James Wan. Ismerős? Nem?
Na nézzük ki is ő…
Mr. Wan egyike a SAW (Fűrész 1., 2004) kiötlőinek, úgy a 2003-as rövidfilm, mint a 2004-es első rész rendezője. A fűrészes pénzhajhászásból aztán nem vette ki túlságosan a részét, egyedül a harmadik részhez szolgáltatott sztorit, aztán töretlenül folytatta munkásságát Horror és Thriller műfajokban, olyan filmeket összehozva, mint: a Dead Silence(2007), Dead Sentence (2007), s végül, de nem utolsó sorban, az Insidious… érthetik hát a kíváncsiságot, mellyel én, a “filmbuzi” ezen filmet fogadtam… de ne szaladjunk előre.
Sztori:
Egy több gyermekes család új házba költözik, ahol azonban a legnagyobb gyermek furcsa dolgokat vél felfedezni. Szülei ügyet sem vetnek rá, egészen addig, amíg egy reggelre a gyermek kómába nem esik, s a ház körüli furcsaságok nem kezdenek sokszorozódni…
Vélemény:
A film szépen kezdődik, egy sokat sejtető első jelenettel, melyet azonban egy ideig még nem fogod tudni elhelyezni magában a cselekményben, csak ott fog botorkálni az elmédben. Az ezt követő 20 perc nagyon csendes, mégis érzed, hogy valami baljós van a levegőben. Innen a dolgok klasszikus horror módjára fognak fokozódni, néhány nem túl durva, de annál hatásosabb rövid jelenés formájában, melyek hatását a nagyszerű hang effektusok csak tovább fokozzák.
Nem tudom azonban, hogy velem van-e a baj, vagy mindenki mással, de ennek a filmnek is a közepén kicsit túlérve, mintha az egészet a feje tetejére állították volna, s az egész átcsap egy asztrálsíkos balfaszkodásba, apa-fia Y kromoszómával összekapcsolva. Mintha felfogadtak volna egy másodosztályú írót, aki az eddigi mesteri felépítést sikeresen néződaráló, simán képhatásos zavargássá degradálja… egészen a film végéig, egy szerencsétlen szellemirtó csapattal megfűszerezve. Az utolsó karakán jelenet még tesz valamit a film értékéhez, de már kevés ahhoz, hogy az előző elfuserált fél órát ellensúlyozhassa.
Igyekeztem gondolataim úgy megfogalmazni, hogy ne lőjek le túl sokat, hátha nektek más véleményetek van, s ez esetben, ha úgy tetszik, megoszthassátok velem is, amin átsiklott a figyelmem.
Nevek:
Patrick Wilson (néhol csúnyán alulteljesített), Rose Byrne (a film neki köszönheti az ízét), Ty Simpkins (a gyermekbáb, akit kicsit jobban is implikálhattak volna a cselekménybe), …
Kíváncsi vagyok, mikor látok már egy olyan horrorfilmet, amit nem komplikálnak túl huszonegyedik századi módra… ez lehetett volna valami nagyszerű, de így csak erős közepes…
Sandorkavargat's Blog 