The Expendables


exp

Fantasztikus mi tud születni Sly Stallone fegyverropogásos agyából. Szedjünk össze annyit a hollywoodi izomkötegből amennyit csak lehet, s kell nekünk vér, csonttörések hangja, jó tánckoreográfia, egy viszonylag semmilyen sztori, néhány ironikus mondat. Eszméletlen bodycount. Kész a nyár egyik legsikeresebb akciófilmje.

Stallone eredetileg az igazi hardcore arcokra gondolt, mint Steven Seagal és J.C.V.D., de ők az istennek sem akartak kötélnek állni. A szovjet isten, Dolph Lundgren örömmel elfogadta a felkérést, csak úgy mint Schwarzi, aki politikai tevékenysége miatt azonban nem tudta művérbe mártani kezeit, s ezért csak egy ks cameot vállalt, csak úgy mint Bruce Willis, aki bár másfele volt elkötelezve (RED), de egy pár perces cameot bevállalt. Stallone Chuck Norrisra nem is gondolt, mert tudva tudott tény, hogy mr. Norrisnak két ráncfelvarrás között semmire sincs ideje.

A mag azért összeállt. Jason Staham, Jet Li, Eric Roberts, Mckey Rourke, Dolph Lundgren. A többi szerepet pedig megtöltötte nehézfiúkkal: Steve Austin, Randy Couture, Terry Crews, Gary Daniels.

A sztori? Hát a sztori nem lényeges. Egy zsoldoscsapat feladatot kap a titokzatos Mr. Church-től, hogy eliminálják egy eldugott Dél-amerikai sziget hataloméhes s végtelenségig gonosz diktátorát. Lesz egy széplány segítőjük, akit nem lehet otthagyni, aztán meg Crash, bumm, bang, bammm, tatatatatata, pow!!!!

Az akció kegyetlen jól volt koreografálva, ezt meg kell hagyni. A szereposztás a viszonylag sztereotipikus karakterekre nagyon jó volt. A filmet már csak Mickey Rourke filozofikus eszmefuttatásáért is érdemes megnézni. Nekem a legjobban az irónia tetszett ebben a filmben, meg Eric Roberts sablonos gonoszsága, mely azokra a filmekre emlékeztetett melyeket még anno ’90 keresztapám kölcsönzött TK-ból, s kápráztatott el vele unalmas családi összejöveteleken (keresztapám egy nagy gyermek, még most is).

Igazából ezt nincs mit elemezzem többet, másfél órára kikapcsol, s nagyon is szórakoztató, bár néhány pontban talán már túl s lőnek a célon, s a vége mintha kicsit fejezzük már be módra össze lett volna csapva. Összességében azonban pozitív. 🙂

Nevek: bár már nagyjából felsoroltam, jöjjenek még egyszer… lejjebb mellékeltem a bodycountot is előző filmjeikből, a statisztika szerelmesei számára. Nagyon tanulságos. Szóval:
Sylvester Stallone, Jason Statham (egyértelműen ő vitte a filmet), Jet Li, Dolph Lundgren(rá kicsit többet bíztam volna), Eric Roberts, Mickey Rourke, Randy Couture, Steve Austin, Terry Crews, Gary Daniels, David Zayas, Bruce Willis, Arnold Schwarzenegger… s a kemény férfiak után jöjjenek a nők, akik nem is tudom miért, de háttérbe szorulnak: Giselle Itié, Charisma Carpenter.

Kíváncsian várjuk Mr. Stallone mivel rukkol elő következő ráncfelvarrása után, két szteroid injekció között.

Jegy: 8/9

S íme a bodycount ,p :

bodycount

Reklámok

Shutter Island


shutter1

Scorsese+ DiCaprio = wow. Mindig. Mármint nekem eddig minden együtt összehozott filmjük On the Top-nak tűnt, attól függetlenül, hogy a kritikusok kötekednek-e vagy nem. Gangs Of New York, The Aviator, The Departed, most pedig a Shutter Island… ültünk a moziban s szinte le sem vettük a szemünket a vászonról… egy ember kiment a teremből, mindenki felé fordult, s nézte: ez hülye? Nem volt az. Kb. 4 perc múlva visszajött, biztos sürgős dolga akadt. ,p

Komolyan mondom… aki azt mondja, hogy kiszámítható volt, az szerintem csak azért mondja ezt, mert a végén: Há! az volt amit én mondtam. Egyáltalán nem volt kiszámítható. Én legalább 3 végkimenetelt tudtam volna jósolni neki, s egészen az utolsó fő jelenetekig nem fogod biztosra tudni melyik lesz az… érezni fogod, de nem fogod biztosra tudni. Aztán… aki a Madhouse(2004)-al hasonlította össze: Be serious. A két film ég és a föld. A Madhouse egy elég gyenge próbálkozás volt, s bár igen, a fő téma talán ugyanaz, a két film egyáltalán ne ugyanazt fogja nyújtani a nézőnek. Aztán a kritikusok pedig… ezt a filmet kell leszólják? Más ennél rosszabb filmek pedig sorra söprik be az Oscarokat… Érdekes volt, mekkora űr tátongott a nézők és a kritikusok véleménye között.

Scorsese itt is a tökéletességre törekedett. Ezt mutatja az is, hogy a film kiadását 2009 októberére tervezték, s végül áttették 2010 februárjára.

A sztori: Teddy Daniels US Marshal-t új megbízatása Shutter Island-re vezeti, ahol egy megszökött elmebeteg nőt kellene kézre kerítenie. Azonban ahogy mélyebbre ás, a dolgok egyre csak furcsábbnak, hiányosabbaknak és eltitkoltabbnak látszanak…

Igen, ilyesmi sztorit már láttunk. Azonban, a filmnek volt néhány nagyon nagy erőssége. Az egyik Scorsese kekec tökéletessége, ahol minden a helyén kell legyen a hatás érdekében. A másik pedig, a nagyon jól összeválogatott színésztársaság:
DiCaprio … hát ő DiCaprio… hozza a tőle megszokott fenomenálisat… a fizikai és szellemi leépülés a karakterén kézzel fogható lesz.
Mark Ruffalo … Leo-val elég érdekes párost alakítanak… s bár karaktere első ránézésre csak egy sima csicskás… igazából fontos láncszeme a cselekménynek
Michelle Williams… a látomásosság beteges eszköze lesz
Ben Kingsley s Max von Sydow pedig a kétszínűnek tűnő gyanús vezetéssel lesznek elfoglalva.
Találkozunk még Emily Mortimer-rel, Patricia Clarkson-nal, Jackie Earle Haley-vel, Elias Koteas-sal, John Carroll Lynch-el, s legyen akármilyen kis szerepük is, nélkülözhetetlenek lesznek a cselekmény láncszemeiben, s a film hangulatának aprólékos tökéletesítésében.

A látomásosság fog keveredni az igazi világgal… világokkal… szemszögtől függ, oly módon, hogy a végéig nem fogod igazából kitalálni, most mi is az igaz, ezt most direkt csinálják, valami baj van? Le fog kötni. Sok kötéllel. A cselekmény siettetett, felkavart, gyors menetű, egy klausztrofóbiát keltő zárt területen, melyből nincs menekvés.

Az egyetlen jelenet talán ami eltúlzott volt, az az amikor a film vége fele Daniels potyára berúg egy ajtót amit simán ki lehetett volna nyitni.

Szerintem
10

shut

Where the Wild Things Are


where

Őszintén szólva, a trailer láttán, ettől a filmtől többet vártam. Összességében véve szép és pozitív volt, viszont ott motoszkált a fejemben néhány ordító hiányosság, melynek egy magyarázata volt: gyerekkönyv. Az egyik dolog ami a gyerekeket a felnőttektől, hogy képesek elhinni olyan dolgokat, melyek valószínűtlenek, anélkül, hogy apróságokba kötnének bele. Máskor meg minden apróságba belekötnek, de nem ide akartam kilyukadni…

… szóval. Van egy elhanyagolt gyerek, aki egy veszekedés után elszökik otthonról, s elhajózik egy varázslatos szigetre, hol a szörnyek királya lesz. Így egész szép, s könyvet olvasva hatásos is, viszont, ha filmről van szó, gondolni kell az apróságokra is: Pl. a hajózás hossza (eszméletlen… gyerek számára kibírhatatlan… nem így kellett volna interpretálni, mert jön az embernek, hogy huzogassa a szemöldökét)… szimbolikus… a szörnyek világa a gyermek fejében létezik… aztán ha tényleg a szörnyek világában van valaki huzamosabb ideig, az mit eszik? Jó, hogy a szörnyek rokonokat esznek néha, meg idegeneket, de a királyuk attól még ember… de ebbe se kössünk bele…
… a szörnyvilágban pedig az volt a probléma: a gyerekesség keveredett a vadsággal s az elrettentőséggel, és emellett még egy szerelmi szálat is bele…. mely az egészhez képest abszolút nem lesz hatásos… az a része a filmnek egyszerűen egy kellemetlen kaotikus élménnyé válik… pedig vagánynak indul. S tulajdonképpen az lenne a szerepe a filmben, hogy a gyermek felfogja az érzelmek s a tettek súlyát.

Nem tudom, én csalódtam, s csalódottságomon még az sem tudott segíteni, hogy azt mondogattam magamnak: a szörnyek ötletesek voltak, Gyerekkönyv.

Max Records (akit a filmben is Max-nek hívnak) szerintem eszméletlen jó alakítást nyújtott egyébként…

Azért meg kellene nézni, főleg azért mondom ezt, mert kíváncsi vagyok mások véleményére.

7/8

Cloudy with a Chance of Meatballs


cloudy


Nem is tudom, sajnálom vagy nem, hogy nem a moziban láttam. 3D-ben lehet, hogy jobb lett volna, de lehet akkor is csalódtam volna egy kicsit. Így otthon a képernyő előtt nem bűvölt el túlságosan, bár 5 éves kisöcsém biztos 1 hétig csak erről beszélne, félek, kezdek komolyodni.

Na de félretéve a személyeskedést, előző mondataim alapján nem kell biztosra venni, hogy rossz. Mert nem az. Megvannak a pillanatai, itt-ott eszementül vicces, ötletes.

Miről is van szó? Egy fiatal zseniről, kinek egész élete kísérletezésből áll. Viszont eddig egyik terve sem sült el jól. Az Atlanti Óceán közepén élnek egy kis szigeten, melynek egyetlen bevételi forrása … a szardínia. Miután a kereskedelem csődöt mond… bizony mindennek a közepe… a szardínia lesz. Ezen próbál meg majd hősünk a maga fura módján változtatni… s meglátjuk mi sül ki belőle.

Annyit tennék még hozzá… a karakterek kicsit egyoldalúak… de istenem… ez egy Rajzfilm-vígjáték… nem pedig a Pocahontas. A kajás jelenetek viszont amennyire élvezhetőek voltak az elején, a végén annyira átmentek durvába és eltúlzottba, hogy az már picit a gyomorforgatót környékezte (de ezt egy 10 éves gyerek legalább annyira nem fogja érzékelni, mint Tim Burton Charlie és a csokigyárának rejtett idegbeteg szimbólumait).
A legjobb az egészben számomra a patkánymadár volt ,p

Egy shot-ot neki…

7/8