Midnight in Paris (Éjfélkor Párizsban, 2011)


Éjfél… Párizs… a történelem és a csepegős francia romantika egyé válik… s meglátjuk mi kerekedik ki belőle… Woody Allen szemszögéből…

Sztori:

Egy amerikai ‘család’ Párizsba utazik üzleti ügyekben, s ugyanakkor kikapcsolódásképp. Forgatókönyvírónk s menyasszonya is a csapat része, de az utazás mindenkinek mást jelent… míg a menyasszony a csillogástól s a pszeudó-intellektuális villogástól lesz elkápráztatva, addig hősünk a város gazdag (máig élő) múltjának jelenéseibe temetkezik…

Vélemény:
A film kezdete nagyon semmisnek tűnik. Előkerül a Párizs téma, s egy leendő házaspár akik nem illenek össze. Wow. A varázs azonban éjszaka kezdődik, mikor hősünk egyedül botorkál a kietlen párizsi éjszakában, s egy régi autó áll meg előtte. Az éjszakázók pedig felveszik, s kezdetét veszi kalandja a múltba…

Érezted már valaha úgy, hogy nem igazán passzolsz abba a korba amelyben élünk? Úgy, mintha minden teljesen hidegen hagyna, s amikor mások (rég elhunyt emberek) képeit nézed, azon gondolkodsz, vajon milyen lehetett az életük? Milyen lehetett akkor? Milyen lehetett egy olyan korszakban élni, melynek meg voltak a maga mérgei, de nem volt annyira tartósítva mint ezek a fiktív pénztől, technikától s hataloméhségtől s érdektelenségtől vezérelt napok, melyeken úgy botorkálunk keresztül, hogy megfojtva érezzük magunkat legalább egyszer, legalább minden nap. Milyen lehetett egy olyan korban élni, amikor az értelemnek s a tartásnak még értelme is volt, s meg lehetett élni belőle? Milyen lehetett egy olyan korban élni, amikor még olyan ötletekkel is naggyá válhattál, amelyek nem mások nyomorúságát zsebelik be?
Sokszor amikor könyveket olvastam, megpróbáltam magam az író korába, helyébe, életébe vagy legalább közösségébe képzelni… s amikor hősünket az autó felvette, majd megláttam Ernest Hemingway-t, úgy éreztem otthon vagyok… Woody Allen képzeletében.

Térjünk vissza a valósághoz, mert elkalandoztam. A film a reális s a szürreális keveréke lesz, s épp azt az égető 80 100 150 éves szakadékot szándékszik bemutatni, átélni s magyarázni, melyet feljebb említettem a magam szerencsétlen módján. Hősünk megismerkedik az ‘elveszett generációval‘… (Hemingway, Scott és Zelda Fitzgerald, Gertrud Stein, T.S. Eliot, stb.) s valamennyire a múlt rabja lesz, főleg azután miután plátói szerelem szövődik közötte s a város múltjának egyik alakja között. Ezután eszmél rá, mennyire is félresiklott jelenlegi élete s kapcsolatai, s azt szeretné, bárcsak a múltban élhetne. Arra azonban nem gondol, hogy a múltban, mások is azzal a gondolattal játszottak, bárcsak a múltban élhetnének… a generációs elégedetlenség mindig adott volt ….
Nem akarok többet mondani, mert már így is többet mondtam a kelleténél. Ezt a filmet látni kell. S a jelenkori töltelék történettől pedig el kell tekinteni.

Nevek: Owen Wilson, Rachel McAdams, Marion Cotillard, Adrien Brody, Michael Sheen, …

Az egyik legjobb mellyel mostanában találkozni volt szerencsém…

10

Trailer:

Reklámok

Mert anyukám azt mondta, hogy inkább a fontosabb dolgokra fordítsam az időm.



Igen… Igen… igencsak nem írtam bő 2 hete. S tudjátok mit? Nem is fogok! Legalábbis nem igazán valószínű, esetleg csak egy-két elvétett bejegyzést egyszer-egyszer, mint pl. ma este. Hogy milyen volt ez az időszak számomra? Kb. Ilyen:

Yepp. Mint az éneklő macska tekintete. S olyan is lesz még 4-5 hétig. De nem ez a lényeg. Arról van szó, hogy megint ünnepélyesen ki fogok nyírni vagy 20 címet arról a bizonyos listáról… mert na… muszáj.

Kezdődjön hát a kivégzés!

1. Frozen(2010)- Fiatalok fennragadnak egy felvonón, s addig szerencsétlenkednek a hidegben amíg meg nem eszik őket a farkasok. Valami jónak volt beharangozva, őrületes csalódás volt. 5.5
2. Shrek Forever After(Shrek a vége, fuss el véle, 2010)- mindennek van egy olyan része amit egyszerűen meg sem kellene csinálni. 6.5
3. Easy A (Könnyű nőcske, 2010) – félig vicces, félig rémes, egyszer nézhető. Fsz: Emma Stone 7.5
4. Unthinkable (Hihetetlen, 2010) – egy terroristát kb. egy órát kínoznak a filmvásznon, csak azért, hogy kiszedjék belőle a bombák helyét. Nagyszerű alakítás Samuel L. Jackson-tól és Michael Sheen-től. Az addig jó filmet a kavarós vég s Carrie-Anne Moss teszik tönkre. 7.5
5. The Last Exorcism (2010) -ezt már láttuk. Nem is egyszer. 6.5
6. All Good Things (Véres románc, 2010) – több évtizedet áthidaló, igaz történeten alapuló film, melyet a rettenetes kusza forgatókönyv élvezhetetlenné tett. Ryan Gosling gyilkos bőrben, s még egy szenvedő Kirsten Dunst-al is találkozni fogsz. 7
7. Flipped(Változó szerelem, 2010) – egy kellemes kis film egy amolyan gyerekszerelemnek nevezhető valamiről. Jó kis morális töltet fiatal tiniknek előítéletekből, bár úgysem fogják végignézni. 8
8. Season of the Witch (Boszorkányvadászat, 2011)- Lovagok egy megszállt lányt kell elvigyenek egy kolostorba, hogy megszabadítsák a népet a fekete haláltól. Ez a film sem tudta mi akar lenni… siránkozó lovagok, boszorkányos, ördögűzős, démongyilkolós, betegséges, utazásos, piroska és farkasos keverék. A színek s a tájak tetszettek… Nick Cage pedig megint mellényúlt. Ha nagyon pozitív hangulatban kezdted az estét talán egyszer elviseled. 6
9. Let Me In(2010)- mintha a svéd filmet láttam volna még egyszer. Szerencséjük, hogy ez a sztori kétszer is nézhető. 8 ( Låt den rätte komma in -2008)
10. Burlesque(Díva, 2010) – megszokott szerelmes sztori, megszokott vidéki lány tehetséggel s álmokkal, nem szeretem sem Cher-t sem Christina Aguilera-t, egyszer mégis meg tudtam nézni, sz’al nem lehetett rossz. 7.5
11. No Strings Attached (Csak szexre kellesz, 2011) – kliséháború Ashton Kutcher és Natalie Portman módra. Azt hiszem ez volt az első olyan film amire azt mondhatom: igazán untam, pedig moziban láttam. 6
12. Last Night(2010) – egy film a párkapcsolatban fellépő esetleges külső csábításokról, és az egymás szemébe hazudásról. Annyira negatív, hogy miután megnézed, első gondolatod az lesz, hogy szakíts pároddal. Ami kicsit idegesített: ez volt a harmadik 2010-es film amit láttam Keira Knightley-val, de mindegyikben ugyanaz a frizura és ugyanaz az arckifejezés volt. C’MON!!! 8
13. Husk (2011) – egy DVD-re teremtett kis horrorfilm. Több mint fele idióta klisé, a másik 40 százaléka viszont érdemessé teszi néhány sorra: a feszült jelenetek kiaknázása, a mottó amit elég nehéz észrevenni(And now [art] thou cursed from the earth, which hath opened her mouth to receive thy brother’s blood from thy hand;), a kameramozgás, és a zene alátétek mesteri használata. 7.5
14. Chatroom (2010) – Hideo Nakata (a Ringu filmek rendezője) egyik új alkotása. Egy érdekes perspektíva az internetes közösségekről, ez a színes-szobás-hoteles, a valósággal szöges ellentétben álló megközelítés lebilincselő lesz az elején. Sajnos aztán sima pszicho-thriller-be torkollik. Fsz: Aaron Johnson, Imogen Poots, … 7
15. The Dilemma(A dilemma, 2011) – egy szörnyű film, melyben egy poén sem sül jól el. Vince Vaughn…. 5
16. Just Go With It(Kellékfeleség, 2011) – kicsit szirupos kavarós szerelmi vígjáték, Adam Sandler idegesítő néha, de összességében mégis pozitív. Plusz pont Jennifer Aniston-nak. 7.5
17. Animals United (2010) – az állatok összefognak az emberek ellen, idióta módra. Olyan mentsük meg a világot az embertől, de azt se tudjuk miről beszélünk dolog. Néhány alapszabály: a tasmán ördög nem fingik a fülén. a tasmán ördög és a kenguru megdöglik, ha Ausztráliából Afrikába utazik egy fürdőkádban. Egy jegesmedve megdöglik ha Grönlandról Afrikába utazik egy jégkockán. Egy jegesmedve megdöglik Afrikában úgy általában. Ha valaki lelőhet két oroszlánt, miért lőjön le csak egyet? A szurikáta miért golfozik hiénaszarral? …. és még sajnos folytathatnám. Rémes volt. 3
18. Predicament (2010)- egy velős bűnügyi vígjáték a 30-as évek Új-Zélandjába helyezve. Jemaine Clement neve egyeseknek talán ismerős lehet. 7.5
19. Thor: Tales of Asgard – film után DVD-s animációs film. A képregények szerelmeseinek ajánlott. 7.5
20. Faster (Rohanás, 2010) – The Rock ismét akcióban. Egy igazán ütős kis akciófilm, amolyan oldschool darálós módra, kiszámítható végkimenetellel. Billy Bob Thornton parádé. 8

Bis Bald!

Solitary Man (2009)


solitary

Michael Douglas-t nem tudom hova tenni. Ahogy telik az idő, annál vagányabbnak és szimpatikusabbnak tűnik. S ezt csak tetézte az interjú ahol rákos megbetegedéséről beszélt, kb. olyan lazán mintha csak egy kétnapos megfázás lett volna. Mesterkélt volt? Talán kicsit, de mindenképp csak még szimpatikusabbá tette. A Solitary Man– egy igazi Michael Douglas Tour de Force, Egy Michael Douglas-re írt tragikomikus figurával.

Miután Ben Kalmen megtudja, hogy szívbeteg, s ki tudja mikor éri el a vég, céltudatos önpusztításba kezd, minden pillanatot ki akar használni. Erre rámegy családja s vállalkozása. Néhány évvel később a férfi még mindig ezt az életet éli… a szénája viszont mintha egyre rosszabbul állna… mintha egyre eltoltabb s magányosabb lenne.

Igazából mindenki, aki vet egy pillantást erre a filmre, az tudja, hogy nem élete legjobb, legmeghökkentőbb, legkomolyabb filmje lesz, azonban annál amit én először vártam mindenképpen jobb volt. A cselekmény elég betegen fordulatos, Kalmen laza, vagány, sunyi, nőcsábász, minden ami egy ő korabeli embernek nem kellene lennie, néha viszont nagyon elveti a sulykot s épp ez adja majd meg a film ízét. Ebből fakad majd az ő belső konfliktusa (mert életvitele eltávolítja családjától), arra vonatkozó elgondolkodtató utalások, hogy mit jelent a fenn és a lenn, a család és a pénz szerepe egy ember életében. Aztán persze a kelekótya főszereplő biztos csinál valamit, amivel mindent csak még jobban a feje tetejére állít.

Szereplők: sok név…..
Michael Douglas, Susan Sarandon, Danny DeVito (vele már elég rég nem találkoztam :p) , Mary-Louise Parker (nevét úgy tűnik egyre többet fogom majd emlegetni mostanában), Jenna Fischer, Imogen Poots, Jesse Eisenberg, Richard Schiff,

Erről a filmről még egy jut  az eszembe, szintén Michael Douglas-el, amit nagyon szerettem, ez pedig a King of California (2007). Igazából csak ajánlani tudom mindekettőt, kellemes esti időtöltésnek. S szurkoljunk közben, hogy Mr. Douglas-nek ne legyen komolyabb baja a közeljövőben. 🙂


9

The Eclipse (2009)


eclipse

Még mielőtt bárki is rosszra gondolna, nem a Twilight-ról fogok megint írni, mert minek is csinálnék ilyet? Nem szeretem kínozni sem magamat, sem benneteket, ezért hát valami végtelenszer jobbat mutatok nektek.

A The Eclipse egy ír horrordráma (bár talán a horror kicsit erős kifejezés rá, én inkább misztikus drámának nevezném). Múltkorában netes böngészés közben akadtam rá, aztán pedig mérlegeltem egy jó percig, hogy szedjem le, ne szedjem le, az erősen félrevezető IMDB-s alulértékelés miatt (akkor alig ütötte meg a 6-ot, most nőtt egy picit, de nem jelentőset a pontszáma). Végül azonban a sztori annyira érdekesnek tűnt, hogy leszedtem, s még aznap éjszaka megnéztem (olyan jó éjfél után, ahogy azt illik). Filmtől még így nem borsódzott a hátam soha. Ledepresszáltam, s szaladgáltak a libák a hátamon még egy olyan jó 10 perccel a vége után is.

Gondolom egy ilyen bevezető után érdekel a sztori
Egy ír kisvárosban egy özvegyen maradt férfi(Michael) él családjával. Felesége szomorú halála miatt a múlt nem hagyja nyugodni. A városba egy irodalmi összejövetelt rendeznek, Michael kell hordozza az egyik neves írónőt (aki horrortörténeteket ír egyébként). Miközben ők egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Michael életét furcsa hallucinációk forgatják fel…

Mit nem szerethetett a nép ezen a filmen? … nagyon vontatott, s az első tíz percen kifejezetten nehéz keresztüljutni. Azonban, ha ezen a tíz percen túl vagy, a többi egy lassú lavinaként fog eltakarni. A történet szép és kerek, abszolút valóságszerű, ugyanilyen lassan bontakozik ki. Kevés a horrorisztikus jelenet, viszont azok olyan jól vannak elhelyezve a filmben, hogy mindig abszolút váratlanul fognak érni, s ha esetleg a drámai szál alatt elkalandozott volna a figyelmet, biztos lehetsz benne, hogy ismét a képernyőre fogsz meredni. Igazából kevés olyan filmet láttam, mely ilyen vontatott lett volna, a misztikum ilyen jól kapcsolódjon a drámával, s a vontatottság ahelyett, hogy elvenne a varázsból, még inkább meg is kétszerezi. Érdekes itt is a halálmotívum, ugyanis a kísértet még nem halott. Vannak olyan hiedelmek, melyek szerint, mikor egy ember közel van a halálhoz, lelke néha elkalandozik a testéből… de erről nem beszélek többet, nézzétek meg inkább…

Nevek: Európai viszonylatban ismét ismert nevekkel találkozunk… Ciarán Hinds (Münich, Hallam Foe, There Will be Blood, stb.stb.), Iben Hjejle (High Fidelity, Defiance, …), Aidan Quinn (Benny and Joon, Frankenstein, Legend of the Fall, vagy pl. a Jonah Hex, hogy valami újabbat is mondjak), hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Még valami… a filmet Conor McPherson brit viszonylatban híres ír színdarabíró írta s rendezte… meg kell jegyezni a nevet, szerintem még várhatunk tőle érdekes alkotásokat.

Hosszúra nyúlt a szó, ez a film egy élmény volt… tiszta szívvel ajánlom mindenkinek.

NAGY 10

In the Loop (2009)


loop1

Egy nagyon erős filmszatíra. Viszonylag kevés hasonló jellegű s erősségű film tesz szert ekkora ismertségre, ez már dicséretes. Más dolgok azonban nem azok…

A film céltábláját a politikai élet személyei adják, úgy brit, mint amerikai oldalról… ez valami nemzetpolitika kritikának vehető… állítólag vígjátékba öltöztetve. Nekem csak egy rész maradt ki: hol volt itt a vígjáték? Azt hiszem egy olyan poén nem volt a film során mely egy apróbb kaján mosolynál többet ért volna… mi vicces ezen? A szerencsétlen, esetlen, semmire sem jó, félős, paranoiás, irányítható, hataloméhes, manipuláló, másfél órán keresztül hangosan káromkodó, köpönyegforgató, kétszínű, kicsinyes, seggnyaló alakok? Már bocsánat…

Igen, a film jól volt felépítve, a szatíra egyértelmű, de ne adják el vígjátéknak, mert ez bizony komolyabb társadalomkritika volt annál, s az a baj, hogy bárki is nézi, bárhol a világon, végig azon fog gondolkodni…. Istenem, így van… mert hát, lássuk be, a legtöbb országot agyilag igencsak inkompetens alakok irányítják… sajnos. Az igazi érték kb. a szavazás pillanatában vesződik el, nem mondom, hogy mindig, hanem az esetek 80 százalékában. Ez nincs jól így, de nincs mit tenni.

A filmben, ezen a morális kérdésen kívül, semmilyen igazi nagy hiba nincs. Csak egy kellemetlen fanyar szájíz, ami marad utána… s néhány kicsit ellaposodott pillanat.

Ami nagyon tetszett nekem, az a média bemutatása volt, hogy használják ki az embert, hogyan forgatják ki szavait, s csavarják ezer felé, mindent belemagyarázva, s mint lehet egy embernek egy pillanatnyi kis ‘áramszünet’ a veszte.

Ezzel nagyjából le is írtam miről van szó a filmben, erre tehát nem is térek már ki bővebben.

Nem akarok órányi olvasnivalót dumálni itt, mert erre a témára s a helyzet jelenlegi állására gondolva keserű lesz a szám íze, úgyhogy az elemezgetést is lezártam.

Megemlíteném még a fontosabb neveket, akik nagyon is szépen játszottak ebben a filmben: Peter Capaldi, Chris Addison, Tom Hollander, Anna Chlumsky, James Gandolfini, …

Jó film, elgondolkodtató, de nem vicces, még akkor sem, ha annak akar tűnni. Le a kalappal Armando Iannucci előtt, hogy ilyen magas szinten bele mert mászni ebe a témakörbe… s egy ilyen éles s helyénvaló szatírát sikerült összehoznia. Már csak emiatt is érdemes megnézni.

8/9

Íme a filmhez kapcsolódó kérdésem:

loop2

Hot Tub Time Machine


time


Talán még korai kijelenteni, de szerintem ennek az évnek talán ez az egyik legjobb, legeszementebb vígjátéka. Van azonban egy kis bökkenő: ez aztán az ultra pasifilm, a lányok talán mosolyognak egy-két dolgon, aztán pedig azt mondják, na jó, ennyi elég ebből, mi pedig, igénytelenül köcsögös hímnemű valamik, szétröhögjük az agyunkat a sok faszságon (bocsánat a szóért, de erre egyszerűen nincs más jelző) amit tálcán nyomnak az arcunkba, másfél órán keresztül. Ha úgy indultál neki, hogy ennek a filmnek talán 10 másodperce is komoly lesz, akkor mehetsz is haza. Igénytelen humor, őrületes sebességgel. Épp ez a megkapó benne.

A sztori… hagyjuk a sztorit, jöjjön a recept… 4 tökéletlen amolyan balfék, egy szellőztető hétvége a világ ‘legjobb’ helyén, egy jacuzzi, ami véletlenül időgépként is szolgálhat, eszement este, sok pia, egy-két doboz illegális Chernobly a rövidzárlathoz, meg a mókusok… irány a ’80-as évek!

Durva lesz, gusztustalan, eszementül idióta, komplexusos…

A színészek:
John Cusack – speciel őt nagyon kedvelem, azt hiszem ez volt a legtökéletlenebb szerep amiben valaha láttam
Clark Duke (Kick-Ass) – a kis nerd
Craig Robinson – házassági válságból a múltba csöppen, elég hangos egy karaktert alakít, talán a Cop Out-os dumagép nyomozóhoz lehet hasonlítani
Rob Corddry – kegyetlen nagyot alakít, szerintem ő volt a legjobb az egész filmben. Amit összehoz, azt egy olyan kicsit nosztalgiázió 90 kilós gyereknek nevezném.
Aztán ott volt még: Crispin Glover (eszméletlen mire fogsz ajd várni az egész film során), Chevy Chase (az időgép szerelője), Lyndsy Fonseca, …

Ha nem vagy romantikus beállítottságú, vagy túl zseniális, ha van egy kis időd elpazarolni, akkor szerintem nézd meg. Én röhögtem rajta … sokat (szeretem a durva, igénytelen de jól kivitelezett humort, te nem?)

Nem maradt mit mondjak erről …
9

The Vicious Kind


vicious


Egy egész jó kis független film, melyet a Sundance filmfesztiválon mutattak be tavaly, s talán mostanában megél egy korlátolt mozipremiert is, bár ez még nem biztos…

Egy családi drámát fog átélni a néző… Igen, igen, tudom, családi drámát már láttatok vagy 123-at, viszont ettől függetlenül érdekes a film hatása s hangulata, mindenképp érdemes vetni rá egy pillantást.

Caleb a tipikusan eltolt emberünk. Depressziós, cinikus, édesapjával már évek óta nem beszélt. Amikor ráadásul öccse barátnője felettébb erős hasonlóságot mutat az ő ex-ével, a dolgok Caleb agyában csak még jobban a fejük tetejére állnak… nézzétek meg mi sül ki belőle.

Ami kifejezetten jó volt, az hogy minden szereplő érzései megfelelő hangsúlyt kapnak, de nincsenek túljátszva, meg van köztük a megfelelő egyensúly.

Ez Adam Scott filmje. Vele már több nagy filmben is találkozhattunk mellékszerepekben (Aviator, Art School Confidential,…), ez most az ő filmje, s meg is ragadta a lehetőséget, nagyszerű alakítást nyújt, szerintem akárki is nézze meg, nem lesz más véleménnyel.
Brittany Snow lesz a kulcsszereplő a filmben, aki akarata ellenére mindent felforgat, az ő sugárzó szépsége és intelligenciája kifejezetten passzolt ide
Alex Frost (Stop-Loss, Drillbit Taylor) az életében először szerelmes kistesó szerepében
J.K. Simmons – a fiuk kicsit fura apja

Így összegzésnek: akkor kell megnézni mikor egy kicsit hajlamos vagy befogadni a drámát… akkor egész hatásos tud lenni, ha jobb hangulatban vagy, és csak azért nézed meg, mert tegyük fel már nem akad más… akkor nem lesz olyan fényes időtöltés…
Nekem bejött

8/9