I Melt With You (2011)


 

Kezdjük az élet tragikus részével, s haladjunk majd szépen, naponta a napsütés s a rózsaszín mókusok felé…

Vannak olyan napok, amikor egyszerűen nincs kedved felkelni. Úgy érzed nem történhet semmi jó, nem vár semmi aznap amiért érdemes lenne felkelni. Van, hogy csak nézed a falat, s nem tudsz semmit sem kezdeni magaddal. Van, hogy a félelem bénít le, vagy van olyan is, hogy olyan boldog lehetsz az egyik pillanatban, hogy a másik, kicsit  csendesebb pillanat rettenetesen rosszul esik. Van amikor úgy érzed, hogy teljesen párhuzamos vagy a világgal, mintha nem is lennél része annak, mintha senkit sem érdekelne mi van veled. Van olyan is, amikor számodra fontos emberek tűnnek el az életedből, mennydörgősen, vagy csendben. Van, hogy egyszerűen csak elveszted a fonalat. Van, hogy csak unalom ül ki szemedbe, van, hogy csak kétségbeesés, van, hogy elégedetlenség, van olyan amikor semmisség, de a mosoly nagyon ritka már…

Ez a film négy barátról fog szólni, akik össze-összeruccannak néha, egy balhés hétre, a régi szép idők emlékére. Távol a mindennapoktól, a barátság s nosztalgia fényében. Ez az év azonban más lesz…

A film pörgősen indul,  mint minden, amit nagyon vársz már. Úgy tűnhet, hogy hőseink tele vannak élettel… pedig a pörgésnek két változata van… van az egészséges… amikor tényleg topon vagy… s van a másik fajtája, amikor esetleg úgy tűnik, hogy topon vagy, de igazából csak lassan pusztítod magad. Ez a film ez utóbbit példázza.  Már az első pillanattól fogva érezhető az árnyék a négy barát fölött, s ahogy telnek a napok, fogy a pia, s lassan beléjük lát a néző… a végeredmény ijesztő lesz. Út az ember pszichéjének s kétségbeesésének, indoktalan indulatosságának a közepébe.

S mindezt nagyon stílusosan. A színészi játékok meglepően jók. A forgatókönyv nagyon jó a film közepe feléig. Az elején érezhető az út az erőltetett pörgésből a semmibe, viszont a végére sajnos nagyon kifogyott belőle az ötlet. A film színvilága bámulatos, s szerintem a monkey-cam dolgok tökéletesen illettek bele. A zene is nagyon passzol, bár itt-ott kicsit kaotikusan, fület verően durván van illesztve.

Néhányan egyszerűen kapuzárási pániknak írták le ezt a filmet. Szerintem kicsit több volt benne, bár egy kis finomítással akár sokkal jobb is lehetett volna.

Sok a duma, jöjjenek a nevek:

Thomas Jane – WOW. Rob Lowe – WOW2.

Jeremy Piven, Christian McKay, Carla Gugino.

Rendezte: Mark Pellington (Henry Poole is Here, The Mothman Prophecies, Arlington Road)

Szóval, nem tökéletes film, egy 8, 8.5 -öt érne, de tízest fogok rá adni, mert kifejezetten meghatott azon az eltolt estén, amikor láttam, s azért is mert átlagban csúnyán le lett szavazva. A két Trailer itt lesz lejjebb. Ha szeretitek az ízlés s ízléstelen határát súroló pszichés, de mégsem túl durva filmeket, akkor ezt látni kell.

10

 

Trailer 1: (Official)

Trailer2 : (Theatrical- ez vagányabb)

Dorian Gray


dorian


Lehet, kicsit elfogult leszek , mert imádom ezt a történetet. Van benne valami szép, durva, romlott, misztikus, undorító, ugyanakkor csalogató, mely egyszerűen odaszegez a képernyőre, vagy a könyv mellé (Oscar Wilde- Dorian Gray Arcképe).

Egy fiatal ártatlan nemesről van szó, akiről egy művész készít egy angyali képet. Azonban egy véletlen beszélgetés folytán, mikor is szépségét, fiatalságát dicsérik, sikerül lepaktálnia az ördöggel. Képe lelke tükre lesz, ő pedig örökké fiatal… ez szépen hangzik, de vajon mire képes egy ember aki tudja, korlátok neki nem szabnak határt …?

Persze a film tele van motívumokkal, legtöbb démoni, leginkább a kárhozat motívum érvényesül talán… ezekről tudnék írni igencsak hosszan, de nem fogom tenni, mert akkor lelövöm a lényeget, s csak annyiból fog állni az egész, hogy az aki olvassa, mit írtam, keresi a filmben azt amit írtam… s ez nem jó. Fedezze fel mindenki magának.

A színészek közül hármat emelnék ki:
Ben Barnes-t akit mintha erre szerepre teremtettek volna… egyszerűen kísértetiesen hasonlít a Wilde által elképzelt Dorian Gray-re.
Colin Firth-t aki bár mellékszerepet játszik, de Lord Wotton alakja nélkül ebből a történetből semmi sem lett volna. Wotton egyfajta nagyszájú nyers tipikusan angol arisztokrata erőt sugároz, erre Firth tökéletes volt.
A harmadik személy pedig Rebecca Hall, aki szerintem nagyon jó volt az okos s szép Emily Wotton-nak (aki egyébként nem is létezett a könyvben).

Ejtsek szót hiányosságokról is. A Pactum filmen keresztül kicsit túl könnyen megkötöttnek tűnik, a vége pedig kicsit összecsapottnak hat, de lehet ez csak nekem tűnt úgy. Talán meg lehetett volna csapni még 10 percnyi anyaggal Dorian utazásaiból, bár akkor lehet túl hosszasnak tűnt volna, s nem hatott volna oly szépen a visszatérés. Így azért egy kicsit olyan volt mintha lenne a közepében egy törés. De ezek csak apróságok. Összességében véve nagyon jó adaptáció.

Na de ennyi azt hiszem elég lesz…

9