Drive (Gázt!, 2011) Mozinap7

A Teaser feszültségén felindulva, erre a filmre muszáj volt elmenni moziba… főleg, hogy utána is olvastam, s mindenki csak az egekbe tudta emelni … mi lett a vége?

Sztori:

Egy fiatal autós kaszkadőrről, aki mellékállásban bűnözőket fuvarozik, 5 perces határidőn belül. Annak leszünk tanúi, miként süllyed egyre lejjebb egy plátói szerelem, s az alvilág karmai között…

Vélemény:
Ez egy nagyon fura film. Rendkívül feszült, s nyugtalan, s eszméletlenül lassan indul be, csak azért, hogy aztán a képedbe robbanjon.
A film elejével nagyon nem voltam megelégedve. Adott volt Ryan Gosling, meg a feszült pillanat amit már a teaser-ben is bemutattak, amiből megtudtuk, hogy is dolgozik ő. Ott volt még Carey Mulligan, aki egyedül volt egy gyermekkel, mert a férje dutyiban van. Ok. Véletlenül épp szomszédok, de nem igazán beszélnek egymással, mert hősünk nem a szavak embere, inkább csak hosszan néz a semmibe. Szép nézések, sokatmondó tekintetek, jó színészi játék…. de veszettül hiányoztak a mondatok… így nem lehet plátói szerelmet mesterkélni két ember közé… mert egyszerűen puszta nézéssel nem lehet továbblépni egy bizalmatlansági fázison… de tegyük ezt félre… vegyétek úgy, hogy csak én kötekszek… s gondoljátok azt, hogy hősünk annyira körültekintő, hogy inkább nem szól egy szót sem (ami igaz egyébként).
Térjünk át a film kegyetlen felére… A viszonylag lassú felvezetés után a film nagyon felgyorsul, s sokat mutatóan kegyetlen lesz. A szerkezet beindul, s a felek egymás torkának esnek. Kelepce, bosszú, megtorlás a köbön. Többet nem mondok róla, ezt látni kell, csak azért, hogy a ti gyomrotok is felfordulhasson, s a ti hátatokon is fusson végig a lúdbőr. Jaj, csak annyit még, a zeneválasztás eszméletlen 🙂
A moziból abszolút a második félidő hatása alatt jöttem ki… s csak az járt a fejemben… ez de kegyetlen volt.

Nevek: Ryan Gosling (mint mindig, nagyon jó), Carey Mulligan, Bryan Cranston, Christina Hendricks, Ron Perlman, …
Rendezte: Nicolas Winding Refn (Pusher, Bronson, Valhalla Rising)

Mindenképp érdemes megnézni, csak az első felét túl kell tudni élni.

9.5

Trailer:

Bunraku (2010)

Bunraku… mit is jelent ez a szó? mit is jelent ez a film?…
Hogy a film fura világa valamivel érthetőbb legyen: A bunraku egy tradicionális japán… bábszínház… színes 120 centis babákkal, színes papírdíszletekkel, színesebbnél színesebb történetekkel, pergős japán módon előadva… gyakran énekkel (kántálással) kísérve.

Sztori:
Na ezt a ‘halandzsa’ sztorit nehéz elmagyarázni… de szóval… egy világrengető háború után a fegyverek be lesznek tiltva, s az emberek újra pengével s ököllel kell megmérkőzzenek egymással… a bűn és a terror ettől még nem szűnik, a kegyetlenek hatalmasak lesznek, míg a gyengék el lesznek tiporva.

Két hős vetődik egy zsarnok uralta városba, mindkettőt más indok vezérli, de mindkettő képes az életét áldozni érte…

Vélemény:
Ez egy nagyon fura film… amolyan stílusegyveleg, nagyon le is lett szarva érte. Stílusát tekintve amolyan harcművészeti-akció film, egy nagy adag furábbnál furább stíluselemmel s történettekeréssel egybekötve. A sok stíluselem miatt a film sokaknak egy gyorsított gagyi halandzsának tűnhet, melyet könnyű megérteni, de nehéz követni.
Nekem maga a film eléggé tetszett. Tetszett a színpadias jellege, a színek, a zene, a sokat nem mondó szövegek, karakán karakterek, a jelenetek s helyek közötti kivágott papírkönyv-szerű átmenetek , összecsukló, majd újra felnyíló házak, stb. (nagyszerű, de viszonylag olcsó animáció).

Igazából élveztem a gyors tempót is, mert legalább megadta a történet menetét… kicsit keletiesen csak előre… ha lassabb lett volna, a lineáris történetfuttatás  az egyszerű, kicsit gyengus történettel nem igazán állt volna össze. A stílus maga kelet-amerikai… harcművészet fetish fegyvernélküli western fetish-el ötvözve… aminek már maga a gondolata is elég vicces.

A sztori nagyon sima és sablonos, s épp a stíluselemek teszik érdekessé. A szereplőkről épp annyit tudunk meg, amennyi a történethez elkerülhetetlen, s nem igazán bocsátkoznak filozófiai eszmefuttatásokba. A környezet kegyetlen, a karakterek erősek s kegyetlenek, minden adott az erejük összeméréséhez. A harcjelenetek nagyon jól vannak koreografálva, nincsenek össze-vissza ellassítva, kemények s dinamikusak.

A színészi játék… eh… nem rossz, igazából Woody Harrelson-t dicsérném, aki mellékszereplőként a háttérből nagyon szépen összetartotta a történetet. Lesz még egy kis elmélkedés a vadászról, a vadról, a zsarnokról, az erőről s az igazságérzetről, de mindez néhány mondatos keretek között, csak azért, hogy az elvadult akciónak legyen magyarázata. Még annyit, hogy Demi Moore-ból talán egy kicsit többet is ki lehetett volna hozni, Kevin McKidd pedig nagyszerűen adta elő a brutális szociopatát.

Szóval, ez egy olyan stílusos kis film, mely agyatlan szórakozást ígér, s egy percig sem igyekszik magát túl komolyan venni. Ha te sem teszed, talán jól elszórakozol rajta.

Nevek: Josh Hartnett, Gackt, Ron Perlman, Demi Moore, Woody Harrelson, Kevin McKidd, …
Rendezte: Guy Moshe

Egyszer igazán nézhető, még ha nem is lesz életed filmje.

8

Trailer:

I Saw the Devil (Akmareul Boatda, 2010)

Egy újabb nagyszerű keleti film!

Sztori: Egy fiatal nő autója lerobban az úton, s egy sorozatgyilkos prédájává válik. Arról azonban a gyilkosnak fogalma sem volt, hogy a nő férje titkos ügynök, s a nyomába fog eredni…

Vélemény:
Keletiesen lendületes, keletiesen beteges, keletiesen játékos, keletiesen fordulatos, keletiesen kegyetlen. Kb. így lehet leírni ezt a filmet. Hősünk a gyilkos után ered, de nem elég annyi neki, hogy gyorsan végezzen vele… nem, kegyetlen játékba kezdenek, s mert a gyilkos is rendkívül rafinált, egyszer egyikük, egyszer pedig másikuk javára billen a mérleg. Így a film teljesen kiszámíthatatlan lesz, csak azért fogod érezni kinek kellene győznie, mert általában a jó győzedelmeskedik… de itt azonban a jó ugyanolyan gyilkos mint a rossz, szóval a dolog relatív. Hogy még érdekesebb legyen, útközben meg lesz  spékelve a film ezzel azzal, de erről inkább nem beszélek, legyen meglepi.
Ha irtózol a titkos ügynökös dologtól, ne tedd. Ez nem olyan amerikai titkosügynökösdi. Inkább olyan MI5-szerű dolog, melynek elég nagy ‘hagyománya van Dél-Koreában’ az északi szomszéddal folytatott huzavona miatt. De itt a titkos ügynökség csak egy meló lesz, mely magyarázza, miért is lehet hősünk ennyire állat. Szóval nyugi. 🙂

Nevek: Byung-hun Lee, Min-sik Choi
Rendezte: Jee-woon Kim

Egy Trailer:

Ezt a filmet nem véleményezni hanem látni kell.

Upsz… Azt hiszem elfelejtettem mondani, gyenge gyomrúaknak nem ajánlott. 🙂

10

Hobo with a Shotgun (2011)

Grindhouse fake trailer… amikor ezt hallottam, elgondolkodtam. Én nem láttam semmi ilyet benne… ott volt a Werewolf women of The SS, Machete, Thanksgiving, és a Don’t… egy Hobo with a Shotgun nevű valamire biztos felfigyeltem volna. Végül azonban kiderült, hogy is vág ez ide. Kanada! Egy fiatal kanadai rendező küldött be egy fake trailer-t a Robert Rodriguez által kiírt versenyre, s az alkotóknak annyira bejött az ötlet, hogy a kanadai kiadásba bele is került, sőt, még film is lett belőle… a Machete után ez a második megfilmesített fake trailer.

Sztori:
Egy hajléktalan utazót új város felé irányít sorsa. Haar rájön azonban, hogy a város romlott, s bűnözők karmai között van. Mit csinál hát? Fog egy shotgunt…

Vélemény:

Abszurdum! Mit gondolhatott Rutger Hauer amikor elvállalta ezt a szerepet: Hobo with a shotgun… olcsó film, nem nagy erőfeszítés, elvállalom! De melléfogott. Rutger színészi karrierje utolsó 5-6 évének legjobb filmjében játszott.
Ez a film egy vicc. S bolond az aki komolyan veszi. Megint a nyolcvanas évek tipikus videó kazetta idiótaságaiból kell elindulni, s megspékelni még több vérrel, és vérrel, lejárt mondatokkal, gyenge történettel, igazi igénytelen eltolt narancssárgás színezéssel… egy ismert színészi névvel, akit azonban már senki sem vesz komolyan… s egy fegyverrel, mert az vagány. S ez lesz belőle. A vicc az benne, hogy ezt a kegyetlenül, akarattal, rosszá csinált filmet annyira ügyesen tette rosszá fiatal rendezője, hogy Robert Rodriguez(Spy Kids 4D… most komolyan?) is megirigyelhetné.
Rutger Hauer nagyon jó választás volt. Erőteljes egyén, beteg arca van, s rendezői berkekben rossz a híre. Ráadásul szerintem kívülről tudta a nyolcvanas évek összes lejárt akciómondatát.

Nevek: Rutger Hauer, Molly Dunsworth, …
Rendezte: Jason Eisener

Itt egy trailer… csak hogy érzékeljétek a helyzet súlyát.

Ha a Grindhouse-t meg a Machete-t szeretted, ezt imádni fogod!

9

Fast Five (Halálos iramban: Ötödik sebesség, 2011)

Ez a film annyi pozitív kritikát kapott az előző még siralmasabb részek után… hogy kíváncsi lettem s megnéztem.

Sztori:

‘Hőseink’ miután el kell meneküljenek Amerikából, s Brazíliában látnak majd hozzá egy jó kis autótolvaj melóhoz. Persze miután minden balul sül el,  kiderül, hogy az egyik tulajdonukban maradt autóban van valami, ami nagyon kedves a legnagyobb brazil drogbárónak. És még ráadásul egy kőkemény ügynök is a nyomukban lesz…

Vélemény:
Kavarjuk meg még egyszer a semmit, tegyük mozgalmasabbá, látványosabbá, explozívabbá, mérjünk ki mindent az utolsó másodpercig, s az utolsó másodpercben mindig minden jöjjön össze. Szerezzünk szájhősöket, akik a nagy szájuk mellett ráadásul mindig mindenhez értenek. Ha nem megy valami? Versenyzünk. Amúgy meg: extra drága cuccokat szerzünk, nagyon gyorsan, nemtom honnan, mert nekünk mindenhol vannak kapcsolataink. Brazília legnagyobb drogbáróját… simán lenyomjuk mert mi keményebbek vagyunk a favelák indiánjainál…

Szembekerült Vin Diesel The Rock-al s szépen elvoltak egymással, mint két szerelmes egy párizsi hotelben.

Nem fogom tovább fokozni… Az effektek vagányak, a sztori rémesen szegényes, de ellensúlyozva van lóerővel, ököllel, s robbanásokkal. A színészi játék szintén szegényes, de annyi az előnye, hogy összeszedték a megszokott arcokat, plusz még megtoldották őket néhány karakánul üres karakterrel.

Ha csak akció kell, ámulni fogsz. Én őszintén szólva nagyon untam az első fél óra után…

Nevek: Vin Diesel, Paul Walker,Dwayne THE ROCK Johnson, Jordana Brewster, Ludacris, …

Talán elmegy egyszer…

7

Priest (A pap- Háború a vámpírok ellen, 2011)

Sztori:

Egy alternatív világban a vámpírok s az emberek évszázadok óta háborúztak egymással, egészen addig, míg az emberek az egyház vezetésével, s a Papoknak nevezett különleges harcos rend segítségével győzedelmeskednek. Ezután a megmaradt vámpírok rezervátumokba kerültek, a papok pedig teljesen feleslegessé válva, egyszerű szürkeségben tengetik napjaikat az egyház oltalmában. Egészen addig, amíg az egyik pap telepes testvérének a családjára vámpírok nem támadnak…

Vélemény:

Ez is egy képregény adaptáció, s bár nem igazán érdekelnek a képregények, ennek is egy picit utána nyomozva úgy tűnt, hogy a film egész hűen átadja a képregény által felvázolt világot.
Ha magát a filmet nézzük, egy pörgős akciófilmet kap a néző, ha nem is olyan eredeti (a sivatag kicsit Mad Max-szerű, a város pedig olyan általános sci-fi város), de annál jobban kivitelezett helyszínekkel, a jövő a jelen s a múlt darabkáinak apokaliptikus illeszkedésével. Az animáció nagyon vagány, mondjuk magukkal a vámpírokkal néhol nem voltam megelégedve, a harcjelenetek jól voltak koreografálva, a színészi játék (mínusz Cam Gigandet, akinek a dacoláson kívül más dolga sincs) pedig szépen illeszkedik az egész világ vad visszafogottságával.
A cselekmény maga nagyon egyszerű, egy szálon fut előre, s ahhoz a szálhoz kézzel-körömmel ragaszkodik, s ez alapjában véve nem egy rossz dolog. A film talán egy picit rövid, ez megint a képregény történet hibájának tudható be, amiből általában hiányoznak a hathatós visszapillantások, töltelék képek. Igazából elnéztem volna még egy félórát ebből a filmből, úgy háttérsztori mint sima akció formájában.

A film átlagban rossz kritikát kapott, Bettany-ra hivatkozva sokak a félresikerült Legion-el hozzák összefüggésbe, de ez senkit se tévesszen meg, a két filmet nem lehet egy lapon említeni.

Nevek:
Paul Bettany, Karl Urban, Cam Gigandet, Maggie Q, Brad Dourif, Lily Collins, Christopher Plummer…

Összegezve: kicsit sima, kicsit kusza, de a látványos sci-fi akciófilmek szerelmeseinek mindenképp érdemes megnézni.

Ha egy másik véleményt akarsz a filmről: KLIKK IDE.

8

Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides (A Karib-tenger Kalózai: Ismeretlen vizeken, 2011) Mozinap4

Ezen hosszú cím után, nemes egyszerűséggel, csak POTC4-ként fogunk hivatkozni rá, gondolom értitek miért.
A lélegzetelállító 3D-dologról pedig lesz még egy-két szavam.

DE előbb a sztori:
Jack Sparrow a “törvény” egyik és másik oldala között “egyensúlyozva” azon veszi észre magát, hogy ígyis-úgyis fel kell kutassa a Fiatalság Forrását (vagy a királyt vagy Fekete Szakállt szolgálva). Régi “kedvese” s a Fekete Gyöngy után epekedve pedig új kaland elébe néz…

Ennek a filmnek a lényegét az előző három nélkül elég nehéz megfogalmazni, mert rengeteg benne a kavarás… szóval legyen elég nektek ennyi egyenlőre… jöjjön a véleményezés ideje…

Egy POTC film nyújtotta élménynek az egyik alapja az élénk színvilág s a csodálatos helyek. Az élénk színvilágot pedig a lélegzetelállító 3d teljesen elrontotta, mivel ezek az újfajta nyavalyás szemüvegek kímélik az ember szemét s szűrik a fényt. A többi filmnél ez nem annyira feltűnő, de itt ahol úgy éreztem, hogy nincs effektus egyszerűen levettem a szemüveget, mert a szín hiányzott. Ha 3D-ben akarok filmet nézni, kikérem magamnak, hogy arra a másfél órára (ez esetben kettő), nyugodtan ronthassák a szemem! De ez a mozi, és nem a film hibája, lépjünk tovább. Az effektusok amúgy okésak voltak…
Rob Marshall ahhoz képest, hogy általában milyen színpadias filmeket csinál, itt féken tartotta magát, s nem változtatott sokat a film ízén, talán Penelopé Cruz emlékeztetett a rendező többi filmjében előforduló csábítókra, de miután Orlando Bloom-ot s Keira Knightley-t kiírták, kellett egy ilyen szereplő is, akit nagyon jó nézni, még akkor is ha hallgatni már nem annyira.
Térjünk vissza Orlando-ra s Keira-ra. Hála az égnek végre megszabadultak tőlük. Az előző trilógia legszárazabb karakterpárosát szolgáltatták, s egy-két érces nézésen s dacos megnyilvánuláson kívül semmire sem voltak jók. Jött helyettük Penelope, aki egy kis sunyiságot és szappanoperaszerű ármányt lop a filmbe, s Ian McShane, aki Fekete Szakállon keresztül úgy veszedelmes mint vicces pillanatokban részesíti a nézőt… amolyan tipizált karakterjátékkal. Hogy ezzel jobb lett-e mint azelőtt? Nem feltétlenül. Ízlések és pofonok… szerintem ez a csapat jobban összejátszott.
Ami viszont nem tetszett… a kis hableányok… amiket mintha egy harmadosztályú vámpírfilmből szedtek volna elő… s Cpt. Barbossa csúnyán lebutított s legyengített karaktere… csak gondolj arra vissza ki is volt Barbossa még az első részben!
Ami jó volt még, hogy ez a rész nem volt annyira élvezhetetlenül elnyújtva, mint a harmadik, amolyan korrekt kétórás mozi volt, csak annyi amennyi kell címszó alatt.
S végül de nem utolsó sorban… Johnny Depp, aki nélkül a POTC nem is POTC, s az egész film alatt az ő sziporkáit fogod csodálni.

Sok a duma, jöjjenek a nevek:
Johnny Depp, Geoffrey Rush, Ian McShane, Penelopé Cruz, Kevin McNally, Stephen Graham, Astrid Bergés-Frisbey, Sam Claflin, …

Ja, s honnan jöhet Johnny Depp játéka?… ajánlok egy 1993-as, Tombstone nevű filmet. Hint: koncentrálj Val Kilmer-re! Itt egy klipp!

Visszatérve a POTC-ra… Orlando s Keira fanok kihagyhatják. Amúgy meg: talán nem olyan jó mint az első, talán nem kellett volna a 3D, talán, talán… még mindig van annyira jó, hogy kikapcsoljon két órára, s érdemes legyen végignézd, szóval hajrá!

8.5

Thor (2011) Mozinap3

 

Az Avengers Puzzle egyik újabb darabkája, s a darabkák sorozatát azóta a Captain America (Soon…) le is zárta. Jövőre tehát a teljes kép összeáll, csak meg ne bukjon majd. De most nem erről lesz szó…

Sztori:
Thor, Odin fia, a nagyszerű, de arrogáns harcos a Földre száműztetik, minden isteni erejétől megfosztva, egészen addig, amíg megfelelő embernek nem bizonyul az isteni erőhöz…

Kicsit kíváncsi is voltam, kicsit óckodtam is tőle, mivel tudtam, hogy Thor karaktere s annak története az egyik leggyengébb a Marvel hősöké közül. A végeredmény pedig egész szórakoztató volt…

Pozitívumok:

Kennet Branagh– neki köszönhetően, ez a film a képregényháttér minden pozitív aspektusát maximálisan kiaknázza, úgy az akciót, mint a feszültséget, animációt, a karakterek hiányosságaiból adódó humort, … végig úgy éreztem, hogy a maximumon volt a film.
Chris Hemsworth tökéletesen kiépített felső teste, mely hölgy nézőink körében plusz egy pontot ér, még akkor is ha nem ismerik be.
Vagány 3D- mely érdekes módon annyira természetesnek tűnt, hogy a végére a szemem teljesen hozzászokott
Asgard fantasztikus megvalósítása

Negatívumok:

Natalie Portman és Anthony Hopkins … nem tudom miért, mind a ketten kiaknázatlannak tűntek
Loki túlegyszerűsített karaktere (az eredeti sokkal viccesebb fiú ennél)
A történet egy-egy helyen lapos… de ez elkerülhetetlen volt.

Nevek:
Chris Hemsworth, Natalie Portman, Tom Hiddleston, Anthony Hopkins, Idris Elba, …

Érdemes megnézni, még a mozijegy árát is megéri.

Ja, s a megrögzött rajongóknak… kijött viccesmód ugyanezen évben egy rajzfilm is, mely ugyanebből a történetből indul ki Thor: Tales of Asgard a neve, check it out.

8.5

Source Code (Forráskód, 2011) Mozinap1

Ez, s az elkövetkezendő 3 bejegyzés olyan filmekről íródik, melyeket a moziban tekintettem(ünk) meg. Ha esetleg egy kicsit elfogult leszek, akkor elnézést kérek. 🙂

Na akkor jöjjön a szöveg:

Vártam ezt a filmet, talán azért is, mert a trailer-t látva nagyon megtetszett az alapötlet, s mindaz amit egy ilyen ötletből ki lehet hozni, s emellett kíváncsiságom csak táplálta az a tény, hogy David Bowie ‘kicsi’ fia, Duncan Jones rendezte, akinek a bemutatkozófilmje, a 2009-es Moon nekem annyira bejött.
Gyorsan megmutattam barátnőmnek is a trailer-t, s mivel az ötlet meg Jake Gyllenhaal neki is bejöttek, el is indultunk Forráskódot kompilálni ,p (na jó, tudom, ez a poén nem jött be… :)).

Mint általában, kezdjük a sztorival:

Egy katonával ismerkedünk meg, aki egy ismeretlen helyen van, egy furcsa misszión. Egy halott ember emlékeibe helyezve kell bombarobbantó után kutatnia egy már amúgy is felrobbantott vonaton…

Vélemény:

Az első felét imádtam, a vége felé pedig valahogy, legalábbis számomra, az egész elvesződött. Például barátnőmnek tetszett, s le is lettem szólva, hogy ennyit rágódom az ilyen apróságokon, de nekem néhány dolog egyszerűen nem fért a fejembe…..!!!!

Kicsit bővebben:

Az egész film nagyon szépen épül fel, hősünknek nem sikerül megakadályozni a robbantásokat, ezért egy csomószor visszahelyezik ugyanannak az utasnak ugyanazon emlékfoszlányába, s az egész megspékelődik egy kis romantikával, mikor is nagyon megtetszik neki a már halott szembeülő nő. Na de nem ez a lényeg.

Most fogja be a fülét mindenki aki nem akarja hallani 🙂
Az egésznek számomra ott lett vége amikor kimentek a vonatból… emlékfoszlány!!! Tegyük fel a vonaton belül volt hogy ismerni a terepet, mert az agy sokkal többet megfigyel annál, mint amit mi hiszünk, ok, de a vonaton kívüli világ részletessége túl sok volt… főleg azzal a furgonnal. Innen már érződött, hogy időutazást akarnak kerekíteni belőle, amit meg is csináltak, s ami nekem már egyáltalán nem tetszett, mert kontrasztba volt a film elejével. Aztán még jöttek az olyan dolgok, hogy üzenetet küld az ügynöknőnek… honnan? hogy? a neten nem írják a Contact List-be a Secret Military Organization címszó alatt
S végül a keserédes heppi end … ahh.
Na kiszedheted a füldugód.
Szóval, foglaljam össze azoknak akik nem olvasták az előző néhány sort.
OK film, jó kezdettel, s ha a második felében lévő írói s valamennyire rendezői vagy vágási(mert az eredeti verzió lehet sokkal többet mondott) hibáktól el tudsz tekinteni, akkor kellemes másfél órád lesz. Ha nem, akkor úgy jársz mint én.

Jaj, s még valami. Nem tudom láttáok-e a Quantum Leap nevű sorozatot. Ha nem, keressetek utána, Scott Bakula hátszott benne, jó kis sorozat ,a nyolcvanas évek végéből. De nem a lényeg, hanem hogy amikor megpillantja a másik arcot, s csodálkozik, akkor pont ez a sorozat jutott eszembe, ahol minden részben ez volt. 

Nevek:

– a színészi alakításokra abszolút nem lehet panasz.
Jake Gyllenhall, Michelle Monaghan, Vera Farmiga (s érdekes, hogy Gyllenhall milyen harmonikus párost alkotott mindkét oldalról mindkét színésznővel, ez nagyszerű volt).

Nem tökéletes, de egyszer érdemes megnézni.Ha az eredeti ötletnél maradtak volna, akkor egy sokkal szárazabb, sokkal keményebb, és sokkal nagyszerűbb filmet kaphattunk volna. Ha valakit érdekel, írjon, s esetleg elmondom mire gondoltam, már hosszú a bejegyzés s nincs kedvem ide írni 🙂

Ja, s a film legnagyobb poénját még így sem lőttem le, s nyugodtan lesz min csodálkozni, ha esetleg ezt végigolvastátok is :p

8

Sucker Punch (Álomháború, 2011)

Zack Snyder filmjeit általában kedvelem. Ott volt eddig a Dawn of the Dead (2004), 300 (2006), Watchmen (2009), és a Legend Of The Guardians (2010), és most muszáj volt hogy jöjjön egy ilyen Sucker Punch -féle, hogy megváltoztassa a véleményem.

Igazából nem tudom, hogy ezt a filmet utáljam, vagy tiszteljem-e, mert szeretni semmiképp sem tudom. Ha úgy igazán össze akarnám foglalni, kb. azt mondhatnám: hogyan lehet túl sok fantáziával, animációval és lopott túlbonyolítással megölni egy közepes alapgondolatot.

Sztori:
A hatvanas években játszódik, mikor a BabyDoll-nak becézett szőke lány, édesanyja halála után, gonosz nevelőapja hatására, elmegyógyintézetbe kerül. A következő pillanatban már lekötözve találjuk egy székben, s egy ismeretlen orvos lobotómiát akar végezni rajta (lobotómia– emberke lenyugtatása egy agybavert vékony csákány segítéségével. Ha jól találják el a pontot- kedves emberke, ha nem … s ez a gyakoribb – répa, retek, mogyoró), mielőtt azonban a csákány beverődne, a fantázia szárnyalni kezd…

Vélemény:
Na most kellene elmagyaráznom, mit is jelent az, hogy utáltam, de tiszteltem…
Már amikor először magyarázatlanul a lobotómiához értünk, tudtam, hogy itt most valami nagyon dús dolog következik, s igazam is volt, hirtelen egy Moulin Rouge-szerű bordélyban találta hősnőnk magát, ahonnan meg kellett valahogy szökni… de ehhez bizonyos eszközök kellettek… ezt nem magyarázom részletesebben, lényeg ami lényeg, itt Babydollnak táncolnia kell miközben ezeket beszerzik, de amikor táncolni kezd, hirtelen egy új, vad, harcos fantáziában találja magát, ahol harcolnia kell, pl. gépfegyveres keleti szellemekkel, vagy náci zombikkal, hogy csak a Dod Sno vagy a sima manga beütést hozzam fel. Ez pedig már a történet harmadik szintje, s az egész tiszta Inception. ingázunk a második és a harmadik szint között, miközben kialakul valahogy egy konfliktusokkal teli néhány hét története, egy szökési kísérlettel fűszerezve… innen érünk vissza az elejére.
Mi tetszett? A merészsége.
Mi nem tetszett? Minden más. Emily Browning szép, de nagyon gyenge volt vezérszereplőnek. A szintek közötti masszív különbség úgy környezetben, mint mozgalmasságban, teljesen élvezhetetlenné teszi a filmet, egyszerűen nincs egy normális ritmusa. 2 réteg valóságszerű… míg a harmadik átmegy Duke Nukem-be, csak csajokkal. A bordélyos rész nem elég részletes, és meghökkentő, más szóval lapos. A kezdeti jelenetek a lassítások miatt minden erejüket elvesztik, a zene eszméletlen jó, de olyan kaotikusan közévágva, hogy csak még jobban a néző agyára megy, a harcos jelenetekben túl sok a lassítás… én értem, hogy szép az animáció, de ez már mégis sok…
Nem tudsz úgy végignézni egy másfél órás filmet, hogy az elején sejted mi a franc történik… aztán egy óráig nézed a képernyőd, s agyad jobb fele azt kérdi a baltól: Ez most mi a f.sz? Az meg azt válaszolja: Nemtom… nézzük inkább a falat… az koherensebb. A film végén minden összeáll… ha ki bírja várni a néző… és elég erősen figyel. Amikor teljesen összeállt a kép, az volt az első gondolatom, hogy: tiszteletem a bonyodalomért, de ez a film rémes volt…

Nevek:
Emily Browning, Abbie Cornish, Jena Malone, Vanessa Hudgens, Jamie Chung, Carla Gugino, Scott Glenn, …

Tiszteletem annak aki túlélte ezt a filmet!

5

Limitless (Csúcshatás, 2011)

Képzeld el, mi lenne ha agyacskád 100 százalékát használhatnád? Mi lenne akkor? Megváltanád a világot?!!!
Igazából nem. Okkal nem használjuk. Nem jó nekünk.

 

De visszatérve a sztorihoz:
Eddie egy semmi kecsegtető kilátással sem rendelkező író, aki egykori sógora révén (pontosabban annak elhalálozásakor) egy zacskó NZT-nek nevezett kísérleti csodadroghoz jut. Ennek a segítségével hősünk teljes agykapacitását kihasználva amolyan szuperember státuszra tesz szert, s milliárdosok figyelmét kelti fel. De vajon meg tud birkózni a mellékhatásokkal?…

Vélemény:
Egy viszonylag egyszerű film, egy nagyon érdekes alapgondolattal. Már a szuperokos sci-fi dolgok megjelenése óta az emberkéket (tudósokat s tudatlanokat egyaránt) foglalkoztat az-az ötlet, hogy vajon mire lennénk képesek ha… ha … ha… Épp emiatt az első húsz percben – fél órában nyakig merülsz a film világába, nagyon érdekes lesz. Ráadásul Bradley Cooper a vártnál sokkal jobban játszik. Itt jön az én véleményem (kis spoiler, skip): a film tetőpontját a közepe felé éri el, mikor is jelentkeznek az elvonási tünetek, vagy épp a túlzott használat során az agy túlpörög (az a rész eszméletlen :D). Ez a rész tövább feszíti az első rész által megpengetett húrokat, s megfelelően előkészíti a befejezést is. Innentől viszont az egész egy szabadesésbe kezd… s a megoldás az egyszerű, várható, jól kiszámított, amolyan semmi különös megoldás lesz, melyet már több drogos filmben is láthattunk, néhány frappánsnak szánt befejező mondattal, melyek azonban felsülnek amikor elsülnek… itt Robert De Niro kárára, akit mellesleg nem használtak ki eléggé ebben a filmben.

Nevek:
Bradley Cooper (ő nem igazán egy főszereplő típus, de a vártnál jobban helyt állt), Robert De Niro (túl semmilyen volt a szerepe), Abbie Cornish, Andrew Howard, Tomas Arana, Anna Friel, …

Összesítve… nagyon is nézhető… a végétől nem voltam elragadtatva, de ez csak az én véleményem.

8

Rare Exports (2010)

Ennél jobb karácsonyi filmet el sem tudnék képzelni. Azt hiszem, megszerzem a magyar szinkronos verziót, aztán majd megmutatom öcsikémnek, hogy egyszer s mindenkorra eloszlassam a Mikulásról alkotott téves elképzeléseit…

Sztori:
Finnországban vagyunk, a finn-orosz határ mentén (Korvatunturi-hegy, Karácsony Apó ‘lakhelye’). Egy csoport archeológiai kutatást végez a hegyen, melyről azt vélik feltételezni, hogy a világ legnagyobb sírja. A karácsony közeledik, s a sírból valami rémes szabadul el… a MIKULÁS. De nem a szeretni való… hanem az igazi, akit nem a semmiért temettek egy hegy alá… 🙂

Vélemény:

Ez Jalmari Helander első mozifilmje, a 2003-ban és 2005-ben készített sikeres rövidfilmek alapján.
Már csak attól is különleges lenne, amekkora kitalált mitológiai fordulattal kezeli a Mikulást. De erre még rátesznek egy lapáttal. Az egész egy zord, eredeti finn tájba van helyezve, egyedi hallgatag karakterekkel. Egy kíváncsi gyerek szemszögéből ismerkedünk meg a csodamesék vad valóságával. Az egész bámulatos iróniával, fekete humorral van átitatva, s néhány nagyon jó dumát találunk benne. Ez a film elrettentő, s ugyanakkor nagyon komolytalan. Más szóval: szórakoztató! A színészi játékok nagyon jók, attól függetlenül, hogy számunkra csakis ismeretlen nevekkel találkozunk. Úgy álltam neki, hogy valami karácsonyi idiótaságot vártam, nem ismertem a rövidfilmeket, aztán ebben az estben is néha a hasamat fogtam, néha a fejemet.
A minőség talán kicsit esik a film második felére, itt olyan Grindhouse feelingje lesz, de az egész megoldása nagyon vicces, s parádés. Az utolsó 5 perc majd kárpótol az előző húszért, pedig ha még a vége is rossz maradna, akkor is érdemes megnézni, már csak az első óráért.

Nevek: Tommi Korpela, Per Christian Ellefsen, …

Nagyon is pozitív, nagyon eredeti, de ne gyerekkel nézd. Rettegni fog.

9

The Green Hornet (A Zöld Darázs -2011)

Most valaki verjen pofon és mondja meg nekem: tényleg velem van a probléma, hogy ezeket a filmeket nem tudom élvezni?

Sztori:
Apja halála után a fiatal mágnás egy egész birodalmat örököl. De neki más tervei vannak. Összeáll apja asszisztensével, Kato-val, aki ifjú évei mesés kávéit csinálta, s együtt fognak a bűnözés üldözésébe…

BOOOOOOOOOOOOring. Szóval, Seth Rogen-nel a főszerepben sikerült a Zöld Darázsból egy idegesítő gazdag elkényeztetett semmire sem jó pojácát csinálni, akinek csak a szája jár másfél órán keresztül, s ha személyesen lenne ott melletted, akkor már az első 10 perc után jól pofán verted volna. Őt összeteszik még a szuperintelligens Kato-val, aki valamennyire hű marad az eredeti karakterhez, s elkezdődik az idióta nagyzási mánia. Ilyen autó, olyan ruhák, fejlesztések a semmiből, se perc alatt, bla bla bla… persze aztán bekeveredik a képbe, a gyönyörűen üres tekintetű, de annál okosabb Cameron Diaz, s az egész még unalmasabb lesz. Ami tetszett ebben a filmben is, az Christoph Waltz öntelt bunkó karaktere, s nem tudom, mint sikerült rávegyék, hogy ebben az unalmas kliséfergetegben játsszon. Waltz jelenete James Franco cameo-jával nagyon jó alapot adott a filmnek, amit lett volna hovább fokozni, ha nem idétlenkedték volna el Seth Rogen-nel az egészet.

Nevek:
Seth ROgen (Búúúúú), Jay Chou, Cameron Diaz, Tom Wilkinson, Christoph Waltz, James Franco,….

Ha akarod megnézed, ha akarod kihagyod, csak rajtad áll. Én biztos nem fogom ajánlani. 3d-ben főleg nem.

5.5

I Am Number Four (A Negyedik – 2011)

Szerintem mindenki tudta mit is várhat ettől a filmtől, s igazából meg sem lepődött rajta. Egy kis Superman, egy kis X-Men, egy tinitörténet, egy kötelező szerelmi szál, meg egy kis mittoménmi… megmentő kutyaszörny… csak, hogy a random dolgok megmaradjanak.

Na nézzük a lopott elemek mint állnak össze:
Egy haldokló bolygó néhány reménységét őrzőikkel együtt a Földre küldik, itt persze inkognitóban élnek. A gonosz megszállók azonban ide is követik őket, s sorsa gyilkolják a jövő reménységeit. Már a negyedikig jutottak…

És hősünk miután felfedezi testét (:p ez olyan szexin hangzik, pffff) harcba száll a gonosz kopasz emberformájú űrlények ellen, akik mellesleg kamion nagyságú szörnyekkel járkálnak (mint Pachito a pitbull-al, csak kicsit eldurvítva). Igazából nem lehet panasz rá, a színészi alakítások elmentek, bár Pettyfer-nek néha több érzés is kiülhetne arcára, a harc jelenetek jól ki voltak dolgozva (talán a messze dobált emberkéknek el illett volna jobban törni), megvolt a románc is a még hősre váró 15 éves kislányoknak, s az effektek okésak voltak. Az egyedüli bajom az volt vele, hogy a sztori egy része, ami mellesleg eredeti lehetett volna, nayjából ki lett hagyva, s ami újdonság volt az egész filmben az a számosdi, meg talán a védelmező kutya, mert ugyebár hősünket egyedül Timothy Olyphant-ra senki se merte rábízni.

Elég az iróniából, jöjjenek a nevek:
Alex Pettyfer (aka mr tökéletes), Timothy Olyphant, Dianna Agron, Teresa Palmer, Kevin Durand, …

Eddig sem voltam a D.J. Caruso filmek híve… igazából ez sem győzött meg… egyszer nézhető, de szerintem láttad már,… úgy darabokban, itt-ott.

7

13 Assassins (Jûsan-nin no shikaku- 2010)

Hallottatok már egy Takashi Miike nevű japán rendezőről? Nem? Pedig illett volna.
Kezdőknek: Audition (1999), Ichi The Killer (2001), Three… Extremes (Extrém esetek – 2004), Sukiyaki Western Django (2007)… és még sok-sok más… Miike ugyanis lassan 20 évre visszaívelő karriere alatt több mint 50 filmben működött közre, s névjegyét igencsak rábélyegezte rengeteg keleti, s megannyi nyugati filmimádó agyára. De miről is tudsz megismerni egy Miike filmet? Leginkább a szürrealizmus s a vér felé húznak, hátborzongató, extrém jelenetek, a vérontás vágatlan s túl szemléletes bemutatása, fura, sokszor elmebeteg karakterek, mitikus lényeg filmalakba formálása (s valljok be, a keleti mítoszokban elég beteg mitikus lényekkel lehet találkozni), harc, kemény fordulatok, ötletesség, olcsó, de annál látványosabb megoldások…vér vér vér és fájdalom.

Jöjjön a sztori:
Ez egy jidaigeki film, ami azt jelenti, hogy a szamurájok korába fogunk kalandozni. A Shogun fiatal testvére, Naritsugu úr terror alatt tartja a népet, ugyanis utazásai alatt kegyetlenül szeret játszadozni az emberi élettel. Naritsugu minél magasabb pozícióba kerül, annál több emberre lesz veszélyes, ez okból az egyik vezető felbérel egy idős szamurájt, Shinzaemon-t, hogy tegye Naritsugu urat láb alól. Ehhez a lehetetlen misszióhoz Shinzaemon összeszedi a legjobb s legmegbízhatóbb szamurájokat, akik készek életüket adni az ügy érdekében….

Milyen is volt?
A ‘valami eszméletlen‘ a legjobb szó rá. Először is. Gyenge gyomrúaknak nem ajánlott, a keleti kultúra szerelmeseinek viszont annál inkább. Nagyon jó belátást kapunk a feudális Japán korszakba, az életvitelbe, pozíciókba, gondolkodásmódba, a szamurájok már hanyatlásban lévő keserű világa pedig nagyon magával fogja ragadni a nézőt.

Az egész keserű felvezetés keveredik egyfajta iróniával, egy csipetnyi komikummal, a vér szagával, nemes történettel, szépen kikerekített karakterekkel, jól koordonált harcjelenetekkel, mesés környezettel. És ráadásul a film igaz történeten alapszik, bár sajnos az esetről nem találtam bővebb leírást, hogy veletek is megoszthassam.

A film első része előkészíti az ütközet pillanatát. Amikor a végső megmérettetés elérkezik, a néző egy már-már túlzottan durva ütközetben fogja találni magát, ami abszolút reális, de túl súlyozott bemutatás (Miike-ra jellemző). 13 ember 200 ellen. Kb. 40 perc vérontást kell ebben elképzelni, cenzúrázatlanul. Sokak emiatt utálták a filmet. Szerintem élethű volt, s odaillett. A néző meg kell barátkozzon azzal a gondolattal, hogy hősei meghalnak, főleg egy olyan világban, ahol a hősi halál egy szent cél érdekében mindennél többet ért.

Nevek:
Kôji Yakusho, Gorô Inagaki, …

Fantasztikus! Ha bírod a keleti történeteket, s elviseled az extrém vérontást, akkor nagyon is ajánlott (ezt mondom úgy, hogy ráadásul a feliratokból néhány helyt alig lehetett kivenni, mit is akarnak mondani, a törött angol miatt).

Nagy 10