a hathatós visszapillantások, töltelék képek. Igazából elnéztem volna még egy félórát ebből a filmből, úgy háttérsztori mint sima akció formájában.

A film átlagban rossz kritikát kapott, Bettany-ra hivatkozva sokak a félresikerült Legion-el hozzák összefüggésbe, de ez senkit se tévesszen meg, a két filmet nem lehet egy lapon említeni.

Nevek:
Paul Bettany, Karl Urban, Cam Gigandet, Maggie Q, Brad Dourif, Lily Collins, Christopher Plummer

Összegezve: kicsit sima, kicsit kusza, de a látványos sci-fi akciófilmek szerelmeseinek mindenképp érdemes megnézni.

Ha egy másik véleményt akarsz a filmről: KLIKK IDE.

8

Buried (Élve Eltemetve- 2010)



Egy egyszemélyes film, melyet nagyon vártam már… aztán persze megint egy kicsit savanyú lett a limonádé.

De kezdjem a sztorival:
Az egész ott kezdődik, hogy egy kamionos, akinek Irakba szólt a megbízatása, egy fakoporsóban ébred, egy gyújtóval s egy telefonnal, eltemetve. Vajon sikerül megmenekülnie?

Vélemény:
Hát … valahol jó, valahol rossz, de inkább az utóbbi felé kacsintgat. Az alapötlet nem rossz, azonban elég sok részlet hagy némi kívánnivalót maga után, sajnos. Kezdjem a pozitívummal: a klausztrofóbia, a feszültség, a kilátástalanság, az élet s a hátrahagyottak utáni vágy kézzel fogható lesz. Jöjjön a rossz: mihez kezdesz egy telefonnal, ha a föld alá vagy temetve? Sajnos valószínűleg semmihez. De tegyük fel, hogy igen, működik… akkor is ott volt ez a telefonáljuk végig a fél Amerikát dolog… kellettek a feszült drámai pillanatok, igen, kellettek a beszélgetések… de valahogy az egész nagyon de nagyon hihetetlen volt. Még egy valami… ki az az idióta, aki elrabol egy embert, a föld alá temeti, majd azt mondja neki, szerezz pénzt vagy meghalsz? Főleg egy kamionsofőrt? Be Serious. Ki fizet egy kamionsofőrért (s ezt a mondatot nem sértésnek szántam, csak puszta logika)? Egy normális terrorista: elrabolja, megkötözi, majd levélben képekkel, vagy videón maszkkal fenyegetőzik. Általában így tanítják arrafelé. Mindenesetre díjazzuk az emberrablók eredetiségét.
Na jó, így a sok rossz után, jöjjön még valami jó… amivel meg voltam még elégedve az Ryan Reynolds alakítása, a kevés de hatásos fény, a felvételi szögek, a hatások, melyeket az elején már említettem, s a film végkimenetele, amit bár sokan idiótaságnak tartanak, szerintem nagyon is így illett a film menetéhez, s meghökkentő ugyanakkor várható volt.

Név: Ryan Reynolds.

Fele hiba, másik fele tökéletes… egyszer meg lehet nézni.

6.5

After.Life (2009)


after


Íme még egy film melyet nagyon vártam, aztán nagyon felemás véleménnyel lettem a végére.

Már a sztori is erős bonyodalmakat ígér:
Egy fiatal lány meghal egy autóbalesetben, majd egy temetésszervező asztalán ébred, be van zárva, s állítólag a temetésszervező mindent megtesz annak érdekében, hogy átsegítse őt a túlvilágra…

Most le fogok lőni egy-két érdekességet. Sajnos muszáj, hogy tudjátok mire számítsatok…

A film sokáig abba az irányba halad, hogy a lány halott, s amolyan tipikus szellemsztoriként forog tovább, kis látomásossággal, természetfelettivel, meg ilyen-olyan apróságokkal, pucér Christina Ricci-vel az asztalon (hogy Pista bácsi se unja), s egy hős szerelmes Justin Long-gal (hogy Mari néni is a székben maradjon). Aztán amikor a közepén a dolgok kezdenek laposodni, s egy freaky kisgyerek is odatéved, s kedves forgatókönyvíró s rendező nem kollégáim (nekem ugyebár semmi közöm sincs a filmbizniszhez, egyenlőre ,p) úgy döntenek: adjunk a szarnak egy pofont… s ebből káosz lesz.

Igazából kár, hogy ilyen kaotikusan összekavarták a filmet, mert csak vesztett az értékéből. Felemelkedett bal szemöldökkel fogod nézni az utolsó 30 percet, s amíg az utolsó 5 perchez nem érsz, benned lesz a kérdés: Most mi van? vagy esetleg az, hogy: Tudtam, hogy itt még lesz valami… ha te az a beleérzős típus vagy ,p . Ráadásul a film elejéhez képest a vége jelentősen begyorsul, s elkezdi az agyad akcióval zaklatni… De, legyen elég a felesleges agybombázásból.

A színészekről:
Liam Neeson – nagyon csodálkoztam, hogy bevállalt egy ilyen szerepet felesége szerencsétlen halálesete után, le a kalappal előtte
Christina Ricci – a pucér kétségbeesettség mintaképe lett
Justin Long – annyira nem illik egy hős szerelmes képébe, hogy a filmnek valóságszaga lett tőle
Chandler Canterbury– le a kalappal a gyerek előtt, volt egy-két hátborzongató pillanata

Összegzésképp annyit, hogy a filmet érdemes megnézni. Ha egy pillanatra elveszted a figyelmed, inkább tekerj vissza, mert nem fogsz semmit sem érteni belőle. Ha végig nézted, s azzal ébredsz, hogy nem értesz semmit sem belőle, akkor az utolsó félórának fuss neki még egyszer, s szidd közben hangosan Agnieszka-t (a rendezőnőt).

7