Drive (Gázt!, 2011) Mozinap7


A Teaser feszültségén felindulva, erre a filmre muszáj volt elmenni moziba… főleg, hogy utána is olvastam, s mindenki csak az egekbe tudta emelni … mi lett a vége?

Sztori:

Egy fiatal autós kaszkadőrről, aki mellékállásban bűnözőket fuvarozik, 5 perces határidőn belül. Annak leszünk tanúi, miként süllyed egyre lejjebb egy plátói szerelem, s az alvilág karmai között…

Vélemény:
Ez egy nagyon fura film. Rendkívül feszült, s nyugtalan, s eszméletlenül lassan indul be, csak azért, hogy aztán a képedbe robbanjon.
A film elejével nagyon nem voltam megelégedve. Adott volt Ryan Gosling, meg a feszült pillanat amit már a teaser-ben is bemutattak, amiből megtudtuk, hogy is dolgozik ő. Ott volt még Carey Mulligan, aki egyedül volt egy gyermekkel, mert a férje dutyiban van. Ok. Véletlenül épp szomszédok, de nem igazán beszélnek egymással, mert hősünk nem a szavak embere, inkább csak hosszan néz a semmibe. Szép nézések, sokatmondó tekintetek, jó színészi játék…. de veszettül hiányoztak a mondatok… így nem lehet plátói szerelmet mesterkélni két ember közé… mert egyszerűen puszta nézéssel nem lehet továbblépni egy bizalmatlansági fázison… de tegyük ezt félre… vegyétek úgy, hogy csak én kötekszek… s gondoljátok azt, hogy hősünk annyira körültekintő, hogy inkább nem szól egy szót sem (ami igaz egyébként).
Térjünk át a film kegyetlen felére… A viszonylag lassú felvezetés után a film nagyon felgyorsul, s sokat mutatóan kegyetlen lesz. A szerkezet beindul, s a felek egymás torkának esnek. Kelepce, bosszú, megtorlás a köbön. Többet nem mondok róla, ezt látni kell, csak azért, hogy a ti gyomrotok is felfordulhasson, s a ti hátatokon is fusson végig a lúdbőr. Jaj, csak annyit még, a zeneválasztás eszméletlen 🙂
A moziból abszolút a második félidő hatása alatt jöttem ki… s csak az járt a fejemben… ez de kegyetlen volt.

Nevek: Ryan Gosling (mint mindig, nagyon jó), Carey Mulligan, Bryan Cranston, Christina Hendricks, Ron Perlman, …
Rendezte: Nicolas Winding Refn (Pusher, Bronson, Valhalla Rising)

Mindenképp érdemes megnézni, csak az első felét túl kell tudni élni.

9.5

Trailer:

Bunraku (2010)


Bunraku… mit is jelent ez a szó? mit is jelent ez a film?…
Hogy a film fura világa valamivel érthetőbb legyen: A bunraku egy tradicionális japán… bábszínház… színes 120 centis babákkal, színes papírdíszletekkel, színesebbnél színesebb történetekkel, pergős japán módon előadva… gyakran énekkel (kántálással) kísérve.

Sztori:
Na ezt a ‘halandzsa’ sztorit nehéz elmagyarázni… de szóval… egy világrengető háború után a fegyverek be lesznek tiltva, s az emberek újra pengével s ököllel kell megmérkőzzenek egymással… a bűn és a terror ettől még nem szűnik, a kegyetlenek hatalmasak lesznek, míg a gyengék el lesznek tiporva.

Két hős vetődik egy zsarnok uralta városba, mindkettőt más indok vezérli, de mindkettő képes az életét áldozni érte…

Vélemény:
Ez egy nagyon fura film… amolyan stílusegyveleg, nagyon le is lett szarva érte. Stílusát tekintve amolyan harcművészeti-akció film, egy nagy adag furábbnál furább stíluselemmel s történettekeréssel egybekötve. A sok stíluselem miatt a film sokaknak egy gyorsított gagyi halandzsának tűnhet, melyet könnyű megérteni, de nehéz követni.
Nekem maga a film eléggé tetszett. Tetszett a színpadias jellege, a színek, a zene, a sokat nem mondó szövegek, karakán karakterek, a jelenetek s helyek közötti kivágott papírkönyv-szerű átmenetek , összecsukló, majd újra felnyíló házak, stb. (nagyszerű, de viszonylag olcsó animáció).

Igazából élveztem a gyors tempót is, mert legalább megadta a történet menetét… kicsit keletiesen csak előre… ha lassabb lett volna, a lineáris történetfuttatás  az egyszerű, kicsit gyengus történettel nem igazán állt volna össze. A stílus maga kelet-amerikai… harcművészet fetish fegyvernélküli western fetish-el ötvözve… aminek már maga a gondolata is elég vicces.

A sztori nagyon sima és sablonos, s épp a stíluselemek teszik érdekessé. A szereplőkről épp annyit tudunk meg, amennyi a történethez elkerülhetetlen, s nem igazán bocsátkoznak filozófiai eszmefuttatásokba. A környezet kegyetlen, a karakterek erősek s kegyetlenek, minden adott az erejük összeméréséhez. A harcjelenetek nagyon jól vannak koreografálva, nincsenek össze-vissza ellassítva, kemények s dinamikusak.

A színészi játék… eh… nem rossz, igazából Woody Harrelson-t dicsérném, aki mellékszereplőként a háttérből nagyon szépen összetartotta a történetet. Lesz még egy kis elmélkedés a vadászról, a vadról, a zsarnokról, az erőről s az igazságérzetről, de mindez néhány mondatos keretek között, csak azért, hogy az elvadult akciónak legyen magyarázata. Még annyit, hogy Demi Moore-ból talán egy kicsit többet is ki lehetett volna hozni, Kevin McKidd pedig nagyszerűen adta elő a brutális szociopatát.

Szóval, ez egy olyan stílusos kis film, mely agyatlan szórakozást ígér, s egy percig sem igyekszik magát túl komolyan venni. Ha te sem teszed, talán jól elszórakozol rajta.

Nevek: Josh Hartnett, Gackt, Ron Perlman, Demi Moore, Woody Harrelson, Kevin McKidd, …
Rendezte: Guy Moshe

Egyszer igazán nézhető, még ha nem is lesz életed filmje.

8

Trailer:

I Saw the Devil (Akmareul Boatda, 2010)


Egy újabb nagyszerű keleti film!

Sztori: Egy fiatal nő autója lerobban az úton, s egy sorozatgyilkos prédájává válik. Arról azonban a gyilkosnak fogalma sem volt, hogy a nő férje titkos ügynök, s a nyomába fog eredni…

Vélemény:
Keletiesen lendületes, keletiesen beteges, keletiesen játékos, keletiesen fordulatos, keletiesen kegyetlen. Kb. így lehet leírni ezt a filmet. Hősünk a gyilkos után ered, de nem elég annyi neki, hogy gyorsan végezzen vele… nem, kegyetlen játékba kezdenek, s mert a gyilkos is rendkívül rafinált, egyszer egyikük, egyszer pedig másikuk javára billen a mérleg. Így a film teljesen kiszámíthatatlan lesz, csak azért fogod érezni kinek kellene győznie, mert általában a jó győzedelmeskedik… de itt azonban a jó ugyanolyan gyilkos mint a rossz, szóval a dolog relatív. Hogy még érdekesebb legyen, útközben meg lesz  spékelve a film ezzel azzal, de erről inkább nem beszélek, legyen meglepi.
Ha irtózol a titkos ügynökös dologtól, ne tedd. Ez nem olyan amerikai titkosügynökösdi. Inkább olyan MI5-szerű dolog, melynek elég nagy ‘hagyománya van Dél-Koreában’ az északi szomszéddal folytatott huzavona miatt. De itt a titkos ügynökség csak egy meló lesz, mely magyarázza, miért is lehet hősünk ennyire állat. Szóval nyugi. 🙂

Nevek: Byung-hun Lee, Min-sik Choi
Rendezte: Jee-woon Kim

Egy Trailer:

Ezt a filmet nem véleményezni hanem látni kell.

Upsz… Azt hiszem elfelejtettem mondani, gyenge gyomrúaknak nem ajánlott. 🙂

10

Hobo with a Shotgun (2011)


Grindhouse fake trailer… amikor ezt hallottam, elgondolkodtam. Én nem láttam semmi ilyet benne… ott volt a Werewolf women of The SS, Machete, Thanksgiving, és a Don’t… egy Hobo with a Shotgun nevű valamire biztos felfigyeltem volna. Végül azonban kiderült, hogy is vág ez ide. Kanada! Egy fiatal kanadai rendező küldött be egy fake trailer-t a Robert Rodriguez által kiírt versenyre, s az alkotóknak annyira bejött az ötlet, hogy a kanadai kiadásba bele is került, sőt, még film is lett belőle… a Machete után ez a második megfilmesített fake trailer.

Sztori:
Egy hajléktalan utazót új város felé irányít sorsa. Haar rájön azonban, hogy a város romlott, s bűnözők karmai között van. Mit csinál hát? Fog egy shotgunt…

Vélemény:

Abszurdum! Mit gondolhatott Rutger Hauer amikor elvállalta ezt a szerepet: Hobo with a shotgun… olcsó film, nem nagy erőfeszítés, elvállalom! De melléfogott. Rutger színészi karrierje utolsó 5-6 évének legjobb filmjében játszott.
Ez a film egy vicc. S bolond az aki komolyan veszi. Megint a nyolcvanas évek tipikus videó kazetta idiótaságaiból kell elindulni, s megspékelni még több vérrel, és vérrel, lejárt mondatokkal, gyenge történettel, igazi igénytelen eltolt narancssárgás színezéssel… egy ismert színészi névvel, akit azonban már senki sem vesz komolyan… s egy fegyverrel, mert az vagány. S ez lesz belőle. A vicc az benne, hogy ezt a kegyetlenül, akarattal, rosszá csinált filmet annyira ügyesen tette rosszá fiatal rendezője, hogy Robert Rodriguez(Spy Kids 4D… most komolyan?) is megirigyelhetné.
Rutger Hauer nagyon jó választás volt. Erőteljes egyén, beteg arca van, s rendezői berkekben rossz a híre. Ráadásul szerintem kívülről tudta a nyolcvanas évek összes lejárt akciómondatát.

Nevek: Rutger Hauer, Molly Dunsworth, …
Rendezte: Jason Eisener

Itt egy trailer… csak hogy érzékeljétek a helyzet súlyát.

Ha a Grindhouse-t meg a Machete-t szeretted, ezt imádni fogod!

9

Fast Five (Halálos iramban: Ötödik sebesség, 2011)


Ez a film annyi pozitív kritikát kapott az előző még siralmasabb részek után… hogy kíváncsi lettem s megnéztem.

Sztori:

‘Hőseink’ miután el kell meneküljenek Amerikából, s Brazíliában látnak majd hozzá egy jó kis autótolvaj melóhoz. Persze miután minden balul sül el,  kiderül, hogy az egyik tulajdonukban maradt autóban van valami, ami nagyon kedves a legnagyobb brazil drogbárónak. És még ráadásul egy kőkemény ügynök is a nyomukban lesz…

Vélemény:
Kavarjuk meg még egyszer a semmit, tegyük mozgalmasabbá, látványosabbá, explozívabbá, mérjünk ki mindent az utolsó másodpercig, s az utolsó másodpercben mindig minden jöjjön össze. Szerezzünk szájhősöket, akik a nagy szájuk mellett ráadásul mindig mindenhez értenek. Ha nem megy valami? Versenyzünk. Amúgy meg: extra drága cuccokat szerzünk, nagyon gyorsan, nemtom honnan, mert nekünk mindenhol vannak kapcsolataink. Brazília legnagyobb drogbáróját… simán lenyomjuk mert mi keményebbek vagyunk a favelák indiánjainál…

Szembekerült Vin Diesel The Rock-al s szépen elvoltak egymással, mint két szerelmes egy párizsi hotelben.

Nem fogom tovább fokozni… Az effektek vagányak, a sztori rémesen szegényes, de ellensúlyozva van lóerővel, ököllel, s robbanásokkal. A színészi játék szintén szegényes, de annyi az előnye, hogy összeszedték a megszokott arcokat, plusz még megtoldották őket néhány karakánul üres karakterrel.

Ha csak akció kell, ámulni fogsz. Én őszintén szólva nagyon untam az első fél óra után…

Nevek: Vin Diesel, Paul Walker,Dwayne THE ROCK Johnson, Jordana Brewster, Ludacris,

Talán elmegy egyszer…

7

Priest (A pap- Háború a vámpírok ellen, 2011)



Sztori:

Egy alternatív világban a vámpírok s az emberek évszázadok óta háborúztak egymással, egészen addig, míg az emberek az egyház vezetésével, s a Papoknak nevezett különleges harcos rend segítségével győzedelmeskednek. Ezután a megmaradt vámpírok rezervátumokba kerültek, a papok pedig teljesen feleslegessé válva, egyszerű szürkeségben tengetik napjaikat az egyház oltalmában. Egészen addig, amíg az egyik pap telepes testvérének a családjára vámpírok nem támadnak…

Vélemény:

Ez is egy képregény adaptáció, s bár nem igazán érdekelnek a képregények, ennek is egy picit utána nyomozva úgy tűnt, hogy a film egész hűen átadja a képregény által felvázolt világot.
Ha magát a filmet nézzük, egy pörgős akciófilmet kap a néző, ha nem is olyan eredeti (a sivatag kicsit Mad Max-szerű, a város pedig olyan általános sci-fi város), de annál jobban kivitelezett helyszínekkel, a jövő a jelen s a múlt darabkáinak apokaliptikus illeszkedésével. Az animáció nagyon vagány, mondjuk magukkal a vámpírokkal néhol nem voltam megelégedve, a harcjelenetek jól voltak koreografálva, a színészi játék (mínusz Cam Gigandet, akinek a dacoláson kívül más dolga sincs) pedig szépen illeszkedik az egész világ vad visszafogottságával.
A cselekmény maga nagyon egyszerű, egy szálon fut előre, s ahhoz a szálhoz kézzel-körömmel ragaszkodik, s ez alapjában véve nem egy rossz dolog. A film talán egy picit rövid, ez megint a képregény történet hibájának tudható be, amiből általában hiányoznak a hathatós visszapillantások, töltelék képek. Igazából elnéztem volna még egy félórát ebből a filmből, úgy háttérsztori mint sima akció formájában.

A film átlagban rossz kritikát kapott, Bettany-ra hivatkozva sokak a félresikerült Legion-el hozzák összefüggésbe, de ez senkit se tévesszen meg, a két filmet nem lehet egy lapon említeni.

Nevek:
Paul Bettany, Karl Urban, Cam Gigandet, Maggie Q, Brad Dourif, Lily Collins, Christopher Plummer

Összegezve: kicsit sima, kicsit kusza, de a látványos sci-fi akciófilmek szerelmeseinek mindenképp érdemes megnézni.

Ha egy másik véleményt akarsz a filmről: KLIKK IDE.

8

Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides (A Karib-tenger Kalózai: Ismeretlen vizeken, 2011) Mozinap4


Ezen hosszú cím után, nemes egyszerűséggel, csak POTC4-ként fogunk hivatkozni rá, gondolom értitek miért.
A lélegzetelállító 3D-dologról pedig lesz még egy-két szavam.

DE előbb a sztori:
Jack Sparrow a “törvény” egyik és másik oldala között “egyensúlyozva” azon veszi észre magát, hogy ígyis-úgyis fel kell kutassa a Fiatalság Forrását (vagy a királyt vagy Fekete Szakállt szolgálva). Régi “kedvese” s a Fekete Gyöngy után epekedve pedig új kaland elébe néz…

Ennek a filmnek a lényegét az előző három nélkül elég nehéz megfogalmazni, mert rengeteg benne a kavarás… szóval legyen elég nektek ennyi egyenlőre… jöjjön a véleményezés ideje…

Egy POTC film nyújtotta élménynek az egyik alapja az élénk színvilág s a csodálatos helyek. Az élénk színvilágot pedig a lélegzetelállító 3d teljesen elrontotta, mivel ezek az újfajta nyavalyás szemüvegek kímélik az ember szemét s szűrik a fényt. A többi filmnél ez nem annyira feltűnő, de itt ahol úgy éreztem, hogy nincs effektus egyszerűen levettem a szemüveget, mert a szín hiányzott. Ha 3D-ben akarok filmet nézni, kikérem magamnak, hogy arra a másfél órára (ez esetben kettő), nyugodtan ronthassák a szemem! De ez a mozi, és nem a film hibája, lépjünk tovább. Az effektusok amúgy okésak voltak…
Rob Marshall ahhoz képest, hogy általában milyen színpadias filmeket csinál, itt féken tartotta magát, s nem változtatott sokat a film ízén, talán Penelopé Cruz emlékeztetett a rendező többi filmjében előforduló csábítókra, de miután Orlando Bloom-ot s Keira Knightley-t kiírták, kellett egy ilyen szereplő is, akit nagyon jó nézni, még akkor is ha hallgatni már nem annyira.
Térjünk vissza Orlando-ra s Keira-ra. Hála az égnek végre megszabadultak tőlük. Az előző trilógia legszárazabb karakterpárosát szolgáltatták, s egy-két érces nézésen s dacos megnyilvánuláson kívül semmire sem voltak jók. Jött helyettük Penelope, aki egy kis sunyiságot és szappanoperaszerű ármányt lop a filmbe, s Ian McShane, aki Fekete Szakállon keresztül úgy veszedelmes mint vicces pillanatokban részesíti a nézőt… amolyan tipizált karakterjátékkal. Hogy ezzel jobb lett-e mint azelőtt? Nem feltétlenül. Ízlések és pofonok… szerintem ez a csapat jobban összejátszott.
Ami viszont nem tetszett… a kis hableányok… amiket mintha egy harmadosztályú vámpírfilmből szedtek volna elő… s Cpt. Barbossa csúnyán lebutított s legyengített karaktere… csak gondolj arra vissza ki is volt Barbossa még az első részben!
Ami jó volt még, hogy ez a rész nem volt annyira élvezhetetlenül elnyújtva, mint a harmadik, amolyan korrekt kétórás mozi volt, csak annyi amennyi kell címszó alatt.
S végül de nem utolsó sorban… Johnny Depp, aki nélkül a POTC nem is POTC, s az egész film alatt az ő sziporkáit fogod csodálni.

Sok a duma, jöjjenek a nevek:
Johnny Depp, Geoffrey Rush, Ian McShane, Penelopé Cruz, Kevin McNally, Stephen Graham, Astrid Bergés-Frisbey, Sam Claflin, …

Ja, s honnan jöhet Johnny Depp játéka?… ajánlok egy 1993-as, Tombstone nevű filmet. Hint: koncentrálj Val Kilmer-re! Itt egy klipp!

Visszatérve a POTC-ra… Orlando s Keira fanok kihagyhatják. Amúgy meg: talán nem olyan jó mint az első, talán nem kellett volna a 3D, talán, talán… még mindig van annyira jó, hogy kikapcsoljon két órára, s érdemes legyen végignézd, szóval hajrá!

8.5