Priest (A pap- Háború a vámpírok ellen, 2011)



Sztori:

Egy alternatív világban a vámpírok s az emberek évszázadok óta háborúztak egymással, egészen addig, míg az emberek az egyház vezetésével, s a Papoknak nevezett különleges harcos rend segítségével győzedelmeskednek. Ezután a megmaradt vámpírok rezervátumokba kerültek, a papok pedig teljesen feleslegessé válva, egyszerű szürkeségben tengetik napjaikat az egyház oltalmában. Egészen addig, amíg az egyik pap telepes testvérének a családjára vámpírok nem támadnak…

Vélemény:

Ez is egy képregény adaptáció, s bár nem igazán érdekelnek a képregények, ennek is egy picit utána nyomozva úgy tűnt, hogy a film egész hűen átadja a képregény által felvázolt világot.
Ha magát a filmet nézzük, egy pörgős akciófilmet kap a néző, ha nem is olyan eredeti (a sivatag kicsit Mad Max-szerű, a város pedig olyan általános sci-fi város), de annál jobban kivitelezett helyszínekkel, a jövő a jelen s a múlt darabkáinak apokaliptikus illeszkedésével. Az animáció nagyon vagány, mondjuk magukkal a vámpírokkal néhol nem voltam megelégedve, a harcjelenetek jól voltak koreografálva, a színészi játék (mínusz Cam Gigandet, akinek a dacoláson kívül más dolga sincs) pedig szépen illeszkedik az egész világ vad visszafogottságával.
A cselekmény maga nagyon egyszerű, egy szálon fut előre, s ahhoz a szálhoz kézzel-körömmel ragaszkodik, s ez alapjában véve nem egy rossz dolog. A film talán egy picit rövid, ez megint a képregény történet hibájának tudható be, amiből általában hiányoznak a hathatós visszapillantások, töltelék képek. Igazából elnéztem volna még egy félórát ebből a filmből, úgy háttérsztori mint sima akció formájában.

A film átlagban rossz kritikát kapott, Bettany-ra hivatkozva sokak a félresikerült Legion-el hozzák összefüggésbe, de ez senkit se tévesszen meg, a két filmet nem lehet egy lapon említeni.

Nevek:
Paul Bettany, Karl Urban, Cam Gigandet, Maggie Q, Brad Dourif, Lily Collins, Christopher Plummer

Összegezve: kicsit sima, kicsit kusza, de a látványos sci-fi akciófilmek szerelmeseinek mindenképp érdemes megnézni.

Ha egy másik véleményt akarsz a filmről: KLIKK IDE.

8

Rubber (2010)



‘This movie is a homage to ‘no reason‘, that most powerful element of style…’
És ezzel kb. le is tudhattam volna a filmet. De nem, nem ússza meg ennyivel…

Sztori:
Robert-ról, az elhagyatott sivatagi kocsigumiról szól, aki rájön, hogy romboló telepatikus erővel rendelkezik… nemsoká pedig egy sivatagi kisvárost fog rettegésben tartani…

Vélemény:
Első ránézésre azt mondaná a tudatlan, hogy ez csakis valami amerikai independens csoda lehet… s majdnem igaza is van tudatlanunknak… ugyanis ez egy francia independens csoda, óriási amerikai beütéssel. Quentin Dupieux írta, rendezte, s mr. Oizo néven még a filmzene legyártásában is közreműködött. Állítólag először az egészet csak egy kísérletnek szánta… a stíluselemek nézőre gyakorolt hatását kívánta analizálni… végül azonban az egész annyira összeállt, hogy egy teljes film lett belőle. A szett nagyon amerikainak néz ki… pedig Franciaországban s Angolában történt a forgatás.

A stíluselemekről… Az egész film egy felvágós prológussal kezdődik… a ‘semmi értelme’ koncept filmes értékéről… a felhozott filmekkel történő alátámasztás kicsit erőltetett (nekem az volt…) de egy egész érdekes hangulatot teremt… mert tudni fogod, hogy semmi koherenset nem várhatsz… ezért nem fogsz csalódni.
Ezután megismerkedünk a másik fontos elemmel… a nézőkkel. Akik kinn a sivatagban követik a gumiabroncsot, látcsövekkel. A nézőket éheztetik… szomjaztatják… meg akarják mérgezni… érzitek a lényeget?
Na, emellett bontakozik ki az igazi sztori… ami egy nagyon agyament horror-komédia… a gumiabroncsról… aki felrobbant mindent ami az útjába áll, felfedezőkedvét semmi nem szegi, sem nyuszi, sem holló… sem ember.
A színek élénkek, amolyan hetvenes évek technicolor-ját idézik, a táj hangulata fenomenális… a színészi alakítások a helyükön vannak, a szöveg viszonylag kevés, de annál agyafúrtabb… a központi szál a történetben elég gyengus, de ezt a hiányt fantasztikus rendezői stíluselemek, ötletes kameraállások, s érces humorral kárpótolják. A zene eszméletlen hatásos.
Ami érdekes volt, s mégis elvett a film értékéből… az a rész amikor a színészek unják már az egészet s haza akarnak menni… itt már túl sok volt a ‘no reason’ elemből.

Nevek:
Stephen Spinella, Wings Hauser, Roxane Mesquida, Jack Plotnick, …

Ez az egész egy mocskos nagy kavarodás volt… de egy nagyon szórakoztató mocskos kavarodás… “fairy tale for the sick and twisted”. Szerintem néhány éven belül a kultuszfilmek közé fogják sorolni, mér akkor is, ha a nézők fele óriási örömmel utálja. Mr. Dupieux teljesítménye előtt le a kalappal…

8.5

Rango (2011)



Bár nem az első 2011-es film melyet láttam, gondoltam jobbal nem is indíthatnék,  mert ezt legalább a moziban néztem, és ugyebár moziban szebb a világ…

Gore Verbinski (ex- punk rock gitáros :p, az első három Pirates of The Caribbean (2003,2006,2007) film, a The Weather Man (2005), a The Ring (2002), a The Mexican (2001) és a Mousehunt (1997) rendezője) ismét kiélhette nagyon is elszállt kreativitását, s nem kevesebb mint 135 millio Dollár állt ehhez a rendelkezésére! Az eredmény? Lássuk csak…

Sztori:
Rango egy átlagos háziállatka (egy kaméleon), aki egy akváriumban tengeti napjait, világmegváltó hősnek képzelve magát, amolyan színházosdit játszva. Gazdái épp a Mojave sivatagon utaznak keresztül, mikor is egy elütött tatunak köszönhetően Rango akváriuma elszabadul… s hősünk a sivatagban találja magát… a képzeletvilág pedig úgy tűnik lassan valóra válik…

Milyen is volt?
Eszméletlenül látványos. Az animáció olyan valósághű, olyan apró részletekre figyeltek, olyan gyönyörű, hogy szinte megszólal, még akkor is ha a karakterek kinézetét kicsit sem nevezhetjük esztétikusnak (de annál szimpatikusabbak…). A sztori amolyan sima western történet, melybe egy oda nem illő hőst kerítettek.  A vad világ s az elkényeztetett városi kaméleon közti különbség fantasztikus helyzet s karakterkomikumnak lesz a forrása. Elég nagy bátorság kellett ahhoz, hogy ilyen sivatagi állatkákkal játszadozva építsék fel a világot, könnyen balul is sülhetett volna el… igen sokan irtóznak tőlük, mondjuk a külső s karakter közötti ellentétet olyan jól használták ki, hogy ennek a miniatűr western django-nak a láttán az undor meg sem fog fordulni a néző fejében. Az előbb említetteket megspékelték még egy csomó jó dumával, kis látomásossággal, egy gonosz teknőssel, víz utáni kutatással és harccal (kis morális jelleggel talán). A film cselekménye nagyon is dinamikus, valami mindig ott tartja a tekinteted a vásznon. Rango viselkedése s modora kicsit Jack Sparrow-ra emlékeztet… de gibírc alakja miatt mégis másként hat. A zenélő baglyok (eszméletlen, hogy mennyi ízt adtak az egésznek azzal a néhány jelenettel amikor a baglyok is megjelennek) hősünk halálára utaló szarkasztikus utalásai pedig mindent csak még nevetségesebbé tesznek, s ugyanakkor csak spékelik a néző figyelmét. Jaj, s Clint Eastwood… többet nem is mondok inkább a sztoriról. Látni kell…

Hangok: sok-sok ismert hang, mondjuk itt a karaktereket s a mozgást is valamennyire utánuk mintázták… a színészek is színházosdit játszottak, s végül az egész világot ezek után a minimalisztikus hang s képfelvételek után igazították. (magyarul, még a tiszta animációnál is durvább melóról van szó).
De kik is szólalnak meg:
Johnny Depp, Isla Fisher, Abigail Breslin, Ned Beatty, Alfred Molina, Bill Nighy, Timothy Olyphant, Ray Winstone,

Duma befejezve. Irány a Mozi!

9/10


Azért még dobok ide néhány képet, csak úgy ízelítőnek:)


– But, The Lizard? He’s Gonna Die!

-But When is He Gonna Die?
-Soon, Compadre…

127 Hours (127 Óra – 2010)


Sztori:
Egy tragikus igaz történeten alapszik: miként esett Aron Ralston hegymászó Utah államban (Moab) a sziklák fogságába, s hogyan sikerült megszabadulnia 127 óra elteltével… testének egy darabkája árán.

Milyen volt a film?
Kezdeném előbb Danny Boyle-al. Aki valamennyire jártas a filmek világában, az már hallott róla. Vannak neki sikeres eszméletlenül sikeres filmjei: Shallow Grave (1994), Trainspotting (1996), 28 Days Later (2002), Sunshine (2007 – amit mondjuk nagyon utáltam, de istenem, ide tartozik), és a Slumdog Millionaire (2008 – a végső tincitáncit leszámítva, mely o.O? reakciót váltott ki a legtöbb normális nézőből s teljesen elnyomta az addig pozitív filmélményt)… és kevésbé sikeres filmjei : A Life Less Ordinary (1997- szerintem elég poénos), The Beach (2000 – mely a viszonylag rossz kritikák ellenére szerintem nagyon is nézhető volt), Millions (2004- mely brit berkekben nagyon is ismert… de az átlag nézők között annál is ismeretlenebb, nagyon kellemes kis film)… Na de azt akartam itt kihangsúlyozni, hogy a 127 Hours mindenképp a sikeresebbek közé tartozik, még akkor is ha a Trainspotting mércéjét épp nem üti meg.

A film irtó hatásos… nagyon gyorsan indul, felpörgeti a nézőt… folytatódik így néhány percig… Yeehauu!!! … s aztán puff! Akárcsak a főszereplő, a néző is tátott szájjal marad, h wtf? s innentől az egész teljesen más irányt vesz, egyszerűen statikus lesz, tele szenvedéssel, fájdalommal, képzelgéssel, öniróniával, emlékek közt kotorászással, kilátástalansággal, mondhatnám a halál szele járja át. Aztán pedig a megoldás a szemnek igencsak fájdalmas néhány percben jön el, még a túlélésért megtett dolgoknál is fájdalmasabb-ban. Alig bírtam nézni, pedig ez egyre ritkábban esik meg velem. James Franco alakítása fenomenális, az egyetlen hibája talán az, hogy a szakálla nem igazán nő.

Mesés a film képvilága, a színek és a táj a durva vadság érzését keltik, egy olyan helyét ahol tényleg meg lehet halni. Attól függetlenül, hogy a film kb két harmada ugyanabban a hasadékban játszódik, nem fog unalmassá válni, mondjuk a nyomasztót nem garantálom, mert épp az a célja.

Nevek:
James Franco (wow), a többi nem igazán fontos, de említsünk meg néhányat: Kate Mara, Amber Tamblyn, Kate Burton, Treat Williams, …

Szerintem látni kell… egyike azoknak a filmeknek, melyeket nem véletlenül jelölnek 6 Oscarra.

10

Legion


legion


Hát…. kezd már nagyon elegem lenni ezekből a félresikerült apokalipszis filmekből, s csak jönnek ki szépen sorjában, megy a hepp, közeledik a világvége, pénzt kell belőle csinálni, hogy mielőtt mind meghalunk, legalább egy-két személy kiélhesse magát.

Na jó, eltúloztam. De ez a film felhúzott. A trailer alapján valami jobbat vártam… s összességében véve unalmas volt és semmi új.

Kb meg tudom számolni egy kezemen hány jelenet tetszett (az öregasszony, a kisgyerek, meg a harc a végén, egészen addig amíg bele nem fullad a klisébe).

A sztori: Michael arkangyal leérkezik a földre, s levágja szárnyait. Ellentmondott feladatának, mely az lett volna, hogy megölje azt a gyermeket, aki nemsoká megszületik, a akitől az emberség sorsa függ majd. Egy sivatagi porfészekbe igyekszik ezért, hogy megelőzze a többi angyalt, s megmentse az anyát s gyermekét…

Igen, kevertük a Termiantor-t a Supernatural-al s tessék, meg is van. A szöveg klisés, a színészi alakítások az összecsapott forgatókönyv miatt nem lesznek igazán hatásosak.
Szerintem az angyalokat gépfegyverrel nem lehet megölni, de ez csak az én személyes véleményem.

A színészekről?
Paul Bettany nem tudom miért vállalta el ezt a szerepet, én ennél jobb színésznek tartom… Michael-t jól alakította, s nem az ő hibája, hogy a film egyszerűen nem elég jó
Dennis Quaid- a vagány Pandorum után sikerült megint beleválasszon, s egy ilyen öreges, kemény, sokat látott, töltelékkaraktert játszik, akinek mégis nagy beleszólása lesz a film menetébe…
Kevin Durand- mintha a Lost-ból jött volna, csak kapott még 2 pengeéles szárnyat.

Nem is fokozom tovább, elég rossz volt
4/5