Midnight in Paris (Éjfélkor Párizsban, 2011)


Éjfél… Párizs… a történelem és a csepegős francia romantika egyé válik… s meglátjuk mi kerekedik ki belőle… Woody Allen szemszögéből…

Sztori:

Egy amerikai ‘család’ Párizsba utazik üzleti ügyekben, s ugyanakkor kikapcsolódásképp. Forgatókönyvírónk s menyasszonya is a csapat része, de az utazás mindenkinek mást jelent… míg a menyasszony a csillogástól s a pszeudó-intellektuális villogástól lesz elkápráztatva, addig hősünk a város gazdag (máig élő) múltjának jelenéseibe temetkezik…

Vélemény:
A film kezdete nagyon semmisnek tűnik. Előkerül a Párizs téma, s egy leendő házaspár akik nem illenek össze. Wow. A varázs azonban éjszaka kezdődik, mikor hősünk egyedül botorkál a kietlen párizsi éjszakában, s egy régi autó áll meg előtte. Az éjszakázók pedig felveszik, s kezdetét veszi kalandja a múltba…

Érezted már valaha úgy, hogy nem igazán passzolsz abba a korba amelyben élünk? Úgy, mintha minden teljesen hidegen hagyna, s amikor mások (rég elhunyt emberek) képeit nézed, azon gondolkodsz, vajon milyen lehetett az életük? Milyen lehetett akkor? Milyen lehetett egy olyan korszakban élni, melynek meg voltak a maga mérgei, de nem volt annyira tartósítva mint ezek a fiktív pénztől, technikától s hataloméhségtől s érdektelenségtől vezérelt napok, melyeken úgy botorkálunk keresztül, hogy megfojtva érezzük magunkat legalább egyszer, legalább minden nap. Milyen lehetett egy olyan korban élni, amikor az értelemnek s a tartásnak még értelme is volt, s meg lehetett élni belőle? Milyen lehetett egy olyan korban élni, amikor még olyan ötletekkel is naggyá válhattál, amelyek nem mások nyomorúságát zsebelik be?
Sokszor amikor könyveket olvastam, megpróbáltam magam az író korába, helyébe, életébe vagy legalább közösségébe képzelni… s amikor hősünket az autó felvette, majd megláttam Ernest Hemingway-t, úgy éreztem otthon vagyok… Woody Allen képzeletében.

Térjünk vissza a valósághoz, mert elkalandoztam. A film a reális s a szürreális keveréke lesz, s épp azt az égető 80 100 150 éves szakadékot szándékszik bemutatni, átélni s magyarázni, melyet feljebb említettem a magam szerencsétlen módján. Hősünk megismerkedik az ‘elveszett generációval‘… (Hemingway, Scott és Zelda Fitzgerald, Gertrud Stein, T.S. Eliot, stb.) s valamennyire a múlt rabja lesz, főleg azután miután plátói szerelem szövődik közötte s a város múltjának egyik alakja között. Ezután eszmél rá, mennyire is félresiklott jelenlegi élete s kapcsolatai, s azt szeretné, bárcsak a múltban élhetne. Arra azonban nem gondol, hogy a múltban, mások is azzal a gondolattal játszottak, bárcsak a múltban élhetnének… a generációs elégedetlenség mindig adott volt ….
Nem akarok többet mondani, mert már így is többet mondtam a kelleténél. Ezt a filmet látni kell. S a jelenkori töltelék történettől pedig el kell tekinteni.

Nevek: Owen Wilson, Rachel McAdams, Marion Cotillard, Adrien Brody, Michael Sheen, …

Az egyik legjobb mellyel mostanában találkozni volt szerencsém…

10

Trailer:

Reklámok

Filmlövészet… (Part 2)


21. Megamind (Megaagy, 2010)
A Madagaszkárok rendezőjének új alkotása, tele híres színészek hangjával (Will Ferrell, Brad Pitt, Jonah Hill). Egyike azoknak az újféle humoros hős-antihős animációknak melyek annyira divatba jöttek az elmúlt néhány évben, humorában sokban hasonlít a Despicable Me-re, mondjuk a témája más. Milyen a film? Olyan amilyennek szánták. Komolytalan, szórakoztató, egyfajta szuperhős paródia. Eszméletlen hogy ezt a nagyfejű kék űrlényt mennyire meg fogja kedvelni a néző a végére. Az egyedüli idegesítő elem a technika által létrehozott gonosz szuperhős lesz.

8.5
22. Kill the Irishman (2011)
Egy elég kegyetlen igaz történetből született film, egy Cleveland-i keményfiú felemelkedéséről s bukásáról a hetvenes évek Amerikájában. Ez egy ízig vérig hagyományos akció-krimi, teletűzdelve néhány nagyszerű alakítással, pl.  amit Ray Stevenson s Christopher Walken nyújtott.

9


23. Ironclad (2011)
A Magna Carta aláírta (1215, mely a király hatalmát hivatott korlátozni) utáni brit állapotokat mutatja be, mikor is a király bosszúból hadjáratot indít a fellázadó nemesek ellen. A film Rochester kastélyának ostromára összpontosít, mely akkoriban egy nagyon fontos taktikai pontnak számított.

Azonban, ez a film a történelem megcsúfolása. Én értem, hogy szabadosság, meg igazából a hangsúly a harcon van, de azért mégis. Az egész nagyon sablonos, nagyon lapos, hiába az olyan nevek mint Paul Giamatti (aki fantasztikusan játszik), Brian Cox, Derek Jacobi,… James Purefoy karaktere az igazi történelmi alak egy nagyon lebutított formája, s minek az a felesleges szerelmi szál, … csak úgy, hogy elteljen 10 perc szemsarkos nézésekkel.

Jaj s a legrosszabb… mióta beszélnek a dán zsoldosok magyarul???

 5.5


24. Hop (Hopp, 2011)
Azt hittem legalább poénos lesz, de nem. Csak egy dagadt személyiségzavaros csirkét láttam.

4
25. Henry’s Crime (2010)
Egy férfi, akit egy olyan bűnért ítéltek el amit nem ő követett el, elhatározza, hogy elköveti azt amiért elítélték. A film igazából a lehető legősibb recept alapján van elkészítve, s sajnos nem sok újat nyújt a nézőnek. Keanu Reeves karaktere túl fásult, Vera Farmiga rendben van, a filmet igazából James Caan alakítása miatt lesz érdemes végignézni.

7


26. Happythankyoumoreplease (2010)
Fiatal emberek felnőtté válása, illetve a szerelem és a szeretet hogyan lopja be magát életükbe napjaink New York-jában. Akik kedvelik Josh Radnor-t, azok óvakodjanak tőle. Attól, hogy száz szót egybe írunk, még nem lesz művészi valami. Attól, hogy unalmas, még mindig nem lesz művészi valami, még akkor sem ha pozitív üzenete van.

6


27. Hall Pass (Elhajlási engedély, 2011)
Poénos kezdet után sablonháború, ismét Owen Wilson módra.

6.5


28. Four Lions (2010)
Egy nagyon érces brit komédia, négy szerencsétlen terroristajelöltről, akik egy robbantást szeretnének véghezvinni, s erre ‘edzenek’. Kegyetlen kis film, de nagyon fején találja a szöget. Ajánlom mindenkinek.

9.5


29. Drive Angry 3D (Féktelen harag, 2011)
Azt hittem legalább egy agyatlan akciófilmnek elmegy majd, de sajnos nem… ez még annak is rossz. Ilyen idióta sztorit ritkán látni, le a kalappal. A baj ott kezdődik, hogy stílusos akar lenni, s ez William Fichtner miatt még egy picit sikerül is, de az agyament elemek között a sztori elvesződik. Pontosabban igazából meg sem lett írva. Az a baj, hogy ez nem egy Machete vagy egy Hobo with a Shotgun akart lenni, hanem valami vagányabb, keményebb, ami tátott szájjal hagyja a nézőt. Rossz hír: normális történet nélkül ilyet nem lehet csinálni. Ha már nekem is rossznak tűnik egy agyatlan akciófilm, akkor baj van (általában toleráns vagyok).

4.5


30. Cedar Rapids (Céges Buli, 2011)
Kollégája halála után hősünk fogja képviselni biztosító cégét az éves találkozón. De vajon mire képes azért, hogy cége ismét elnyerhesse a minden évben kiosztott nagy presztízsű díjat?

Idegesítő komédia, idegesítő karakterekkel, félig lerágott csont poénokkal.

6.5


31. Beneath Hill 60 (2010)
Egy vagány ausztrál film, mely szintén igaz történeten alapul. Egy ausztrál csapatnak az lesz a feladata az első világháború kellős közepén Belgiumban, hogy egy, a vájatokba rejtett óriásbomba segítségével semmisítsék meg a német vonalat. A film szépen van kivitelezve, simán zajlik, néhány emlékképpel megspékelve, egy klausztrofóbiás közegben. A háború feszültségének a nagyszerű bemutatása. Látni kell.

9.5


32. Beastly (A szép szörnyeteg, 2011)
Szépség és a szörnyeteg gyermekeknek akik a serdülőkor alsó határát súrolják, de azt hiszik már túl nagyok a mesékhez. Rémes. Maradjunk a Disney változatnál.

5


33. Battle: Los Angeles (A Föld Inváziója-Csata: Los Angeles, 2011)
Ilyen hosszú s idióta nevet. Szóval, jönnek az UFO-k, romba döntenek mindent, de még nem tudjáék, hogy kicsi amerikai osztagban embereikre akadtak. HAHAHA!!! Ki lehet hagyni. Egész jó grafika, nevetségesen kiegyensúlyozatlan harcjelenetekkel, s sablonosan semmilyen történettel, csak azért, hogy az amerikai nézőnek a pici egója még nagyobbra duzzadjon.

6


34. Arthur (Arthur, a legjobb parti, 2011)
Hmmm. Arthur egy elkényeztetett gazdag semmirekellő, akit választás elé állítanak. Vagy megházasodik, s 1 milliárd dollárja lesz, vagy a szabadságot választja, s nem lesz semmije.

Russell Brand itt egész nézhető volt. Ez a pojáca szerep pont illett hozzá. A filmnek kb. az a hibája, hogy sokan akarva-akaratlanul még össze tudják hasonlítani az ezelőtt 30 évvel készült, Dudley Moore-féle Arthurral. S mindenki tudja: Dudley Moore > Russell Brand. Szóval, ha rajongtál az eredetiért, akkor kihagyhatod, amúgy meg egyszer elmegy. Ja, s Helen Mirren csodás volt.

7.5


35. Animal Kingdom (2010)
Egy nagyon kemény ausztrál film, egy 17 éves fiúval a főszerepben, akinek választania kell a bűnöző család- családi kötelék s a rendőrség-becsület között. Nehéz végignézni, de ha az első félórát kibírod, végül megéri.

8.5


36. Age of Heroes (2011)
Ian Flemming. A James Bond könyvek atyja. A második világháborúban pedig különleges osztagok koordinálója. Egy ilyen osztag kicsit fikciós történetével ismerkedünk meg. Tele nagy angol nevekkel: Sean Bean, Danny Dyer, James D’arcy, … nem tökéletes, de másfél órát elütni jó.

7


37. The Kid (2010)
Egy elég megrázó film, Kevin Lewis (bestseller szerző) hányatott fiatal éveiről. Nehéz végig kihúzni.

7.5


38. Provinces of Night (Bloodworth, Az éjszaka országai, 2010)
40 év után az elveszett apa hazatér, s az amúgy sem idilli hátrahagyott családban óriási port kavar. Egyszerű közeg, egyszerű emberekkel, sima forgatókönyv, erős közepes színészi játékkal. Egyszer megéri megnézni, már csak Kris Kristofferson, Val Kilmer, Barry Corbin, vagy Hilary Duff miatt is.

7.5


39. 5 Days of War (2011)
a 2008-as Grúz-orosz konfliktusról. Ízléstelen egy amerikai propagandafilm, természetesen egy riporter szemszögéből. Nyugodtan ki lehet hagyni.

4


40. Morning Glory (Ébredj Velünk, 2010)
 Ahelyett, hogy inkább előléptetnék, a fiatal TV- producernőt inkább leléptetik. Következő állása sem lesz mesés: egy haldokló reggeli műsorból kell sikeres show-t varázsolnia. Nagyon kellemes egy film, ez legfőképp a Rachel McAdams jelenéségnek tudható be. Harrison Ford-nak pedig ez volt az egyik legpoénosabb szerepe az elmúlt jónéhány év folyamán.

9

 

Na ennyi mára. Bezárt Sanci mesetára. 🙂

Bis Bald.

Howl(2010)



Egy érdekes kísérleti film, mely Allen Ginsberg híres költeményét (Howl), életét s 1957-es perét dolgozza fel. Az alaphelyzet ennyi.

Inkább koncentráljunk a véleményre. Ami sajnos ismét felemás. Ez a film egy elég fura massza. A non lineáris cselekmény alakítás a beat generation-ről szóló történelmi fekete fehér, a versről szóló animált, s a perről szóló színes jelenetek egyedi keveréke lesz. Szerintem hatásosabb lett volna ha csak az animáció színes, de ez csak az én véleményem. A vers beteg és egyben lenyűgöző, fantasztikus. Az ember bukását, semmitmondó bujaságokba menekülését vázolja egy még semmitmondóbb világban, melyben minden a látszatról szól, s kétes elemek s erkölcsök irányítanak. Ezt megcsapva az animációval, valami fantasztikusat kapunk. Ezek a jelenetek durvák s lenyűgözőek. Az egyetlen probléma a felolvasóesttel lesz, ahol ugyanezek a sorok elhangzanak még egyszer… s néha harmadszor is… teljesen feleslegesen… s bár hűen illusztrálják a publikum megértését, s lelkesedését (és azt is, hogy a bolondos szókimondó költő talán csak szórakoztatja a népet), a kompromisszum amit ezzel megkötöttek a sorok hatásának rovására fog menni. A film perről szóló része ismét példaértékű… a költészet fogalmáról szól, mi a költészet, hogy lehet… s ugyanakkor nem lehet azt definiálni. Röviden ennyi.

Nevek:
James Franco (le a kalappal), Mary-Louise Parker, David Strathairn, Treat Williams, Jeff Daniels, Jon Hamm,…

Nem tökéletes film, de fura és vagány, ráadásul nem a semmiről szól. Mindenképp érdemes megnézni!


8.5

Little Big Soldier


soldier


Történetünk a kínai törzsek egyesítését megelőző korszakban játszódik, a háborúk korszakában. Egy véres összecsapás után a fondorlatos tapasztalt (kicsit gyáva) kiskatona (Jackie Chan) rabul ejti a másik fél fiatal generálisát (Leehom Wang), s magával hurcolja a feletteseihez vezető rögös úton, hogy begyűjtse jutalmát, mely öreg éveire szépen bebiztosítaná…

Jackie Chan csillaga pár éves jól kereső hanyatlás után mintha újra emelkedne. Tavaly ott volt a Shinjuku Incident (melyet még jóval blogom indítása előtt láttam, s valahogy megfeledkeztem róla, pedig egy nagyon jó film volt), erre az évre pedig jutott egy felemás Karate (kung fu) Kid, meg a Little Big Soldier.

Míg a The Karate Kid olyan-amilyen, addig ez a film teljesen fenomenális. Egyszerűen arra a másfél órára az idő fogalma megsemmisül. A szabadosan alakítgatott történelmi szál keverve egy esetlen, vicces, amolyan piszkálódós résszel, jó mozdulatokkal, pergős cselekménnyel, ami később átmegy egyfajta hősies drámaiságba, olyan homogén természetességgel amilyet csak ritkán látsz filmben. Le a kalappal.

Sok filmnek nagyot csalódok a végében, itt azonban szintén azt kell mondjam: le a kalappal. (ha azt hittétek, hogy elfecsegem magam, akkor most bizonyára csalódtatok 😦 ).

Nagyon tetszetős még a film élénk színvilága, a karakterek sokszínűsége, a nem túl fagyottan kezelt történelem. Jackie Chan persze megint eltört ezt-azt magán míg a mozdulatokat kihozták, de ez már nála megszokott dolog.

A két főszereplő szépen játszott. Az igazság az, hogy a szerep eléggé testhezálló volt mindkettőjüknek. Leehom Wang volt a fiatal büszkeség s temperamentum, míg Jackie Chan az idősekre jellemző meggondoltság, megalkuvás. A páros közötti ellentét megint a helyzetkomikum forrása, a helyzetkomikum pedig nagyon szépen ki volt aknázva a későbbiekben. Wang s Chan pedig olyan összeillően alakítottak, mintha legalább a tizedik film lett volna melyben együtt játszottak.

Nagyon kellemeset csalódtam, s nagyon is ajánlom mindenkinek.

10

Agora


agora

Nem is tudom, hol is kezdjem el. Ez egy igen összetett film volt, sokat akart, de egy kicsit felemás kavarodás lett belőle.

Kicsit örülök, hogy nem mentem el moziba ezért a filmért, egyszerűen nem egy mozi estére való, ha csak nem vagy történelem tanár.

A történet Jézus urunk születése utáni 391-ik évben kezdődik meg, Alexandriában, s az ezt követő néhány évet fogja közre. A fő témák: a kereszténység erőltetett elterjedése (a film érdekes módon kimondja az igazat, s végre a másik felet is érzékelteti valaki a kereszténység elterjedésében) és Hypatia heliocentrikus eszmefuttatásai (ami számomra tönkretette az egész filmet).

Hol is kezdjem: a kereszténységgel foglalkozó rész fenomenális volt. Nagyon szépen szemléltette ez az éld életed bárányként eszme hogyan szülhet erőszakos fanatizmust (az emberi alapkultúra hiányában), illetve hiába a számban sokkal kevesebb arisztokrácia birtokolja a hatalmat, végül saját érdekükben engedniük kell a népnek. A kereszténység elterjedését mindenhol egy békés elterjedési folyamatként próbálják belénk verni, de ezt én sohasem láttam így. Az igazságot megvallva , ez egy hódító erőszakos vallás, mely ellentmondást nem ismer. Legalábbis a fanatikusai nem ismernek azt. Ha ezt ezelőtt 500 évvel írtam volna, ha szerencsém van, csak meg kellett volna egyem a papírom, ha nem, elégettek volna. Még szerencse, hogy az ilyen gyerekes dolgokon már túl vagyunk. Szóval, történelemből számomra 10-es.

Aztán jöjjön a fekete leves…
Hát, hát, hát… van ez a része is. Hypatia Heliocentrikus megrögzöttsége az ember agyára megy, én értem, hogy azt akarták ezzel szemléltetni, hogy az ókorban is latolgatták azt, amit Kopernikusz atyánk s társai ki mertek mondani, de ez annyira nem fér össze a film másik központi témájával, hogy az valami eszméletlen. Igen, okos a hősnőnk, felrobban körülötte a világ, de őt csak a Nap meg az elliptikus pálya élteti. Be Serious.
A másik dolog ami nagyon nem tetszett, az a gyenge karakterfejlődés volt. A film cselekményében van egy elég jelentős ugrás, de a változás nem érzik eléggé a karaktereken… sem érzelmi, fejlettségi, felfogásbeli szinten, sem külső látszatra…

Rachel Weisz… Hát ez egy olyan átlagos alakítás volt … sem nem fenomenális, se nem rossz. Hypathia egy elég furcsa karakter volt, nőhöz képest száraz, megrögzött, kicsit vak, meghunyászkodást, érdekalkut nem ismert, legalábbis nem fogadta el. Ez mondjuk egy pozitívumnak vehető (bár a szürkével meg illik békélni).

Max Minghella (Art School Confidential)- neki jutott a film legalulfejlettebb karaktere… az elején mikor bizonygatják mennyire okos is ez a karakter… azt hinnéd nagyobb szerepe lesz a filmben… végül csak egyfajta epekedő szemlélő lesz, aki aztán 2 perc erejéig a vállára veszi a világ sorsát… (Davus)

Oscar Isaac- a.k.a. Orestes… nekem ő volt a legszimpatikusabb karakter a filmben… volt stílusa, s kicsit olyan volt, mint a ai kor embere… racionális

sok a duma…
történelem 10, többi 5

Magyarul 7/8

Van Diemen’s Land


diemen


Ez egy elég nehéz, lassú, s kemény film. A történet brutális, azonban igaz. Ismert tény, hogy az angolok az emberi ‘piszkot’, melytől meg akartak szabadulni, előszeretettel szállították Ausztráliára és környékére, s ott ráadásul még a birodalom hasznára is váltak. A történet egy szökést tár elénk, Tasmániában (Van Diemen’s Land Tasmánia régi neve). 1822-ben játszódik, amikor is 8 elítélt megszökik Macquarie Harbour-ból, egyenesen bele a Tasmán vadonba. Az ő útjukat fogjuk követni, az elejétől a végéig, mikor is az éhség előhozza az ösztönöket, s a szökési kísérlet túlélési harcba s kannibalizmusba fullad.

A film egyetlen hibája talán az, hogy a történet nem teljes. Alexander Pearce, ír bűnöző történetéről van szó, akit Írországból 6 pár cipő ellopása miatt küldtek a Tasmániába. Első szökése után még volt egy második is, mely szintén kannibalizmusba fullad, hamar elfogják, s ez úttal bizonyítékok is vannak, s felakasztják (1824). De a film csak 1822-ről szól. Talán jobb lett volna ha a történet egészében meg lett volna filmesítve.

Akkor a pozitívumokról: a táj vadsága nagyon jól keveredik a mesélő elvont mondataival, s az egésznek egy eredeti érzése lesz. Elég kevés a párbeszéd a filmben, ez is két nyelven, írül s angolul. Igazán nagy nevekkel nem találkozunk, de a színészi alakítások ettől függetlenül jók. Áthatja a cselekményt egy durva vad drámaiság, egyszerű ösztön, s ez is passzol a környezettel.

Nem egy popcorn film, de szerintem érdemes vetni rá egy pillantást

8