Wow. Mindig bele lehet botlani egy-egy viszonylag olcsó kis indie filmbe, mely fel tudja forgatni a napodat. Ez egy olyan film. Vicces, eszement, akcióban s dumában dús, s sajnálatra méltó. Nem értem ebben az esetben a nézők viszonylag rossz kritikáját, mintha nem ugyanazt a filmet láttuk volna.
Miről is van szó: a történet 1983-ban játszódik, mikor 4 leégett junkie rájön mennyi pénzt tudnának bezsebelni, ha kirabolnák a bank pénzautomatáit. A terv tökéletesnek látszik, de vajon kis is sikerül vitelezni? …
Fergeteges volt, a karakterek szánalmasak, de nagyon viccesek. Tulajdonképpen a poénok a szánalmas karakterek mivoltából erednek. A kemény drogosok élete elég jól benne van a filmben, látványtól viselkedésen, önzőségen s megbízhatatlanságon keresztül, s ennek eredményeként valami fergeteges eszementség alakul a film végére. Igazából nagy hibát meg sem lehet említeni, minden szempontból nagyszerűen volt kivitelezve.
A színészekről:
Ez volt az első film, amiben Timothy Olyphant (Dick) igazán nagyszerűen játszott. Le a kalappal. Másik három drogosunk is kitett magáért, Joe Anderson (Donnie, ismét fergeteges), Rossif Sutherland (Billy, a szépfiú, igen, igen, Donald Sutherland egyenlőre még kicsit ismeretlen fia), s Stephen Eric McIntyre (Bug, akiről ezelőtt én még nem hallottam, de betegesen pszicho volt).
Igen-Igen a karakter nevek olyan átlagosak… épp azért, mert nem azon volt a hangsúly. Még mindig jobb, mintha Wolfgang-nak hívták volna őket.
Igazából ez nem egy agyalós film, elég rövid(80 perc, ez pont elég) a fiuk élvezni fogják (többnyire), a fiús lányok talán, az általában szerelmetes filmeket kedvelő lányok pedig hagyják ki.
Nekem nagyon bejött
9
Sandorkavargat's Blog 