Intézzük el 2010-et egyszer s mindenkorra. pt.1.

Sajnálom, hogy nem jelentkezek. Sajnálom, hogy nincs időm semmire, sajnálom, hogy nincs kedvem semmihez. De ez van. Közbejött ez az életnek nevezett szerencsétlenkedés, s két mély medence közt kell egyensúlyozzak. De most ne várjátok, hogy órányi önsajnálatot olvassatok, mert még ahhoz sincs kedvem, ezért nagyon röviden s szárazon el fogok intézni néhány tavalyi filmet, s aztán megint el fogok tűnni, mint giliszta salátátok alsó levelében.

Az híres nemes lista:

1. Üvegtigris 3 – Az elsőnél rosszabb, a másodiknál sokkal jobb, amolyan kellemes kikapcsolódás film azzal a csapat idiótával. 9

2. Winter’s Bone – kicsit sajnálom, hogy nem sikerült hosszabban írjak róla. Nagyon vontatott film volt, különös kegyetlenséggel, s nagyszerű színészi játékokkal övezve. Figyelem: nem könnyű falat. 10

3. The Next Three Days – nagyon jól indul, s istencsapásos amerikai módon fejeződik be. Russel Crowe szépet alakít. 8

4. The Kids are All Right – egy leszbikus pár gyermekei meg szeretnének ismerkedni spermadonor apukájukkal. Valahogy engem ez az egész családi összevisszaság nem hatott meg. 7.5

5. The Chronicles of Narnia: The Voyage of the Dawn Treader – esés, harcias, gyerekes is valahol, nézhető. Ok. 8.5

6. Conviction – Egy sajnálatos igaz történeten alapuló film, Hilary Swank-kel s Sam Rockwell-el a főszerepben. Elég nehezen nézhető, de végül megéri a fáradalmat. 8.5

7. Wasted on the Young – modern gazdag gyerek agyturkászás ausztrál módra. Elég sablonra fújt fekete festék íze van. 6.5

8. Heartbreaker (L’arnacoeur) – Romain Duris (a Gadjo Dilo óta nem láttam), s Vanessa Paradis-al a főszerepben. Egy nyálasan szórakoztató romantikus vígjáték, igazi francia módra, sok-sok hazugsággal megfűszerezve. 8

9. Pelican Blood – na gondolom erről sem hallott senki. Egy elég érdekes pszichológiai dráma, két ingatag madárkedvelő fiatal tragikus szerelmével a középpontban. Klasszikusan szép színvilág, sivár, kicsit sablonos, de fordulatokban elég gazdag történettel. Meglepetésemre a vártnál sokkal jobb volt. 8.5

10. Barney’s Version – na végre én is megtudtam mit jelent a pikareszk (amolyan szabad lélek regény :p). Ez a film az 🙂 Tessék megnézni. Paul Giamatti a köbön. 9

11. Submarine – Richard Ayoade (tessék a nevet megjegyezni) egy nagyszerű filmmel állt elő, mely által szatirikus betekintést nyerünk a nyolcvanas évek brit tinédzserének szürke családi s érzelmi drámájába. Nagyszerű! 10

12. Lebanon, Pa. – csak azért, hogy legyen igazi sablonháború is a listán. 4

13. Haevnen (In a Better World) – még egy példa arra, miért is imádom az Észak-európai filmeket. Jellemrajz a köbön! 10

14. Wrecked – egy autóbaleset után Adrien Brody másfél órát szerencsétlenkedik egy autóroncsban, majd egy erdőben. Amnézia, meg Benji. Ezt a filmet 20 perc alatt el lehetett t volna intézni. 6

15. I Want to be a Soldier – egy 8 éves gyermekről, akit a láthatatlan barátai először az űrhajós majd a katonai pálya felé ösztökélnek. Az egész jól induló kis pszichés játékból végül sablonos tragédia lesz. 2 igazi szülői pofon, s meg lett volna oldva a hiszti. 5.5

Kb. Ennyi mára. Bezárt Sanci mesetára.

Bis Bald!

The Red Riding Trilogy- 1974, 1980, 1983

Teljesen véletlenül bukkantam rá erre a trilógiára… Nagy-Britanniában már egy éve bemutatták a filmeket, s még a tv-ben is adták már (Channel 4). Itt nálunk viszont valahogy kimaradt, egyetlen szót sem lehetett hallani róla.

David Peace egész sikeres fiatal (43 éves) íróvá nőtte ki magát az elmúlt pár évben, ugyebár a The Damned United is az ő tollából született, aztán pedig a 4 Red Riding könyvéből adaptáltak 3-at (az 1977 kimaradt, viszont erős utalások vannak rá a második résztől arrafelé, mondhatjuk azt, be lett építve.). Ez egy fergeteges krimi. Olyan, melynek minden egyes mondatára oda kell figyelni, az elején kétségek közt s szürkeségben tart, s ahogy hőseink keresik az igazságot, úgy kerülnek szemünk elé a piszkos kis titkok. Ettől az eljárástól a főhősök még emberibbek s szimpatikusabbak lesznek.

Túl sokat nem mondhatok el a tartalomból, anélkül, hogy lelőjek ezt-azt, ezért inkább csak annyit mondok, hogy az első rész elején egy fiatal riporter(Andrew Garfield- Boy A, Imaginarium of DR. Parnassus) kezd el nyomozni gyerekgyilkosságok ügyében, de sokaknak nem tetszik, hogy mindenbe belemártja az orrát…

A második részben egy nyomozóval(Paddy Considine, őt gondolom nem kell bemutatni ,p) ismerkedünk meg, aki bár tehetséges, élete a sötét ügy miatt egyre tragikusabb fordulatot vesz.

Az utolsó rész főhőse pedig egy kövér ügyvéd(Mark Addy- The Time Machine, Still Standing), aki védence fura halálesete körül szaglászva keveredik bele az ügybe. A másik oldalról egy lelkiismeretfurdalásos zsaru (David Morrissey) próbálja megtalálni békéjét.

A mellékszereplők között van még Sean Bean, karaktere bár nincs mindig jelen, a 3 filen keresztülvonuló kulcsfigurák egyike lesz…
A cselekmény nagyon is összetett, a karakterek között egyfajta bonyolult kapcsolatháló épül majd fel, mely a végére kibogozódik, s a főszereplőkön kívül végre kiderül, kinek hol is van a helye a történetben. A színvilága érdekes és kontrasztos, kifejezetten sötét krimibe illő (A Bíbor folyókhoz(Les rivières pourpres) hasonlítanám talán, bár ezek a filmek jobban nála), a párbeszédek érdekesek, s szinte minden mondatnak súlya van. Összevonva az mondanám, az egész nagyon célirányosan van felépítve. 3 különböző elismert angol rendező(Julian Jarrold, James Marsh, Anand Tucker) rendezte a 3 részt, s mivel 1 éven belül jelentek meg, tudták mit lehet s mit is kell kihozni a történetből, bár a rendezők közti kis különbségek azért igazán érezhetőek a filmekben.

Megint rengeteget írok. Összegzésképp: ezt a 3 filmet csak akkor fogod látni, ha leszeded magadnak. Én az Isohunton találtam meg, ha érdekel, keressetek rá. Az igazi sötét krimik szerelmeseinek ez a 3 film 3 nagyszerű estét eredményezhet, vagy az elhivatottabbaknak egy igazi filmmaratont.

3 rész, 3 jegy:
1974: 10
1980: 9
1983: 9/10

My Sister’s Keeper

Ez is egy érdekes film volt… ez is megbőgeti még a legkeményebb emberkéket is. S nem is csoda… a betegségről szóló filmek mindig nagyon lesújtóak s meghatóak tudnak lenni. Ugyanakkor egyfajta pozitív hatást is gyakorolnak a nézőre, kit bár lesújtanak a látottak, valahol legbelül kicsit boldog lesz, hogy ő egészséges, s legalább jó 10 percre megtanulja értékelni azt… míg el nem vonja figyelmét következő ügyes-gondos baja.

A történet középpontjában egy család áll, 3 gyerek, azonban nem minden felhőtlen, a legnagyobb lány évek óta leukémiájával küszködik, a kisebbik lánya alkalmas donornak, s játssza is a donor szerepét évekig, mígnem egy veseátültetés előtt azt nem mondja …. nem!

Én először nem vártam, hogy ez a film ennyire jó lesz, egyszerűen felkavaró az az érzelmi keveredés ami a filmben van, mint pl: az anya beteges ragaszkodása, mely szinte egyfajta érzelmi zsarnokká teszi kisebbik lánya felett, a kicsi, aki csak normális életre vágyik s nem kér többet a fájdalomból, a nagy lány aki szintén csak normális életre vágyik, de helyzete kilátástalan, a középső fiú s az apa, akik úgy ahogy összetartják az egész kavarodást, s a szintén egészségi gondokkal küszködő ügyvéd, aki a kislány érdekében harcba száll a gyerek anyjával… szóval… sokkoló. S ennyiben még nem is mondtam semmit.

Nick Cassavetes (The Notebook, Alpha Dog) egy újabb igencsak fura filmet sikerült összehozzon, tele morális, szociális és egészségügyi problémákkal… majd ezek pszichológiai hatásait is figyelemmel kísérhetjük. A szereposztás kiváló… Cameron Diaz-t én még ilyen kiválóan játszani nem láttam, a három gyerekszínész szintúgy kiváló, Jason Patrick teljesen hihető családapa… Alec Baldwin pedig robbanásig feszíti a szálat… mint a jószívű neves ügyvéd aki pro bono segít a gyereknek…

Mindenképpen látni kell…
10