Először is elnézést a kis késlekedésért. Vannak olyan hetek, amikor a felhők kicsit összegyűlnek az ember feje felett, s ezt nem az elmúlt hét kolozsvári időjárására értem. Egyszerűen annyi minden jött össze ezekre a hetekre, hogy arra sem maradt időm, hogy filmeket nézzek, nemhogy írjak is róluk. Ez lehet, hogy a következő pár hétben is így lesz, remélem nem.
Na, de nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy most akad pár perc, hát következzen valami.
Az a romantikus musical, amelytől minden porcikám irtózott, aztán persze kicsit kellemesen meglepett. A Nine-ról van szó, Daniel Day-Lewis-szal a főszerepben. Miről is van szó?
Guido Contini Olaszország egyik legnevesebb filmrendezője. Filmjeit mindenki szereti, mármint a korai filmjeit, mert az utóbbiak igencsak felejthetőek voltak. Összehívnak egy sajtótájékoztatót, ahol a neves rendező s producere bejelenti: újabb fantasztikus film van előkészületbe, Itália címmel. Azonban a film igazából még sehogy sem áll, még csak egy nyavalyás forgatókönyv terv sincs. Contini ezután visszavonul egy hotelbe… mi pedig végig fogjuk követni élete apró bonyodalmait, a nem létező filmtől kezdve egészen kis a mocskosságokkal teli szerelmi háromszögéig… a felhők az ő feje felett is egyre sűrűsödni fognak.
Azt kell mondjam, ez egy egész jó film volt, azonban korántsem tökéletes. A cselekmény jó, elég érdekes tele az élet kis piszkos dolgaival, helyzetkomikummal, bohém karakterekkel, azonban ez még nem lett volna elég egy igazán jó majdnem két órás filmhez. Itt jönnek be a musical részek, s a flashback-ek Contini gyermekkorából. A musical részek tulajdonképpen csak a rendező fejében vannak, s nagyon egocentrikusan mutatják be élete női vele való viszonyát. Néhány nagyon vagány és energikus (Penelope Cruz, Marion Cotillard, Daniel Day-Lewis), egyik-másik viszont egyáltalán nem kellett volna, s csak elcsépeltté teszi (Judy Dench, Kate Hudson). A flashback-ek tulajdonképpen arra valók, hogy megértsük Contini nőkkel való viszonyát, már kora gyermekkorából. Aztán ott van még Contini halott anyja, aki egyszer-egyszer tanácsokkal kísérti fiát (Sophia Loren, szerintem ez a rész is kicsit hanyagolható lett volna, amolyan Ödipusz-komplexus érzetet kelt).
Szóval összefoglalva mindezt, kellemes volt, azonban néhány rész kicsit unalmas, elcsépelt, s idegesítő. Érdekes volt az viszont, hogy ebben a musicalben, sok másikkal ellentétben, az érzések igenis átjönnek az énekből, s nem csak a csillogó felszínesség hatását keltik.
Még egy kicsit a színészekről:
Daniel Day-Lewis irtózatosan nagy alakítást nyújt (ahogy azt már tőle megszokhattuk). Contini egy igazi hús-vér olasz lesz, s ráadásul az az akcentus végig a film során, még éneklés közben is, fantasztikus.
Marion Cotillard lesz Contini felesége, aki nem tud mit kezdeni férje bohém valójával. Ismét felhívom a figyelmet a musical részre, Cotillard dala megható, vad, vívódó, s annyira energikus, hogy tükörtojást lehetne rajta sütni. Az elhanyagolt, múlóban lévő szerelem minden vívódása érezhető lesz rajta.
Penelope Cruz – Contitni szeretőjét alakítja, amolyan butácska, szexi, férjezett nő, aki úgy követi szeretőjét mint egy pulikutya, egyszerűen levakarhatatlan. Ezen a szexi butaságon sokat mosolyogtam, aranyos volt (de ne adjon Isten még büntetésből sem egy ilyen nőt a hátamra, szegény Contini ,p)
Aztán ott voltak még kisebb-nagyobb szerepekben: Sophia Loren, Judy Dench, Nicole Kidman, Fergie, Kate Hudson(akinek sajnos a legidegesítőbb karakter jutott az egész filmben).
Sok a duma, érdemes megnézni
8
Sandorkavargat's Blog 