Drive (Gázt!, 2011) Mozinap7


A Teaser feszültségén felindulva, erre a filmre muszáj volt elmenni moziba… főleg, hogy utána is olvastam, s mindenki csak az egekbe tudta emelni … mi lett a vége?

Sztori:

Egy fiatal autós kaszkadőrről, aki mellékállásban bűnözőket fuvarozik, 5 perces határidőn belül. Annak leszünk tanúi, miként süllyed egyre lejjebb egy plátói szerelem, s az alvilág karmai között…

Vélemény:
Ez egy nagyon fura film. Rendkívül feszült, s nyugtalan, s eszméletlenül lassan indul be, csak azért, hogy aztán a képedbe robbanjon.
A film elejével nagyon nem voltam megelégedve. Adott volt Ryan Gosling, meg a feszült pillanat amit már a teaser-ben is bemutattak, amiből megtudtuk, hogy is dolgozik ő. Ott volt még Carey Mulligan, aki egyedül volt egy gyermekkel, mert a férje dutyiban van. Ok. Véletlenül épp szomszédok, de nem igazán beszélnek egymással, mert hősünk nem a szavak embere, inkább csak hosszan néz a semmibe. Szép nézések, sokatmondó tekintetek, jó színészi játék…. de veszettül hiányoztak a mondatok… így nem lehet plátói szerelmet mesterkélni két ember közé… mert egyszerűen puszta nézéssel nem lehet továbblépni egy bizalmatlansági fázison… de tegyük ezt félre… vegyétek úgy, hogy csak én kötekszek… s gondoljátok azt, hogy hősünk annyira körültekintő, hogy inkább nem szól egy szót sem (ami igaz egyébként).
Térjünk át a film kegyetlen felére… A viszonylag lassú felvezetés után a film nagyon felgyorsul, s sokat mutatóan kegyetlen lesz. A szerkezet beindul, s a felek egymás torkának esnek. Kelepce, bosszú, megtorlás a köbön. Többet nem mondok róla, ezt látni kell, csak azért, hogy a ti gyomrotok is felfordulhasson, s a ti hátatokon is fusson végig a lúdbőr. Jaj, csak annyit még, a zeneválasztás eszméletlen 🙂
A moziból abszolút a második félidő hatása alatt jöttem ki… s csak az járt a fejemben… ez de kegyetlen volt.

Nevek: Ryan Gosling (mint mindig, nagyon jó), Carey Mulligan, Bryan Cranston, Christina Hendricks, Ron Perlman, …
Rendezte: Nicolas Winding Refn (Pusher, Bronson, Valhalla Rising)

Mindenképp érdemes megnézni, csak az első felét túl kell tudni élni.

9.5

Trailer:

Reklámok

L’illusionniste (Az illuzionista, 2010)



Jacques Tati  (1907-1982) francia filmrendező által írott, kiadatlan forgatókönyv alapján született animációs film. Ahogy utólag utána olvastam, úgy tűnik, hogy a közvéleményt eléggé megosztotta ez a mű egyszerűsége és szótlansága miatt. Igazából nem vagyok annyira otthon monsieur Tati művészetében, tehát egyszerű tudatlanként fogom elbírálni ezt a filmet.

Sztori:
Egy illuzionistáról szól, aki fellépési lehetőségek után kutatva Skóciába kerül, ahol mellészegődik egy fiatal lány is. Életüket együtt fogják tengetni ezután, városról-városra, színpadról-színpadra, szállóról-szállóra…

A vélemény pedig összességében pozitív. Nézzünk az egésznek a mélyére valahogy.
Ha egy mondatban össze kellene foglaljam talán ezt kellene mondjam: Egy kor alkonya egy másik hajnala.
Az egész film hangulata keserédes.
Van egy öregedő illuzionista (az 50-es években), aki már nem igazán találja helyét a modern mozis és RocknRoll-tól átitatott világban, hogy megélhetését biztosíthassa, el kell hagynia hazáját egy idegen ország poros csehóiért. Itt szegődik mellé egy fiatal lány, akinek szintén nemigen van helye a maga világában. Napjaikat együtt tengetik, amolyan apa-lánya harmóniában… s míg az idős úr lassan kinő a világból, addig a fiatal lány épphogy belenő abba…
A régies animáció képvilága fergeteges, ezeket a képeket semmi tartalom nélkül el tudtam volna bámulni másfél órát, a zene úgyszint nagyon szép… szöveg nincs benne, ezért a gesztikulációt figyelve az animációra még nagyobb hangsúly jut. Viszonylag kevés szereplővel találkozunk, s a szöveg hiányában egy-két karakterisztikus jellegzetességen kívül nemigen ismerkedünk meg velük. Az egész filmet egyfajta helyzetkomikum hatja át az elejétől a végéig. Ez az elején feldob, a végén viszont csak még keserűbbé tesz mindent.
Ami nem igazán jön át jól, az-az idő múlása. Ezt csak a lány növekvése, s ízlésének változása jelzi… de amúgy az egész nagyon konstans volt ebben a ‘felvonásban’ is… itt megérte volna radikálisabban változtatni.
Egyszerre leszel elbűvölve, s elszomorítva… ja, s a nyulat imádtam 😀

Hangok:
Jean-Claude Donda, Eilidh Rankin,…
Rendezte:
Sylvain Chomet (érdemes még megnézni tőle a Les triplettes de Belleville-t)

9

Ha egy másik véleményt is szeretnél átbújni: KLIKK IDE

Visszatérve a fergeteges animációhoz… klikk ide le még néhány képért 🙂

Még Képek

Blue Valentine (2010)


Egy mesterien fájdalmas film, egy párkapcsolatról.

Két szemszögből fogjuk követni az eseményeket, a múlt s jelen perspektívájából, az egyik egy szép kapcsolat kezdetének rózsaszín dalát énekli majd, míg a másik ugyanazon szép kapcsolatnak lassú, csúfondáros végét.

Igazából egy lassú, s félig meddig kellemetlen film lesz. Miért is? Bemutatják a szép szerelmet, s közbe a másik végén a néző egyfolytában érezni fogja mint hull ez szét. Hogy nincs kedved a másikhoz, nem viseled el az idegesítő szokásait, a hangnemét, a karakterét, egészen addig, míg rá nem jössz, menekülni kell. Tanulság? A szerelem egy ábránd s igazából nem is létezik. Pont. És heppi endek sincsenek. Ha ezt nem tudtad, akkor álomvilágban élsz. Két elveszett hősünk valahogy egymásra talál miután hánykolódik a világban, de kapcsolatukat valami mindig beárnyékolja: a férfi, aki nem tervezett családot, de belecsöppent és belenőtt a feladatba, s a nő, aki már nem bírja nézni mint fecsérli el férje tehetségét és fiatal éveit piti munkákkal, az ambíció teljes hiányában.

Nevek:
Ryan Gosling– fantasztikus játék, eggyé válik az egyszerű, ragaszkodó, kicsit trágár férfival, és még a haját is elhullajtja
Michelle Williams– hiányoztak az arcából az érzések
Derek Cianfrance-nak ez a második nagyfilmje a Brother Tied (1998, s melyet sajnos sehol sem lehet megtalálni) után, de még ez is az olcsó filmek közé tartozik, a maga 1 millás büdzséjével. Igaz ami igaz, itt nem is volt sok mire költeni, mert a hangsúly abszolút a sztorin van.

Ha szeretnétek megismerkedni a szerelmi csalódás fogalmával, akkor ne hagyjátok ki.

9.5

13 (2010)


Ez az ötlet Géla Babluani nevével van fémjelezve. Ő volt az, aki összehozott egy irtó jó fekete-fehér filmet még anno 2005-ben (13 Tzameti). Most megdobták egy Nyugati büdzsével, csinálja meg színesben is Amerikának… hogy mi lett az eredménye? Arról mindjárt bővebben…

Sztori:
Egy fiatal villanyszerelő, a pénz vonzásától elvakulva, halott munkaadója helyébe lépve igencsak veszélyes körökbe keveredik, s szerencséje pedig a sorsává válik…

Orosz Rulett. De nem egy-egy ellen, Old School módra, annál ez sokkal viccesebb lesz.
Na de ne lőjem le a poént. A két film menete szinte ugyanaz. Az eredeti szerintem is jobb ennél az új verziónál, de nem fogom őket egyfolytában összehasonlítgatni, mert ez is nézhető, s most akkor korlátozzuk csak erre magunkat.
Mi volt a ?
Sam Riley játéka. Pattanásig feszített jelenetek…, az orosz rulett eszméletlenül vagány, isteni az, ahogy minden kör előtt húzzák a népet a tekergetős, égőfigyelős jelenetekben… ezt órákig el lehetne nézni unalom nélkül. Plusz még Michael Shannon megszállott képe.
Mi volt a rossz?
50 Cent és Mickey Rourke csak úgy voltak, mert kellettek a nevek, David Zayas (nyomozó) része irtó kusza, a film végkimenetele pedig érezhető, és botrányosan semmilyen.

Igazából ezen a filmen nem kell sokat agyalni. Át kell élni. Ha belekezdesz megnézni, mondjuk mind a kettőt, ne az eredetivel kezd. Esetleg csak akkor ha nem szereted a fekete-fehér filmeket.

Nevek: Sam Riley , Jason Statham, Ray Winstone, Mickey Rourke, David Zayas, 50 Cent, Emmanuelle Chriqui, Michael Shannon, Ben Gazzara, Alexander Skarsgård, …

Igencsak nézhető. Ha az eredeti 10, akkor ez…

7.5

Casino Jack (2010)


Egy film Jack Abramoff-ról, az amerikai lobbistáról, aki 2010 decemberében szabadult 4 éves börtönbüntetésének a letöltése után. Gondolom egy ilyen felvezető után Mr. Obvious leszek azzal, ha azt mondom, hogy az ő hatalomvágyáról, a cél szentesíti az eszközt felfogásáról, mocskos kis dolgairól, s bukásáról lesz szó, kicsit feljavított, filmes verzióban.

Még egy film melyre hatalmas vérpiros betűkkel rá lehet festeni, hogy Amerika. Ráadásul pont arról szól, amit én annyira utálok. Kétszínűségről, kijátszásról, mások földbetiprásáról. Mindent a pénzért és a hatalomért stílusban. A hősök alapból antihősök lesznek, ráadásul a rosszabbik fajtából, a film pedig amolyan antifilm, mert az antihőseinket egyáltalán nem is próbálja meg pozitív fényben fitogtatni, bár mondjuk az elején nem is indul az egész annyira negatívan. Aztán találkozol itt még egy adag gyávasággal, s köpönyegforgatással is, s korlátozzuk magunkat csak a lényegre… a végére igencsak megunod majd, a kemény gonosz egyirányú forgatókönyvet még a jó párbeszédek s a még annál is jobb színészi alakítások, és a rossz megkapja méltó büntetését című végkimenetel sem teszi majd kellőképpen megnyugtatóvá számodra. Mint film rendben volt, de a világ amelyet bemutat (számomra legalább is) megölte az egészet. Túl negatívan volt erkölcsösen korrekt. Annyi szent, hogy a lobbisták világába bevezetett belőle, az pedig még szentebb lesz, hogy köszönjük szépen, de nem kérünk belőle.

Nevek: Kevin Spacey (szép alakítás), Kelly Preston, Barry Pepper, John Lovitz, Rachelle Lefevre, …

Egyszer talán nézhető, de ha azt tudod mondani, hogy élvezted, a kalapom megemeltem előtted.

7

The Town (2010)



Most következik az a bejegyzés melyben megemeljük kalapunkat az isteni Ben Affleck előtt. Ha valaki azt mondta volna nekem kb. 4 évvel ezelőtt, hogy valaha ilyet fogok mondani, azt szemberöhögtem volna, de time goes by, Seymour pedig még mindig vár… Ben Affleck pedig olyan lehet majd mint Clint Eastwood… fiatalabb s kevésbé kemény kiadásban.

Csak annyit akartam itt a magam szerencsétlen módján kihangsúlyozni, hogy ez a második nagyszabású film melyet Affleck rendezett a Gone Baby Gone (2007) után, s ismét erősen magasra helyezte a mércét.

Alaphelyzet:

Boston, a bankrablások városa. Egy csapat bankrabló túszul ejti a rablás során az egyik bank fiatal menedzsernőjét… akit később el is engednek. Egyikük azonban kapcsolatot épít ki vele a tudta nélkül, óvatosságból, s felemás érzésektől vezérelve… de mihez kezdhet egy bankrabló ha nem akar többé bankot rabolni? Mit mond a szív, az agy, s mit hoz ki belőle a kötelesség?… (p.s. elnézést ha eltoltam, ezt nem igazán egyszerű összefoglalni :p)

Vélemény…

Ez a film egy kemény, akcióban dús világba repít bennünket. Recept? Gyors cselekménysorozatok… keménység… kegyetlenség… kétszínűség mindenfelől… és persze a pénz. Az egész olyan mint egy adrenalinbomba… az elején megfog s a végéig nem ereszt. Ha nem azon izgulsz, hogy mi lesz a rablások során… akkor azon, hogy alakul majd a fura kétszínű, mégis tiszta kapcsolat a túszejtő s a túsz között, aztán pedig a rablóvilág konfliktusai nem hagynak nyugodni… s az egész megy előre, s megy előre… igen, megint a rosszfiúknak szurkolsz, de kit érdekel, a jók úgyis olyan unalmasak… s amikor itt a vége, fuss el véle… a wow és a húúú egy fura keveréke fog majd kijönni a szádon. De mi is tehet egy bankrabló sztorit különlegessé manapság? Hát nem maga a sztori… azt már láttuk. 4 faktor: párbeszéd, tempó, fordulatok, színészi játék. És bizony itt az egész tökéletes összhangban volt.

Na de nyújtom a szót a semmiről. Jöjjenek a nevek mert hajnalodik, kiugrom az ágyból, a barátom már vár reámmmm (mindig is utáltam ezt a rajzfilmet.):
Ben Affleck, Rebecca Hall, Jon Hamm, Jeremy Renner, Slaine, Pete Postlethwaite (RIP), Chris Cooper, …

Látni Kell!!!

10

The Tourist(2010)



Jérome Salle 2005-ös Anthony Zimmer (Yvan Attal, Sophie Marceau) című közepesen sikeres filmjének közepesen sikeres amerikai verziója, mert ugyebár a francia dolgokat nem szeretjük.

Alaphelyzet:

Frank Tupelo Velencébe tartva egy kémregényt olvas a vonaton, amikor odaül hozzá a szépséges, de annál veszélyesebbnek tűnő Elise. A férfi belekeveredik a nő hálójába, aki szerelme utasításaira bábként fogja használni bűnözők s brit ügynökök ellen…

Vélemény:

Mit is mondhatnék. Egy ezerszer eljátszott sztori, klisé klisé hátán stílusban. Amolyan két tűz között dolog, arcműtétekkel, lehetetlen összegek ellopásával, brit ügynökökkel, az egész sztorit a hátára akarjuk fordítani stílusú végkimenetellel, mely sajnos már a film közepétől érezhető volt, így nem igazán hat. Talán néhány apró momentum, vicces és esetlen helyzet feledtetheti veled a klisémasszát, meg talán Velence szépséges városa, mellyel csak annyi a baj, hogy nyáron büdös. Hiába a sok nagy név, nem tudnak segíteni az esetlen történeten.

A sok nagy név:
Johnny Depp (miatta nézhető a film), Angelina Jolie (mint egy porcelánbaba), Paul Bettany, Timothy Dalton, Steven Berkoff, Rufus Sewell,…

Igazából ez a film nem érdemel sok szót, ha a lehetetlen kavarós bűnözősdi szerepjátszósdi híve vagy, akkor talán tetszeni fog, amúgy meg egyszer talán meg lehet nézni…

6