Goodbye 2010


Most, hogy ismét elővettem azt a bizonyos filmes listát, melynek a végéhez mindig az új címeket hozzácsapom, akarva-akaratlanul azt vettem észre, hogy néhány cím még 2010-ből való. Először csak simán ki akartam törölni őket, de mi a fene, ejthetek róluk néhány szót…

Egy kis zene, hogy ne unatkozzatok:

Jöjjenek a címek:

 

Amiket érdemes látni: 

1. Biutiful: Egy film egy emberről, akinek szánalmas élete vége felé a halál a vállára telepedett.  Kemény, tragikus, kicsit sorsirónia. Két órán keresztül veri a fejedbe az emberi kicsinyesség, kilátástalanság, értelmetlenség, érzéstelenség, a belenyugvás, s az érdektelenség érzését. Mit ér az emberi élet? Mit ér akkor ha nem nyújthatod azt szeretteidnek amire talán képes lettél volna? Mit vagy képes lenyelni s megtenni csak azért, hogy esetlen valami maradjon utánad? Szerintem nagyszerű film. 10

2. The Man From Nowhere (Ajeossi, Bácsi) – egy töröttnek tűnő emberrel a középpontban, aki mintha valami sötét múlt elől bujkálna.  Hősünk összebarátkozik egy kotnyeles kislánnyal, akit azonban elrabolnak miután anyja drogügyletekbe keveredik. Mire lesz képes csendes hősünk, hogy megmentse egyetlen barátját? Nagyszerű film, attól függetlenül, hogy a sztori egyszerű, sima, kicsit sablonos. Ami jó, az mind stíluselemekben jön: különös kegyetlenség, karakterisztikus mozdulatok és mondatok, nagyszerű harcjelenetek és koreográfiák, s bár a film kicsit lassan indul, miután felpörög, olyan simán visz végig a hátán, hogy alig várod majd mi történik a következő pillanatban. 10-es keleti módra. 

3. Montevideo, Bog te Video – egy kellemes hangulatú komédia a szerb foci első aranykoráról, s a válogatott rögös, de annál érdekesebb útjáról az 1930-as (első) világbajnokságra. Meglepően kellemes hangulatú, s élvezhető film volt. 9.5

4. Stake Land – egy viszonylag no-name, de annál érdekesebb film. Egy fiatal fiúról szól, aki hirtelen egy vámpír-apokalipszis közepében találja magát, s egy Mister-nek nevezett vámpírvadászhoz csapódva utazik majd az új-Éden felé. Mi volt érdekes ebben a filmben? Kicsit roadmovie-feeling, ami azonos mennyiségben keverte a kegyetlenséget a kilátástalansággal, a durvasággal, s valahol mégis maradt benne egy kis emberi érzés. Tudom, hogy ilyet meg ehhez hasonlót már egy csomót láttatok, de szerintem ez valamennyinél jobb volt. 9.5

5. The Ward – John Carpenter nevét gondolom nem sokan kell magyarázni, ha mégis akkor annyit róla dióhéjban, hogy a modern filmes horror egyik atyja. Ettől függetlenül, Mr. Carpenter az utóbbi 15 évben nem sok sikeres húzással dicsekedhet, s valahol ez a film is felemás élmény. A sztori egy fiatal nő körül forog, aki diliházba kerül, miután porig éget egy házat. Az elmegyógyintézetben pedig lenyugvás helyett szellemekre akad…  A film első része nagyszerű, a mára már klasszikussá vált horror filmek rengeteg eleme fellelhető benne, egész hatásos újraillesztésben. A film vége azonban túlcsavart s kaotikus, egy kis forgatókönyvírói ötlettelenséget sugároz.7.5

6. Trust – David Schwimmer legújabb rendezői dobása, egy furcsa családi dráma, a középpontban egy tinilánnyal, aki egy internetes “pedofil” csapdájába esik. A film első fele érdekes, a második fele zavaros s nyavalygós.  7.5

7. Hesher – Az angyalaink néha furcsamód találnak ránk. A film egy fiatal fiúról szól, aki anyja halála után egy széteső családi fészekben tengeti napjait, egy csendes kisvárosban. Itt akad össze Hesher-el, a tomboló rocker-el, aki valahogy attól függetlenül, hogy látszólag haragban van az egész világgal, valahogy mindig a közelében ragad. Fura film, vontatott, excentrikus, abszolút nem mindenkinek való, ugyankkor valahol kellemes s emberi is. Nehezen tudtam eldönteni hova is tegyem. 8

8. Everything Must Go – hősünk lábadozó alkoholista, aki épp most szabadult meg munkahelyétől s feleségétől is. Újrakezdésképp az a fantasztikus ötlete támad, hogy minden felesleges vackát háza elé hordja, s odatelepszik mellé, amíg el nem adja. Újrakezdés ez, vagy segélykiáltás? Mindenesetre hősünk kicsi magánakciója által új embereket vonz maga köré…    Kicsit kellemes, kicsit unalmas, néha vicces, néha vacak.  De érdemes belenézni… 7.5

9. Tropa De Elite 2 – A nagyszerű brazil film folytatása. A feszültség marad, de átalakul. A durvaság változatlan, csak más szemszögből van megközelítve. Kevesebb akció, több korrupció, több politika jellemzi, de ettől függetlenül nagyon érdekes.  9

10. The Conspirator (A cinkos) – Az Abraham Lincoln halálát követő nyomozásról, a tettesek kézre kerítéséről, a bűnbakok meghurcolásáról. Egy elég érdekes hangvételű film, mely valamelyest az érem két oldalát ábrázolja az igazság hajszolásában. Mindenképp érdemes megnézni. Rendezte: Robert Redford, fészerepben: James McAvoy, Robin Wright, Tom Wilkinson, … 9

11. Repeaters – egy darab Kanada. Olyan sci-fi-thriller-féle valami, három klinikán javulgató junkie-ról, akik egy fura elektromos sokk után újra és újra és újra fogják élni ugyanazt azt eltolt napot, s persze egy idő után játszadozni kezdenek a lehetőségekkel. Nem megy túl mélyen a dolgok pszichológiai s filozófiai részébe, annál inkább akció s hatalomvágy orientált. Abszolút nem tökéletes film, de az árához képest jó.  7

 

(Mára ennyi, a bejegyzés holnap bővülni fog. 🙂 )

Insidious(2010)


 

James Wan. Ismerős? Nem?
Na nézzük ki is ő…

Mr. Wan egyike a SAW (Fűrész 1., 2004) kiötlőinek, úgy a 2003-as rövidfilm, mint a 2004-es első rész rendezője. A fűrészes pénzhajhászásból aztán nem vette ki túlságosan a részét, egyedül a harmadik részhez szolgáltatott sztorit, aztán töretlenül folytatta munkásságát Horror és Thriller műfajokban, olyan filmeket összehozva, mint: a Dead Silence(2007), Dead Sentence (2007), s végül, de nem utolsó sorban, az Insidious… érthetik hát a kíváncsiságot, mellyel én, a “filmbuzi” ezen filmet fogadtam… de ne szaladjunk előre.

Sztori:

Egy több gyermekes család új házba költözik, ahol azonban a legnagyobb gyermek furcsa dolgokat vél felfedezni. Szülei ügyet sem vetnek rá, egészen addig, amíg egy reggelre a gyermek kómába nem esik, s a ház körüli furcsaságok nem kezdenek sokszorozódni…

Vélemény:

A film szépen kezdődik, egy sokat sejtető első jelenettel, melyet azonban egy ideig még nem fogod tudni elhelyezni magában a cselekményben, csak ott fog botorkálni az elmédben. Az ezt követő 20 perc nagyon csendes, mégis érzed, hogy valami baljós van a levegőben. Innen a dolgok klasszikus horror módjára fognak fokozódni, néhány nem túl durva, de annál hatásosabb rövid jelenés formájában, melyek hatását a nagyszerű hang effektusok csak tovább fokozzák.
Nem tudom azonban, hogy velem van-e a baj, vagy mindenki mással, de ennek a filmnek is a közepén kicsit túlérve, mintha az egészet a feje tetejére állították volna, s az egész átcsap egy asztrálsíkos balfaszkodásba, apa-fia Y kromoszómával összekapcsolva. Mintha felfogadtak volna egy másodosztályú írót, aki az eddigi mesteri felépítést sikeresen néződaráló, simán képhatásos zavargássá degradálja… egészen a film végéig, egy szerencsétlen szellemirtó csapattal megfűszerezve. Az utolsó karakán jelenet még tesz valamit a film értékéhez, de már kevés ahhoz, hogy az előző elfuserált fél órát ellensúlyozhassa.
Igyekeztem gondolataim úgy megfogalmazni, hogy ne lőjek le túl sokat, hátha nektek más véleményetek van, s ez esetben, ha úgy tetszik, megoszthassátok velem is, amin átsiklott a figyelmem.

Nevek:
Patrick Wilson (néhol csúnyán alulteljesített), Rose Byrne (a film neki köszönheti az ízét), Ty Simpkins (a gyermekbáb, akit kicsit jobban is implikálhattak volna a cselekménybe), …

Kíváncsi vagyok, mikor látok már egy olyan horrorfilmet, amit nem komplikálnak túl huszonegyedik századi módra… ez lehetett volna valami nagyszerű, de így csak erős közepes…

7.5

Vanishing on 7th Street (2010)



Kíváncsi voltam rá, hogy ez a film tényleg olyan rossz volt-é mint az imdb értékelése… ezért érdeklődéssel fogtam neki. Aztán az egyik pillanatban tudatosult bennem a rettenetes…

Sztoritime…

Szóval, Detroit-ban vagyunk, sármos Hayden Christensen jelenlegi városában. Az elektromosság elszáll… s szinte mindenki eltűnik. Néhány megmaradt túlélőnk pedig az egyre rövidülő napok alatt fog küzdeni a marcangoló sötétség ellen…

Na jó…
Mi volt a jó?… hát nem sok… néhány jelenet egész feszült volt, s volt benne egy-két vagány látomásos képsor. Itt sajnos a pozitívumok elakadnak. Mert ennek a filmnek akkora egy ordító hibája van, hogy szinte pofon veri a nézőt:
– Jön a sötétség… s néhány emberen kívül mindenki eltűnik. Legyen. A sötétség azonban oly erős, hogy a nappalok rövidülnek, s az árnyvilág lassan átveszi az uralmat világunk felett. Jól hangzik. Akkor hogy az istenbe tudják vele felvenni a versenyt egy rozsdás verdával, néhány neonnal, zseblámpával, meg egy tartalék generátorral… KI TALÁLTA EZT KI?

Brad Anderson olyan filmek rendezője, mint a: Happy Accidents (2000), The Machinist (2004), Transsiberian (2008) … ennél szerintem többre is futja tőle. A Vanishing on 7th Street-et melléfogásnak nevezném a hangzatos sztori, s az annál még hangzatosabb nevek ellenére is.

Ja, a hangzatos nevek:
Hayden Christensen, John Leguizamo, Thandie Newton, …

Ki lehet hagyni.

5

Charlie St. Cloud(2010)


Na jöjjön a csöpögős része…

Igazából tartottam ettől a filmtől… s így utólag nem is tudom mit is gondoljak róla… vagy, várjatok, mégiscsak tudom. 😛

Alaphelyzet:
Charlie egy szörnyű balesetben elveszti öccsét, s majdnem az életét is… fiatal éveit aztán látszólag elpocsékolja, kicsit hibbantnak is vélik. Egy temetőben vállal állást, s különös kapcsolatot ápol a mulandóval…

Vélemény:

Bár a film első része korántsem volt eredeti, mégis egész hatásos volt, s jónak lehet mondani. Aztán beüt az a probléma, amit egy film közepének nevezhetünk… egy lány egy érzés egy vágy… s az egész a feje tetejére áll, s egy kiszámítható semmilyen misztikus ponyvaregény Baywatch lesz belőle… ettől függetlenül, akad benne egy két értékes s szeretetreméltó gondolat. S bár elég felesleges volt, Ray Liotta karakterét nagyon megkedveltem a filmben.

Nevek:
Zac Efron (talán nem olyan jó, mint a 17 again-ben, de nézhető), Charlie Tahan (nagy pirospont neki), Amanda Crew, Kim Basinger, Ray Liotta, …

Egyszer talán elmegy… főleg ha 15 éves lány vagy.

6

The Eclipse (2009)


eclipse

Még mielőtt bárki is rosszra gondolna, nem a Twilight-ról fogok megint írni, mert minek is csinálnék ilyet? Nem szeretem kínozni sem magamat, sem benneteket, ezért hát valami végtelenszer jobbat mutatok nektek.

A The Eclipse egy ír horrordráma (bár talán a horror kicsit erős kifejezés rá, én inkább misztikus drámának nevezném). Múltkorában netes böngészés közben akadtam rá, aztán pedig mérlegeltem egy jó percig, hogy szedjem le, ne szedjem le, az erősen félrevezető IMDB-s alulértékelés miatt (akkor alig ütötte meg a 6-ot, most nőtt egy picit, de nem jelentőset a pontszáma). Végül azonban a sztori annyira érdekesnek tűnt, hogy leszedtem, s még aznap éjszaka megnéztem (olyan jó éjfél után, ahogy azt illik). Filmtől még így nem borsódzott a hátam soha. Ledepresszáltam, s szaladgáltak a libák a hátamon még egy olyan jó 10 perccel a vége után is.

Gondolom egy ilyen bevezető után érdekel a sztori
Egy ír kisvárosban egy özvegyen maradt férfi(Michael) él családjával. Felesége szomorú halála miatt a múlt nem hagyja nyugodni. A városba egy irodalmi összejövetelt rendeznek, Michael kell hordozza az egyik neves írónőt (aki horrortörténeteket ír egyébként). Miközben ők egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Michael életét furcsa hallucinációk forgatják fel…

Mit nem szerethetett a nép ezen a filmen? … nagyon vontatott, s az első tíz percen kifejezetten nehéz keresztüljutni. Azonban, ha ezen a tíz percen túl vagy, a többi egy lassú lavinaként fog eltakarni. A történet szép és kerek, abszolút valóságszerű, ugyanilyen lassan bontakozik ki. Kevés a horrorisztikus jelenet, viszont azok olyan jól vannak elhelyezve a filmben, hogy mindig abszolút váratlanul fognak érni, s ha esetleg a drámai szál alatt elkalandozott volna a figyelmet, biztos lehetsz benne, hogy ismét a képernyőre fogsz meredni. Igazából kevés olyan filmet láttam, mely ilyen vontatott lett volna, a misztikum ilyen jól kapcsolódjon a drámával, s a vontatottság ahelyett, hogy elvenne a varázsból, még inkább meg is kétszerezi. Érdekes itt is a halálmotívum, ugyanis a kísértet még nem halott. Vannak olyan hiedelmek, melyek szerint, mikor egy ember közel van a halálhoz, lelke néha elkalandozik a testéből… de erről nem beszélek többet, nézzétek meg inkább…

Nevek: Európai viszonylatban ismét ismert nevekkel találkozunk… Ciarán Hinds (Münich, Hallam Foe, There Will be Blood, stb.stb.), Iben Hjejle (High Fidelity, Defiance, …), Aidan Quinn (Benny and Joon, Frankenstein, Legend of the Fall, vagy pl. a Jonah Hex, hogy valami újabbat is mondjak), hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Még valami… a filmet Conor McPherson brit viszonylatban híres ír színdarabíró írta s rendezte… meg kell jegyezni a nevet, szerintem még várhatunk tőle érdekes alkotásokat.

Hosszúra nyúlt a szó, ez a film egy élmény volt… tiszta szívvel ajánlom mindenkinek.

NAGY 10

After.Life (2009)


after


Íme még egy film melyet nagyon vártam, aztán nagyon felemás véleménnyel lettem a végére.

Már a sztori is erős bonyodalmakat ígér:
Egy fiatal lány meghal egy autóbalesetben, majd egy temetésszervező asztalán ébred, be van zárva, s állítólag a temetésszervező mindent megtesz annak érdekében, hogy átsegítse őt a túlvilágra…

Most le fogok lőni egy-két érdekességet. Sajnos muszáj, hogy tudjátok mire számítsatok…

A film sokáig abba az irányba halad, hogy a lány halott, s amolyan tipikus szellemsztoriként forog tovább, kis látomásossággal, természetfelettivel, meg ilyen-olyan apróságokkal, pucér Christina Ricci-vel az asztalon (hogy Pista bácsi se unja), s egy hős szerelmes Justin Long-gal (hogy Mari néni is a székben maradjon). Aztán amikor a közepén a dolgok kezdenek laposodni, s egy freaky kisgyerek is odatéved, s kedves forgatókönyvíró s rendező nem kollégáim (nekem ugyebár semmi közöm sincs a filmbizniszhez, egyenlőre ,p) úgy döntenek: adjunk a szarnak egy pofont… s ebből káosz lesz.

Igazából kár, hogy ilyen kaotikusan összekavarták a filmet, mert csak vesztett az értékéből. Felemelkedett bal szemöldökkel fogod nézni az utolsó 30 percet, s amíg az utolsó 5 perchez nem érsz, benned lesz a kérdés: Most mi van? vagy esetleg az, hogy: Tudtam, hogy itt még lesz valami… ha te az a beleérzős típus vagy ,p . Ráadásul a film elejéhez képest a vége jelentősen begyorsul, s elkezdi az agyad akcióval zaklatni… De, legyen elég a felesleges agybombázásból.

A színészekről:
Liam Neeson – nagyon csodálkoztam, hogy bevállalt egy ilyen szerepet felesége szerencsétlen halálesete után, le a kalappal előtte
Christina Ricci – a pucér kétségbeesettség mintaképe lett
Justin Long – annyira nem illik egy hős szerelmes képébe, hogy a filmnek valóságszaga lett tőle
Chandler Canterbury– le a kalappal a gyerek előtt, volt egy-két hátborzongató pillanata

Összegzésképp annyit, hogy a filmet érdemes megnézni. Ha egy pillanatra elveszted a figyelmed, inkább tekerj vissza, mert nem fogsz semmit sem érteni belőle. Ha végig nézted, s azzal ébredsz, hogy nem értesz semmit sem belőle, akkor az utolsó félórának fuss neki még egyszer, s szidd közben hangosan Agnieszka-t (a rendezőnőt).

7

The Haunting in Connecticut


haunting

Ez a film megszámlálhatatlan rossz kritikát kapott. Csak épp azt nem tudom miért? Jó, hogy a karakter evolúció szinte nem létezik, jó, hogy a párbeszéd néhány helyen sántít, de Istenem, ez csak egy Horror film, s azok a részek, melyek igazán át kellett jöjjenek, át is jöttek.

Az effektusok jók voltak, néhány helyen kifejezetten undorító volt, meghökkentő, gyomorforgató. Ugyanakkor a halálos beteg érzékenységét és szenvedését is jól átadta, s a történet a haldokló spirituális pappal (Elias Koteas) teljessé vált.

Állítólag igaz történeten alapul, mely a ’80 as években játszódott le Southington kisvárosban, bár azóta tagadták, elismerték, plágiumnak és tiszta fantáziának is nevezték. Amúgy az ilyen szellemes sztorik esetében sohasem lehet tudni mi az igaz s mi a fikció.

A film egy családról szól, a középpontban a halálos beteg Matt-el, akinek az utolsó esélye egy új, még nem teljesen biztonságos gyógymódban rejtőzhet, ennek érdekében viszont egy ideig egy új helyre kell költözzenek… itt kibérelnek egy házat. Azt nem tudják azonban, hogy a háznak milyen múltja van…

A figyelmet felhívnám Kyle Gallner-re, a film főszereplőjére, aki szerintem jót alakított, s egyre több filmben s sorozatban kap kisebb-nagyobb szerepeket. A halálos beteg tinédzser karaktere, szenvedése, érzékenysége, feszültsége, iróniája nagyon jól átadódik a film folyamán, s sajnálatot illetve egyfajta csodálatot tud kelteni.

Szerintem érdemes megnézni…

8/9