A vadászat folytatódik.



2 hónap és 8 nap. Mit jelent ez? Ennyi ideje nem írtam. Miért is? Mert mindig akadt más szarság ami lekösse vagy az időm, vagy az agyam, de legtöbb esetben mindkettőt. Éljen a mókuskerék!

Abba viszont belegondolni is rossz, hogy mennyi film gyűlt fel a listámon ez idő alatt, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy napi egy filmet akkor is megnézek, ha csak 2-3 vagy 4 órát alszom aztán. Egyeseknek pia, másoknak vicces tabletták, vagy kaja, vagy esmeralda, vagy örökös siránkozás, vagy twilight… nekem ez. Nem nyújtom hát a szót, csak az újabb vadásszezon kezdetét akartam jelezni… 🙂

Meg egy kis zene, hogy ne unatkozz betűrakosgatás közben…

1. London Boulevard (2010) – egy ex bűnözőből lett botcsinálta testőr egyensúlyozása az alvilág, testi kísértések s a múlttól való szabadulás között. Colin Farrell s Keira Knightley, megszokott sztori, néhány jól illesztett elemmel, sablonos, de mégis hatásos csattanóval. 8

2. The Way (2010) – erről hosszabban szerettem volna írni, de nem jött össze. Egy gyönyörű film egy apáról, aki arról értesül, hogy fia az ‘El camino de Santiago‘ (aki nem tudná, Európa egyik leghíresebb zarándokútja) kezdetén életét vesztette. Az apa a fejébe veszi, hogy beteljesíti a fia sorsát, és eljuttatja az úti célba. Gyönyörű film, emberekről, emberségről, fájdalomról, megnyugvásról, választásokról, az életről. Visszatekintésekkel tarkított, színes tájakon átvezető, az emberi lélek mélyébe markoló film. Martin Sheen egyik legjobb alakítása az utóbbi időben. 10

3. The Way Back (2010) – Egy megkérdőjelezhető igaz történeten alapuló film, mely a szabadsághoz vezető hosszú utat írja le, Szibériától egészen Indiáig. Nagyszerű alakítás Jim Sturgess-től s Ed Harris-től. Viszont kötélidegek kellenek ahhoz, hogy végignézd. 8.5

4. The Eagle (A Sas -2011) – ott folytatódik, ahol a Centurion abbamaradt. Egy római katona, apja becsületének érdekében, vissza akarja szerezni a tragikus sorsú kilencedik légió aranysas szobrát, s hűséges kelta szolgájával a vad, még akkor nem skót felföld mélyébe fognak merülni. Channing Tatum, Jamie Bell. A Centurion jobb volt, de ez is nézhető. 7.5

5. The Rite (A rítus, 2011) – Ördögűézés Anthony Hopkins módra. Been There, done That. 5.5

6. The Adjustemt Bureau (Sorsügynökség, 2011) – érdekes perspektíva, nyomi szerelmi történettel ötvözve. A szerelem mindent legyőz, még akkor is, ha egy teljes titkos sorsváltoztató ügynökség van ellene. A film sorselhatárolós ötlete fenomenális, s valahol politikai kritikát is takar. A lehetőségek szerint, ezt vagy akcióval, vagy romantikával lehetett volna övezni, hogy a közönséges nézőknek emészthető legyen, ezen film esetében ez utóbbi győzött, s egyértelműen a film kommersz gyengepontja is lett. Matt Damon, Emily Blunt. 8.5

7. Unknown (Ismeretlen férfi, 2011) – felébredsz a kómából, s rájössz, hogy valaki más lépett a helyedbe, s identitásod lényegében megszűnt. Ezért pedig elindulsz, hogy az igazad bebizonyítsd… érdekesen kezdődik, de már az elejétől sejteni lehetett hogy a 007 s a Bourne filmek homogén keverékébe fog torkollani. Ettől függetlenül nagyon is nézhető. 8

8. Take me Home Tonight (Szédületes éjszaka, 2011) – eltolt okosfiú, aki inkább a kényelmes semmit választja ahelyett, hogy valamit kezdjen az életével, s egy videotékában tengeti napjait. Egy napon odavetődik a lány aki elérhetetlennek tűnt gimiben, s most is elérhetetlen, de egy ügyes hazugság s egy felvetődő partilehetőség után a kocka fordulni látszik, marad hát a hazudozás, aminek persze sok-sok necces helyzet lesz az eredménye. Sablonos film? igen, az, kétségkívül az. De mi volt megkapó benne? A feelingje. Olyan tipikus kilencvenes évek vígjátéknak volt felépítve, amiken mindannyian felnőttünk (ezt persze a 20+ korosztályra értem), s amiket olyan szívesen hordunk le, s mégis, amikor valami ilyesmivel találkozunk, valahol édes nosztalgiát kelt, még akkor is ha csak hollywoodi töltelék. BTW, Topher Grace szimpatikus volt ebben a filmben, ez is egy olyan mondat amit csak egyszer írok le ebben az életben. 8.5

9. Dylan Dog – Dead of the Night (2011) vannak a normális emberi lények, s vannak a horrorfilmbe illő alakok. Persze mindkét fél létezik. A kettő közt van Dylan, a detektív, akinek a múltja a két fél közé tehető valahova, a jelene pedig, akármennyire is ellenére van, ugyanoda vezeti vissza. Nyolcvanas évekbe illő sablonos sztori, kellemesen fekete humorral fűszerezve. Maga a film nem igazán jó, de nézhető, még akkor is ha Brandon Routh annyira fásult, mint a száz éves tölgy az erdő közepén. 7

10. Gnomeo and Juliet (Gnómeó és Júlia, 2011) – a shakespeari tragikus történet kertitörpe animációba ültetve. Első gondolatom: utálom a kertitörpéket, s a hideg futkos tőlük a hátamon. Így nehéz obektívan ítélkezni. Második gondolatom: volt benne néhány érdekes ötlet, de a fűnyíróversenyes és a rózsaszín flamingós részeken lovagolva, s sok más apróságon tovább kiakadva azt mondhatom, menekülj! 4.5

Mára Ennyi. Folyt. Köv.

Drive (Gázt!, 2011) Mozinap7


A Teaser feszültségén felindulva, erre a filmre muszáj volt elmenni moziba… főleg, hogy utána is olvastam, s mindenki csak az egekbe tudta emelni … mi lett a vége?

Sztori:

Egy fiatal autós kaszkadőrről, aki mellékállásban bűnözőket fuvarozik, 5 perces határidőn belül. Annak leszünk tanúi, miként süllyed egyre lejjebb egy plátói szerelem, s az alvilág karmai között…

Vélemény:
Ez egy nagyon fura film. Rendkívül feszült, s nyugtalan, s eszméletlenül lassan indul be, csak azért, hogy aztán a képedbe robbanjon.
A film elejével nagyon nem voltam megelégedve. Adott volt Ryan Gosling, meg a feszült pillanat amit már a teaser-ben is bemutattak, amiből megtudtuk, hogy is dolgozik ő. Ott volt még Carey Mulligan, aki egyedül volt egy gyermekkel, mert a férje dutyiban van. Ok. Véletlenül épp szomszédok, de nem igazán beszélnek egymással, mert hősünk nem a szavak embere, inkább csak hosszan néz a semmibe. Szép nézések, sokatmondó tekintetek, jó színészi játék…. de veszettül hiányoztak a mondatok… így nem lehet plátói szerelmet mesterkélni két ember közé… mert egyszerűen puszta nézéssel nem lehet továbblépni egy bizalmatlansági fázison… de tegyük ezt félre… vegyétek úgy, hogy csak én kötekszek… s gondoljátok azt, hogy hősünk annyira körültekintő, hogy inkább nem szól egy szót sem (ami igaz egyébként).
Térjünk át a film kegyetlen felére… A viszonylag lassú felvezetés után a film nagyon felgyorsul, s sokat mutatóan kegyetlen lesz. A szerkezet beindul, s a felek egymás torkának esnek. Kelepce, bosszú, megtorlás a köbön. Többet nem mondok róla, ezt látni kell, csak azért, hogy a ti gyomrotok is felfordulhasson, s a ti hátatokon is fusson végig a lúdbőr. Jaj, csak annyit még, a zeneválasztás eszméletlen 🙂
A moziból abszolút a második félidő hatása alatt jöttem ki… s csak az járt a fejemben… ez de kegyetlen volt.

Nevek: Ryan Gosling (mint mindig, nagyon jó), Carey Mulligan, Bryan Cranston, Christina Hendricks, Ron Perlman, …
Rendezte: Nicolas Winding Refn (Pusher, Bronson, Valhalla Rising)

Mindenképp érdemes megnézni, csak az első felét túl kell tudni élni.

9.5

Trailer:

Friends with Benefits (Barátság extrákkal, 2011)


Sztori:

Justin Timberlake New York-ba költözik melóügyben s összetalálkozik Mila Kunis-sal. Mindketten nagyon hamar rájönnek, hogy vonzza őket a másik szőrtelen felső s alsó teste, ezért félórákon keresztül szeretkezni fognak a filmvásznon, tiszta baráti alapon, csak azért hogy aztán hisztizhessenek, s ne legyenek egyáltalán viccesek.

Most már van indokotok, miért is ne nézzétek meg ezt a filmet. Elég ügyesen kezdődik, van egy-két jó jelenet az elején, de miután elérünk a benefits-es részhez, azon vesszük észre magunkat, hogy benne vagyunk valami olyasminek a közepében, ami sem egy nyolcvanas évekbeli erotikus B-movie-hoz, sem egy korunkbeli vígjátékhoz, sem egy drámához nem hasonlít. Egyedi! NOT! Igazából nem lehet eldönteni mi ez, semmi, mint az élet általában. Minek kellettek a Timberlake-es Alzheimeres apukasajnáltató jelenetek, azonkívül, hogy Mila Kunis indokkal visszautazhasson a felhőkarcolók közé, amikor meghallotta, hogy ők csak barátok, miután egy órán keresztül ezt hallgattuk tőle… ja, s egy homokos Woody Harrelson? pfff… mert egy homokos jól mutat minden filmben, s be lehet két homofób poént szúrni. Well Done!

S ha ezután félórás, Justin Tiberlake-Mila Kunis szexet akarok látni, inkább az internetet választom, ott legalább nincs ennyi unalmas körítés :p

Nevek: Justin Timberlake, Mila Kunis, Richard Jenkins, …

Csak akkor merj nyugodt szívvel hozzáfogni, ha biztos vagy benne, hogy nem vagy még 16 éves.

5.5

Love and Other Drugs (Szerelem és más drogok, 2010)


Na ezt asszem’ s talán az elkövetkezendő néhányat is rövidre fogom venni, hogy a mennyiség nyugodtan a minőség rovására mehessen… 🙂

Sztori:

Arról, hogy egy gyógyszerterjesztő nőcsábász miként fog belezúgni egy Parkinson kóros nőbe, a kicsi kék merevítőtabletták megszületésének éveiben…

Vélemény:
A film egész jól kezdődik, bár a karakterek néha túlzottan sztereotipikusaknak tűnhetnek, a poénok pedig egyesek számára kicsit sértőek lehetnek. Aztán valahol  a közepén kicsit túl az egész fordul egyet… s amikor az igazi szerelmes kellesz is meg nem is hisztizés elkezdődik, onnantól meg fog ölni az unalom, s végig fogod nézni azt amit már 101szer láttál, csak most épp Jake Gyllenhaal és Anne Hathaway személyének köszönhetően, kis reszketési rohamokkal megfűszerezve. Hurrá!!!

Nevek:
Mint már mondottam vala, Jake Gyllenhaal, Anne Hathaway, Oliver Platt, Josh Gad, …

Edward Zwick rendezőtől inkább néld meg a The Last Samurai-t, a Blood Diamond-ot vagy a Defiance-ot ha valami igazán jót akarsz. Ez egyszer nézhető, de néhány derűs kezdőpillanaton kívül ne várj nagy csodát…

7

I Am Number Four (A Negyedik – 2011)



Szerintem mindenki tudta mit is várhat ettől a filmtől, s igazából meg sem lepődött rajta. Egy kis Superman, egy kis X-Men, egy tinitörténet, egy kötelező szerelmi szál, meg egy kis mittoménmi… megmentő kutyaszörny… csak, hogy a random dolgok megmaradjanak.

Na nézzük a lopott elemek mint állnak össze:
Egy haldokló bolygó néhány reménységét őrzőikkel együtt a Földre küldik, itt persze inkognitóban élnek. A gonosz megszállók azonban ide is követik őket, s sorsa gyilkolják a jövő reménységeit. Már a negyedikig jutottak…

És hősünk miután felfedezi testét (:p ez olyan szexin hangzik, pffff) harcba száll a gonosz kopasz emberformájú űrlények ellen, akik mellesleg kamion nagyságú szörnyekkel járkálnak (mint Pachito a pitbull-al, csak kicsit eldurvítva). Igazából nem lehet panasz rá, a színészi alakítások elmentek, bár Pettyfer-nek néha több érzés is kiülhetne arcára, a harc jelenetek jól ki voltak dolgozva (talán a messze dobált emberkéknek el illett volna jobban törni), megvolt a románc is a még hősre váró 15 éves kislányoknak, s az effektek okésak voltak. Az egyedüli bajom az volt vele, hogy a sztori egy része, ami mellesleg eredeti lehetett volna, nayjából ki lett hagyva, s ami újdonság volt az egész filmben az a számosdi, meg talán a védelmező kutya, mert ugyebár hősünket egyedül Timothy Olyphant-ra senki se merte rábízni.

Elég az iróniából, jöjjenek a nevek:
Alex Pettyfer (aka mr tökéletes), Timothy Olyphant, Dianna Agron, Teresa Palmer, Kevin Durand, …

Eddig sem voltam a D.J. Caruso filmek híve… igazából ez sem győzött meg… egyszer nézhető, de szerintem láttad már,… úgy darabokban, itt-ott.

7

Blue Valentine (2010)


Egy mesterien fájdalmas film, egy párkapcsolatról.

Két szemszögből fogjuk követni az eseményeket, a múlt s jelen perspektívájából, az egyik egy szép kapcsolat kezdetének rózsaszín dalát énekli majd, míg a másik ugyanazon szép kapcsolatnak lassú, csúfondáros végét.

Igazából egy lassú, s félig meddig kellemetlen film lesz. Miért is? Bemutatják a szép szerelmet, s közbe a másik végén a néző egyfolytában érezni fogja mint hull ez szét. Hogy nincs kedved a másikhoz, nem viseled el az idegesítő szokásait, a hangnemét, a karakterét, egészen addig, míg rá nem jössz, menekülni kell. Tanulság? A szerelem egy ábránd s igazából nem is létezik. Pont. És heppi endek sincsenek. Ha ezt nem tudtad, akkor álomvilágban élsz. Két elveszett hősünk valahogy egymásra talál miután hánykolódik a világban, de kapcsolatukat valami mindig beárnyékolja: a férfi, aki nem tervezett családot, de belecsöppent és belenőtt a feladatba, s a nő, aki már nem bírja nézni mint fecsérli el férje tehetségét és fiatal éveit piti munkákkal, az ambíció teljes hiányában.

Nevek:
Ryan Gosling– fantasztikus játék, eggyé válik az egyszerű, ragaszkodó, kicsit trágár férfival, és még a haját is elhullajtja
Michelle Williams– hiányoztak az arcából az érzések
Derek Cianfrance-nak ez a második nagyfilmje a Brother Tied (1998, s melyet sajnos sehol sem lehet megtalálni) után, de még ez is az olcsó filmek közé tartozik, a maga 1 millás büdzséjével. Igaz ami igaz, itt nem is volt sok mire költeni, mert a hangsúly abszolút a sztorin van.

Ha szeretnétek megismerkedni a szerelmi csalódás fogalmával, akkor ne hagyjátok ki.

9.5

The Tourist(2010)



Jérome Salle 2005-ös Anthony Zimmer (Yvan Attal, Sophie Marceau) című közepesen sikeres filmjének közepesen sikeres amerikai verziója, mert ugyebár a francia dolgokat nem szeretjük.

Alaphelyzet:

Frank Tupelo Velencébe tartva egy kémregényt olvas a vonaton, amikor odaül hozzá a szépséges, de annál veszélyesebbnek tűnő Elise. A férfi belekeveredik a nő hálójába, aki szerelme utasításaira bábként fogja használni bűnözők s brit ügynökök ellen…

Vélemény:

Mit is mondhatnék. Egy ezerszer eljátszott sztori, klisé klisé hátán stílusban. Amolyan két tűz között dolog, arcműtétekkel, lehetetlen összegek ellopásával, brit ügynökökkel, az egész sztorit a hátára akarjuk fordítani stílusú végkimenetellel, mely sajnos már a film közepétől érezhető volt, így nem igazán hat. Talán néhány apró momentum, vicces és esetlen helyzet feledtetheti veled a klisémasszát, meg talán Velence szépséges városa, mellyel csak annyi a baj, hogy nyáron büdös. Hiába a sok nagy név, nem tudnak segíteni az esetlen történeten.

A sok nagy név:
Johnny Depp (miatta nézhető a film), Angelina Jolie (mint egy porcelánbaba), Paul Bettany, Timothy Dalton, Steven Berkoff, Rufus Sewell,…

Igazából ez a film nem érdemel sok szót, ha a lehetetlen kavarós bűnözősdi szerepjátszósdi híve vagy, akkor talán tetszeni fog, amúgy meg egyszer talán meg lehet nézni…

6

Scott Pilgrim vs. The World


scott

Play Me!

This is the beginning of the Post….


… ezt nem hagyhattam ki.
Ezt a filmet utálhatod, szeretheted, de semmiképp sem hagyhatod figyelmen kívül. Ez volt az egyetlen film ebben az évben amit kétszer néztem meg ugyanazon az estén… mert olyan jót szórakoztam rajta… 🙂 agyilag 20 éves sem vagyok mert szeretem ezt a filmet? Pfff… Istenem… felvállallom.

Sztori:

Scott Pilgrim egy érzelmileg igencsak szegényes átlagos fiatal (basszusgitáros egy bandában). Amikor azonban beköszönt a nagy Ő az átlagosnak semmiképp sem mondható Ramona Flowers személyében, Scott mindent megtesz azért, hogy a lány kegyeibe férkőzzön. S, hogy összejöhessen vele, le kell győzze a 7 gonosz ex-barátját… pfff… igen először én is azt mondtam, hogy wtf… meg még ott volt Michael Cera is… ez már double wtf…

Így indítottam. Eltelt öt perc a filmből. A zene bejött. Rossz volt, zajos, minimalisztikus… ok már csak ezért is megnéztem volna… eltelt tíz perc … a poénok jók voltak… még egy indok… aztán jött az első harcjelenet s az egész elszabadult….

Szögezzünk le valamit már az elején… ez nem tinifilm. Ez egy képregény adaptáció, mely igazán hűen adja vissza a 6 Scott Pilgrim képregény világát (ennek kivételesen utánanéztem 🙂 ).


Persze fiatalos, ez tény. Az én édesapám sem szeretné ha ezt tenném be egy vasárnap délután. Ami vagány volt, az a Nintendo játék feeling volt, amit a film árasztott magából, s amiből még talán túl sok is volt egy kicsit. A harcos részeg megkeveredtek egy tinirésszel, amelyik nagyon poénos és komolytalan volt… a ez a harc vicc ellentét az egészet elég bipolárissá tette. Ezt még megcsapták egy amatőr zeneharcos résszel… s elszabadult az epic epicness.


Karakterfejlődés nincs… mindenki képvisel valamit a filmben… s az is marad az elejétől a végéig, ezzel már nem akarták fárasztani a nézők agyát, s a képregényszeretők is azt mondták volna, h mi a :::AHUE? A film zenéje betegesen jól volt összehozva… az animáció s a színészi munka és összhang elsőosztályú, a harcjelenetek előtt le a kalappal (tényleg, ilyesmit nem néztem volna ki Michael Cerából…), ez a filmes manga feeling nagyon eredeti volt,  bár azt meg kell hagyjam, hogy a minőség egy kicsit elvesződik a végére, s a befejés kicsit már gyorsított s összecsapott a laza, viszonylag lassú kezdet után… de ez talán nem is baj, mert ez a rengeteg harc kb. úgy lefáraszt, mintha azon a majdnem 2 órán keresztül valami adrenalinbombával ölnéd a neuronjaidat.

Kicsit sajnálni való, hogy ez a film nem teljesített jól a moziban… de figyeljétek meg… így is kultuszfilm születik.

Nevek:

Rendezte: Edgar Wright (Shaun of the Dead, Hot Fuzz, érdekes változás… nagyon bejött)

Szereplők: Michael Cera (laza, gyerekes, s ugyanakkor vagány, meglepő),  Mary Elizabeth Winstead, Mark Webber, Anna Kendrick, Kieran Culkin (a legjobb beszólások), Ellen Wong, Brie Larson, Johnny Simmons, Chris Evans, Brandon Routh, Jason Schwartzman, … Clifton Collins Jr., Thomas Jane (cameo)

Zene: Beck, Metric, …

Közbe Beck meg lett vádolva, hogy innen jön az alapötlet… mondjuk a két számnak nem sok köze van egymáshoz, de azért van hasonlóság…

Straightener- Killer Tune


Ez egy olyan film, amiben mindent egy kicsit túlzásba visznek.

Nekem 10

kb. Ennyi erre az évre azt hiszem. BUÉK. mindenkinek…. ha csak meg nem gondolom magam s nem írok még ezt-azt. 🙂

The American


american

Miután Svédországban az életére törnek, Jack Olaszországba utazik, s rövid bújkálás után elvállal egy állítólagos utolsó megbízatást. Miközben a merényletre készülődve követi a neki hagyott utasításokat, összebarátkozik egy öreg pappal, s szerelmes lesz egy szépséges luxusprostiba is… a megbízatással pedig mintha valami nem lenne rendben…

Vártam is ezt a filmet… meg nem is. Nem tudtam mire számítsak. Ez nem az a tipikus bérgyilkos film, ahol autók tetején ugrálva követik egymást, majd ezer méterről tökéletes headshottal terítik le a gonosz ex-kgb ügynököt. Itt mindennek meg van a helye, az ideje, mindent egyeztetni kell, ki kell várni, egyetlen apró félresikerült mozdulat az ember életébe kerülhet, a szálakat el kell simítani, minél feltűnésmentesebben likvidálni, majd a semmibe veszni. Nagyon tetszett a táj a filmben, a fojtott erő, az unott függetlenség, magányosság, a kiszámíthatatlan, bár kicsit sablonos karakterek (ezek a sablonos karakterek kicsit a hatvanas-hetvenes évekre emlékeztettek, egy olyan Roger Moore-os James Bondra), a fordulatos cselekmény, hogy nem a tettek, hanem a jelek beszélnek, a kemény, kegyetlen szenvedélyesség, a paranoia, ilyennek képzeltem mindig is el egy igazi bérgyilkost, s ezért erről a filmről semmi rosszat nem tudok igazából mondani. Talán annyit, hogy az adrenalinbombázóknak unalmas lesz, s a vége talán kicsit kiszámítható, de ez legyen a legkisebb baja.

Nevek:
Rendezte: Anton Corbijn (Control – talán ez magyarázza az egyedi hangulatot)
George Clooney, Violante Placido, Thekla Reuten, Paolo Bonacelli, Irina Björklund, Johan Leysen .

Szerintem érdemes megnézni, valahol a The Limits of Control (2009)-al vetekszik, még ha a szimbólumok mennyiségében s eredetiségben nem is ér fel hozzá. Kellemes meglepetés volt.


9/10

Magic 10 Vol3. (még tíz olyan film…tudjátok ti)



1. Boy


boy
Műfaj: Dráma, vígjáték
Sztori: 1984-ben játszódik, Waihau Bay-en… Boy egy fiú (NO SHIT 🙂 ),  aki a nagyanyjával, kistestvérével, s egy kecskével él elég szegényes körülmények között… s arról álmodozik, milyen is lesz, mikor annyit istenített apja visszatér hozzá a börtönből… s amikor a várva várt pillanat bekövetkezik, be kell látnia, hogy a hős nem is olyan hősies…


Ami tetszett: a gyermekvilág, színvilág, a szegénység mely nem szabhat gátat a képzeletnek, az álmok, a hangulat, kellemesen komolytalan narráció, az esetlen Jacko imitációk
Ami nem: néhány helyen túl ügyefogyott s kiszámítható volt
Nevek: James Rolleston, Taika Waititi (Eagle vs Shark, ő volt a rendező is)

9


2. Cash


cash
Műfaj: Akció, vígjáték
Sztori: Egy párra rámosolyog a szerencse, mikor Sam autóján egy táska pénz landol. Arra azonban nem gondolnak, hogy ajtajukon hamarosan egy igazi profi bűnöző csenget majd, s minden garassal el kell számoljanak…


Ami tetszett: Sean Bean garasoskodó alakítása, a kellemetlen feszültség
Ami nem: viszonylag egyszerű jólismert forgatókönyv, kevés és kellemetlen oda-vissza evolúció a karakterekben, valótlanság, elsietett végkimenetel
Nevek: Sean Bean, Chris Hemsworth, Victoria Profeta

7


3. Blood Done, Sign My Name


blood


Műfaj: Dráma
Sztori: A film igaz történeten alapul, Tim Tyson könyvéből… egy fekete vietnami háborúsveterán meggyilkolásáról, melyet parázs feszültség s általános összefogás követ majd, az egyenlőségért.


Ami tetszett: drámai feszültség, szociális problémák
Ami nem: sok helyen lapos.  A sztori attól függetlenül, hogy igaz, nem lesz elég hatásos, felesleges szálak
Nevek: Rick Schröder, Nate Parker, Omar Benson Miller,…

6/7


4. Gunless


gun
Műfaj: Western, vígjáték
Sztori: Montana Kid egy ággal a nyakán vágtat be a Kanadai kisvárosba, s teljesen felforgatja annak csendjét…


Ami tetszett: Komikum, kellemesen sablonos karakterek, igazi komolytalan westernrecept
Ami nem: a felénél ellaposodik, a film második 45 perce fele annyira sem jó mint az első
Nevek: Paul Gross, Callum Keith Rennie, Sienna Guillory, Tyler Mane, …

7


5. Manson, My Name is Evil (2009)


manson
Műfaj: Dráma, vígjáték
Sztori: Perry, egy vegyészmérnök esküdt lesz a Manson lányok perében, s szerelmes lesz a szépséges, de annál dilinyósabb Leslie-be.


Ami tetszett: A Manson család s a per fejetlenségének viszonylag jó ábrázolása, átjön a hatvanas évek Amerikájának hangulata
Ami nem: hihetetlen szerelem, csapzódó történet, hatásvadász bevágásokkal, túl kurta
Nevek: Kristen Hager, Gregory Smith, Ryan Robbins, Kristin Adams,…

6/7


6. Stay Cool(2009)


cool
Műfaj: romantikus, vígjáték
Sztori: Egy író visszakeveredik néhány napra a szülővárosába, visszatérnek a gyötrő tini emlékek, s újra szerelmes lesz a tinédzseréveiben elérhetetlennek tűnő, most azonban karnyújtásnyira lévő lányba…


Ami tetszett: Kellemes, komolytalan, tipikus, vicces
Ami nem: néhány helyen lenyelhetetlenül idétlen, a sztori itt-ott lyukas, felesleges szálak,…
Nevek: Mark Polish, Winona Ryder, Hillary Duff, Sean Astin, Josh Holloway (Lostunk kemény Sawyere mint bekötött hajú cukifiú : )) ), Chevy Chase, …

6


7. The Disappearance of Alice Creed(2009)


creed
Műfaj:Thriller, dráma, krimi
Sztori: Két frissen szabadult sittes elrabol s fogvatart egy pénzes lányt, ahogy telik az idő azonban, érdekes fordulatoknak leszönk tanúi


Ami tetszett: kiszámíthatatlan, korrekt, feszült
Ami nem: a szexuális klisé túlhasználása
Nevek: Gemma Arterton, Martin Compston, Eddie Marsan.

7/8

8. Twelve


twelve
Műfaj:Thriller, dráma
Sztori: a drogok indítóhatása egy fiatal jólnemő dealer, s a körülettő levő gazdag gimisek életére…


Ami tetszett: érdekes arcok, érdekes alapötlet
Ami nem: túl szedett-vetett, a sztroi és a színészi alakítások hagynak némi kívánnivalót maguk után, általános utálatom a narrátorok iránt,…
Nevek: Chace Crawford, Rory Culkin, Esti Ginzburg, 50 cent, Zoe Kravitz, Emily Meade, Ellen Barkin, Emma Roberts, Kiefer Sutherland(narrátor), …

6


9. (Untitled) (2009)


untitled


Műfaj:Dráma, vígjáték, szatíra
Sztori: Egy fiatal meg nem értett zeneszerzővel a főszerepben, aki egy szépséges, de annál furább galériavezető által belecseppen abba a fura fogalomba, amit kortárs művészetnek nevezünk


Ami tetszett: az alapötlet s a tanulság eszméletlen jó volt, az a gondolat mely bennünk laikusokban sokszor megfordul, amikor valami kortársat látunk, s látszólag a világot magyarázzák a semmibe, csak azért, hogy eladható legyen :), meg a helyzetkomikum
Ami nem: talán kicsit erős a görbetükör a művészvilág iránt, de ez nem feltétlenül rossz volt, ami talán rossz volt, hogy a tanulság a cselekmény fordulatosságának a rovására ment, a végkimenetel elég kiszámítható
Nevek: Adam Goldberg, Marley Shelton, Eion Bailey, Lucy Punch, Vinnie Jones (egy tőle szokatlanul ötletes szerepben),…

8/9


10. Saint John of Las Vegas (2009)


saint
Műfaj:vígjáték, dráma
Sztori: egy egykori szerencsejátékos újra veszélyes vizekre evezik, amikor kényelmes székéből visszaküldik Las Vegasba egy állítólagos biztosítási csalás ügyében…


Ami tetszett: elég eredeti, néhány fura, de annál érdekesebb pillanattal szolgál,
Ami nem: túl komolytalan, s ki ebben megtalálja Dante sztoriját (mert állítólag azon alapszik), azelőtt le a kalappal. Én csak a nevekből eredő utazásszimbólumig jutottam. S talán még annyi, hogy hősünket útja a Pokolba viszi…. 🙂 (ez olyan túl szabados interpretáció a neves témához, csak azért, hogy egy kis figyelemhez jussunk dolog)
Nevek: Steve Buscemi, Romany Malco, Peter Dinklage, Sarah Silverman, Tim Blake Nelson, Emmanuelle Chriqui,…

7

Das Weisse Band- Eine Deutsche Kindergeschichte (The White Ribbon – 2009)


weisse

Ehhez az Oscarra jelölt szürke filmhez megvártam az egyik legszürkébb estém, amikor a hangulatom igazán hozzásimul a film valójához, s kellő türelmem és figyelmem lesz hozzá. Ez a várakozás meg is hozta a gyümölcsét. Ez a film nagyszerű volt, több szempontból is, emellett épp azt a kicsinyes falusi légkört példázza melyben én is felcseperedtem, s amit annyira nem szívlelek.

A történet:
Egy idős tanító mesél nekünk egy furcsa történetet a faluról ahol fiatalkorában tanított, 1913tól egészen az első világháború kitöréséig…

Mi tetszett s mi nem?
Igazából olyat ami nem tetszett nem fogok tudni mondani, mert tudtam mi vár rám, s a vártnál még egy kicsit jobb is volt. A film egyik óriási pozitívuma a hangulata: a szürke légkör fekete-fehér képkockákban, szürke, kifejezetten germán emberekkel, a még szürkébb falusi beletörődő társaság, ahol mindenkin áttaposnak, s akik a bosszút csak hátba döféssel ismerik. Rengeteg karakterrel, akik bár a felszínen normálisnak tűnnek, sötét titkokat rejtegetnek, s ha a felnőttek ilyenek, milyenek lehetnek a gyermekek? A film egyik vezérgondolata épp ez, hogy még a gyermekek sem szentek, s az egész társaság a kárhozat felé megy. A fehér karszalag, mely a film címeként is szolgál, érdekes motívum, a tisztuláshoz vezető jel, bélyeg, valami olyasmi mint a skarlát betű, annyi különbséggel, hogy ettől meg lehet szabadulni :p, s a fehér karszalag nem csak a rosszat tevő gyermek büntetése kellene legyen, hanem az egész titkolódzó társaságra ráférne. A másik hatalmas pozitívuma a filmnek, a család bemutatása, mennyire másak voltak a családon belüli viszonyok ezelőtt 100 évvel, mint most. A fiatal kotnyeles tanító, a történet későbbi mesélője, pedig afféle detektívként mozog eme kicsinyes közegben, s a rosszmájú apróságok mögött rejlő igazi ügyet próbálja meg kibogozni… ezzel pedig több embernek a lábára lép… nem mesélek többet mert ez is egy olyan film amit nem igazán lehet leírni… letargikus, egzisztencialista, tele pszichológiai játékkal, régies szellővel, egy másik világ rajza, melynek maradványai, ha jobban körülnézel, még ma is felfedezhetőek… jaj és még annyi, vigyázat, néha zavaró beszélgetésekkel s kockákkal találkozhat az ember… 🙂

Nevek:
Michael Haneke (Funny Games) írta és rendezte.
Christian Friedel, Leonie Benesch, Ulrich Tukur, Ursina Lardi, Burghart Klaußner, …

Ez egy jó film volt, bár talán a vasárnap délutáni filmnézőnek nehézséget okozhat….


10

Step Up 3d


step

S az egész horrorisztikus nap végére hagytam mind közül a legrémesebbet, a legfélelmetesebbet, a legrettenetesebbet (tudom, hogy s-vel nem kezdünk mondatot, de igazán nem érdekel ,p). Ez pedig a STEP UP 3d. Barátnőm tesztelni akarta a tűrőképességem, ezért azt mondta, hogy táncos filmet akar nézni 3d-ben, s menjünk nézzük meg ezt. Szerintem csak az arckifejezésem akarta látni, de én lazán beleegyeztem, s elmentünk, félretettük az agyunk, s megnéztük. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sok ember lesz kíváncsi rá, ez kifejezetten meglepett (a terem majdnem tele volt !!!!). S agy nélkül az egész dolog… mondjuk úgy, hogy elviselhetően szórakoztató volt.

Sztori?
Egy laza fiú, akinek mellesleg élete a tánc, New York-ba megy egyetemre, s itt belekeveredik az igazi táncbandázós életbe. Uhh, hogy ez milyen szánalmasan hangzott.

Vélemény?
Ha szereted azt a filmet akkor ne olvasd.
Háttttt…. a 3d-s táncikálás vagány volt, nem mondom…de kb. ennyi. Ezért sikerült végignézzem, s barátnőmet határtalan tűrőképességemmel ámulatba ejtenem. De amúgy, a sztori banális, klisés, előrelátható, anélkül, hogy a másik két step up ‘alkotást’ végignéztem volna (ez sosem sikerült). A bandázós, befogadós dolog olyan eszméletlenül hihetetlen, s semmilyen, ráadásul tűzdelve van amerikaias cipős, hangfalas nagyzolással, élet-halál harcra menő ellenségeskedéssel. Ahogy ez az ellenségeskedés összekeverik a tánccal, az egész árasztja a homoerotikát. De komolyan. S ezt mondom én, aki több évig néptáncoltam. Vicces, nem? Igazából ennyit akartam erről a filmről írni, s nem is folytatom a fikázást, mert a táncjeleneteken s egy-két kivételesen jól elsült poénon kívül semmi jó nem volt benne.

Nevek:
Számomra viszonylag ismeretlenek, lehet ezzel mások máshogy vannak, na mindegy… felsorolok néhányat…
Adam G. Sevani (jó arc), Rick Malambri (a szerelmes hős nyálkirály), Sharni Vinson, Alyson Stoner, Keith Stallworth, Kendra Andrews, Facundo Lombard, Joe Slaughter,

Ha még nem vagy 14 éves, akkor akár még tetszet is… amúgy kihagyhatod.

Ugye, hogy tényleg ez volt a horrorisztikus nap fénypontja? Ettől tényleg nem fogtok aludni legalább egy hétig ,p : )))))



5 (az is csak a táncra)

The Eclipse (2009)


eclipse

Még mielőtt bárki is rosszra gondolna, nem a Twilight-ról fogok megint írni, mert minek is csinálnék ilyet? Nem szeretem kínozni sem magamat, sem benneteket, ezért hát valami végtelenszer jobbat mutatok nektek.

A The Eclipse egy ír horrordráma (bár talán a horror kicsit erős kifejezés rá, én inkább misztikus drámának nevezném). Múltkorában netes böngészés közben akadtam rá, aztán pedig mérlegeltem egy jó percig, hogy szedjem le, ne szedjem le, az erősen félrevezető IMDB-s alulértékelés miatt (akkor alig ütötte meg a 6-ot, most nőtt egy picit, de nem jelentőset a pontszáma). Végül azonban a sztori annyira érdekesnek tűnt, hogy leszedtem, s még aznap éjszaka megnéztem (olyan jó éjfél után, ahogy azt illik). Filmtől még így nem borsódzott a hátam soha. Ledepresszáltam, s szaladgáltak a libák a hátamon még egy olyan jó 10 perccel a vége után is.

Gondolom egy ilyen bevezető után érdekel a sztori
Egy ír kisvárosban egy özvegyen maradt férfi(Michael) él családjával. Felesége szomorú halála miatt a múlt nem hagyja nyugodni. A városba egy irodalmi összejövetelt rendeznek, Michael kell hordozza az egyik neves írónőt (aki horrortörténeteket ír egyébként). Miközben ők egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Michael életét furcsa hallucinációk forgatják fel…

Mit nem szerethetett a nép ezen a filmen? … nagyon vontatott, s az első tíz percen kifejezetten nehéz keresztüljutni. Azonban, ha ezen a tíz percen túl vagy, a többi egy lassú lavinaként fog eltakarni. A történet szép és kerek, abszolút valóságszerű, ugyanilyen lassan bontakozik ki. Kevés a horrorisztikus jelenet, viszont azok olyan jól vannak elhelyezve a filmben, hogy mindig abszolút váratlanul fognak érni, s ha esetleg a drámai szál alatt elkalandozott volna a figyelmet, biztos lehetsz benne, hogy ismét a képernyőre fogsz meredni. Igazából kevés olyan filmet láttam, mely ilyen vontatott lett volna, a misztikum ilyen jól kapcsolódjon a drámával, s a vontatottság ahelyett, hogy elvenne a varázsból, még inkább meg is kétszerezi. Érdekes itt is a halálmotívum, ugyanis a kísértet még nem halott. Vannak olyan hiedelmek, melyek szerint, mikor egy ember közel van a halálhoz, lelke néha elkalandozik a testéből… de erről nem beszélek többet, nézzétek meg inkább…

Nevek: Európai viszonylatban ismét ismert nevekkel találkozunk… Ciarán Hinds (Münich, Hallam Foe, There Will be Blood, stb.stb.), Iben Hjejle (High Fidelity, Defiance, …), Aidan Quinn (Benny and Joon, Frankenstein, Legend of the Fall, vagy pl. a Jonah Hex, hogy valami újabbat is mondjak), hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Még valami… a filmet Conor McPherson brit viszonylatban híres ír színdarabíró írta s rendezte… meg kell jegyezni a nevet, szerintem még várhatunk tőle érdekes alkotásokat.

Hosszúra nyúlt a szó, ez a film egy élmény volt… tiszta szívvel ajánlom mindenkinek.

NAGY 10

Letters to Juliet


juli

Hogy senki se mondhassa, hogy csak az agyatlan akcióra korlátozódom ma, vagy a kasszasikerre. 🙂

Egy fiatal igazságfürkész (fingom sincs a jurnalistic fact checker milyen állást jelent magyarul) Verona-ba utazik párjával amolyan előnászútra. A férfit azonban jobban érdekli, hogy milyen kaját szerezzen be vendéglőjébe mint kedvese, a lány ezért egyedül kezdi el járni a várost. Így talál rá Júlia falára, ahonnan a világ minden részéről hoznak leveleket kétségbeesett nők, Júlia segítő tanácsára várva. Ezután Sophie megismerkedik a Júlia levelek írójával, s egy nagyon régi levélre találnak a fal egyik eldugott zugában. Sophie választ ír rá, s kis idő múlva a hölgy arrogáns unokája tesz neki szemrehányásokat az olasz kaland miatt melyre nagyanyja miatta indult el…

HÁÁÁÁTTTT… ez a film annyi helyen necces mint a legtöbb cukormázas társa.
Miért is?
1. A nő ennyi év után is ugyanott lakik. (legyen)
2. A levél milyen irtó hamar odaért, ők pedig rögtön Verona-ba utaztak. (necces, de legyen)
3. Ki a jó ég utazik vissza Olaszországba ennyi idő után, valami csitri levele miatt, akinek fingja sincs semmiről? Egy gyermekkori szerelemért? (még neccesebb)
4. Sophie-t a Júlia levelek írói széles mosollyal a szájukon hazaküldték volna 10 percnyi látogatás után.

Ez csak így az elején. Aztán az utazásról ne is beszéljünk. A film heppiendes üzenetéről pedig végképp nem (még akkor sem, ha a vőlegénye egy pojáca volt). (Poénlövészet.)

Na de ne fikázzuk többet a dolgokat, érezhetitek, nem vagyok elég rózsaszín ehhez a filmhez, s tegyük félre a sztoriban lévő bődületes furcsaságokat is. Sőt, tegyük félre az egész filmet, mert nem tudnék róla egyetlen olyan mondatot sem írni, amelynek a végéhez ne fűznék valamilyen ironikus beszólást.

Nevek:
Amanda Seyfried, Gael García Bernal (neki kicsit nagyobb rész járt volna), Vanessa Redgrave, Christopher Egan, …

Nagyon nem szerettem ezt a filmet, pedig pozitívan álltam hozzá… igazából olyan sablonos amennyire csak egy amerikai romantikus film lehet, s csak akkor ajánlanám, ha lány vagy, szereted Lady GyAGyA-t s ég nem múltál el 15.

Jegy: 5/6

Greenberg


greenberg

Eljött a szeptember… állítólag sokat fog esni az eső, ez pedig azt jelenti, hogy sandorkavargat is újra cyberéletre kel. Ez már csak azért is fontos lenne, mert lassan egy éves lesz a blog, s illene sok-sok újdonsággal frissíteni.

Kezdjem Greenberg-gel, mert erről a filmről már réges rég írni akartam. Igazából egy csalódás volt sajnos. Mikor megtaláltam az IMDB-n akkor még nagyon nagy jegye volt (ami azóta jócskán esett), s valami nagyon edgy dolgot vártam (éles humoros pillanatokat, fűszerezve egy kis drámával s agybetegséggel). Aztán kaptam valami közepeset. Se nem jót, se nem rosszat, olyan semmilyet, ugyanilyen filmet az én szürke kis életemből is lehetne csinálni.

Miről is van szó… Greenberg amolyan instabil egyén, aki már a diliházat is megjárta. Egy ideig a testvére házában tanyázik le, mikor azok elutaznak otthonról, s összegabalyodik a családi ‘asszisztenssel’… meg a depressziós kutyával.

Aztán valahogy eltelik az a másfél óra egy kis szeretlek nem szeretlekkel, nyomi szex poénnal, meg ezzel azzal, hogy ne lőjem le a filmet. Igazából nem is tudom mit írjak róla. Lapos volt, nem volt elég karakteres, íves. A főhős kb. annyira volt érdekes mint én amikor bal lábbal kelek fel.

Hogy összefoglaljam: ez a film olyan volt, mint Noah Baumbach (a rendező) arckifejezése.

A színészekről:
Ben Stiller– nem játszott rosszul, nem őrajta múlott a karakter bukása.
Rhys Ifans– talán ő volt a legjobb az egész filmben (a szomorú kutyát leszámítva).
Greta Gerwig– ő olyan aranyos volt, de mintha nem lett volna elég meggyőző néhány helyen.

Na mindegy. Ez nekem nem jött annyira be, lehet, hogy neked be fog, s akkor töröld ki az agyacskádból amit itt olvastál. Nem fogom azt mondani, hogy nézd meg, de azt sem, hogy semmi esetre se nézz bele, egy szó mint száz… ahogy tetszik.

Jegy: 6/7 (magyarul átlagos)