Sucker Punch (Álomháború, 2011)




Zack Snyder filmjeit általában kedvelem. Ott volt eddig a Dawn of the Dead (2004), 300 (2006), Watchmen (2009), és a Legend Of The Guardians (2010), és most muszáj volt hogy jöjjön egy ilyen Sucker Punch -féle, hogy megváltoztassa a véleményem.

Igazából nem tudom, hogy ezt a filmet utáljam, vagy tiszteljem-e, mert szeretni semmiképp sem tudom. Ha úgy igazán össze akarnám foglalni, kb. azt mondhatnám: hogyan lehet túl sok fantáziával, animációval és lopott túlbonyolítással megölni egy közepes alapgondolatot.

Sztori:
A hatvanas években játszódik, mikor a BabyDoll-nak becézett szőke lány, édesanyja halála után, gonosz nevelőapja hatására, elmegyógyintézetbe kerül. A következő pillanatban már lekötözve találjuk egy székben, s egy ismeretlen orvos lobotómiát akar végezni rajta (lobotómia– emberke lenyugtatása egy agybavert vékony csákány segítéségével. Ha jól találják el a pontot- kedves emberke, ha nem … s ez a gyakoribb – répa, retek, mogyoró), mielőtt azonban a csákány beverődne, a fantázia szárnyalni kezd…

Vélemény:
Na most kellene elmagyaráznom, mit is jelent az, hogy utáltam, de tiszteltem…
Már amikor először magyarázatlanul a lobotómiához értünk, tudtam, hogy itt most valami nagyon dús dolog következik, s igazam is volt, hirtelen egy Moulin Rouge-szerű bordélyban találta hősnőnk magát, ahonnan meg kellett valahogy szökni… de ehhez bizonyos eszközök kellettek… ezt nem magyarázom részletesebben, lényeg ami lényeg, itt Babydollnak táncolnia kell miközben ezeket beszerzik, de amikor táncolni kezd, hirtelen egy új, vad, harcos fantáziában találja magát, ahol harcolnia kell, pl. gépfegyveres keleti szellemekkel, vagy náci zombikkal, hogy csak a Dod Sno vagy a sima manga beütést hozzam fel. Ez pedig már a történet harmadik szintje, s az egész tiszta Inception. ingázunk a második és a harmadik szint között, miközben kialakul valahogy egy konfliktusokkal teli néhány hét története, egy szökési kísérlettel fűszerezve… innen érünk vissza az elejére.
Mi tetszett? A merészsége.
Mi nem tetszett? Minden más. Emily Browning szép, de nagyon gyenge volt vezérszereplőnek. A szintek közötti masszív különbség úgy környezetben, mint mozgalmasságban, teljesen élvezhetetlenné teszi a filmet, egyszerűen nincs egy normális ritmusa. 2 réteg valóságszerű… míg a harmadik átmegy Duke Nukem-be, csak csajokkal. A bordélyos rész nem elég részletes, és meghökkentő, más szóval lapos. A kezdeti jelenetek a lassítások miatt minden erejüket elvesztik, a zene eszméletlen jó, de olyan kaotikusan közévágva, hogy csak még jobban a néző agyára megy, a harcos jelenetekben túl sok a lassítás… én értem, hogy szép az animáció, de ez már mégis sok…
Nem tudsz úgy végignézni egy másfél órás filmet, hogy az elején sejted mi a franc történik… aztán egy óráig nézed a képernyőd, s agyad jobb fele azt kérdi a baltól: Ez most mi a f.sz? Az meg azt válaszolja: Nemtom… nézzük inkább a falat… az koherensebb. A film végén minden összeáll… ha ki bírja várni a néző… és elég erősen figyel. Amikor teljesen összeállt a kép, az volt az első gondolatom, hogy: tiszteletem a bonyodalomért, de ez a film rémes volt

Nevek:
Emily Browning, Abbie Cornish, Jena Malone, Vanessa Hudgens, Jamie Chung, Carla Gugino, Scott Glenn, …

Tiszteletem annak aki túlélte ezt a filmet!

5

The Killer Inside Me(2010)



Na, hozzuk be akkor a lemaradást, így egy apró két hetes késéssel. Szóval, ez az első film amit választottatok (ne s mondjam, hogy erről írok szívesebben 🙂 ).

Alaphelyzet:
Adott egy málészájú kicsi Sheriff, egy sötét titokkal. Mellékállásban egy érzéstelen szadista. Egyik nap azzal bízzák meg, hogy kergessen valahogy el egy szépséges prostit szent kicsi városukból, de ő inkább úgy gondolja, hogy először elszórakozik egy kicsit…

Mi volt a jó, mi volt a rossz:

Hmmm… igazából rosszabbra számítottam. A film néhány helyen unalmas, abszolút lehetetlen. A forgatókönyv picit kusza, néha keveset árul el, s egyes karakterek nincsenek kellőképp kibontakoztatva. Más pillanatokban viszont irtó érdekeset fordul: a filmnek a gyilkos agyával foglalkozó fonala egész reális és érdekes (vezérgondolat… sohasem tudhatod mi rejtőzik egy ember koponyájában), ezt megspékelik egy kis szexszel meg Jessica Albával… s néhány (talán túl kevés) beteges morbid jelenettel. Ami aztán az egészen húz egyet lefelé… az a végkimenetele lesz… amit persze jó szokásomhoz híven most sem fogok elárulni. Annyit még, hogy nem tudom minek kellett Elias Koteas a filmbe.

Nevek:
Casey Affleck – ismét egy jó alakítás, plusz pont
Kate Hudson – azt hiszem hozzá kapcsolódik a film legviccesebb jelenete :))
Jessica Alba – ő Jessica Alba volt
Elias Koteas – a film felesleges eleme
Még nevek: Ned Beatty, Bill Pullman, Liam Aiken, Tom Bower, …

Szerintem érdemes rászánni azt a másfél órát…

7.5

The American


american

Miután Svédországban az életére törnek, Jack Olaszországba utazik, s rövid bújkálás után elvállal egy állítólagos utolsó megbízatást. Miközben a merényletre készülődve követi a neki hagyott utasításokat, összebarátkozik egy öreg pappal, s szerelmes lesz egy szépséges luxusprostiba is… a megbízatással pedig mintha valami nem lenne rendben…

Vártam is ezt a filmet… meg nem is. Nem tudtam mire számítsak. Ez nem az a tipikus bérgyilkos film, ahol autók tetején ugrálva követik egymást, majd ezer méterről tökéletes headshottal terítik le a gonosz ex-kgb ügynököt. Itt mindennek meg van a helye, az ideje, mindent egyeztetni kell, ki kell várni, egyetlen apró félresikerült mozdulat az ember életébe kerülhet, a szálakat el kell simítani, minél feltűnésmentesebben likvidálni, majd a semmibe veszni. Nagyon tetszett a táj a filmben, a fojtott erő, az unott függetlenség, magányosság, a kiszámíthatatlan, bár kicsit sablonos karakterek (ezek a sablonos karakterek kicsit a hatvanas-hetvenes évekre emlékeztettek, egy olyan Roger Moore-os James Bondra), a fordulatos cselekmény, hogy nem a tettek, hanem a jelek beszélnek, a kemény, kegyetlen szenvedélyesség, a paranoia, ilyennek képzeltem mindig is el egy igazi bérgyilkost, s ezért erről a filmről semmi rosszat nem tudok igazából mondani. Talán annyit, hogy az adrenalinbombázóknak unalmas lesz, s a vége talán kicsit kiszámítható, de ez legyen a legkisebb baja.

Nevek:
Rendezte: Anton Corbijn (Control – talán ez magyarázza az egyedi hangulatot)
George Clooney, Violante Placido, Thekla Reuten, Paolo Bonacelli, Irina Björklund, Johan Leysen .

Szerintem érdemes megnézni, valahol a The Limits of Control (2009)-al vetekszik, még ha a szimbólumok mennyiségében s eredetiségben nem is ér fel hozzá. Kellemes meglepetés volt.


9/10

Jonah Hex


hex1

Hahaha… na meglett a film Jonah Hex forrasztott fejéből is. Ne is csodálkozzatok rajta, ha sokat szapulják a filmet, mert már a képregény is egy inkoherens kavarodás… minden évben kitaláltak valami újat hozzá, a sztori pedig már egyáltalán nem áll össze. S mit csináltak ekkor a filmesek? Egy teljesen új cselekményt, ami talán még agyatlanabb mint az eredeti… 😀 Hollywood-ot csak szeretni lehet.

Ami képregénynek még elmegy a szép beteges színes rajzok miatt, az filmnek egyszerűen rossz volt. Egyszerűen ebbe a filmbe még elment volna egy jó fél óra cselekmény, s akkor talán azt lehetett volna mondani rá, hogy közepes. Így csak piff-puff keménykedünk, megyünk ide-oda, mindent tudunk, hogy hol van, ezért semmit sem kell keresni, ha meghalunk az indiánok feltámasztanak, s egy prostituálttal legyőzzük John Malkovich beteges rosszfiujait. Na mindegy. Ja, a sztori?

Johan Hex családját kiirtották a függetlenségi háborúban, szeme láttára, amikor nem engedelmeskedett a beteges parancsoknak. Azóta kegyetlenül banditákra vadászik… annyira kegyetlenül, hogy vérdíjat tűztek ki az ő fejére is. Hazájának azonban szüksége lesz rá, s nem fog ellenállni Grant elnök hívásának, amikor megtudja, hogy nemezisével kell harcba szállnia…

Mi volt jó a filmben…
Hát, nem sok. Josh Brolin passzol Jonah Hex-nek, John Malkovich meg Michael Fassbender betegesen jó karakterei s alakításai, a kutya, az érintésre ébredő hullák, meg talán az, hogy Megan Fox-nak megtalálták végre a hozzáillő szerepet.
A többi nem volt jó.

Igazából egy gyenge film volt, amit nem is akarok szapulni többet. S ez mind a csapnivaló forgatókönyvnek köszönhető, meg a rendező azon törekvésének, hogy irtó pergős s stílusos legyen.

Nevek: Nagyjából megemlítettem már őket…
Josh Brolin, John Malkovich, Michael Fassbender, Megan Fox, Michael Shannon, Aidan Quinn, Jeffrey Dean Morgan, …

Kihagyhatod.

4/5

hex2

Chloe (2009)


chloe


Még egy nagyon jónak beharangozott, aztán amolyan felemásnak sikeredett filmélmény.

Egy orvosnő biztosra véli tudni, hogy férje (sikeres egyetemi tanár) hazudozik neki, s megcsalja. Erre bizonyíték elhidegült házasságuk is, mely egykoron szárnyalt, s teljesen elválaszthatatlanok voltak. Igazi bizonyítéka nincs, felbérel hát egy fiatal prostituáltat, aki majd beszámol neki a részletekről…

Nagyon jól indul, s a film közepéig teljesen hihető. Különösen érdekesek s ‘ízesek’ azok a leírások melyeket Chloe nyújt Catherine-nek a férjével történt kontaktusokról. A két nő közötti vonzás s taszítás is szépen érezhető lesz. Chloe mintha felnézne Catherine-re, Catherine szimpátiát érez a szép lány iránt, sajnálja valahol, de aztán eszébe jut, hogy ő fizeti, hogy férjét elcsábítsa, emiatt pedig néhány helyen igencsak rútul bánik vele. Aztán a film közepén egyszer csak minden a feje tetejére áll, s átmegy a megszokott teljesen átlagos kavarós tragikus kiszámítható drámába. Ekkor gondoltam én, hogy egy szép kezdés után milyen csípősen pofán is lettem verve.

A színészi alakításokkal nem volt baj, jók voltak. Úgy Julianne Moore (Catherine), mint Amanda Seyfried (Chloe), Liam Neeson (David), vagy Max Thieriot (Michael). Egyszerűen a szépen induló cselekmény a végére amolyan szappanopera szerűen túlbonyolódik, s a legátlagosabb megoldást látjuk majd, amit csak el lehetett volna ennek a filmnek képzelni. Lehet egyesek erre vágytak, szerintem viszont valami szebbet érdemelt volna.

Más nagy kivetnivaló nincs. Az igazság az, hogy már csak az első fele miatt is érdemes végignézni. Ja, és ne 7 évesek társaságában nézd, mert néhány helyen erősen vigyorognának… aztán másik héten a tanítónéni már nem annyira ,p

7/8

Defendor


defendor

És tatammm… az Ink-nél említettem, hogy néha a stúdiók nem mernek bevállalni egy ötletet, és maguk alá tesznek, mert talán túl komplikált s nem biztos, hogy megtérül… A Defendor a másik tökéletes példa rá. Peter Stebbings színész írta, rendezte, kisebb szerepet vállalt benne, minden pénzét beleölte, majd pedig a még hiányzót összeszedte, miután a stúdiók annyit mondtak neki: nagyszerű, érdekes, komplex, de sajnos…

A Defendor egy szuperhős film… egy nem átlagos hőssel. Arthur Poppington IQ-ja alig üti a 80-at, de igazságérzete hatalmas, s felveszi a kesztyűt Ipar Kapitány ellen.

Paródiának indul, erős fanyarsággal, majd pedig átmegy áldozatkészségbe, paródiából valami komolyabba. Központi karakterünk buta, banális, s naivan jó. Azt, hogy ki ellen harcol, még ő sem tudja pontosan, de ahol igazságtalanság van, oda kell egy Defendor.

A film költségvetése igen kicsiny, de nagyon jól van kivitelezve. Óriási díszletekre, s grafikára nem kellett költeni, minden meg van oldva egy iparnegyed koszos sarkain, utcácskái között, raktárházában, egy Pszichológus rendelőtermében,… ez igazán szép. Mostanában egyre kevesebb film készül így.

Aztán… elég neves kis társaságot sikerült Stebbings-nek összeszednie: Woody Harrelson, Elias Koteas, Sandra Oh, Kat Dennings.
Woody Harrelson ismét megmutatja, őt nem akármilyen fából faragták: buta lesz naiv, vicces és esetlen. Ez a karakter amennyire szimpla és együgyű, annyira bonyolult, s magas fokú beleélést igényel. Le a kalappal Harrelson, s fergeteges arcjátéka előtt. Elias Koteas lesz a gonosz piszkos zsarunk, Sandra Oh orvosolja hősünk igencsak gyengus környezetfeldolgozását, Kat Dennings pedig egy fiatal prosti lány bőrébe bújik, aki elvezeti hősünk ‘Captain Industry’-hoz, bár első látásra csak ki akarja használni a balféket…

Érdekes kis film ez, jó dumákkal, vagány jelenetekkel, egy nem mindennapi hőssel, mindenképp érdemes megnézni

10

Black Dynamite


dyna


Na az is beteg volt, aki ezt a filmet kitalálta (Scott Sanders, Michael Jai White) , de beteg jóra sikeredett.
Egy filmszatíráról van szó, mely a ’70-es évek két őrületét igyekszik piszkálni: az akció kung-fu bla bla kultusz, és a mindenbe fekete embert (miután a ’60-as évek végén sikerült kivívni a teljeskörű egyenjogúságot, ebben nagy pénz volt). Így született meg Black Dynamite, az ember akivel nem lehet packázni.
Miután testvérét megölik, Black Dynamite megtorló hadjáratba kezd, s végül kiderül a dolgok mögött több van, mint gondoltuk volna.
A ’70-es évek B-movieját s mindent verő akcióhősét tökéletesen rekonstruálták, a film díszlete, képvilága, hangulata bámulatos. A szövegek nagyon jók, viccesek, de irtó durvák is egyben, van itt kurvázástól, rasszizmustól, káromkodáson keresztül minden, úgyhogy ne 3 éves kisfiaddal nézd, mert egy hétig csak baszki fog folyni a szájából. A nőket persze senki sem tiszteli, s előkerül még a péniszméret kérdés is… innentől minden értelmét s fejét veszti. Nem is mondok többet, ez valami… leírhatatlan.

Míg néztem végig röhögtem, vagy gondolkodtam, hogy az istenbe is lehetett ezt ilyen beteg célirányossággal kitalálni. Ez inkább pasifilm, azoknak is csak a tuskóbb fajtája fogja szeretni. Nehogy lánnyal nézd, mert nem sűrűn fog ezután az élmény után szóba állni veled.

Nagy nevekkel is találkozunk a színészek között, Michael Jai White és Arsenio Hall kiváló alakítást nyújt.

Nem lesz könnyű menet, de több szempont miatt is megér egy pillantást. Csak próbáld meg nem elveszíteni humorérzéked…
8/9