A vadászat folytatódik.



2 hónap és 8 nap. Mit jelent ez? Ennyi ideje nem írtam. Miért is? Mert mindig akadt más szarság ami lekösse vagy az időm, vagy az agyam, de legtöbb esetben mindkettőt. Éljen a mókuskerék!

Abba viszont belegondolni is rossz, hogy mennyi film gyűlt fel a listámon ez idő alatt, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy napi egy filmet akkor is megnézek, ha csak 2-3 vagy 4 órát alszom aztán. Egyeseknek pia, másoknak vicces tabletták, vagy kaja, vagy esmeralda, vagy örökös siránkozás, vagy twilight… nekem ez. Nem nyújtom hát a szót, csak az újabb vadásszezon kezdetét akartam jelezni… 🙂

Meg egy kis zene, hogy ne unatkozz betűrakosgatás közben…

1. London Boulevard (2010) – egy ex bűnözőből lett botcsinálta testőr egyensúlyozása az alvilág, testi kísértések s a múlttól való szabadulás között. Colin Farrell s Keira Knightley, megszokott sztori, néhány jól illesztett elemmel, sablonos, de mégis hatásos csattanóval. 8

2. The Way (2010) – erről hosszabban szerettem volna írni, de nem jött össze. Egy gyönyörű film egy apáról, aki arról értesül, hogy fia az ‘El camino de Santiago‘ (aki nem tudná, Európa egyik leghíresebb zarándokútja) kezdetén életét vesztette. Az apa a fejébe veszi, hogy beteljesíti a fia sorsát, és eljuttatja az úti célba. Gyönyörű film, emberekről, emberségről, fájdalomról, megnyugvásról, választásokról, az életről. Visszatekintésekkel tarkított, színes tájakon átvezető, az emberi lélek mélyébe markoló film. Martin Sheen egyik legjobb alakítása az utóbbi időben. 10

3. The Way Back (2010) – Egy megkérdőjelezhető igaz történeten alapuló film, mely a szabadsághoz vezető hosszú utat írja le, Szibériától egészen Indiáig. Nagyszerű alakítás Jim Sturgess-től s Ed Harris-től. Viszont kötélidegek kellenek ahhoz, hogy végignézd. 8.5

4. The Eagle (A Sas -2011) – ott folytatódik, ahol a Centurion abbamaradt. Egy római katona, apja becsületének érdekében, vissza akarja szerezni a tragikus sorsú kilencedik légió aranysas szobrát, s hűséges kelta szolgájával a vad, még akkor nem skót felföld mélyébe fognak merülni. Channing Tatum, Jamie Bell. A Centurion jobb volt, de ez is nézhető. 7.5

5. The Rite (A rítus, 2011) – Ördögűézés Anthony Hopkins módra. Been There, done That. 5.5

6. The Adjustemt Bureau (Sorsügynökség, 2011) – érdekes perspektíva, nyomi szerelmi történettel ötvözve. A szerelem mindent legyőz, még akkor is, ha egy teljes titkos sorsváltoztató ügynökség van ellene. A film sorselhatárolós ötlete fenomenális, s valahol politikai kritikát is takar. A lehetőségek szerint, ezt vagy akcióval, vagy romantikával lehetett volna övezni, hogy a közönséges nézőknek emészthető legyen, ezen film esetében ez utóbbi győzött, s egyértelműen a film kommersz gyengepontja is lett. Matt Damon, Emily Blunt. 8.5

7. Unknown (Ismeretlen férfi, 2011) – felébredsz a kómából, s rájössz, hogy valaki más lépett a helyedbe, s identitásod lényegében megszűnt. Ezért pedig elindulsz, hogy az igazad bebizonyítsd… érdekesen kezdődik, de már az elejétől sejteni lehetett hogy a 007 s a Bourne filmek homogén keverékébe fog torkollani. Ettől függetlenül nagyon is nézhető. 8

8. Take me Home Tonight (Szédületes éjszaka, 2011) – eltolt okosfiú, aki inkább a kényelmes semmit választja ahelyett, hogy valamit kezdjen az életével, s egy videotékában tengeti napjait. Egy napon odavetődik a lány aki elérhetetlennek tűnt gimiben, s most is elérhetetlen, de egy ügyes hazugság s egy felvetődő partilehetőség után a kocka fordulni látszik, marad hát a hazudozás, aminek persze sok-sok necces helyzet lesz az eredménye. Sablonos film? igen, az, kétségkívül az. De mi volt megkapó benne? A feelingje. Olyan tipikus kilencvenes évek vígjátéknak volt felépítve, amiken mindannyian felnőttünk (ezt persze a 20+ korosztályra értem), s amiket olyan szívesen hordunk le, s mégis, amikor valami ilyesmivel találkozunk, valahol édes nosztalgiát kelt, még akkor is ha csak hollywoodi töltelék. BTW, Topher Grace szimpatikus volt ebben a filmben, ez is egy olyan mondat amit csak egyszer írok le ebben az életben. 8.5

9. Dylan Dog – Dead of the Night (2011) vannak a normális emberi lények, s vannak a horrorfilmbe illő alakok. Persze mindkét fél létezik. A kettő közt van Dylan, a detektív, akinek a múltja a két fél közé tehető valahova, a jelene pedig, akármennyire is ellenére van, ugyanoda vezeti vissza. Nyolcvanas évekbe illő sablonos sztori, kellemesen fekete humorral fűszerezve. Maga a film nem igazán jó, de nézhető, még akkor is ha Brandon Routh annyira fásult, mint a száz éves tölgy az erdő közepén. 7

10. Gnomeo and Juliet (Gnómeó és Júlia, 2011) – a shakespeari tragikus történet kertitörpe animációba ültetve. Első gondolatom: utálom a kertitörpéket, s a hideg futkos tőlük a hátamon. Így nehéz obektívan ítélkezni. Második gondolatom: volt benne néhány érdekes ötlet, de a fűnyíróversenyes és a rózsaszín flamingós részeken lovagolva, s sok más apróságon tovább kiakadva azt mondhatom, menekülj! 4.5

Mára Ennyi. Folyt. Köv.

Filmlövészet… (Part 1)



Az utóbbi bő egy hónapban vagy a technika vagy teendőim (magyarán megmondva) basztak ki velem, hol felváltva, hol egyszerre. Ennek mi az eredménye? Filmlövészet. Tudjátok, mint a kacsaszezon…

Nézzük a zsákmányt:


1. Young Bruce Lee (2010)

Bruce Lee fiatalságának hiteles krónikájaként indul, végül pedig egy sima akciófilm sül ki belőle.

7

2. Wir Sind die Nacht (2010)

3+1 gazdag vámpír nő német módra. Mi mást is kellene még mondjak. Néha ötletes, néha sablonos, néha unalmas. Dennis Gansel-től inkább a Die Welle-t (2008) nézzétek.

7

3. Diary of a Wimpy Kid- Rodrick Rules (Egy ropi naplója: Testvérháború, 2011)

Ezt a filmet mérhetetlenül leírták a könyvmolyok… pedig így kívülállóként teljesen szórakoztató volt, legalábbis az elsővel abszolút egy szintet ütött.

7.5


4. Tron: Legacy (Tron: Örökség , 2010)

 A híres kultuszfilm folytatása, majdnem 30 év távlatában. Ha az ötletességet nézzük, csak az elsőt vitték tovább on the top grafikával. A digitális Jeff Bridges-t és a film végét nem szerettük, a többi nagyon is rendben volt.

8

5. The Tempest (2010)
 Shakespeare gagyi módra… de olyannyira, hogy azon még Hellen Mirren, Djimon Hounsou, Alfred Molina és David Strathairn sem segíthet. Russell Brand pedig felfoghatná már, hogy neki inkább a stand-up világában a helye. Csak még jobban nyomorba tiporta az amúgy is szörnyen inkoherens filmet.

5

6. The Mechanic (A Mestergyilkos, 2011)
Jason Statham, Ben Foster… és még egy agyatlan bérgyilkosos akciófilm… amolyan örömóda a foteles adrenalinvadászoknak.

7.5


7. The Infidel (2010)
Egy nagyon ötletes brit komédia, egy önképzavaros muszlimról, aki véletlenül megtudja, hogy ő igazából zsidó, ugyanis a szülei örökbe fogadták.

8.5


8. The Company Men (2010)
Erre a filmre nagyon kíváncsi voltam, már csak a nagy nevek miatt is (Ben Affleck, Tommy Lee Jones, …). Aztán csak egy gazdasági válságos izé volt… egy kegyetlen céggel, egyoldalú, felszínes szemlélettel, s egy olyan hőssel, aki 10 perc alatt megoldhatta volna az egész filmet, ha eladja azt a nyavalyás Porsche-t s egy kisebb házba költözik amíg még megteheti.

7


9. That’s What i Am (2011)
Egy kellemes délutáni film… emberi értékekről… barátságról, elfogadásról, toleranciáról, büszkeségről… amolyan visszaemlékező narráció formájában. Ed Harris nagyon szépet alakít, még ha csak mellékszerepben is.

9


10. The Taqwacores (2010)
 Állítólag egy igaz történet által ihletett film, mely a buffalo-i muszlim punk (ez nem vicc!!!) közösséget hivatott bemutatni. Igazából az egész elég kusza, felszínes és mintha sehova sem tartana.

6.5

11. Super (2010)

Még egy mindennapi szuperhős koppintás. Ráadásul, ami a Defendor-t például olyan nagyszerűvé tette… az ezt az egész mindenséget nyomorba dönti. A szövegek rosszak, a karakterek túl esetlenek, túl sokat hallucinálnak, s mégis túl epeszűek ahhoz, hogy ez az egész hihető legyen… Emellett, a filmvégi mészárlás abszolút nem megy az elejével s a Rainn Wilson-ra szabott karakterrel. Nem tudom Ellen Page, Kevin Bacon s Liv Tyler hogyan került ebbe a filmbe, szerintem utólag biztos bánják.

6

12. Shadows and Lies (2010)
A szörnyű Rating ellenére kíváncsi voltam rá, mert egyesek nagyon is művészinek nevezték, dicsérték a képvilágát, ráadásul James Franco is játszott benne. Aztán… igazából elaludtam rajta, nem tudom mi a vége, de nem is érdekel.

3

13. Seconds Apart (2011)
Ikrek telepatikus erőkkel… s eltolt személyiséggel. Nem éreznek semmit, ezért az érzést keresve sorra fogják mészárolni a körülöttük lévőket. Egy kis EMO, egy kis telepátia, meg sablon, s kész is az egész. Stílust próbáltak vinni bele, de nem jött össze.

5


14. The Trip (2010)
A sorozat után itt a film is. Steve Coogan-t a The Observer felkérte, hogy járja be az ország legjobb vendéglőit. Barátnője távolléte miatt Rob Brydon-t kéri fel társnak erre a kalandos kulináris körútra. A film felemás: a 40-es éveikben járó, s már korántsem annyira sikeres színészek fájdalmas érzései nagyon megkapóak, de a sztori semmis, a róluk alkotott kép inkább negatív, s Brydon hangutánzatai egy idő után már az elviselhetetlent súrolják.

7.5


15. Red, White and Blue (2010)
Egy lányról, aki valami ok miatt minden egyes férfival lefekszik aki az útjába kerül. Titka pedig halála okozója lesz. Az elején szex, a közepén dráma és gyilkosság, a végén mészárlás. Igazából csak Noah Taylor (hint: a szakállas) alakítása miatt érdemes megnézni.

6.5


16. Red Riding Hood ( A Lány és a Farkas, 2011)
Piroska Twilight módra. De nézzük a jobbik oldalát. A farkasembernek legalább itt van inge s még hordani is meri. Szép színek, nagyon gyenge film, közepes alakítások, nagyon is jó zene, ami sajnos nem passzol az egésszel. Kihagyható.

5


17. The Perfect Host (2010)
Egy poénosan kegyetlen kis film egy szökésben lévő férfiről, aki egy másik egyedülálló férfi lakásába furakodik be, s ‘vendéglátóját’ megpróbálja fogva tartani, miután kiderül a turpisság (ezt mintha nagyanyám mondta volna, de na, ez a sztori…).  A farkasból azonban néha bárány lesz, főleg amikor kiderül, hogy a ház tulaja kicsit (nagyon) dilis.

8.5


18. Peep World (2010)
A gazdag apa 70-ik szülinapján összegyűl a korántsem meghitt s idilli család. A gondok gyökerének a legkisebb fiú bestsellere tekinthető, amely csúnyán kiteregeti a családi szennyest. Tipikus vitás film, viszonylag nagy nevekkel (Michael C. Hall,…)egyszer nézhető.

 7


19. The Posession of Emma Evans (2010)
Ilyet már láttunk. Nem is egyet.

5.5


20. Never Let Me Go (Ne engedj el, 2010)
A film alaptörténete kicsit elszállt, de nagyon is elgondolkodtató: olyan gyermekekről van szó, akiket donornak nevelnek (tenyésztenek), s ezért el vannak zárva a külvilágtól. Ahogy cseperednek, szembekerülnek az óriási dilemmával… az élet utáni vágy, s az érzések… a halál szelével szemben, mely egyfolytában a nyakuk felett lóg, s mely elől nincs menekvés.

Maga a film egy érdekes kezdet után, egy kicsit elmebeteg drámába torkollott, s kb. ott is maradt, a nagyszerű színészi játékok ellenére (Keira Knightley, Carey Mulligan s Andrew Garfield részéről).

 8

Folyt.köv.

Salt


salt


Még egy amerikai kasszasiker, jól befektetett pénz. Semmi több.

A sztori?
CIA-ügynök? Orosz kém? Menekülni kell? Meg kell ölnie az orosz elnököt? Tisztáznia kell nevét? Evelyn Salt története nagyjából ezen 5 kérdés körül forog.


ez a film tényleg olyan mint a só. Egy idő után marja a szemet. Ígéretesnek indul… aztán átmegy abszolút agyatlan akcióba ezerszer megrágott s túlforgatott cselekménnyel, a szokásos autókon ugrálunk keresztül dolgokkal, szorgosan növekvő Body Counttal. A legrosszabb az egészben az, hogy akármennyire is pépessé akarják a barnát kavarni, a vége még így is kiszámítható lesz. Angelina Jolie dívaszerű vékony, törékeny megjelenéséhez pedig ez a kemény szerep egyáltalán nem passzol. Bár amit meg kell adni, meg kell adni, sok mindent bevállalt ennek a filmnek a forgatásán, hiszen a mutatványok nagy részét állítólag saját maga hozta össze.

Nagyon neves társaságra osztották ki a szerepeket… s az egész egy nagy túró lesz… talán a kusza forgatókönyv eredménye… az igazság az, hogy ilyen filmet láttunk már százat, s kb. 50 ezekből jobb is volt ennél.

Nevek: Angelina Jolie (mint orosz),Angelina Jolie (mint amerikai),Angelina Jolie (mint feleség), Liev Schreiber (nagyon de nagyon rossz, sablonos karaktert kapott), Chiwetel Ejiofor, Daniel Olbrychskiv(azt hiszem, ha megnézitek a filmet, kitaláljátok, hogy ő ki volt 🙂 ), August Diehl, …

Igazából hosszan mondogathatnám, hogy mi nem tetszett, s jóval rövidebben azt, hogy mi tetszett. Ha akarsz vess rá egy pillantást, de akár ki is lehet hagyni, s akkor sem veszítsz sokat.

6

Centurion


centurion

De óckodtam ettől a filmtől… még egy római film. Gondoltam csak egy a sok közül. Sohasem voltam igazán ezeknek a filmeknek a híve, szerintem nem is leszek, s egy részben igazam is volt a filmmel kapcsolatban, más szemszögből visszagondolva viszont egész kellemes meglepetés volt. S ugyanakkor azt mondanám, még egy egész jó példa az egyre versenyképesebb európai mozira.

A történet:
A világhódító rómaiak egészen a brit szigetekig jutottak északra. Azt hitték viszonylag könnyű dolguk lesz elhódítani a szigeteket az ‘őslakosoktól’, azokban a piktekben (Skócia kelta őslakosaiban) emberükre leltek, az eredmény pedig olyan szarka-farka szerű lett. Ebbe az időszakba nyerünk betekintést… egy szedett vetett római csapat fog menekülni a piktek elől, miután seregüket csúnyán csapdába csalják, s lemészárolják.

… miért jó ilyen stílusú filmet csinálni? Mert a történelmet viszonylag gyurmaként lehet kezelni, az emberek nem sokat tudnak róla, írott dokumentum sem maradt fenn sok, így a képzelet szárnyalhat, anélkül, hogy belekötne valaki.

Mi volt jó a filmben?
Amolyan Apocalypto-szerű hajsza (bár mondjuk a két filmet nem igazán említeném egy lapon), feszültség, harc, sok-sok vér, kínok, kegyetlenség, s fájdalom. Amolyan jó történelmi harcrecept, a szokásostól eltérő módon megoldva. Nagyon tetszett a színvilága, a környezet korhű s eredeti volt, a klasszikus, nagyon piros igazi művér megoldás pedig nagyon tetszetőssé tette. A színészi alakítások nagyon is jók voltak, s aki valamennyire jártas az angol filmekben, az ismerős arcokat láthatott viszont, nagyon furcsa megosztásban.

Mi nem volt annyira jó?
A rómaiak angol beszéde… ha már a piktek keltául (úgy ahogy, bár nem tudok keltául) beszéltek, akkor a rómaiak nem kellett volna változatos angol akcentussal megszólaljanak… talán… másrészről tény, hogy könnyebb volt angol beszéddel megoldani főhőseink részét, s a változatos akcentus a római hadsereg szedett-vetettségére adhat jó példát… döntsétek el ti. Ami nem tetszett még, az a film túlkanyarított vége… bár ez inkább a szúrjuk hátba római politikára volt példa… szóval erről is lehet vitatkozni, hogy jó vagy rossz. Még egy dolog az volt, hogy egy néma piktus harcosnő milyen könnyen a rómaiak kegyeibe férkőzött… Be Serious… a rómaiak ezerszer meggondolták volna, hogy a seregük vezetője mellé állítsák… ez a rész kellett a csapdához, a cselekmény egyszerűsítéséhez… de kicsit hitetlenül néztem. Még egy picit negatív dolog… megint lehet róla vitatkozni, hogy néhány színész irdatlanul hamar ki lett írva a filmből… bár ez mondjuk arra is lehet példa, hogy a halál nem válogat… szóval legyen elég ennyi.

Nevek: sok név, jó alakítások, különleges szereposztás… nekem nagyon bejött
Michael Fassbender (Hunger), Olga Kurylenko (maga a bosszú), Dominic West
, Noel Clarke, Liam Cunningham, Ulrich Thomsen (a piktek vezére), Imogen Poots (a ‘boszorkány’), David Morrissey (igen, a híres angol zenész, mint római katona 🙂 ), … még lenne mit sorolni

Nem húzom tovább a szót. A film nem tökéletes, ez egyértelmű, nem is lehet egy szintre rakni a Spartacus-al mondjuk, de mindenképp érdemes rá vetni egy pillantást.

8

Date Night


date


Már amikor először hallottál róla, legbelül érezted, ez nem lesz életed filmje. Ez egy nézhető valami lesz, amin talán ha elég szerencsés vagy, akár még nevetni is tudsz néhányat. Ez a film annyinak tényleg jó, amennyinek be lett harangozva. Kellemes vidám esti szórakozás, elvárások s komolyság nélkül.

A recept igencsak egyszerű. Van egy házaspárunk. Mindenki tudja, hogy az első egy-két eszeveszett év után (ha akad egyáltalán ennyi belőle), a dolgok kezdenek, hogy is mondjam, tompulni. Elhalnak az ösztönök, meg a hormonok is visszaállnak a normálisnál is szűkösebb medrükbe, s marad a monoton ugyanaz. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy hőseink ezt a monotonitást próbálják meg kiiktatni azzal, hogy elmennek kettesben valami puccos étterembe olyan drágán enni, hogy szinte sírva menjenek haza utána. Azonban a puccos étterem teljesen tele van. Ekkor foglalják el egy másik házaspár helyét, akik nem jelentek meg .(Most mondjátok meg, miféle emberek csinálnak ilyet?) Két gorilla jelenik meg egyszer csak az asztaluknál, majd a romantikus este a feje tetejére áll…

A cselekménynek nagyon jó tempója van, s az esetlen s unalmas házaspár nem igazán ehhez a tempóhoz van szokva, tetteik s reakcióik pedig a helyzetkomikum forrásaivá válnak. Sok dolog nagyon el van túlozva, meg a végletekig sarkítva van, de Istenem, ez egy vígjáték, ezek már csak ilyenek maradnak. Ami nagyon tetszett még, a párbeszédek… a mondatok ötletesek s jól vannak időzítve, mondjuk ezen nem is lepődtem nem, Steve Carell szinte minden filmjének ez az egyik alapköve…

… ami nem tetszett… Mark Wahlberg szerepe a filmben… olyan tökéletes s tökéletesen semmilyen volt. És még volt egy-két dolog ami kicsit elcsépelten kiszámítható volt, de ez a filmágazat hibája.

A színészekről:
Steve Carell- hát, igazán egy tőle megszokott szerepben csillogott ismét, annyi biztos, ez áll neki a legjobban s csak így tovább
Tina Fey- meglepő volt Fey milyen jó párost alkotott Carell-el, mintha egy igazi házaspárt láttunk volna, ő is szépen játszott
Mark Wahlberg- mint már említettem, számomra a film gyenge pontja
Továbbá: Taraji P. Henson, Jimmi Simpson(az egyik rossz zsarunk), Common (a másik), William Fichtner (istenien beteges volt), Kristen Wiig, Mark Ruffalo, James Franco, Mila Kunis, …

Szóval, válassz valakit akit kedvelsz, s nézzétek meg együtt, csak jó este lehet. Legrosszabb esetben a hülye filmen fogtok ironizálni…

8

The Crazies


crazy1


Az 1973-ban megjelent kis költségvetésű horror újradolgozása, mely sokak szerint sokkal jobbra sikerült mint elődje. Speciel az elődjét nem láttam, szóval erre nem tudom mit is mondjak, ezért inkább elmondom nekem milyennek tűnt ez a másfél óra, függetlenül elődjétől.

Egy kisvárosba kalandozunk, ahol a sheriff furcsa események sorozatával találja szemben magát. Az emberek először bolond ámokfutásba kezdenek, később pedig hullani fognak mint a legyek. De vajon mi okozhatja ezt a megmagyarázhatatlan jelenséget?

Meg kell valljam, ez nem egy tökéletes film, de nagyon is jó próbálkozás. A cselekmény erősen siettetett, egy percre sem hagyja nyugodni a nézőket, s elég kemény jelenekkel szembesít. Más szóval, tökéletes a hangulata egy kis esti borzongáshoz, irtózathoz, felforduláshoz.

Más szempontból megfigyelve azonban hagy némi kívánnivalót maga után: a cselekmény néhány helyen nincs elég jól feltárva, egy-egy rész, amely talán fontos lehetne nem kap elég hangsúlyt (katonák). Van itt még egy-két már-már szinte bakiszerűen gyengére sikeredett jelenet (autómosó, nukleáris robbanás?), de ez ne vegye el senki kedvét sem tőle, érdemes megnézni. Az akciójelenetek jók, a szenvedés érezhető lesz, vér és undormány pedig lesz bőven.

A főszerepet Timothy Olyphant játssza, az egészet véve nem rosszul, bár néhány résznél mintha nem lett volna elég a spiritusz. Radha Mitchell alakítja hősünk feleségét, amolyan egész nézhető módon. A prímet számomra itt Joe Anderson (Control, Across The Universe, …) vitte, ő a sheriffhelyettest alakítja, aki mindig jókor jó (vagy rossz, ez relatív) helyen van. Tőle egy betegesen erős alakítást láthatunk, melynek minden pillanata, akárcsak a karakter minden egyes megmozdulása, betegesen hatásos lesz a nézőre, s kulcsfontosságúvá válik a film során.

Nekem két jelenet tetszett igazán, hogy a negatívumok után talán meghozzam egyesek kedvét: az egyik a bonctermes,a másik pedig a villás öldöklés ,p

Ez nem egy agyalós film. Érdemes adni neki egy esélyt, csak azért is, hogy egy kicsit felállhasson a szőr a hátatokon.

A kisvárosból nincs menekvés…

8

crazy2

The Final Destination


fina

Rájöttem, hogy boldog embernek mondhatom magam. Boldog vagyok, hogy nem vettem meg a mozijegyet, hogy ott nézzem meg. Bár 3D lett volna, ami lehet még egy kicsit segít is ezen a filmen, de annyit nem, hogy bárki is boldogan pozitívan távozzon a vetítőteremből.

Eredetileg eszem ágában sem volt, hogy írjak róla, de ez a film annyira rossz volt, hogy az már művészet, szóval mégiscsak muszáj egy-két szót ejteni.

Persze a sztori ugyanaz mint a másik háromban. Néhány emberke sikeresen elkerül egy látomás segítségével egy katasztrófát, de ami késik nem múlik, pontosabban aminek be kell következnie, az nem kerülheti el önmagát, sorra fognak hullani, mint a legyek.

Ez még magában nem is lett volna rossz. Azonban… a forgatókönyv buta, a film rövid, a színészek rosszak, s még ráadásul azok a híres effektek is katasztrofálisan … maradjunk annyiban, hogy rosszak. Aztán mindezt megpróbálták ellensúlyozni néhány látványossággal (mint a végén töredező csontvázak), de ez csak adott a semminek még egy pofont. Egyszerűen hiányzik belőle minden, s a legdurvább jelenetnél is csak röhögve arra gondolsz, istenem, mi a …? Jézus, hahaha.

Szerintem hagyja ki mindenki, főleg azok akik az első két Final Destination-t szerették (bizony már a harmadik is elég rossz volt)

Megbukott…

3