I Am Number Four (A Negyedik – 2011)



Szerintem mindenki tudta mit is várhat ettől a filmtől, s igazából meg sem lepődött rajta. Egy kis Superman, egy kis X-Men, egy tinitörténet, egy kötelező szerelmi szál, meg egy kis mittoménmi… megmentő kutyaszörny… csak, hogy a random dolgok megmaradjanak.

Na nézzük a lopott elemek mint állnak össze:
Egy haldokló bolygó néhány reménységét őrzőikkel együtt a Földre küldik, itt persze inkognitóban élnek. A gonosz megszállók azonban ide is követik őket, s sorsa gyilkolják a jövő reménységeit. Már a negyedikig jutottak…

És hősünk miután felfedezi testét (:p ez olyan szexin hangzik, pffff) harcba száll a gonosz kopasz emberformájú űrlények ellen, akik mellesleg kamion nagyságú szörnyekkel járkálnak (mint Pachito a pitbull-al, csak kicsit eldurvítva). Igazából nem lehet panasz rá, a színészi alakítások elmentek, bár Pettyfer-nek néha több érzés is kiülhetne arcára, a harc jelenetek jól ki voltak dolgozva (talán a messze dobált emberkéknek el illett volna jobban törni), megvolt a románc is a még hősre váró 15 éves kislányoknak, s az effektek okésak voltak. Az egyedüli bajom az volt vele, hogy a sztori egy része, ami mellesleg eredeti lehetett volna, nayjából ki lett hagyva, s ami újdonság volt az egész filmben az a számosdi, meg talán a védelmező kutya, mert ugyebár hősünket egyedül Timothy Olyphant-ra senki se merte rábízni.

Elég az iróniából, jöjjenek a nevek:
Alex Pettyfer (aka mr tökéletes), Timothy Olyphant, Dianna Agron, Teresa Palmer, Kevin Durand, …

Eddig sem voltam a D.J. Caruso filmek híve… igazából ez sem győzött meg… egyszer nézhető, de szerintem láttad már,… úgy darabokban, itt-ott.

7