Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides (A Karib-tenger Kalózai: Ismeretlen vizeken, 2011) Mozinap4


Ezen hosszú cím után, nemes egyszerűséggel, csak POTC4-ként fogunk hivatkozni rá, gondolom értitek miért.
A lélegzetelállító 3D-dologról pedig lesz még egy-két szavam.

DE előbb a sztori:
Jack Sparrow a “törvény” egyik és másik oldala között “egyensúlyozva” azon veszi észre magát, hogy ígyis-úgyis fel kell kutassa a Fiatalság Forrását (vagy a királyt vagy Fekete Szakállt szolgálva). Régi “kedvese” s a Fekete Gyöngy után epekedve pedig új kaland elébe néz…

Ennek a filmnek a lényegét az előző három nélkül elég nehéz megfogalmazni, mert rengeteg benne a kavarás… szóval legyen elég nektek ennyi egyenlőre… jöjjön a véleményezés ideje…

Egy POTC film nyújtotta élménynek az egyik alapja az élénk színvilág s a csodálatos helyek. Az élénk színvilágot pedig a lélegzetelállító 3d teljesen elrontotta, mivel ezek az újfajta nyavalyás szemüvegek kímélik az ember szemét s szűrik a fényt. A többi filmnél ez nem annyira feltűnő, de itt ahol úgy éreztem, hogy nincs effektus egyszerűen levettem a szemüveget, mert a szín hiányzott. Ha 3D-ben akarok filmet nézni, kikérem magamnak, hogy arra a másfél órára (ez esetben kettő), nyugodtan ronthassák a szemem! De ez a mozi, és nem a film hibája, lépjünk tovább. Az effektusok amúgy okésak voltak…
Rob Marshall ahhoz képest, hogy általában milyen színpadias filmeket csinál, itt féken tartotta magát, s nem változtatott sokat a film ízén, talán Penelopé Cruz emlékeztetett a rendező többi filmjében előforduló csábítókra, de miután Orlando Bloom-ot s Keira Knightley-t kiírták, kellett egy ilyen szereplő is, akit nagyon jó nézni, még akkor is ha hallgatni már nem annyira.
Térjünk vissza Orlando-ra s Keira-ra. Hála az égnek végre megszabadultak tőlük. Az előző trilógia legszárazabb karakterpárosát szolgáltatták, s egy-két érces nézésen s dacos megnyilvánuláson kívül semmire sem voltak jók. Jött helyettük Penelope, aki egy kis sunyiságot és szappanoperaszerű ármányt lop a filmbe, s Ian McShane, aki Fekete Szakállon keresztül úgy veszedelmes mint vicces pillanatokban részesíti a nézőt… amolyan tipizált karakterjátékkal. Hogy ezzel jobb lett-e mint azelőtt? Nem feltétlenül. Ízlések és pofonok… szerintem ez a csapat jobban összejátszott.
Ami viszont nem tetszett… a kis hableányok… amiket mintha egy harmadosztályú vámpírfilmből szedtek volna elő… s Cpt. Barbossa csúnyán lebutított s legyengített karaktere… csak gondolj arra vissza ki is volt Barbossa még az első részben!
Ami jó volt még, hogy ez a rész nem volt annyira élvezhetetlenül elnyújtva, mint a harmadik, amolyan korrekt kétórás mozi volt, csak annyi amennyi kell címszó alatt.
S végül de nem utolsó sorban… Johnny Depp, aki nélkül a POTC nem is POTC, s az egész film alatt az ő sziporkáit fogod csodálni.

Sok a duma, jöjjenek a nevek:
Johnny Depp, Geoffrey Rush, Ian McShane, Penelopé Cruz, Kevin McNally, Stephen Graham, Astrid Bergés-Frisbey, Sam Claflin, …

Ja, s honnan jöhet Johnny Depp játéka?… ajánlok egy 1993-as, Tombstone nevű filmet. Hint: koncentrálj Val Kilmer-re! Itt egy klipp!

Visszatérve a POTC-ra… Orlando s Keira fanok kihagyhatják. Amúgy meg: talán nem olyan jó mint az első, talán nem kellett volna a 3D, talán, talán… még mindig van annyira jó, hogy kikapcsoljon két órára, s érdemes legyen végignézd, szóval hajrá!

8.5

Reklámok

Filmlövészet… (Part 1)



Az utóbbi bő egy hónapban vagy a technika vagy teendőim (magyarán megmondva) basztak ki velem, hol felváltva, hol egyszerre. Ennek mi az eredménye? Filmlövészet. Tudjátok, mint a kacsaszezon…

Nézzük a zsákmányt:


1. Young Bruce Lee (2010)

Bruce Lee fiatalságának hiteles krónikájaként indul, végül pedig egy sima akciófilm sül ki belőle.

7

2. Wir Sind die Nacht (2010)

3+1 gazdag vámpír nő német módra. Mi mást is kellene még mondjak. Néha ötletes, néha sablonos, néha unalmas. Dennis Gansel-től inkább a Die Welle-t (2008) nézzétek.

7

3. Diary of a Wimpy Kid- Rodrick Rules (Egy ropi naplója: Testvérháború, 2011)

Ezt a filmet mérhetetlenül leírták a könyvmolyok… pedig így kívülállóként teljesen szórakoztató volt, legalábbis az elsővel abszolút egy szintet ütött.

7.5


4. Tron: Legacy (Tron: Örökség , 2010)

 A híres kultuszfilm folytatása, majdnem 30 év távlatában. Ha az ötletességet nézzük, csak az elsőt vitték tovább on the top grafikával. A digitális Jeff Bridges-t és a film végét nem szerettük, a többi nagyon is rendben volt.

8

5. The Tempest (2010)
 Shakespeare gagyi módra… de olyannyira, hogy azon még Hellen Mirren, Djimon Hounsou, Alfred Molina és David Strathairn sem segíthet. Russell Brand pedig felfoghatná már, hogy neki inkább a stand-up világában a helye. Csak még jobban nyomorba tiporta az amúgy is szörnyen inkoherens filmet.

5

6. The Mechanic (A Mestergyilkos, 2011)
Jason Statham, Ben Foster… és még egy agyatlan bérgyilkosos akciófilm… amolyan örömóda a foteles adrenalinvadászoknak.

7.5


7. The Infidel (2010)
Egy nagyon ötletes brit komédia, egy önképzavaros muszlimról, aki véletlenül megtudja, hogy ő igazából zsidó, ugyanis a szülei örökbe fogadták.

8.5


8. The Company Men (2010)
Erre a filmre nagyon kíváncsi voltam, már csak a nagy nevek miatt is (Ben Affleck, Tommy Lee Jones, …). Aztán csak egy gazdasági válságos izé volt… egy kegyetlen céggel, egyoldalú, felszínes szemlélettel, s egy olyan hőssel, aki 10 perc alatt megoldhatta volna az egész filmet, ha eladja azt a nyavalyás Porsche-t s egy kisebb házba költözik amíg még megteheti.

7


9. That’s What i Am (2011)
Egy kellemes délutáni film… emberi értékekről… barátságról, elfogadásról, toleranciáról, büszkeségről… amolyan visszaemlékező narráció formájában. Ed Harris nagyon szépet alakít, még ha csak mellékszerepben is.

9


10. The Taqwacores (2010)
 Állítólag egy igaz történet által ihletett film, mely a buffalo-i muszlim punk (ez nem vicc!!!) közösséget hivatott bemutatni. Igazából az egész elég kusza, felszínes és mintha sehova sem tartana.

6.5

11. Super (2010)

Még egy mindennapi szuperhős koppintás. Ráadásul, ami a Defendor-t például olyan nagyszerűvé tette… az ezt az egész mindenséget nyomorba dönti. A szövegek rosszak, a karakterek túl esetlenek, túl sokat hallucinálnak, s mégis túl epeszűek ahhoz, hogy ez az egész hihető legyen… Emellett, a filmvégi mészárlás abszolút nem megy az elejével s a Rainn Wilson-ra szabott karakterrel. Nem tudom Ellen Page, Kevin Bacon s Liv Tyler hogyan került ebbe a filmbe, szerintem utólag biztos bánják.

6

12. Shadows and Lies (2010)
A szörnyű Rating ellenére kíváncsi voltam rá, mert egyesek nagyon is művészinek nevezték, dicsérték a képvilágát, ráadásul James Franco is játszott benne. Aztán… igazából elaludtam rajta, nem tudom mi a vége, de nem is érdekel.

3

13. Seconds Apart (2011)
Ikrek telepatikus erőkkel… s eltolt személyiséggel. Nem éreznek semmit, ezért az érzést keresve sorra fogják mészárolni a körülöttük lévőket. Egy kis EMO, egy kis telepátia, meg sablon, s kész is az egész. Stílust próbáltak vinni bele, de nem jött össze.

5


14. The Trip (2010)
A sorozat után itt a film is. Steve Coogan-t a The Observer felkérte, hogy járja be az ország legjobb vendéglőit. Barátnője távolléte miatt Rob Brydon-t kéri fel társnak erre a kalandos kulináris körútra. A film felemás: a 40-es éveikben járó, s már korántsem annyira sikeres színészek fájdalmas érzései nagyon megkapóak, de a sztori semmis, a róluk alkotott kép inkább negatív, s Brydon hangutánzatai egy idő után már az elviselhetetlent súrolják.

7.5


15. Red, White and Blue (2010)
Egy lányról, aki valami ok miatt minden egyes férfival lefekszik aki az útjába kerül. Titka pedig halála okozója lesz. Az elején szex, a közepén dráma és gyilkosság, a végén mészárlás. Igazából csak Noah Taylor (hint: a szakállas) alakítása miatt érdemes megnézni.

6.5


16. Red Riding Hood ( A Lány és a Farkas, 2011)
Piroska Twilight módra. De nézzük a jobbik oldalát. A farkasembernek legalább itt van inge s még hordani is meri. Szép színek, nagyon gyenge film, közepes alakítások, nagyon is jó zene, ami sajnos nem passzol az egésszel. Kihagyható.

5


17. The Perfect Host (2010)
Egy poénosan kegyetlen kis film egy szökésben lévő férfiről, aki egy másik egyedülálló férfi lakásába furakodik be, s ‘vendéglátóját’ megpróbálja fogva tartani, miután kiderül a turpisság (ezt mintha nagyanyám mondta volna, de na, ez a sztori…).  A farkasból azonban néha bárány lesz, főleg amikor kiderül, hogy a ház tulaja kicsit (nagyon) dilis.

8.5


18. Peep World (2010)
A gazdag apa 70-ik szülinapján összegyűl a korántsem meghitt s idilli család. A gondok gyökerének a legkisebb fiú bestsellere tekinthető, amely csúnyán kiteregeti a családi szennyest. Tipikus vitás film, viszonylag nagy nevekkel (Michael C. Hall,…)egyszer nézhető.

 7


19. The Posession of Emma Evans (2010)
Ilyet már láttunk. Nem is egyet.

5.5


20. Never Let Me Go (Ne engedj el, 2010)
A film alaptörténete kicsit elszállt, de nagyon is elgondolkodtató: olyan gyermekekről van szó, akiket donornak nevelnek (tenyésztenek), s ezért el vannak zárva a külvilágtól. Ahogy cseperednek, szembekerülnek az óriási dilemmával… az élet utáni vágy, s az érzések… a halál szelével szemben, mely egyfolytában a nyakuk felett lóg, s mely elől nincs menekvés.

Maga a film egy érdekes kezdet után, egy kicsit elmebeteg drámába torkollott, s kb. ott is maradt, a nagyszerű színészi játékok ellenére (Keira Knightley, Carey Mulligan s Andrew Garfield részéről).

 8

Folyt.köv.

Mert anyukám azt mondta, hogy inkább a fontosabb dolgokra fordítsam az időm.



Igen… Igen… igencsak nem írtam bő 2 hete. S tudjátok mit? Nem is fogok! Legalábbis nem igazán valószínű, esetleg csak egy-két elvétett bejegyzést egyszer-egyszer, mint pl. ma este. Hogy milyen volt ez az időszak számomra? Kb. Ilyen:

Yepp. Mint az éneklő macska tekintete. S olyan is lesz még 4-5 hétig. De nem ez a lényeg. Arról van szó, hogy megint ünnepélyesen ki fogok nyírni vagy 20 címet arról a bizonyos listáról… mert na… muszáj.

Kezdődjön hát a kivégzés!

1. Frozen(2010)- Fiatalok fennragadnak egy felvonón, s addig szerencsétlenkednek a hidegben amíg meg nem eszik őket a farkasok. Valami jónak volt beharangozva, őrületes csalódás volt. 5.5
2. Shrek Forever After(Shrek a vége, fuss el véle, 2010)- mindennek van egy olyan része amit egyszerűen meg sem kellene csinálni. 6.5
3. Easy A (Könnyű nőcske, 2010) – félig vicces, félig rémes, egyszer nézhető. Fsz: Emma Stone 7.5
4. Unthinkable (Hihetetlen, 2010) – egy terroristát kb. egy órát kínoznak a filmvásznon, csak azért, hogy kiszedjék belőle a bombák helyét. Nagyszerű alakítás Samuel L. Jackson-tól és Michael Sheen-től. Az addig jó filmet a kavarós vég s Carrie-Anne Moss teszik tönkre. 7.5
5. The Last Exorcism (2010) -ezt már láttuk. Nem is egyszer. 6.5
6. All Good Things (Véres románc, 2010) – több évtizedet áthidaló, igaz történeten alapuló film, melyet a rettenetes kusza forgatókönyv élvezhetetlenné tett. Ryan Gosling gyilkos bőrben, s még egy szenvedő Kirsten Dunst-al is találkozni fogsz. 7
7. Flipped(Változó szerelem, 2010) – egy kellemes kis film egy amolyan gyerekszerelemnek nevezhető valamiről. Jó kis morális töltet fiatal tiniknek előítéletekből, bár úgysem fogják végignézni. 8
8. Season of the Witch (Boszorkányvadászat, 2011)- Lovagok egy megszállt lányt kell elvigyenek egy kolostorba, hogy megszabadítsák a népet a fekete haláltól. Ez a film sem tudta mi akar lenni… siránkozó lovagok, boszorkányos, ördögűzős, démongyilkolós, betegséges, utazásos, piroska és farkasos keverék. A színek s a tájak tetszettek… Nick Cage pedig megint mellényúlt. Ha nagyon pozitív hangulatban kezdted az estét talán egyszer elviseled. 6
9. Let Me In(2010)- mintha a svéd filmet láttam volna még egyszer. Szerencséjük, hogy ez a sztori kétszer is nézhető. 8 ( Låt den rätte komma in -2008)
10. Burlesque(Díva, 2010) – megszokott szerelmes sztori, megszokott vidéki lány tehetséggel s álmokkal, nem szeretem sem Cher-t sem Christina Aguilera-t, egyszer mégis meg tudtam nézni, sz’al nem lehetett rossz. 7.5
11. No Strings Attached (Csak szexre kellesz, 2011) – kliséháború Ashton Kutcher és Natalie Portman módra. Azt hiszem ez volt az első olyan film amire azt mondhatom: igazán untam, pedig moziban láttam. 6
12. Last Night(2010) – egy film a párkapcsolatban fellépő esetleges külső csábításokról, és az egymás szemébe hazudásról. Annyira negatív, hogy miután megnézed, első gondolatod az lesz, hogy szakíts pároddal. Ami kicsit idegesített: ez volt a harmadik 2010-es film amit láttam Keira Knightley-val, de mindegyikben ugyanaz a frizura és ugyanaz az arckifejezés volt. C’MON!!! 8
13. Husk (2011) – egy DVD-re teremtett kis horrorfilm. Több mint fele idióta klisé, a másik 40 százaléka viszont érdemessé teszi néhány sorra: a feszült jelenetek kiaknázása, a mottó amit elég nehéz észrevenni(And now [art] thou cursed from the earth, which hath opened her mouth to receive thy brother’s blood from thy hand;), a kameramozgás, és a zene alátétek mesteri használata. 7.5
14. Chatroom (2010) – Hideo Nakata (a Ringu filmek rendezője) egyik új alkotása. Egy érdekes perspektíva az internetes közösségekről, ez a színes-szobás-hoteles, a valósággal szöges ellentétben álló megközelítés lebilincselő lesz az elején. Sajnos aztán sima pszicho-thriller-be torkollik. Fsz: Aaron Johnson, Imogen Poots, … 7
15. The Dilemma(A dilemma, 2011) – egy szörnyű film, melyben egy poén sem sül jól el. Vince Vaughn…. 5
16. Just Go With It(Kellékfeleség, 2011) – kicsit szirupos kavarós szerelmi vígjáték, Adam Sandler idegesítő néha, de összességében mégis pozitív. Plusz pont Jennifer Aniston-nak. 7.5
17. Animals United (2010) – az állatok összefognak az emberek ellen, idióta módra. Olyan mentsük meg a világot az embertől, de azt se tudjuk miről beszélünk dolog. Néhány alapszabály: a tasmán ördög nem fingik a fülén. a tasmán ördög és a kenguru megdöglik, ha Ausztráliából Afrikába utazik egy fürdőkádban. Egy jegesmedve megdöglik ha Grönlandról Afrikába utazik egy jégkockán. Egy jegesmedve megdöglik Afrikában úgy általában. Ha valaki lelőhet két oroszlánt, miért lőjön le csak egyet? A szurikáta miért golfozik hiénaszarral? …. és még sajnos folytathatnám. Rémes volt. 3
18. Predicament (2010)- egy velős bűnügyi vígjáték a 30-as évek Új-Zélandjába helyezve. Jemaine Clement neve egyeseknek talán ismerős lehet. 7.5
19. Thor: Tales of Asgard – film után DVD-s animációs film. A képregények szerelmeseinek ajánlott. 7.5
20. Faster (Rohanás, 2010) – The Rock ismét akcióban. Egy igazán ütős kis akciófilm, amolyan oldschool darálós módra, kiszámítható végkimenetellel. Billy Bob Thornton parádé. 8

Bis Bald!

Due Date (Terhes Társaság- 2010)



Na, hát erről a filmről sajnos kb. az a véleményem, mint a magyar címéről. Pedig nagyon vártam, nagyon kedvelni akartam… de valahogy az istennek sem jött össze.

De ne ugorjunk annyira előre… kezdjük… szokásomhoz híven… a sztorival:
Peter Highman felesége pár napon belül világra hozza a babájukat. Hősünk ezért minél hamarabb haza akar érni (Los Angelesbe) Atlanta-ból… azonban egy idegesítő szakállas ürge miatt leszállítják a gépről, s még a ‘nem repülhet’ listára is felkerül. Miután rájön, hogy még a pénztárcáját is elvesztette, kétségbeesettségében el kell fogadja annak a zavartagyú színésznek a segítségét, aki miatt bajba került… s élete leghosszabb utazása kezdetét veszi….

Szóval… ehhh… em.
Azt kell mondjam, hogy lassan eléggé kezdem unni az olyan vígjátékokat, melyekben minden poén valakinek erősen a kárára megy. Esetlen helyzetek jöhetnek, néhány durva poén is, de amikor már valakinek a keze-lába törik, s robbannak, ütköznek, üldözik őket, kórházba kerülnek meg ilyenek… ott már kezdek ásítozni. Nevezhetjük az ilyet… terhes komédiának… mert erőlködésből születik, s abszolút nem hat természetesnek. A karakterek közötti kontraszt jó volt, s egész poénosan indul. Galifianakis (remélem jól írtam… várjatok… igen, jól írtam 😛 epic win) karaktere viszont kb. 20 perc után nagyon kaparászni kezdi az ember agyát, s túlzottsága szinte elviselhetetlenné teszi a filmet. Néhány pillanat még ezektől függetlenül is egész jól jön ki, de a film egészében véve kellemetlen, s idegesítő. Na de ne rinyáljak annyit.

Nevek:
Robert Downey Jr., Zach Galifianakis, Michelle Monaghan, Jamie Foxx, …

Én nem voltam elragadtatva tőle, ettől függetlenül sokat szeretik, s szerintem is egyszer meg lehet nézni.

6/7

13 Assassins (Jûsan-nin no shikaku- 2010)



Hallottatok már egy Takashi Miike nevű japán rendezőről? Nem? Pedig illett volna.
Kezdőknek: Audition (1999), Ichi The Killer (2001), Three… Extremes (Extrém esetek – 2004), Sukiyaki Western Django (2007)… és még sok-sok más… Miike ugyanis lassan 20 évre visszaívelő karriere alatt több mint 50 filmben működött közre, s névjegyét igencsak rábélyegezte rengeteg keleti, s megannyi nyugati filmimádó agyára. De miről is tudsz megismerni egy Miike filmet? Leginkább a szürrealizmus s a vér felé húznak, hátborzongató, extrém jelenetek, a vérontás vágatlan s túl szemléletes bemutatása, fura, sokszor elmebeteg karakterek, mitikus lényeg filmalakba formálása (s valljok be, a keleti mítoszokban elég beteg mitikus lényekkel lehet találkozni), harc, kemény fordulatok, ötletesség, olcsó, de annál látványosabb megoldások…vér vér vér és fájdalom.

Jöjjön a sztori:
Ez egy jidaigeki film, ami azt jelenti, hogy a szamurájok korába fogunk kalandozni. A Shogun fiatal testvére, Naritsugu úr terror alatt tartja a népet, ugyanis utazásai alatt kegyetlenül szeret játszadozni az emberi élettel. Naritsugu minél magasabb pozícióba kerül, annál több emberre lesz veszélyes, ez okból az egyik vezető felbérel egy idős szamurájt, Shinzaemon-t, hogy tegye Naritsugu urat láb alól. Ehhez a lehetetlen misszióhoz Shinzaemon összeszedi a legjobb s legmegbízhatóbb szamurájokat, akik készek életüket adni az ügy érdekében….

Milyen is volt?
A ‘valami eszméletlen‘ a legjobb szó rá. Először is. Gyenge gyomrúaknak nem ajánlott, a keleti kultúra szerelmeseinek viszont annál inkább. Nagyon jó belátást kapunk a feudális Japán korszakba, az életvitelbe, pozíciókba, gondolkodásmódba, a szamurájok már hanyatlásban lévő keserű világa pedig nagyon magával fogja ragadni a nézőt.

Az egész keserű felvezetés keveredik egyfajta iróniával, egy csipetnyi komikummal, a vér szagával, nemes történettel, szépen kikerekített karakterekkel, jól koordonált harcjelenetekkel, mesés környezettel. És ráadásul a film igaz történeten alapszik, bár sajnos az esetről nem találtam bővebb leírást, hogy veletek is megoszthassam.

A film első része előkészíti az ütközet pillanatát. Amikor a végső megmérettetés elérkezik, a néző egy már-már túlzottan durva ütközetben fogja találni magát, ami abszolút reális, de túl súlyozott bemutatás (Miike-ra jellemző). 13 ember 200 ellen. Kb. 40 perc vérontást kell ebben elképzelni, cenzúrázatlanul. Sokak emiatt utálták a filmet. Szerintem élethű volt, s odaillett. A néző meg kell barátkozzon azzal a gondolattal, hogy hősei meghalnak, főleg egy olyan világban, ahol a hősi halál egy szent cél érdekében mindennél többet ért.


Nevek:
Kôji Yakusho, Gorô Inagaki, …

Fantasztikus! Ha bírod a keleti történeteket, s elviseled az extrém vérontást, akkor nagyon is ajánlott (ezt mondom úgy, hogy ráadásul a feliratokból néhány helyt alig lehetett kivenni, mit is akarnak mondani, a törött angol miatt).

Nagy 10

Black Death


black

Számomra ez a film volt ezen év egyik európai meglepetése. Igazából valami jó közepesre számítottam, de ez valami sokkal de sokkal jobb volt.

Történetünk egy fiatal szerzetessel kezdődik a pestisjárvány idején, Angliában, aki titkos szerelmét próbálja meg eljuttatni egy olyan faluba, melyet állítólag a vész nem érintett. Megbeszélik hol találkoznak, de a találkozás meghiúsulni látszik. Egészen addig, amíg arra nem keveredik egy veszedelmes inkvizíciós katonacsapat, akik egy támasztó után kutatnak, s útjuk szintén az érintetlen faluba vezet…

… mit is mondjak a filmről: a kegyetlen középkori hangulat ismét nagyon jól meg lett ragadva, a táj mesés, a történet kemény és fordulatos, a karakterek érdekesek s a szöveg is egész jó. A mosott színek csak tovább erősítik a film sötétségét, még hangulatosabbá, rémisztőbbé változtatják azt. Ezeken felül pedig ott lesz a morális kérdés, mely az egyházi módszerekhez kapcsolódik, mi jó, mi rossz, s m megengedett? Mi a helyes út? Találkozunk még a természetfeletti s a sarlatán képével, s megtanulunk különbséget tenni a kettő között fájdalmas áron. A végkimenetelre pedig csak annyit fogsz mondani: Szép! Ez egy olyan film, ami után nagyon s örülni fogsz, hogy most élsz, s otthon ülhetsz a kényelmes kis ágyikódban. 🙂

A színészi alakítások nagyon jók voltak, néhány név, ahogy már megszokhattátok:
Sean Bean (eszméletlen jó volt ebben a filmben), Eddie Redmayne, Kimberley Nixon, Carice van Houten, …

Bátran ajánlom mindenkinek, aki nem hasfájós.

Jegy: 10

Letters to Juliet


juli

Hogy senki se mondhassa, hogy csak az agyatlan akcióra korlátozódom ma, vagy a kasszasikerre. 🙂

Egy fiatal igazságfürkész (fingom sincs a jurnalistic fact checker milyen állást jelent magyarul) Verona-ba utazik párjával amolyan előnászútra. A férfit azonban jobban érdekli, hogy milyen kaját szerezzen be vendéglőjébe mint kedvese, a lány ezért egyedül kezdi el járni a várost. Így talál rá Júlia falára, ahonnan a világ minden részéről hoznak leveleket kétségbeesett nők, Júlia segítő tanácsára várva. Ezután Sophie megismerkedik a Júlia levelek írójával, s egy nagyon régi levélre találnak a fal egyik eldugott zugában. Sophie választ ír rá, s kis idő múlva a hölgy arrogáns unokája tesz neki szemrehányásokat az olasz kaland miatt melyre nagyanyja miatta indult el…

HÁÁÁÁTTTT… ez a film annyi helyen necces mint a legtöbb cukormázas társa.
Miért is?
1. A nő ennyi év után is ugyanott lakik. (legyen)
2. A levél milyen irtó hamar odaért, ők pedig rögtön Verona-ba utaztak. (necces, de legyen)
3. Ki a jó ég utazik vissza Olaszországba ennyi idő után, valami csitri levele miatt, akinek fingja sincs semmiről? Egy gyermekkori szerelemért? (még neccesebb)
4. Sophie-t a Júlia levelek írói széles mosollyal a szájukon hazaküldték volna 10 percnyi látogatás után.

Ez csak így az elején. Aztán az utazásról ne is beszéljünk. A film heppiendes üzenetéről pedig végképp nem (még akkor sem, ha a vőlegénye egy pojáca volt). (Poénlövészet.)

Na de ne fikázzuk többet a dolgokat, érezhetitek, nem vagyok elég rózsaszín ehhez a filmhez, s tegyük félre a sztoriban lévő bődületes furcsaságokat is. Sőt, tegyük félre az egész filmet, mert nem tudnék róla egyetlen olyan mondatot sem írni, amelynek a végéhez ne fűznék valamilyen ironikus beszólást.

Nevek:
Amanda Seyfried, Gael García Bernal (neki kicsit nagyobb rész járt volna), Vanessa Redgrave, Christopher Egan, …

Nagyon nem szerettem ezt a filmet, pedig pozitívan álltam hozzá… igazából olyan sablonos amennyire csak egy amerikai romantikus film lehet, s csak akkor ajánlanám, ha lány vagy, szereted Lady GyAGyA-t s ég nem múltál el 15.

Jegy: 5/6