Bunraku (2010)


Bunraku… mit is jelent ez a szó? mit is jelent ez a film?…
Hogy a film fura világa valamivel érthetőbb legyen: A bunraku egy tradicionális japán… bábszínház… színes 120 centis babákkal, színes papírdíszletekkel, színesebbnél színesebb történetekkel, pergős japán módon előadva… gyakran énekkel (kántálással) kísérve.

Sztori:
Na ezt a ‘halandzsa’ sztorit nehéz elmagyarázni… de szóval… egy világrengető háború után a fegyverek be lesznek tiltva, s az emberek újra pengével s ököllel kell megmérkőzzenek egymással… a bűn és a terror ettől még nem szűnik, a kegyetlenek hatalmasak lesznek, míg a gyengék el lesznek tiporva.

Két hős vetődik egy zsarnok uralta városba, mindkettőt más indok vezérli, de mindkettő képes az életét áldozni érte…

Vélemény:
Ez egy nagyon fura film… amolyan stílusegyveleg, nagyon le is lett szarva érte. Stílusát tekintve amolyan harcművészeti-akció film, egy nagy adag furábbnál furább stíluselemmel s történettekeréssel egybekötve. A sok stíluselem miatt a film sokaknak egy gyorsított gagyi halandzsának tűnhet, melyet könnyű megérteni, de nehéz követni.
Nekem maga a film eléggé tetszett. Tetszett a színpadias jellege, a színek, a zene, a sokat nem mondó szövegek, karakán karakterek, a jelenetek s helyek közötti kivágott papírkönyv-szerű átmenetek , összecsukló, majd újra felnyíló házak, stb. (nagyszerű, de viszonylag olcsó animáció).

Igazából élveztem a gyors tempót is, mert legalább megadta a történet menetét… kicsit keletiesen csak előre… ha lassabb lett volna, a lineáris történetfuttatás  az egyszerű, kicsit gyengus történettel nem igazán állt volna össze. A stílus maga kelet-amerikai… harcművészet fetish fegyvernélküli western fetish-el ötvözve… aminek már maga a gondolata is elég vicces.

A sztori nagyon sima és sablonos, s épp a stíluselemek teszik érdekessé. A szereplőkről épp annyit tudunk meg, amennyi a történethez elkerülhetetlen, s nem igazán bocsátkoznak filozófiai eszmefuttatásokba. A környezet kegyetlen, a karakterek erősek s kegyetlenek, minden adott az erejük összeméréséhez. A harcjelenetek nagyon jól vannak koreografálva, nincsenek össze-vissza ellassítva, kemények s dinamikusak.

A színészi játék… eh… nem rossz, igazából Woody Harrelson-t dicsérném, aki mellékszereplőként a háttérből nagyon szépen összetartotta a történetet. Lesz még egy kis elmélkedés a vadászról, a vadról, a zsarnokról, az erőről s az igazságérzetről, de mindez néhány mondatos keretek között, csak azért, hogy az elvadult akciónak legyen magyarázata. Még annyit, hogy Demi Moore-ból talán egy kicsit többet is ki lehetett volna hozni, Kevin McKidd pedig nagyszerűen adta elő a brutális szociopatát.

Szóval, ez egy olyan stílusos kis film, mely agyatlan szórakozást ígér, s egy percig sem igyekszik magát túl komolyan venni. Ha te sem teszed, talán jól elszórakozol rajta.

Nevek: Josh Hartnett, Gackt, Ron Perlman, Demi Moore, Woody Harrelson, Kevin McKidd, …
Rendezte: Guy Moshe

Egyszer igazán nézhető, még ha nem is lesz életed filmje.

8

Trailer:

Reklámok

Friends with Benefits (Barátság extrákkal, 2011)


Sztori:

Justin Timberlake New York-ba költözik melóügyben s összetalálkozik Mila Kunis-sal. Mindketten nagyon hamar rájönnek, hogy vonzza őket a másik szőrtelen felső s alsó teste, ezért félórákon keresztül szeretkezni fognak a filmvásznon, tiszta baráti alapon, csak azért hogy aztán hisztizhessenek, s ne legyenek egyáltalán viccesek.

Most már van indokotok, miért is ne nézzétek meg ezt a filmet. Elég ügyesen kezdődik, van egy-két jó jelenet az elején, de miután elérünk a benefits-es részhez, azon vesszük észre magunkat, hogy benne vagyunk valami olyasminek a közepében, ami sem egy nyolcvanas évekbeli erotikus B-movie-hoz, sem egy korunkbeli vígjátékhoz, sem egy drámához nem hasonlít. Egyedi! NOT! Igazából nem lehet eldönteni mi ez, semmi, mint az élet általában. Minek kellettek a Timberlake-es Alzheimeres apukasajnáltató jelenetek, azonkívül, hogy Mila Kunis indokkal visszautazhasson a felhőkarcolók közé, amikor meghallotta, hogy ők csak barátok, miután egy órán keresztül ezt hallgattuk tőle… ja, s egy homokos Woody Harrelson? pfff… mert egy homokos jól mutat minden filmben, s be lehet két homofób poént szúrni. Well Done!

S ha ezután félórás, Justin Tiberlake-Mila Kunis szexet akarok látni, inkább az internetet választom, ott legalább nincs ennyi unalmas körítés :p

Nevek: Justin Timberlake, Mila Kunis, Richard Jenkins, …

Csak akkor merj nyugodt szívvel hozzáfogni, ha biztos vagy benne, hogy nem vagy még 16 éves.

5.5

Defendor


defendor

És tatammm… az Ink-nél említettem, hogy néha a stúdiók nem mernek bevállalni egy ötletet, és maguk alá tesznek, mert talán túl komplikált s nem biztos, hogy megtérül… A Defendor a másik tökéletes példa rá. Peter Stebbings színész írta, rendezte, kisebb szerepet vállalt benne, minden pénzét beleölte, majd pedig a még hiányzót összeszedte, miután a stúdiók annyit mondtak neki: nagyszerű, érdekes, komplex, de sajnos…

A Defendor egy szuperhős film… egy nem átlagos hőssel. Arthur Poppington IQ-ja alig üti a 80-at, de igazságérzete hatalmas, s felveszi a kesztyűt Ipar Kapitány ellen.

Paródiának indul, erős fanyarsággal, majd pedig átmegy áldozatkészségbe, paródiából valami komolyabba. Központi karakterünk buta, banális, s naivan jó. Azt, hogy ki ellen harcol, még ő sem tudja pontosan, de ahol igazságtalanság van, oda kell egy Defendor.

A film költségvetése igen kicsiny, de nagyon jól van kivitelezve. Óriási díszletekre, s grafikára nem kellett költeni, minden meg van oldva egy iparnegyed koszos sarkain, utcácskái között, raktárházában, egy Pszichológus rendelőtermében,… ez igazán szép. Mostanában egyre kevesebb film készül így.

Aztán… elég neves kis társaságot sikerült Stebbings-nek összeszednie: Woody Harrelson, Elias Koteas, Sandra Oh, Kat Dennings.
Woody Harrelson ismét megmutatja, őt nem akármilyen fából faragták: buta lesz naiv, vicces és esetlen. Ez a karakter amennyire szimpla és együgyű, annyira bonyolult, s magas fokú beleélést igényel. Le a kalappal Harrelson, s fergeteges arcjátéka előtt. Elias Koteas lesz a gonosz piszkos zsarunk, Sandra Oh orvosolja hősünk igencsak gyengus környezetfeldolgozását, Kat Dennings pedig egy fiatal prosti lány bőrébe bújik, aki elvezeti hősünk ‘Captain Industry’-hoz, bár első látásra csak ki akarja használni a balféket…

Érdekes kis film ez, jó dumákkal, vagány jelenetekkel, egy nem mindennapi hőssel, mindenképp érdemes megnézni

10

The Messenger


messenger

Amikor ennek a filmnek a témáját olvastam, akaratlanul is a Taking Chance, szintén 2009-es amerikai TV film jutott az eszembe, melynek Kevin Bacon volt a főszereplője (erre a filmre is érdemes vetni egy pillantást amúgy). Azonban így visszatekintve, mégis valami különböző élményt szolgáltatott a két film, bár a hangulatuk hasonló volt.

Elég bonyolult etikai kérdések vetődnek fel a nézőben a film láttán, s kicsit kesernyés szájízt hagy az elejétől a végéig. Min is alapszik? A depresszión, a bánaton, a fájdalmon, a háborún, s olyan feladatokon, melyek bár lehet, hogy egyáltalán nem szájízünk szerint valók, mégis végre kell hajtsuk őket.

A film középpontjában egy háborús hős áll, aki sebesülése s hazatérése után új feladatot kap. Katonai hírnök lesz, kellemetlen feladattal. Ő kell értesítse az elhunytak családját.

A film nagyon átadja a fájdalom érzését, s azt, hogy a háború mennyire fel tudja kavarni értelmetlenül az emberek életét… azokét is akik megjárták a poklot, s azokét is akik otthonról figyelik az eseményeket, de családtagjaik miatt járják meg a poklot.

A színészeket nagyon jól válogatták össze.
A főszerepet Ben Foster (Bang Bang You’re dead, 3:10 to Yuma, Alpha Dog) játssza. Az ő neve már magában hordozza az erős alakítást. Nagyon jó párost alkot Woody Harrelson-nal, aki ismét egy nagyszerű filmben csillog. Továbbá megemlíteném még Steve Buscemi-t, bár az ő szerepe inkább csak Cameo, de nagyban hozzájárul a film érzéséhez, hangulatához

Az az igazság, hogy nem egy könnyű Popcorn flick, de megéri megnézni.

10