A vadászat folytatódik.



2 hónap és 8 nap. Mit jelent ez? Ennyi ideje nem írtam. Miért is? Mert mindig akadt más szarság ami lekösse vagy az időm, vagy az agyam, de legtöbb esetben mindkettőt. Éljen a mókuskerék!

Abba viszont belegondolni is rossz, hogy mennyi film gyűlt fel a listámon ez idő alatt, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy napi egy filmet akkor is megnézek, ha csak 2-3 vagy 4 órát alszom aztán. Egyeseknek pia, másoknak vicces tabletták, vagy kaja, vagy esmeralda, vagy örökös siránkozás, vagy twilight… nekem ez. Nem nyújtom hát a szót, csak az újabb vadásszezon kezdetét akartam jelezni… 🙂

Meg egy kis zene, hogy ne unatkozz betűrakosgatás közben…

1. London Boulevard (2010) – egy ex bűnözőből lett botcsinálta testőr egyensúlyozása az alvilág, testi kísértések s a múlttól való szabadulás között. Colin Farrell s Keira Knightley, megszokott sztori, néhány jól illesztett elemmel, sablonos, de mégis hatásos csattanóval. 8

2. The Way (2010) – erről hosszabban szerettem volna írni, de nem jött össze. Egy gyönyörű film egy apáról, aki arról értesül, hogy fia az ‘El camino de Santiago‘ (aki nem tudná, Európa egyik leghíresebb zarándokútja) kezdetén életét vesztette. Az apa a fejébe veszi, hogy beteljesíti a fia sorsát, és eljuttatja az úti célba. Gyönyörű film, emberekről, emberségről, fájdalomról, megnyugvásról, választásokról, az életről. Visszatekintésekkel tarkított, színes tájakon átvezető, az emberi lélek mélyébe markoló film. Martin Sheen egyik legjobb alakítása az utóbbi időben. 10

3. The Way Back (2010) – Egy megkérdőjelezhető igaz történeten alapuló film, mely a szabadsághoz vezető hosszú utat írja le, Szibériától egészen Indiáig. Nagyszerű alakítás Jim Sturgess-től s Ed Harris-től. Viszont kötélidegek kellenek ahhoz, hogy végignézd. 8.5

4. The Eagle (A Sas -2011) – ott folytatódik, ahol a Centurion abbamaradt. Egy római katona, apja becsületének érdekében, vissza akarja szerezni a tragikus sorsú kilencedik légió aranysas szobrát, s hűséges kelta szolgájával a vad, még akkor nem skót felföld mélyébe fognak merülni. Channing Tatum, Jamie Bell. A Centurion jobb volt, de ez is nézhető. 7.5

5. The Rite (A rítus, 2011) – Ördögűézés Anthony Hopkins módra. Been There, done That. 5.5

6. The Adjustemt Bureau (Sorsügynökség, 2011) – érdekes perspektíva, nyomi szerelmi történettel ötvözve. A szerelem mindent legyőz, még akkor is, ha egy teljes titkos sorsváltoztató ügynökség van ellene. A film sorselhatárolós ötlete fenomenális, s valahol politikai kritikát is takar. A lehetőségek szerint, ezt vagy akcióval, vagy romantikával lehetett volna övezni, hogy a közönséges nézőknek emészthető legyen, ezen film esetében ez utóbbi győzött, s egyértelműen a film kommersz gyengepontja is lett. Matt Damon, Emily Blunt. 8.5

7. Unknown (Ismeretlen férfi, 2011) – felébredsz a kómából, s rájössz, hogy valaki más lépett a helyedbe, s identitásod lényegében megszűnt. Ezért pedig elindulsz, hogy az igazad bebizonyítsd… érdekesen kezdődik, de már az elejétől sejteni lehetett hogy a 007 s a Bourne filmek homogén keverékébe fog torkollani. Ettől függetlenül nagyon is nézhető. 8

8. Take me Home Tonight (Szédületes éjszaka, 2011) – eltolt okosfiú, aki inkább a kényelmes semmit választja ahelyett, hogy valamit kezdjen az életével, s egy videotékában tengeti napjait. Egy napon odavetődik a lány aki elérhetetlennek tűnt gimiben, s most is elérhetetlen, de egy ügyes hazugság s egy felvetődő partilehetőség után a kocka fordulni látszik, marad hát a hazudozás, aminek persze sok-sok necces helyzet lesz az eredménye. Sablonos film? igen, az, kétségkívül az. De mi volt megkapó benne? A feelingje. Olyan tipikus kilencvenes évek vígjátéknak volt felépítve, amiken mindannyian felnőttünk (ezt persze a 20+ korosztályra értem), s amiket olyan szívesen hordunk le, s mégis, amikor valami ilyesmivel találkozunk, valahol édes nosztalgiát kelt, még akkor is ha csak hollywoodi töltelék. BTW, Topher Grace szimpatikus volt ebben a filmben, ez is egy olyan mondat amit csak egyszer írok le ebben az életben. 8.5

9. Dylan Dog – Dead of the Night (2011) vannak a normális emberi lények, s vannak a horrorfilmbe illő alakok. Persze mindkét fél létezik. A kettő közt van Dylan, a detektív, akinek a múltja a két fél közé tehető valahova, a jelene pedig, akármennyire is ellenére van, ugyanoda vezeti vissza. Nyolcvanas évekbe illő sablonos sztori, kellemesen fekete humorral fűszerezve. Maga a film nem igazán jó, de nézhető, még akkor is ha Brandon Routh annyira fásult, mint a száz éves tölgy az erdő közepén. 7

10. Gnomeo and Juliet (Gnómeó és Júlia, 2011) – a shakespeari tragikus történet kertitörpe animációba ültetve. Első gondolatom: utálom a kertitörpéket, s a hideg futkos tőlük a hátamon. Így nehéz obektívan ítélkezni. Második gondolatom: volt benne néhány érdekes ötlet, de a fűnyíróversenyes és a rózsaszín flamingós részeken lovagolva, s sok más apróságon tovább kiakadva azt mondhatom, menekülj! 4.5

Mára Ennyi. Folyt. Köv.

After.Life (2009)


after


Íme még egy film melyet nagyon vártam, aztán nagyon felemás véleménnyel lettem a végére.

Már a sztori is erős bonyodalmakat ígér:
Egy fiatal lány meghal egy autóbalesetben, majd egy temetésszervező asztalán ébred, be van zárva, s állítólag a temetésszervező mindent megtesz annak érdekében, hogy átsegítse őt a túlvilágra…

Most le fogok lőni egy-két érdekességet. Sajnos muszáj, hogy tudjátok mire számítsatok…

A film sokáig abba az irányba halad, hogy a lány halott, s amolyan tipikus szellemsztoriként forog tovább, kis látomásossággal, természetfelettivel, meg ilyen-olyan apróságokkal, pucér Christina Ricci-vel az asztalon (hogy Pista bácsi se unja), s egy hős szerelmes Justin Long-gal (hogy Mari néni is a székben maradjon). Aztán amikor a közepén a dolgok kezdenek laposodni, s egy freaky kisgyerek is odatéved, s kedves forgatókönyvíró s rendező nem kollégáim (nekem ugyebár semmi közöm sincs a filmbizniszhez, egyenlőre ,p) úgy döntenek: adjunk a szarnak egy pofont… s ebből káosz lesz.

Igazából kár, hogy ilyen kaotikusan összekavarták a filmet, mert csak vesztett az értékéből. Felemelkedett bal szemöldökkel fogod nézni az utolsó 30 percet, s amíg az utolsó 5 perchez nem érsz, benned lesz a kérdés: Most mi van? vagy esetleg az, hogy: Tudtam, hogy itt még lesz valami… ha te az a beleérzős típus vagy ,p . Ráadásul a film elejéhez képest a vége jelentősen begyorsul, s elkezdi az agyad akcióval zaklatni… De, legyen elég a felesleges agybombázásból.

A színészekről:
Liam Neeson – nagyon csodálkoztam, hogy bevállalt egy ilyen szerepet felesége szerencsétlen halálesete után, le a kalappal előtte
Christina Ricci – a pucér kétségbeesettség mintaképe lett
Justin Long – annyira nem illik egy hős szerelmes képébe, hogy a filmnek valóságszaga lett tőle
Chandler Canterbury– le a kalappal a gyerek előtt, volt egy-két hátborzongató pillanata

Összegzésképp annyit, hogy a filmet érdemes megnézni. Ha egy pillanatra elveszted a figyelmed, inkább tekerj vissza, mert nem fogsz semmit sem érteni belőle. Ha végig nézted, s azzal ébredsz, hogy nem értesz semmit sem belőle, akkor az utolsó félórának fuss neki még egyszer, s szidd közben hangosan Agnieszka-t (a rendezőnőt).

7

The A-Team


the a team

Ki ne ismerné a nyolcvanas évek sikersorozatát? Már csak egy kis részt meghallasz a zenéjéből, s látod is e felforduló katonaautót, Mr.T. morcos képit, Hannibal Smith önelégült szivaros mosolyát.

Azonban itt teljesen mást fogsz kapni. Míg az eredeti ‘Szupercsapat’ teljesen Észak-Amerikára korlátozódott (legalábbis nekem így jött le), ez egy interkontinentális akciófilm. Míg az eredetiben még benne volt a nyolcvanas évek finomkodása, addig ez keményen kaszabolós lesz. Míg a nyolcvanas években B.A. Baracus-on egy csomó aranylánc volt, 2010-re mindet beadta a zaciba (ezt nem hagyhattam ki :D).

Azt akartam itt kihangsúlyozni, hogy bár a karakterek, s a csapat összetétele nagyjából hasonlítanak, ez a szupercsapat nem az a szupercsapat. Már az eredetiben is vannak hihetetlen részek jelenetek, ezt emeljük a köbre, s tegyük olyan Hollywoodiasan nagyszabásúvá, akkor kapunk valami ilyesmit.

S bár azt kell mondjam, hogy végignéztem, s nem is bántam meg, mert nem volt rossz, nem voltam lenyűgözve, kicsit többet akartam az eredeti hangulatából. S ezt nem kaptam meg. Az akció rendben volt, az alakítások rendben voltak, a cselekmény rendben volt, bár lehetett volna szerényebb is s nem épp ennyire kapkodó, de az a plusz, amiért 8 éves koromban minden délután vártam azt a sorozatot, az hiányzott. Mondjuk volt itt-ott egy-két baki, de ezek annyira észre sem vevődtek, hogy nem is érdemes ki sem térjek rájuk. A film fő problémája, hogy nem hozta meg a nosztalgiát, s úgy látom ezt nem csak én éreztem így.

Ami elég csúnya dolog volt, hogy az eredeti sorozat sztárjaira igazságtalanul kis szerepeket osztottak ki, szinte észre sem veszed őket a filmben (én is csak akkor ismertem fel őket, mikor elolvastam hol is kell keresni). George Peppard ugyebár már rég meghalt, Mr.T. azt mondta köszöni szépen, de ő nem kér ebből, mert túl durva s rossz példát állít a fiatalság elé, s ráadásul meggyalázza az eredeti szupercsapatot (kicsit radikális,de volt valami a mondandójában). Dirk Benedict s Dwight Schultz azonban szívesen igent mondott, csak annyit tudtak, hogy mellékszereplők lesznek, de azt nem, hogy mennyire mellékszereplők. A premier előtt már nem nyilatkoztak olyan boldogan… épp ellenkezőleg, nagyon is szomorúak voltak. Nem ezt érdemelték volna… de ez Hollywood. 😦

A szereposztás amúgy jó volt: Liam Neeson mint Hannibal, Bradley Cooper mint Faceman Peck, Rampage Jackson mint B.A. Baracus, s sokak meglepetésére Sharlto Copley (District 9) mint Howling Mad Murdock. Nem tudom miért kellett Copley-n annyira meglepődni, hisz a District 9 -ban bizonyította, hogy beteg egy jó színész, s ennek a filmnek is ő volt (számomra legalább is) a fénypontja.

Azt hiszem elég a hasdumából, érdemes megnézni, mert egy látványos film, de én a sorozatot még mindig többre tartom, legyen bármennyire is gagyi.

8

Ide egy kérdés: Eszembe jutott, ezelőtt 15 évvel, kb. első osztályban mit is játszottunk. Mindenki egy-egy tag volt a szupercsapatból, s a szünetekbe így randalíroztunk, képzeletbeli rosszakat megbüntetve. 🙂 Te ki lettél volna a csapatból? (Én Peck voltam. Emlékszem mindig mindenki vagy Hannibal vagy Baracus akart lenni, csak nekem volt állandó szerepköröm :p).

team2

Chloe (2009)


chloe


Még egy nagyon jónak beharangozott, aztán amolyan felemásnak sikeredett filmélmény.

Egy orvosnő biztosra véli tudni, hogy férje (sikeres egyetemi tanár) hazudozik neki, s megcsalja. Erre bizonyíték elhidegült házasságuk is, mely egykoron szárnyalt, s teljesen elválaszthatatlanok voltak. Igazi bizonyítéka nincs, felbérel hát egy fiatal prostituáltat, aki majd beszámol neki a részletekről…

Nagyon jól indul, s a film közepéig teljesen hihető. Különösen érdekesek s ‘ízesek’ azok a leírások melyeket Chloe nyújt Catherine-nek a férjével történt kontaktusokról. A két nő közötti vonzás s taszítás is szépen érezhető lesz. Chloe mintha felnézne Catherine-re, Catherine szimpátiát érez a szép lány iránt, sajnálja valahol, de aztán eszébe jut, hogy ő fizeti, hogy férjét elcsábítsa, emiatt pedig néhány helyen igencsak rútul bánik vele. Aztán a film közepén egyszer csak minden a feje tetejére áll, s átmegy a megszokott teljesen átlagos kavarós tragikus kiszámítható drámába. Ekkor gondoltam én, hogy egy szép kezdés után milyen csípősen pofán is lettem verve.

A színészi alakításokkal nem volt baj, jók voltak. Úgy Julianne Moore (Catherine), mint Amanda Seyfried (Chloe), Liam Neeson (David), vagy Max Thieriot (Michael). Egyszerűen a szépen induló cselekmény a végére amolyan szappanopera szerűen túlbonyolódik, s a legátlagosabb megoldást látjuk majd, amit csak el lehetett volna ennek a filmnek képzelni. Lehet egyesek erre vágytak, szerintem viszont valami szebbet érdemelt volna.

Más nagy kivetnivaló nincs. Az igazság az, hogy már csak az első fele miatt is érdemes végignézni. Ja, és ne 7 évesek társaságában nézd, mert néhány helyen erősen vigyorognának… aztán másik héten a tanítónéni már nem annyira ,p

7/8

Clash of the Titans


titan


Még egy újradolgozás. Az eredeti Clash of the Titans 1981-ben jelent meg, s a klasszikus filmgyártás minden alapszabályát híven követi, fantasztikus film. Ezzel szemben utódja a modern közönség miatt igencsak modern irányelvnek lett a híve. Látvány, akció, egyszerű karakterek, kevés és igencsak morcos mondat. S a rege pedig minden varázsát elveszti…

Ha a véleményem kérditek, azt sem tudom mit mondjak, egy harmadát utáltam, egy harmadát szerettem, egy harmada meg csak úgy elment.

Az első dolog ami felettébb, rossz, az az ahogy eltér a görög regéktől. Perszeusz hősies énekét kellene kövessük, ehelyett Perszeuszról szóló fantáziadús hazugságot kapunk. A mítosz teljesen át lett írva, amolyan, á ide még egy karaktert, fitoktassuk az animációt, á ezek a görög hősök annyira 500 Kr. előttiek, ezt nézzétek nyomikák, ez 2010! Ha Öcsike ebből írja kilencedikben az irodalom kisdolgozatát, bizony nagyon csúfondáros jegyet kap rá, s a tanárnő is ironikusan fogja kérdezni: Clash of the titans? Máskor inkább olvassál…

De ez csak egy dolog. Ott van még a nagyon sok belassított pózolós jelenet, a skorpiós rész (o_O), Sam Worthington összehunyorított szemöldöke, mely, bármi is történjen, úgy marad. Aztán a sztereotípikus istenek, akik tulajdonképpen egy-egy tulajdonságot képviselnek csak. Talán Zeusz kettőt. De itt abbamarad. A görög istenek ennél sokkal színesebbek és érdekesebbek.

Akkor jöjjön a jó: az animáció vagány, az akciójelenetek jól vannak kivitelezve, a cselekmény gyors, s egy percig sem lankad, és kb. ennyi.

Nagyon neves stábot szedtek itt össze: Sam Worthington, Liam Neeson, Ralph Fiennes, Gemma Arterton, …, de valahogy egyikük sem tud segíteni a kritikán aluli forgatókönyvön.

Nem maradt mit mondjak: ha no brainer akciót akarsz, nézd meg ezt, ha igazi filmet, ajánlom az 1981-es verziót. Néztem interjút a színészekkel a premier előtt, s színészektől szokatlan módon az egekig magasztalták a filmet. Már ott éreztem kicsit, itt bizony van valami bökkenő. S volt is.

Ahogy mondtam, egy harmadát szerettem (9) egy harmada elment (5/6) egy harmadát utáltam (3), szóval:

6