Stone (2010)

Gondolom egyesek hogy várták már az új Edward Norton filmet. Ráadásul pont az a John Curran rendezte, akivel az igazán szívszaggató The Painted Veil-t hozták ki még anno dni. 2006-ban. És ez a film még meg volt csapva egy Robert De Niro-val is… csak jó lehet.

WRONGGG!!!!!

De mindenekelőtt a sztori…
Jack egy felügyelőtiszt, aki már számolja a napokat a nyugdíjig. Ekkor keveredik elé Stone…. egy fura figura… aki nagyon szabadulni akar…

És a kavarodás elkezdődik. Mi volt jó benne? Az a baj, hogy igazából semmi sem jut eszembe. Nem volt a filmnek egyetlen egy eredeti aspektusa sem. Vagy klisé volt más filmekből, vagy lehetetlenség, vagy egyszerűen unalmas volt. Erre mondom azt, hogy pénzforgatás. De Niro sablonosan klimaxos karakterétől, a Milla Jovovich által játszott lehetetlen tanítónéniig (most komolyan… láttál már olyan tanítónőt, aki elmegy lefeküdni egy vén trottyal, csak azért, hogy börtöntöltelék kedvesét kiszabadítsa a börtönből… ? S aztán a végén még kicsit átmegy Pszihóba is? C’mon, be serious. Ezt ki akarta megetetni a néppel?), aztán ott van Norton frizurája amitől már eleve ironikus mosoly ül az arcomra… meg a túljátszott karaktere…. hú kb. ennyi lenne. Dióhéjban. No Story… csak nevek.

Szóval jöjjenek a nevek:
Edward Norton, Milla Jovovich, Robert De Niro, Frances Conroy,…

Szerintem nyugodtan ki lehet hagyni.

4.5

The Killer Inside Me(2010)

Na, hozzuk be akkor a lemaradást, így egy apró két hetes késéssel. Szóval, ez az első film amit választottatok (ne s mondjam, hogy erről írok szívesebben 🙂 ).

Alaphelyzet:
Adott egy málészájú kicsi Sheriff, egy sötét titokkal. Mellékállásban egy érzéstelen szadista. Egyik nap azzal bízzák meg, hogy kergessen valahogy el egy szépséges prostit szent kicsi városukból, de ő inkább úgy gondolja, hogy először elszórakozik egy kicsit…

Mi volt a jó, mi volt a rossz:

Hmmm… igazából rosszabbra számítottam. A film néhány helyen unalmas, abszolút lehetetlen. A forgatókönyv picit kusza, néha keveset árul el, s egyes karakterek nincsenek kellőképp kibontakoztatva. Más pillanatokban viszont irtó érdekeset fordul: a filmnek a gyilkos agyával foglalkozó fonala egész reális és érdekes (vezérgondolat… sohasem tudhatod mi rejtőzik egy ember koponyájában), ezt megspékelik egy kis szexszel meg Jessica Albával… s néhány (talán túl kevés) beteges morbid jelenettel. Ami aztán az egészen húz egyet lefelé… az a végkimenetele lesz… amit persze jó szokásomhoz híven most sem fogok elárulni. Annyit még, hogy nem tudom minek kellett Elias Koteas a filmbe.

Nevek:
Casey Affleck – ismét egy jó alakítás, plusz pont
Kate Hudson – azt hiszem hozzá kapcsolódik a film legviccesebb jelenete :))
Jessica Alba – ő Jessica Alba volt
Elias Koteas – a film felesleges eleme
Még nevek: Ned Beatty, Bill Pullman, Liam Aiken, Tom Bower, …

Szerintem érdemes rászánni azt a másfél órát…

7.5

The Ghost Writer

Hát, Mr. Polanski újabb szexuális melléfogása, alaptalan vádja, vagy ki tudja mije kétségkívül nagyobb port kavart mint ez a film, de én csak a filmre fogok korlátozódni, s még csak hülye poénokat sem fogok ejteni, mert bizony ez az első egyetemi nap durván lefárasztott. ,p

Beszéljünk hát a filmről:
Minden igazán híres ember kiad életrajzi könyveket… úgy általában. Mire is jó ez? A nép ki lesz elégítve, mert belátást nyer egy híresség életébe, vicces, nem teljesen igazságszagú anekdotákat kap, s boldogan alussza aztán kicsi álmát mormotafészkében. A híresség pedig vagy néhány percre újra középpontba kerül s csillaga újra ívelni kezd, vagy összeszed még egy-két dollárt amivel boldogan tengeti öreg napjait, s kézszorítások melegének hűs árnyékában megbújva várja a halált.
Na most, miután ezt ilyen jól körbeírtam, el is mondom miről is van itt szó: egy volt brit miniszterelnök árnyéka (az író aki az életrajzát kiadható állapotba alakítja) különös körülmények között életét veszti. Ezután egy fiatal író kapja meg élete lehetőségét azzal, hogy a könyvet befejezze, hogy a kiadó minél hamarabb piacra dobhassa. Elődje után kutakodva azonban furcsa dolgokra akad, melyek őt is bajba sodorják…

Vélemény:
A film amolyan ’60-as évek klasszikusa alapján van felépítve, kevéssel indít, jó lassan, aztán ahogy egyre több piszok keveredik elő, úgy keveredik hősünk egyre nagyobb slamasztikába, s egyre feszültebb helyzetekbe. A színek tompák, a hangulat nyomasztó, ezt a hely is okozza, ahol a cselekmény játszódik. A cselekmény szépen van felépítve, a lassú indítás után a gyors második rész a székbe szegezi a nézőt, felesleges erőszakra pedig alig kerül sor, talán annyi a gond vele, hogy ilyesmivel a Columbo-ban gyakran találkoztunk. De jó, hogy itt nincs rendőr. Az írók is jól tudnak más piszkában vájkálni. A végéről nem fogok mesélni. Nézzétek meg, s írjátok meg mi volt a véleményetek róla (ha van kedvetek hozzá). A politikai élet kis mocskos titkai és kétszínűsége felesleges nagyzolás nélkül, abszolút realisztikusan, természetesen s hihetően tárul majd a szemetek elé. Kb. ennyi lenne itt a mondandóm. A véleményem a filmről összességében pozitív, bár néhány helyen azért kicsit untatott, s az első negyedórán nagyon nehéz volt keresztüljutni.

A színészekről:

– igazából itt egy olyan csapat lett összehozva melytől nehéz lett volna rossz alakítást adni, így-hát inkább csak a neveket sorolom:
Ewan McGregor, Pierce Brosnan, Olivia Williams (az ő nevét igazából ebben a filmben ismertem meg, aztán játszott még egyben, melyről később fogok írni… ,p, nagyon jó alakítást nyújtott), Kim Cattrall, Tom Wilkinson, s ott van még például Timothy Hutton, James Belushi, vagy Eli Wallach (aki nem ismerné, annak annyit, hogy az öreg a partról).

Mindenképp érdemes megnézni, talán nem akkor amikor mondjuk a Machete-re vagy hangolva. 🙂

8/9

Un Prophéte (2009)

2009 legelismertebb francia filmje, Oscarra is volt jelölve, azonban alulmaradt az El Secreto de sus Ojos-al szemben.

Mit is fog látni a kíváncsi érdeklődő?
Hogyan verekszi fel magát a ranglétrán egy szemfüles fiatal arab elítélt egy francia börtönben. Dióhéjban ennyi. tényleg.

Ez bizony megint egy olyan hosszú (150 perc), vontatott, fura film, mely nem mindenkinek való. Komplex dologgal fogja magát szembetalálni a néző: egy részről a karakterfejlődésen lesz a hangsúly, mint válik a láthatatlan kölyökből, akit mindenki ide-oda toszogat, igazi férfi a börtön hűs árnyékában. Másrészről, a film a rendező (Jacques Audiard) azon vágyát hivatott kielégíteni, hogy filmet készítsen egy olyan réteg számára, kikről nem igazán létezik hű kép a filmvilágban, mint pl. a francia arabok (bár ezt a kijelentését később visszavonta, miikor kijelentette, hogy ez a film nem a társadalom egy víziós képe … akkor döntse el ő is, hogy most mit is akart bemutatni). Egyesek szerint a film igaz történeten alapul, mások ezt cáfolták. Teljesen lényegtelen. A cselekmény lassan halad előre, csigabiga lesz, mint azt már egy drámában megszokhattuk, de azért ebben az esetben nem mondhatod majd el, hogy tulajdonképp nem is történt benne semmi. Találkozni fogunk itt még egy bizonyos fokú vallásossággal, babonával, látomásossággal, bűntudattal, amolyan bonyolult szimbólumkavalkád fog kialakulni egy agyilag nagyon is egyszerű központi karakter körül.

A színészekről:
Számomra minden név ismeretlen volt ezzel a filmmel kapcsolatban. Ha inkult vagyok, nagyon sajnálom s felvállalom…
A nevek: Tahar Rahim (a fiatal elítélt, Malik, nagyon erős alakítás), Niels Arestrup (a börtön egyik főmuftija), Adel Bencherif (Malik egyetlen barátja, s később a visszaesés egyfajta szimbóluma), Hichem Yacoubi (az arab akit Malik meg kell öljön, s aki kísérteni fogja… a legjobb karakter az egész filmben.)

Még egy kis extra: Audiard volt elítélteket fogadott fel tanácsadók s extrákként, csak azért, hogy a börtön hangulatát sikeresebben kialakítsa.

Kb. ennyi lenne a duma. Nem egy egyszerű film, nem egy szép film, de nagyon is érdekes, s egyszer mindenképp érdemes megnézni.

9/10

High Life (2009)

Wow. Mindig bele lehet botlani egy-egy viszonylag olcsó kis indie filmbe, mely fel tudja forgatni a napodat. Ez egy olyan film. Vicces, eszement, akcióban s dumában dús, s sajnálatra méltó. Nem értem ebben az esetben a nézők viszonylag rossz kritikáját, mintha nem ugyanazt a filmet láttuk volna.

Miről is van szó: a történet 1983-ban játszódik, mikor 4 leégett junkie rájön mennyi pénzt tudnának bezsebelni, ha kirabolnák a bank pénzautomatáit. A terv tökéletesnek látszik, de vajon kis is sikerül vitelezni? …

Fergeteges volt, a karakterek szánalmasak, de nagyon viccesek. Tulajdonképpen a poénok a szánalmas karakterek mivoltából erednek. A kemény drogosok élete elég jól benne van a filmben, látványtól viselkedésen, önzőségen s megbízhatatlanságon keresztül, s ennek eredményeként valami fergeteges eszementség alakul a film végére. Igazából nagy hibát meg sem lehet említeni, minden szempontból nagyszerűen volt kivitelezve.

A színészekről:
Ez volt az első film, amiben Timothy Olyphant (Dick) igazán nagyszerűen játszott. Le a kalappal. Másik három drogosunk is kitett magáért, Joe Anderson (Donnie, ismét fergeteges), Rossif Sutherland (Billy, a szépfiú, igen, igen, Donald Sutherland egyenlőre még kicsit ismeretlen fia), s Stephen Eric McIntyre (Bug, akiről ezelőtt én még nem hallottam, de betegesen pszicho volt).
Igen-Igen a karakter nevek olyan átlagosak… épp azért, mert nem azon volt a hangsúly. Még mindig jobb, mintha Wolfgang-nak hívták volna őket.

Igazából ez nem egy agyalós film, elég rövid(80 perc, ez pont elég) a fiuk élvezni fogják (többnyire), a fiús lányok talán, az általában szerelmetes filmeket kedvelő lányok pedig hagyják ki.

Nekem nagyon bejött

9

Brooklyn’s Finest

Antoine Fuqua (Training Day, King Arthur, The Shooter) legújabb filmje. Na ezt nevezem én zsarus filmnek.

Miért is?
Mert bizony itt mindenféle zsaruval fogsz találkozni. Lesz kiégett öreg zsarunk, aki számlálja a napjait a nyugdíjig, beépített zsarunk, aki már-már azonosul a közegével, jó zsarunk, s rossz zsarunk aki családi gondjait piszkos pénzzel igyekszik orvosolni, s ahogy gondjai növekednek, úgy növekszik meggondolatlansága s pénzéhsége is.

A történetről így kb. mindent el is mondtam. 3 fő szálon fog futni, melyek nem igazán kötődnek egymáshoz, mégis a hangulatuk s a karakterek miatt szoros összefüggésben lesznek majd egymással. Mondhatjuk, igen, zsarus filmet láttunk már legalább 100-at, ez a film mégis eredeti lesz hangulatában, a szereplőkhöz s a cselekményhez való viszonyulásában, rendezői eljárásokban. Mindenképp érdemes rá vetni egy pillantást.

A 3 központi szereplőt Ethan Hawke, Richard Gere s Don Cheadle alakítja. Nem fogom összehasonlítgatni őket, nekem úgy tűnt mind a hárman óriási beleéléssel s remekül játszottak. Ha valaki mindenképpen kedvencet akar, azt bizony a karakterek közötti különbségek miatt tudja majd kiválasztani. Fura-mód mindegyik karakter egyfajta hős-antihős poszturában jelenik meg. Őket egészítik olyan nevek a mellékszerepekben, mint: Wesley Snipes, Brian F. O’Byrne, Ellen Barkin, Vincent D’Onofrio, Will Patton, … a szereplők sokasága egy teljes, érdekes, eléggé negatív töltetű, amolyan szürke világot formál. Ez nekem nagyon tetszett, mivel én is azon a véleményen vagyok, hogy a világ nem csak fehér és fekete, hanem az érdekek sokaságának keveredése miatt igencsak… szürke. Sok árnyalatban. Fuqua is valami hasonlóra próbált meg rávilágítani ebben az esetben.

A cselekmény viszonylag lassan zajlik, mégsem vontatott, akcióban dús. Az akció, a krimi és a dráma szerelmesei is egyaránt megtalálhatják benne azt, ami ínyükre van.

Nem maradt sok írnivaló, nekem bejött

9/10

El Secreto de sus Ojos

Idei évünk Legjobb külföldi filmjének járó Oscar-ját seperte be, azt kell mondjam, teljesen jogosan. Bár, mint említettem, ez az Oscar dolog elég felszínes tud lenni, azért vannak még megfontoltan hozott helyes döntéseik is.

Erre a filmre egy szó van. WOW. Csak bírd végignézni.

A bő két óra alatt egy érdekes gyilkossági ügy fog a szemünk előtt leperegni. 1999-ben járunk, Benjamín Esposito életének egyik meghatározó ügyéből szeretne könyvet írni, de már az első mondatnál megakad. Végül mindent megtesz, hogy felidézze a 25 évvel ezelőtt történt különös ügyet, s lelkében minden a elrendezve pontot tegyen a végére.

A cselekmény kicsit vontatott, lassan tárul a szemünk elé, flashback-ek formájában, a jelent keverve a múlttal. Ennek az eljárásnak, s a cselekmény nehézkességének köszönhetően a karakterek erős hangsúlyt kapnak, s nagyon emberiek lesznek, teljesen körvonalazódnak a néző előtt, mi pedig átérezzük minden tettük okát, elgondolását, súlyát. Teljességüket talán még az adja, ahogy a gyengéikre, s a köztük fonódó szálakra is fény derül. Teljesen lebilincselő és szívszorító. Miután megnéztem, az a kicsit felkavartságra hasonlító érzés volt bennem, amit csak az igazán nagy, s eszementül hatásos filmek után szoktam érezni.

Érdekes azért, hogy Argentínában, a ponyvaregények egyik nagy hazájában milyen vagány filmek tudnak születni. Itt jutunk el a színészekhez.
A főszerepet Ricardo Darín (XXY, El Aura) játssza, de még hogy. Ez egy ritka jó alakítás. A karakter annyira egy hús-vér ember látszatát kelti, a maga rögeszméivel, eltitkolt érzéseivel, temperamentumával, nyugtalan igazságérzetével, hogy azon veszed észre magad, hogy szinte te is beleéled magad a bőrébe, s szinte szájtátva várod, mi a következő lépése, néhány helyen pedig ujjaidat tördelve szurkolsz neki. Érdekes viszont, hogy bizony Darín is gyakran megfordult sorozatokban. Az igényes nagyközönség pedig a ponyvaszínészeket nem igazán tartja sokra általában, pedig ez nem kellene épp így legyen. Hogy még egy példát hozzak fel, ott van a Tropa de Elite (Elite Squad, brazil film 2007, eszméletlen) főszereplője Wagner Moura. Ő tipikusan ponyvasztár Braziliában… de azóta már több filmben is bizonyította mennyire jó színész.
Megemlíteném még Soledad Villamil, Pablo Rago, Javier Godino, Guillermo Francella nevét, egytől-egyig hiteles, nagyon szép alakításokkal csoportosulnak főszereplőnk köré, egy igazán fordulatos, rejtett utalásokban gazdag cselekmény karaktereit megformálva.

Annyit mondok még, néha minden kulcsa a semmiségekben rejlik…

10

The Red Riding Trilogy- 1974, 1980, 1983

Teljesen véletlenül bukkantam rá erre a trilógiára… Nagy-Britanniában már egy éve bemutatták a filmeket, s még a tv-ben is adták már (Channel 4). Itt nálunk viszont valahogy kimaradt, egyetlen szót sem lehetett hallani róla.

David Peace egész sikeres fiatal (43 éves) íróvá nőtte ki magát az elmúlt pár évben, ugyebár a The Damned United is az ő tollából született, aztán pedig a 4 Red Riding könyvéből adaptáltak 3-at (az 1977 kimaradt, viszont erős utalások vannak rá a második résztől arrafelé, mondhatjuk azt, be lett építve.). Ez egy fergeteges krimi. Olyan, melynek minden egyes mondatára oda kell figyelni, az elején kétségek közt s szürkeségben tart, s ahogy hőseink keresik az igazságot, úgy kerülnek szemünk elé a piszkos kis titkok. Ettől az eljárástól a főhősök még emberibbek s szimpatikusabbak lesznek.

Túl sokat nem mondhatok el a tartalomból, anélkül, hogy lelőjek ezt-azt, ezért inkább csak annyit mondok, hogy az első rész elején egy fiatal riporter(Andrew Garfield- Boy A, Imaginarium of DR. Parnassus) kezd el nyomozni gyerekgyilkosságok ügyében, de sokaknak nem tetszik, hogy mindenbe belemártja az orrát…

A második részben egy nyomozóval(Paddy Considine, őt gondolom nem kell bemutatni ,p) ismerkedünk meg, aki bár tehetséges, élete a sötét ügy miatt egyre tragikusabb fordulatot vesz.

Az utolsó rész főhőse pedig egy kövér ügyvéd(Mark Addy- The Time Machine, Still Standing), aki védence fura halálesete körül szaglászva keveredik bele az ügybe. A másik oldalról egy lelkiismeretfurdalásos zsaru (David Morrissey) próbálja megtalálni békéjét.

A mellékszereplők között van még Sean Bean, karaktere bár nincs mindig jelen, a 3 filen keresztülvonuló kulcsfigurák egyike lesz…
A cselekmény nagyon is összetett, a karakterek között egyfajta bonyolult kapcsolatháló épül majd fel, mely a végére kibogozódik, s a főszereplőkön kívül végre kiderül, kinek hol is van a helye a történetben. A színvilága érdekes és kontrasztos, kifejezetten sötét krimibe illő (A Bíbor folyókhoz(Les rivières pourpres) hasonlítanám talán, bár ezek a filmek jobban nála), a párbeszédek érdekesek, s szinte minden mondatnak súlya van. Összevonva az mondanám, az egész nagyon célirányosan van felépítve. 3 különböző elismert angol rendező(Julian Jarrold, James Marsh, Anand Tucker) rendezte a 3 részt, s mivel 1 éven belül jelentek meg, tudták mit lehet s mit is kell kihozni a történetből, bár a rendezők közti kis különbségek azért igazán érezhetőek a filmekben.

Megint rengeteget írok. Összegzésképp: ezt a 3 filmet csak akkor fogod látni, ha leszeded magadnak. Én az Isohunton találtam meg, ha érdekel, keressetek rá. Az igazi sötét krimik szerelmeseinek ez a 3 film 3 nagyszerű estét eredményezhet, vagy az elhivatottabbaknak egy igazi filmmaratont.

3 rész, 3 jegy:
1974: 10
1980: 9
1983: 9/10

Defendor

És tatammm… az Ink-nél említettem, hogy néha a stúdiók nem mernek bevállalni egy ötletet, és maguk alá tesznek, mert talán túl komplikált s nem biztos, hogy megtérül… A Defendor a másik tökéletes példa rá. Peter Stebbings színész írta, rendezte, kisebb szerepet vállalt benne, minden pénzét beleölte, majd pedig a még hiányzót összeszedte, miután a stúdiók annyit mondtak neki: nagyszerű, érdekes, komplex, de sajnos…

A Defendor egy szuperhős film… egy nem átlagos hőssel. Arthur Poppington IQ-ja alig üti a 80-at, de igazságérzete hatalmas, s felveszi a kesztyűt Ipar Kapitány ellen.

Paródiának indul, erős fanyarsággal, majd pedig átmegy áldozatkészségbe, paródiából valami komolyabba. Központi karakterünk buta, banális, s naivan jó. Azt, hogy ki ellen harcol, még ő sem tudja pontosan, de ahol igazságtalanság van, oda kell egy Defendor.

A film költségvetése igen kicsiny, de nagyon jól van kivitelezve. Óriási díszletekre, s grafikára nem kellett költeni, minden meg van oldva egy iparnegyed koszos sarkain, utcácskái között, raktárházában, egy Pszichológus rendelőtermében,… ez igazán szép. Mostanában egyre kevesebb film készül így.

Aztán… elég neves kis társaságot sikerült Stebbings-nek összeszednie: Woody Harrelson, Elias Koteas, Sandra Oh, Kat Dennings.
Woody Harrelson ismét megmutatja, őt nem akármilyen fából faragták: buta lesz naiv, vicces és esetlen. Ez a karakter amennyire szimpla és együgyű, annyira bonyolult, s magas fokú beleélést igényel. Le a kalappal Harrelson, s fergeteges arcjátéka előtt. Elias Koteas lesz a gonosz piszkos zsarunk, Sandra Oh orvosolja hősünk igencsak gyengus környezetfeldolgozását, Kat Dennings pedig egy fiatal prosti lány bőrébe bújik, aki elvezeti hősünk ‘Captain Industry’-hoz, bár első látásra csak ki akarja használni a balféket…

Érdekes kis film ez, jó dumákkal, vagány jelenetekkel, egy nem mindennapi hőssel, mindenképp érdemes megnézni

10

Edge of Darkness

Hú, hát először is elnézést a kis késlekedésért, kicsit fejemre ült ez a bolond, ünnepekkel, stresszel és változásokkal járó valami, amit tavasznak hívunk.

De elég a bocsánatkérésből, nem ez a lényeg. A lényeg Mel Gibson. Pontosabban az, hogy végre újra az eszébe jutott, így 5 év után, ő színész (mondjuk rendezőnek sem volt rossz, az biztos). Visszatérését egy kegyetlen és gyors menetű bosszúálló akciófilmmel tette meg.

Gibson nekem mindig is a felemás színészek közé tartozott. Néhány filmjét imádtam (Mad Max 1 2, Hamlet, Forever Young, The Man without a Face, Maverick, Braveheart, Payback, What women want, ), néhányat egyszerűen el sem tudtam viselni (Mad max 3, Lethal Weapon akármelyik, Air America, The Patriot, Signs). Ettől függetlenül nagyon örültem, hogy visszatért, bár látszott, azért rajta is meghagyta a nyomát az eltelt 6 év.

Na de elég Mel Gibsonról, nem róla van szó, vallásáról, családjáról, stikáiról, vagy válásáról, hanem az Edge of Darknessről.

Thomas Craven gyilkossági nyomozó újra találkozik aktivista lányával, aki azonban mintha beteg lenne, s valamiért ideges. Aztán egy támadás során, amely első látásra ellene irányul, lánya életét veszti. Craven ezután eszeveszett hajszába kezd, hogy lánya gyilkosát kézre kerítse, s megtudja, mi is volt a támadás oka.

Az akció jó, pörgős, bár Gibson néhány helyen mintha kicsit rozsdás lenne… de azért hatásos. Ami viszont nem volt hatásos, az a sztori kialakulása. Egyszerűen túl gyorsan, a semmiből bukkannak elő dolgok, s úgy is rendeződnek le. Ez talán azért van, mert a film eredeti ötlete egy régebbi sorozatból származik. Ez a fajta cselekmény kialakítás a sorozatokra jellemző, s egy bő másfél órás filmbe kicsit másképp kellene felvezetni, de ez ismét csak az én szerény véleményem, s az akciófilmek igazi szerelmesei ezzel nem fognak kötekedni.
Aztán belekötök még egy dologba… Irtó nagy hangsúly van a szereplő bosszúján, de kevés a szenvedésén… egy kis pszichológiai játék a bosszút még édesebbé, s a filmet még élvezetesebbé tehette volna.
De abbahagytam a kötekedést, ha az egész filmet nézem, jó, olyan kicsit tipikusan amerikai krimi, de jól meg van csinálva, egészében véve kiegyensúlyozott.

Érdemes megnézni,
8

The Limits of Control

Jim Jarmush első filmje a 2005-ös Broken Flowers óta, s mit is mondjak… Mást irányt vesz, más stílust kap, s csúnyán le lett szólva. Olyan csúnyán amit igazán nem érdemelt meg ez a film. Személyes kedvencem tőle a Dead Man (1995), de ezt a filmjét is tátott szájjal néztem, az elejétől a végéig. Olyan, mint a fiatal rendezők kis kézikönyve, Hogyan keltsünk hatást címmel.

Ez egy nagyon gazdag film, ha cselekményben nem is (azért van elég cselekmény), de színekben, karakterekben, világnézetben s motívumokban, más alkotásokra hivatkozásban.

Akkor kezdjem el kibontakoztatni egy kicsit amit itt nagyjából felvezettem:

Cselekmény: Spanyolországban játszódik, egy nagyon pontos magányos ember egyik helyről a másikra vándorol, instrukciókat s gyufásdobozokat cserélve idegenekkel… egy bűntény gyanúját kezdi kelteni bennünk…

Ahogy azokkal a fura művészlelkekkel beszélget miközben az instrukcióit kapja, az egész egy bohém fellengzős hangulatot kap, mintha nem is lenne komoly. Aztán pedig: komolyabb mint gondolnánk. A hangsúly? A világ csalóka, s nem minden az, aminek látszik, a dolgok mögött pedig keresni kell a rejtett összefüggéseket, megfigyelve minden apróságot. Egyfajta összeesküvés elmélet, mely nem a szokásos módon van kibontakoztatva. Főszereplőnk konok hallgatása is ezt tükrözi.

A színekkel a film színvilágára gondoltam. Az egész bár látszik, hogy napjainkban játszódik, a színezés mintha a 70-es évekből származna, a cselekmény eleganciája pedig a 40-es évek végéről.

Világnézet s motívumok:
Kapunk itt mindent: minden egyes ember egyben egy-egy kulturális referencia lesz, mintha a művészetek egy-egy ágát képviselték. Aztán ott lesz még a kísértőnk is (aki megnézi tudja kiről beszélek ,p), aki mintha az ördög maga lenne, angyali formában, többször is kísértésbe akarja ejteni felbérelt bűnözőnket. Ezeken kívül, hmmm, mit is akartam… á, igen, ott vannak még a különböző szállóigék is, melyek megadják a film játékosságát, de ugyanakkor a film témájára vezetnek.

Hivatkozások más alkotásokra: különböző referenciák Hitchcock és Welles filmekre az egyik beszélgetésben, aztán az a bizonyos, ön szerint szép fenekem van? mondat, mely egy Godard filmből származik (s Paz de la Huerta Brigitte Bardot pozícióját veszi fel az ágyon, meztelenül) …

Még gyorsan valamit a színészekről, mert már én is meguntam volna magamat olvasni a helyetekben:
A főszerepet egy bizonyos Isaach De Bankolé játssza, szerintem nem került túl nagy erőfeszítésébe ez a viszonylag egyszerű, komor, egyszerre szimpatikus és taszító karakter megformálása.
Aztán ott vannak a mellékszerepekben szereplők, akik tulajdonképpen a film egész hangulatáért felelősek:
Luis Tosar, Paz de la Huerta, Tilda Swinton, John Hurt, Gael Garcia Bernal, Bill Murray …

Elég a dumából,
Minden filmszeretőnek látnia kell, a rossz nézői kritika ellenére…

No limits No control
10

Shutter Island

Scorsese+ DiCaprio = wow. Mindig. Mármint nekem eddig minden együtt összehozott filmjük On the Top-nak tűnt, attól függetlenül, hogy a kritikusok kötekednek-e vagy nem. Gangs Of New York, The Aviator, The Departed, most pedig a Shutter Island… ültünk a moziban s szinte le sem vettük a szemünket a vászonról… egy ember kiment a teremből, mindenki felé fordult, s nézte: ez hülye? Nem volt az. Kb. 4 perc múlva visszajött, biztos sürgős dolga akadt. ,p

Komolyan mondom… aki azt mondja, hogy kiszámítható volt, az szerintem csak azért mondja ezt, mert a végén: Há! az volt amit én mondtam. Egyáltalán nem volt kiszámítható. Én legalább 3 végkimenetelt tudtam volna jósolni neki, s egészen az utolsó fő jelenetekig nem fogod biztosra tudni melyik lesz az… érezni fogod, de nem fogod biztosra tudni. Aztán… aki a Madhouse(2004)-al hasonlította össze: Be serious. A két film ég és a föld. A Madhouse egy elég gyenge próbálkozás volt, s bár igen, a fő téma talán ugyanaz, a két film egyáltalán ne ugyanazt fogja nyújtani a nézőnek. Aztán a kritikusok pedig… ezt a filmet kell leszólják? Más ennél rosszabb filmek pedig sorra söprik be az Oscarokat… Érdekes volt, mekkora űr tátongott a nézők és a kritikusok véleménye között.

Scorsese itt is a tökéletességre törekedett. Ezt mutatja az is, hogy a film kiadását 2009 októberére tervezték, s végül áttették 2010 februárjára.

A sztori: Teddy Daniels US Marshal-t új megbízatása Shutter Island-re vezeti, ahol egy megszökött elmebeteg nőt kellene kézre kerítenie. Azonban ahogy mélyebbre ás, a dolgok egyre csak furcsábbnak, hiányosabbaknak és eltitkoltabbnak látszanak…

Igen, ilyesmi sztorit már láttunk. Azonban, a filmnek volt néhány nagyon nagy erőssége. Az egyik Scorsese kekec tökéletessége, ahol minden a helyén kell legyen a hatás érdekében. A másik pedig, a nagyon jól összeválogatott színésztársaság:
DiCaprio … hát ő DiCaprio… hozza a tőle megszokott fenomenálisat… a fizikai és szellemi leépülés a karakterén kézzel fogható lesz.
Mark Ruffalo … Leo-val elég érdekes párost alakítanak… s bár karaktere első ránézésre csak egy sima csicskás… igazából fontos láncszeme a cselekménynek
Michelle Williams… a látomásosság beteges eszköze lesz
Ben Kingsley s Max von Sydow pedig a kétszínűnek tűnő gyanús vezetéssel lesznek elfoglalva.
Találkozunk még Emily Mortimer-rel, Patricia Clarkson-nal, Jackie Earle Haley-vel, Elias Koteas-sal, John Carroll Lynch-el, s legyen akármilyen kis szerepük is, nélkülözhetetlenek lesznek a cselekmény láncszemeiben, s a film hangulatának aprólékos tökéletesítésében.

A látomásosság fog keveredni az igazi világgal… világokkal… szemszögtől függ, oly módon, hogy a végéig nem fogod igazából kitalálni, most mi is az igaz, ezt most direkt csinálják, valami baj van? Le fog kötni. Sok kötéllel. A cselekmény siettetett, felkavart, gyors menetű, egy klausztrofóbiát keltő zárt területen, melyből nincs menekvés.

Az egyetlen jelenet talán ami eltúlzott volt, az az amikor a film vége fele Daniels potyára berúg egy ajtót amit simán ki lehetett volna nyitni.

Szerintem
10

From Paris with Love

Be kell valljam, ez is jobb volt mint vártam, s látszott, hogy benne volt Luc Besson keze, még ha nem is ő rendezte.

Egy felpörgetett akciófilmről van szó, a történet középpontjában egy az amerikai követségen dolgozó asszisztens áll, aki különleges ügynöki babérokra tör, s így keveredik össze egy kémmel, akivel majd meg kell állítsanak egy terrorista akciót, de ehhez kalandos úton jutnak el…

Akkor kommentáljunk: az akció nagyon vagány, gyors, brutális, pörgős, John Travolta nagyon nagyot alakít, s tényleg egy kemény szabályokat nem ismerő hős hatását kelti, kicsit hasonít talán Bruce Willis-re, mégis teljesen más. Újból tisztelet neki, egy új oldalát mutatta. Jonathan Rhys Meyers- el egy fura párost alkotnak, a két karakter közötti ellentét elég szórakoztató lesz. A filmnek az egyetlen gyenge pontja talán a gyenge karakter fejlődés, s a nem elég erős érzelmi szálak, egyszerűen annyira az akcióra van fektetve a hangsúly, hogy az igazán drámai momentumok egy-két pillanat után teljesen elvesznek, s hatástalanok lesznek.
Persze nem érzelgősséget vártunk ettől a filmtől.

Az akciófilmek szerelmeseinek mindenképp látniuk kell, szerintem Travolta igazából is Undercover ügynök, túl hiteles volt…

8

The Boondock Saints II: All Saints Day

Ha Troy Duffy, akkor Boondock Saints.

10 évet kellett várni a folytatásra, s a folytatás legalább annyira ketté osztotta a nézőket, mint Mózes a Vörös tengert.

Akkor hasonlítgassunk:

Az első egyértelműen feledhetetlen élmény volt. Bár amikor az a film még anno Dni 1999-ben megjelent én még le voltam ragadva Spider Man-nél, de még kb. 8 évvel később is felejthetetlen élménynek tűnt. Kultuszfilm, bár a moziban csúnyán megbukott, s sikerét csak a dvd kiadásnak köszönhette (300K bevétel moziban 50 M dvd! s ezt megelőzte egy 5M büdzsé). Stílusát tekintve kegyetlen, brutális, ironikus, irtó ötletes.

Bejelentették még akkor a folytatást, de sokáig nem lett belőle semmi. Aztán Duffy csak addig forgolódott, hogy kikerekedett a folytatás, 8 milliós büdzsével, amiből eddig 10 Milliót vissza is hozott (ami nem is rossz, ha figyelembe vesszük, hogy a dvd még csak most fog kijönni). De az anyagi részét félretéve (melyről nem szeretek írni, s nem is igazán szoktam), 10 év bizony stílusváltozással is jár. A második rész már nem ugyanaz mint az első, s bár viszonylag brutális, az irónia részét egy felnőttesebb normális humor vette át, mely attól, hogy más, s a rajongók elítélték, nem feltétlenül rossz. A kegyetlen az marad. ,p

A sztori: 10 évvel a bizonyos igazságszolgáltatás után megölnek egy papot, s úgy állítják be, mintha a szentek tették volna. Mikor a fiúk, akik épp Írországban élnek apjukkal s szakállasan birkákat őriznek, ezt meghallják normális, hogy hajóra kell üljenek igazságot szolgáltatni…

Már az elejéből látszik, hogy az akció mellett itt bizony lesz egy eltúlzott komolytalanság, mely az elsőre annyira nem volt jellemző. Én az elején kicsit csalódtam, s egy idő után azt mondtam, hogy talán le kellene állítani, de aztán a végére visszahozta azt amit nagyjából vártam, sőt, még értékelni is tudtam új stílusát.

Nagyon jó volt az, hogy meg tudták őrizni a színészeket, s nem új arcokkal kellett ismerkedjünk ismerős szerepekben:
Sean Patrick Flannery (AKA Ifjú Indie Jones), és Norman Reedus mint a két ‘Szent’
Billy Connolly mint az apjuk ‘Poppa’
Clifton Collins Jr., aki új arc, de ő adja meg a film igazi komikumát, s bár jó alakítást nyújt, csúnya kritika illeti a karaktert
Julie Benz, FBI specialistánk, aki Willen Dafoe-t váltja, s bár első hallomásra akcentusa egész idegesítő, nagyon vagány alakítást nyújt
David Della Rocco és Willem Dafoe cameoja (ők kötötték össze az első részt a másodikkal)
Peter Fonda, mint az aktuális rosszfiú

Állítólag lesz egy harmadik rész is, illene hogy legyen, de még semmi pontosat nem tudni.

Szóval, megint sikeresen elnyújtottam a szöveget. Én azt ajánlanám, hogy a két részt egymás után tessék megnézni. Ha az első 10, akkor a második:
8/9

The Lovely Bones

Peter Jackson-t gondolom senkinek sem kell igazán bemutassam, mindenki ismer legalább egy jó filmet, mely az ő nevéhez fűződik:Heavenly Creatures, The Frighteners, Lord of the Rings Trilogy, King Kong.
Azt viszont kevesen tudják, hogy még a ’80-as évek elején bizony olcsó beteg, és isteni horrorfilmekkel kezdte, melyek meghatározóak voltak a fekete humoros horror műfajában (ezt persze csak azért kell elmondjam mert imádtam őket ,p): Bad Taste (1987), Braindead (1992). Közben még összehozta a Meet The Feebles című musical paródiáját, bábokkal… amitől állítólag sokan frászt kaptak… de erről ennyit.

Stílusán megint változtatott, a The Lovely Bones pedig teljesen más irányt vesz. Hogy is írjam le? Egy természetfeletti dráma. A legérdekesebb a halál utáni világban való hit, annak megformálása, a traumák miatti közvetlen kapcsolata az élők világával. Tulajdonképpen a Purgatórium egy elképzelésével találkozunk a film során, mely egyáltalán nem szürke és semmis, mint ahogy azt gondolnánk, hanem képzeletünk és érzelmeink formálják.

Ennek a filmnem nem igazán olvastam utána mielőtt megnéztem, így az első 5 percig azt hittem ez valami kellemes családi tragikomédia lesz, aztán jött egy mondat, mely után néztem egyet, s alig vártam a folytatást.

A sztoriról sajnos nem írhatok sokat, mert egyetlen elvétett mondat lelőheti az egész filmet. Beszéljünk tehát más dolgokról:
– annyi motívummal fogunk itt találkozni, hogy már nehéz lesz értelmezni is őket, a csábító virágmotívumtól kezdve, a bűn és bűnhődésen keresztül, a természetfelettiekről nem is beszélve, ott a világ minden egyes darabkája motívumként értelmezhető, kezdve az erdővel, fákkal, lehulló levelekkel…. egy szó mint száz, a vízió egy magas fokát kell befogadnunk a film során… s ez keveredik a drámával, egyfajta krimivel, thrillerrel, s elég komplex dolog lesz.

A színészi alakítások nagyon jók:
Saoirse Ronan-ről én eddig nem hallottam, de nagyon nagyot alakított mint Susie. Egyszerűen minden átjön amit a karakter adhat, boldogság, fájdalom, kétségbeesettség, kötődés, reménytelenség.
Mark Wahlberg ismét egy új oldalát mutatja meg, s az emlékek közt kutató, megrögzött apa lesz.
Susan Sarandon- a kicsit alkesz nagy lábon forgó nagymama, bár nem igazán volt fontos a filmben, sokat tett a hangulathoz
Rachel Weisz- ő nem igazán volt meggyőző, ez szerintem viszont inkább a forgatókönyv hibája mint az övé.
Stanley Tucci- azt hiszem tőle kaptuk a legnagyobb és egyben a legszokatlanabb alakítást a film során… új volt, teljes beleélés, szerintem nagyszerű. Bár inkább a karakter negatívumain volt a hangsúly, az a kétségbeesett jól eltitkolt kényszeresség, mely az ilyen emberekre jellemző (gyerekgyilkos… hátha ez az eldobott szó még felkelti valaki figyelmét, hogy megnézze) , nagyon érezhető volt.

Akkor a pozitívumokról szóltam, a negatívumok: akad ezért ebből is, Rachel Weisz része, aztán a Purgatórium eltúlzottsága, és itt nem a motívumokról beszélek, hanem a nagy animációkról, látomásokról, álmokról, egy fokon túl már sok volt, s ráadásul az animáció még itt-ott sántított is egy picit, ha jobban megfigyeli a néző.

De elég a dumából… nagyon is pozitív… nem tudom a Jackson rajongók miért bántották…

9/10