Goodbye 2010


Most, hogy ismét elővettem azt a bizonyos filmes listát, melynek a végéhez mindig az új címeket hozzácsapom, akarva-akaratlanul azt vettem észre, hogy néhány cím még 2010-ből való. Először csak simán ki akartam törölni őket, de mi a fene, ejthetek róluk néhány szót…

Egy kis zene, hogy ne unatkozzatok:

Jöjjenek a címek:

 

Amiket érdemes látni: 

1. Biutiful: Egy film egy emberről, akinek szánalmas élete vége felé a halál a vállára telepedett.  Kemény, tragikus, kicsit sorsirónia. Két órán keresztül veri a fejedbe az emberi kicsinyesség, kilátástalanság, értelmetlenség, érzéstelenség, a belenyugvás, s az érdektelenség érzését. Mit ér az emberi élet? Mit ér akkor ha nem nyújthatod azt szeretteidnek amire talán képes lettél volna? Mit vagy képes lenyelni s megtenni csak azért, hogy esetlen valami maradjon utánad? Szerintem nagyszerű film. 10

2. The Man From Nowhere (Ajeossi, Bácsi) – egy töröttnek tűnő emberrel a középpontban, aki mintha valami sötét múlt elől bujkálna.  Hősünk összebarátkozik egy kotnyeles kislánnyal, akit azonban elrabolnak miután anyja drogügyletekbe keveredik. Mire lesz képes csendes hősünk, hogy megmentse egyetlen barátját? Nagyszerű film, attól függetlenül, hogy a sztori egyszerű, sima, kicsit sablonos. Ami jó, az mind stíluselemekben jön: különös kegyetlenség, karakterisztikus mozdulatok és mondatok, nagyszerű harcjelenetek és koreográfiák, s bár a film kicsit lassan indul, miután felpörög, olyan simán visz végig a hátán, hogy alig várod majd mi történik a következő pillanatban. 10-es keleti módra. 

3. Montevideo, Bog te Video – egy kellemes hangulatú komédia a szerb foci első aranykoráról, s a válogatott rögös, de annál érdekesebb útjáról az 1930-as (első) világbajnokságra. Meglepően kellemes hangulatú, s élvezhető film volt. 9.5

4. Stake Land – egy viszonylag no-name, de annál érdekesebb film. Egy fiatal fiúról szól, aki hirtelen egy vámpír-apokalipszis közepében találja magát, s egy Mister-nek nevezett vámpírvadászhoz csapódva utazik majd az új-Éden felé. Mi volt érdekes ebben a filmben? Kicsit roadmovie-feeling, ami azonos mennyiségben keverte a kegyetlenséget a kilátástalansággal, a durvasággal, s valahol mégis maradt benne egy kis emberi érzés. Tudom, hogy ilyet meg ehhez hasonlót már egy csomót láttatok, de szerintem ez valamennyinél jobb volt. 9.5

5. The Ward – John Carpenter nevét gondolom nem sokan kell magyarázni, ha mégis akkor annyit róla dióhéjban, hogy a modern filmes horror egyik atyja. Ettől függetlenül, Mr. Carpenter az utóbbi 15 évben nem sok sikeres húzással dicsekedhet, s valahol ez a film is felemás élmény. A sztori egy fiatal nő körül forog, aki diliházba kerül, miután porig éget egy házat. Az elmegyógyintézetben pedig lenyugvás helyett szellemekre akad…  A film első része nagyszerű, a mára már klasszikussá vált horror filmek rengeteg eleme fellelhető benne, egész hatásos újraillesztésben. A film vége azonban túlcsavart s kaotikus, egy kis forgatókönyvírói ötlettelenséget sugároz.7.5

6. Trust – David Schwimmer legújabb rendezői dobása, egy furcsa családi dráma, a középpontban egy tinilánnyal, aki egy internetes “pedofil” csapdájába esik. A film első fele érdekes, a második fele zavaros s nyavalygós.  7.5

7. Hesher – Az angyalaink néha furcsamód találnak ránk. A film egy fiatal fiúról szól, aki anyja halála után egy széteső családi fészekben tengeti napjait, egy csendes kisvárosban. Itt akad össze Hesher-el, a tomboló rocker-el, aki valahogy attól függetlenül, hogy látszólag haragban van az egész világgal, valahogy mindig a közelében ragad. Fura film, vontatott, excentrikus, abszolút nem mindenkinek való, ugyankkor valahol kellemes s emberi is. Nehezen tudtam eldönteni hova is tegyem. 8

8. Everything Must Go – hősünk lábadozó alkoholista, aki épp most szabadult meg munkahelyétől s feleségétől is. Újrakezdésképp az a fantasztikus ötlete támad, hogy minden felesleges vackát háza elé hordja, s odatelepszik mellé, amíg el nem adja. Újrakezdés ez, vagy segélykiáltás? Mindenesetre hősünk kicsi magánakciója által új embereket vonz maga köré…    Kicsit kellemes, kicsit unalmas, néha vicces, néha vacak.  De érdemes belenézni… 7.5

9. Tropa De Elite 2 – A nagyszerű brazil film folytatása. A feszültség marad, de átalakul. A durvaság változatlan, csak más szemszögből van megközelítve. Kevesebb akció, több korrupció, több politika jellemzi, de ettől függetlenül nagyon érdekes.  9

10. The Conspirator (A cinkos) – Az Abraham Lincoln halálát követő nyomozásról, a tettesek kézre kerítéséről, a bűnbakok meghurcolásáról. Egy elég érdekes hangvételű film, mely valamelyest az érem két oldalát ábrázolja az igazság hajszolásában. Mindenképp érdemes megnézni. Rendezte: Robert Redford, fészerepben: James McAvoy, Robin Wright, Tom Wilkinson, … 9

11. Repeaters – egy darab Kanada. Olyan sci-fi-thriller-féle valami, három klinikán javulgató junkie-ról, akik egy fura elektromos sokk után újra és újra és újra fogják élni ugyanazt azt eltolt napot, s persze egy idő után játszadozni kezdenek a lehetőségekkel. Nem megy túl mélyen a dolgok pszichológiai s filozófiai részébe, annál inkább akció s hatalomvágy orientált. Abszolút nem tökéletes film, de az árához képest jó.  7

 

(Mára ennyi, a bejegyzés holnap bővülni fog. 🙂 )

Reklámok

Hereafter (2010)



Clint Eastwood legújabb dobása. Nézzük csak miről van szó…

Sztori: három ember, akiket megcsap a halál szele. Az amerikai egy különös képességre tesz szert (kommunikálni tud a halottakkal), mely teljesen tönkreteszi az életét. A francia újságírónő életét egy szökőár forgatja fel, s egy könyv írására készteti, míg egy londoni kisfiú ikertestvérét veszíti el. Hármójuk útja pedig valahogy összekapcsolódik…

Mint már a sztoriból is látszik, a cselekmény három szálon fut. Az egész lassú, nyomott és lassan bontakozik ki. Mind a három hős békétlen, a teljesség és válaszok után kutat. A szökőár brutális dinamikája az elején felpörgeti a nézőt, s emiatt a film közepe felé a figyelme a lassú cselekmény hatására akarva-akaratlanul lankadni fog, hiába járja át az egészet a misztikum szele. A képhatás nagyon tetszetős, a színészi alakítások jók, azonban olyan töltelék karakterekkel is találkozunk, akik csak húzni fogják az egészet, feszültséget generálva. A szálak nagyon szerteágazóak, s bár a végén Charles Dickens segítségével sikerül összekapcsolni őket, egy félig-meddig semmilyen megoldást kapunk, s az a plusz, ami a filmet igazán naggyá, látványossá, feledhetetlenné tehette volna, valahogy elmarad. Ha hasonlatot kellene rá találni valahogy, azt mondanám olyan volt mint egy törött tükör. Néhány hét múlva már arra sem emlékszel, hol állott a szobában. Ha a három rész közül választanom kellene, azt mondanám, hogy a film legjobb része az ikertestvérek sztorija volt.

Nevek: Matt Damon, Cécile de France, Frankie és George Mclaren

Ez már a második Eastwood film(az Invictus után) mely kis csalódást okozott, túl erőltetett s földhöz ragadott volt, pedig higgyétek el, nem amerikai csodasztorit vártam. Az előbb említett negatív dolgoktól függetlenül viszont nem mondhatom azt, hogy nem érdemes megnézni. Az egész okés és korrekt, de sajnos semmi több. Ha más véleményen vagytok, akkor ne féljetek azt megosztani velem.

7.5

Rare Exports (2010)




Ennél jobb karácsonyi filmet el sem tudnék képzelni. Azt hiszem, megszerzem a magyar szinkronos verziót, aztán majd megmutatom öcsikémnek, hogy egyszer s mindenkorra eloszlassam a Mikulásról alkotott téves elképzeléseit…

Sztori:
Finnországban vagyunk, a finn-orosz határ mentén (Korvatunturi-hegy, Karácsony Apó ‘lakhelye’). Egy csoport archeológiai kutatást végez a hegyen, melyről azt vélik feltételezni, hogy a világ legnagyobb sírja. A karácsony közeledik, s a sírból valami rémes szabadul el… a MIKULÁS. De nem a szeretni való… hanem az igazi, akit nem a semmiért temettek egy hegy alá… 🙂

Vélemény:

Ez Jalmari Helander első mozifilmje, a 2003-ban és 2005-ben készített sikeres rövidfilmek alapján.
Már csak attól is különleges lenne, amekkora kitalált mitológiai fordulattal kezeli a Mikulást. De erre még rátesznek egy lapáttal. Az egész egy zord, eredeti finn tájba van helyezve, egyedi hallgatag karakterekkel. Egy kíváncsi gyerek szemszögéből ismerkedünk meg a csodamesék vad valóságával. Az egész bámulatos iróniával, fekete humorral van átitatva, s néhány nagyon jó dumát találunk benne. Ez a film elrettentő, s ugyanakkor nagyon komolytalan. Más szóval: szórakoztató! A színészi játékok nagyon jók, attól függetlenül, hogy számunkra csakis ismeretlen nevekkel találkozunk. Úgy álltam neki, hogy valami karácsonyi idiótaságot vártam, nem ismertem a rövidfilmeket, aztán ebben az estben is néha a hasamat fogtam, néha a fejemet.
A minőség talán kicsit esik a film második felére, itt olyan Grindhouse feelingje lesz, de az egész megoldása nagyon vicces, s parádés. Az utolsó 5 perc majd kárpótol az előző húszért, pedig ha még a vége is rossz maradna, akkor is érdemes megnézni, már csak az első óráért.

Nevek: Tommi Korpela, Per Christian Ellefsen, …

Nagyon is pozitív, nagyon eredeti, de ne gyerekkel nézd. Rettegni fog.

9

Még Képek

Rango (2011)



Bár nem az első 2011-es film melyet láttam, gondoltam jobbal nem is indíthatnék,  mert ezt legalább a moziban néztem, és ugyebár moziban szebb a világ…

Gore Verbinski (ex- punk rock gitáros :p, az első három Pirates of The Caribbean (2003,2006,2007) film, a The Weather Man (2005), a The Ring (2002), a The Mexican (2001) és a Mousehunt (1997) rendezője) ismét kiélhette nagyon is elszállt kreativitását, s nem kevesebb mint 135 millio Dollár állt ehhez a rendelkezésére! Az eredmény? Lássuk csak…

Sztori:
Rango egy átlagos háziállatka (egy kaméleon), aki egy akváriumban tengeti napjait, világmegváltó hősnek képzelve magát, amolyan színházosdit játszva. Gazdái épp a Mojave sivatagon utaznak keresztül, mikor is egy elütött tatunak köszönhetően Rango akváriuma elszabadul… s hősünk a sivatagban találja magát… a képzeletvilág pedig úgy tűnik lassan valóra válik…

Milyen is volt?
Eszméletlenül látványos. Az animáció olyan valósághű, olyan apró részletekre figyeltek, olyan gyönyörű, hogy szinte megszólal, még akkor is ha a karakterek kinézetét kicsit sem nevezhetjük esztétikusnak (de annál szimpatikusabbak…). A sztori amolyan sima western történet, melybe egy oda nem illő hőst kerítettek.  A vad világ s az elkényeztetett városi kaméleon közti különbség fantasztikus helyzet s karakterkomikumnak lesz a forrása. Elég nagy bátorság kellett ahhoz, hogy ilyen sivatagi állatkákkal játszadozva építsék fel a világot, könnyen balul is sülhetett volna el… igen sokan irtóznak tőlük, mondjuk a külső s karakter közötti ellentétet olyan jól használták ki, hogy ennek a miniatűr western django-nak a láttán az undor meg sem fog fordulni a néző fejében. Az előbb említetteket megspékelték még egy csomó jó dumával, kis látomásossággal, egy gonosz teknőssel, víz utáni kutatással és harccal (kis morális jelleggel talán). A film cselekménye nagyon is dinamikus, valami mindig ott tartja a tekinteted a vásznon. Rango viselkedése s modora kicsit Jack Sparrow-ra emlékeztet… de gibírc alakja miatt mégis másként hat. A zenélő baglyok (eszméletlen, hogy mennyi ízt adtak az egésznek azzal a néhány jelenettel amikor a baglyok is megjelennek) hősünk halálára utaló szarkasztikus utalásai pedig mindent csak még nevetségesebbé tesznek, s ugyanakkor csak spékelik a néző figyelmét. Jaj, s Clint Eastwood… többet nem is mondok inkább a sztoriról. Látni kell…

Hangok: sok-sok ismert hang, mondjuk itt a karaktereket s a mozgást is valamennyire utánuk mintázták… a színészek is színházosdit játszottak, s végül az egész világot ezek után a minimalisztikus hang s képfelvételek után igazították. (magyarul, még a tiszta animációnál is durvább melóról van szó).
De kik is szólalnak meg:
Johnny Depp, Isla Fisher, Abigail Breslin, Ned Beatty, Alfred Molina, Bill Nighy, Timothy Olyphant, Ray Winstone,

Duma befejezve. Irány a Mozi!

9/10


Azért még dobok ide néhány képet, csak úgy ízelítőnek:)


– But, The Lizard? He’s Gonna Die!

-But When is He Gonna Die?
-Soon, Compadre…

True Grit (2010)




A Coen testvérek 10 Oscarra jelölt filmjéről van szó (amiből sajnos végül egy sem lett meg). Ki gondolta volna, hogy egy hősies John Wayne western-ből egy kis modern hozzáállással ilyen jó dolog születhet… nem is beszélve arról, hogy (véleményem szerint) a True Grit mennyivel jobb legutóbbi filmjüknél, az A Serious Man-nél, még akkor is ha a témák különbözősége miatt a filmek közt nem lehet csak egyszerű párhuzamokat vonni.

Sztori:

Mattie Ross egy fiatal lány, aki a fejébe vette, hogy mindent megtesz édesapja gyilkosának a kézre kerítéséért. Így kerül majd kapcsolatba Rooster Cogburn-el, a kegyetlenségéről hírhedt marshal-al, akit, bár először semmibe sem veszi, végül mégiscsak sikerül felbéreljen. Útjuk az indián földekre fog vezetni, a mogorva öreg s a határozott, de ugyanakkor nagyon önfejű lány veszélyes kalandjának leszel a tanúja…

Puff…
Na ez úgy hangzik mint egy sima lovagolós piff-puff film. Jobban belegondolva az is. S mégis valami teljesen más. Mi tenné különlegessé? Hol is kezdjem… kezdjük a karakterek közti különbségekkel, a viszonylag kevés, de annál ércesebb párbeszéddel, azzal a fantasztikus valóságérzettel, mellyel az egész át van itatva, a hosszú, csendes jelenetekkel, melyek vad tájakra kalandoztatnak bennünket, ahol az emberi élet nem sokat ér, s miközben nézed, ez a sivárság teljesen átjár téged is, s azon veszed észre magad, hogy kicsit mintha szoronganál. Néhány vicces pillanat amely ebbe a vadságba ékelődik, s még emberibbé teszi azt. A halál gondolata, mellyel meg kell barátkozni, beteljesületlenül maradt utolsó kívánságok. Az a mód, ahogy a komplex karakterek illeszkednek ebbe az egészbe, kezdve az okos, határozott, de még túl fiatal lánnyal, a mindent megélt idős rókával, aki előbb lő, s aztán kérdez, mert így biztosabb, s a jó modorú Texas Ranger-el, aki a marshal teljes ellentéte. A vad közegben egy érdekes kötődés fog kialakulni a szereplők között, aztán a végkimenetel persze szinte könnyet fog csalni a szemekbe. Ha Cogburn karakterét nézzük, az egész film olyan lesz, mint egy jellemrajz. Kezdve a makacsságával, azzal, hogy a szabályok felé helyezi magát, lekezelő, iszákos, komikus… később hihetetlen bátorságról, s óriási szívről tesz tanúbizonyságot. Jeff Bridges alakítása pedig ismét mindent visz.
Ami talán nem volt igazán a topon a filmben, az Josh Brolin része. Tom Chaney-vel elég kuszán ismerkedünk meg, s az egész valahogy nem tűnt elég hitelesnek. Ami nehézséget okozhat még egyeseknek, az Jeff Bridges nehézkes, de annál autentikusabb mormogása lesz. De ez viszont nem hiba :p

Sok a duma… és még jöhetne… de jöjjenek inkább a nevek:
Jeff Bridges (őt imádjuk), Hailee Steinfeld (nagyszerű alakítás, nevet megjegyezni), Matt Damon (a szokásosnál szimpatikusabb), Josh Brolin (talán a film gyengepontja), Barry Pepper, …

Remélem nem fecsegtem túl sokat, ez a film egy élmény… szerintem modern western-t ennél magasabbra emelni nem lehet.


10

Monsters


monster

Két negatív bejegyzés után jöjjön egy pozitív :P. Amikor először hallottam a Monsters-ról azt hittem, hogy megint valami elmegy UFO film lesz, amolyan közepes dolog egy makarónis estére. S ha épp azt nem is mondhatom, hogy a WOW filmek közé tartozna, nagyon kellemes kis meglepetéssel szolgált.

Cselekmény:
6 éve a NASA rájött, hogy lehet még élet a Naprendszeren belül. Kutatást indítottak, egy szondát, ami mintákat gyűjtött, azonban mikor visszaérkezett a Földre, lezuhant Közép-Amerika felett. Nemsokkal ezután, egy idegen életforma kezdte terrorizálni az emberiséget, s létrejött az úgynevezett fertőzött zóna. Ilyen körülmények között kell visszakalauzolnia egy fotóriporternek főnöke lányát a zónából az A.E.Á. biztonságába, azonban az utolsó borsos árú hajót lekésik, s a Lényektől veszélyeztetett mexikói ‘dzsungelen’ kell keresztülvágniuk…

Ez a film egész jó volt. Bár hasonlót már láttunk sokat, mégis valami újjal tudott szolgálni. A büdzsé nevetségesen kicsi volt (800K… amiből valamennyit vissza is térítettek, igen, ez halandó embernek óriási summa, viszont a filmiparban zsebpiszoknak számít), de ez nem ment a minőség rovására. A sztori burkoltan volt kivitelezve, tele volt feszültséggel, s azon néhány helyen ahol animációt használtak, egész jól megoldották, a szürkület s az esti felvételek miatt nem tűnt rossz minőségűnek, sem ócskának. A színészi alakítások jók voltak, pedig a két főszereplőn kívül csak statisztákat láthattunk. A felvételeket helyben készítették, a táj gyönyörű és autentikus. Vagány volt még, hogy minden mondatnak súlya van, meg volt az adott helye egy jól kialakított összképben (itt például a halott gyerek fotójára gondolok). Ez ritkaságszámba megy napjainkban. A végkimenetel valahol tragikus, ugyanakkor elgondolkodtató (az ember porszem jellege, öntörvényűsége, értetlensége,…), bár talán nem teljesen kielégítő … gyengeség a végkimenetelen kívül talán még néhány pont a filmben, ahol minden túl nyugodt s laza ahhoz képest, hogy őket eltiporják a Lények, s az életükért küzdenek, meg talán egy-két apróbb baki amit a sasszemek felfedezhetnek…

Gareth Edwards-nak ez az első nagyszabású filmje, s a nehézségek ellenére fantasztikus eredményt produkált.

Nevek:
mint mondtam, két említhető név… Scoot McNairy, és Whitney Able (eddig mindkettőjükkel inkább csak gyengébb filmekben, vagy mellékszereplőként találkozhattunk).

Szerintem senki sem bánja meg… vetni kell rá egy pillantást.

8/9

SAW 3d


saw

Azt hiszem, így Miki tiszteletére ma csak ilyen, vagy ehhez hasonló stílusú filmekről fogok írni. 🙂 Ezt Karácsonyra akartam tartogatni, csak na, most kerültek sorra a listán, gondoltam ünnep-ünnep megszabadulok tőlük.

Na mindegy, elmentünk mint a birkák a moziba barátnőmmel, hogy megnézzük ezt a mészárlást. S mit is mondjak… a nyúló bőr, vér, belek, ordítás, meg ilyen dolgok elfeledtették veled azt, hogy a sztori milyen lyukas volt, Sean Patrick Flanery milyen rosszul játszott, hogy Hoffman csendes megtorlóból a végén sorra vágja át az emberkék torkát (igen, spoilerezek, de úgyis mindegy), hogy néhány helyen a minőség is rossz volt, s elrontották a színhatást… meg ilyen apróságok… ez a film úgy tűnt elég futtában lett összedobva, még egy utolsó kasszasikernek. Ettől függetlenül be kell ismerjem, vannak benne kifejezetten élvezhető jelenetek is, például az egyik pont Chester Bennington(Linkin Park… ami mindig 8. osztályra emlékeztet 🙂 ) nevéhez fűződik, meg a film kezdeti fűrészgépes jelenet, csak úgy példának.

Ne várjátok, hogy a sztoriról írjak… mert az már az előző két részben is lehetetlen volt, s átpasszolom valakinek aki nálam sokkal ügyesebb. :)Tényleg, ha le akarjátok írni a sztorit, tegyétek meg a kommentben. Annyit mondanék róla, hogy legalább tényleg visszaértünk az elejéhez, s úgy tűnt a penészes hulla meg láb alapján, hogy igen, vége van, bár ki tudja mivel rukkolnak elő nekünk jövő októberre.

Nevek:
Tobin Bell, Costas Mandylor (ennek a színésznek eszméletlen, hogy milyen antipatikus arca van), Betsy Russell, Sean Patrick Flanery (a film gyengéje… néhány helyen kifejezetten rosszul játszik 😦 ) meg pont pont pont, mert az igazság az, hogy szinte mindenki benne van legalább egy kocka erejéig aki az előző néhány részben játszott.

Annak ellenére hogy sok, de sok bakija van, moziban egész tűrhető s élvezhető volt (az üvöltések, vér, nyúló bőr, meg a belek miatt). Ha viszont otthon nézed, nem tudom mennyire fog tetszeni.

6/7